Túrabakanccsal Szovátafürdő környékén

Szovátafürdő, a Sóvidék gyöngyének nevezett kisváros a régió legnagyobb turisztikai potenciálú települése. Ugyanakkor az egyedülálló természeti környezet hosszabb-rövidebb túrákra is lehetőséget kínál annak, aki a fürdőváros színes forgatagából kiszakadva is szeretné megismerni a környéket.

A környékbeli rövidebb távú túraútvonalak megbízható kiindulópontja a Medve-tó, a Szovátafürdő hírnevét biztosító heliotermikus (a Naptól fölmelegedő) sóstó. Európa egyetlen és a világ legnagyobb ilyen jellegű tava, kialakulása 1875. május 27-én kezdődött egy felhőszakadás nyomán, a különleges helyi geológiai jellemzőknek köszönhetően. A sóréteget fedő agyagos termőtalaj mozgásának köszönhetően az idők során több ilyen tó keletkezett. A Medve-tó, amely alakjáról kapta jellegzetes nevét, a természetvédelmi területen központi helyet foglal el, és jól kiépített sétány övezi.

Körülötte elszórtan található a többi sóstó, jobb oldaláról indulva elsőnek a Piroska-tóhoz jutunk, melynek sókoncentrációja olyan alacsony, hogy már édesvizűnek tekinthető, erről árulkodik a benne, körülötte megtalálható állat- és növényvilág is. Halak, békák, gőték élnek itt, és nyaranta nagyszámú tőkésrécecsapat, melyek a Medve-tavi fürdőzők elől itt keresnek menedéket.
Továbbhaladva a Medve-tó körül, a Vörös- és a Zöld-tó, Szovátafürdő legsósabb tavai bukkannak fel. Színükről kapták nevüket, és mellettük található a fürdőváros legnagyobb földből kiemelkedő sósziklája is, amely egészen közelről csodálható meg, a maga vízmosta, barázdált sókarrjelenségeivel együtt. A Vörös-tó ad otthont egy kifejezetten sókedvelő (halofita) élőlénynek, a Sóféregnek (Artemia salina), amely kizárólag a tömény sós vizekben fordul elő. Ez a vörös színű, alacsonyrendű rákfaj nyaranta nagy mennyiségben látható a tó vizében.

A jól kitáblázott túraösvényeken továbbhaladva a Kígyós-tó elmocsarasodott környékére érünk, melyben a tőzegesedés jelensége mellett figyelhető meg több különleges növényfaj, köztük a tőzegmoha is. Szomszédságában az erősen sós vizű Rigó-tó húzódik meg egy kis völgyben, a helyiek kedvenc fürdőzőhelye. A szovátai sóstavak alján gyógyászatra használatos szerves fekete színű iszap található, amely a reumás és egyéb ízületi betegségek, valamint a női meddőség kezelésének területein hozott világsikereket Szovátának. A Rigó-tónál a bátor fürdőző a tófenékről kiszedett iszappal kenheti be magát, a helyiek receptje szerint addig kell várni, míg az iszapréteg megszárad, és csak utána szabad lemosni.

A Kígyós-tótól kis kitérővel vezet túraút Szováta egyetlen mesterséges, teljesen édesvizű tavához, a Tvoli- vagy Ifjúsági-tóhoz. Itt nyaranta csónakázással, valamint a kiépített kalandpályával várják a látogatókat.
A túraútvonalakat követve a Rigó-tó irányából a Belvedere elnevezésű kilátóhoz érünk, ahonnan szép kilátás nyílik a Kis-Küküllő völgyének falvaira, a Bekecs-tető vízelválasztójára, valamint a sóvidéki medencében egészen Korondig is elláthatunk. A kilátótól visszatérve a körút során útba esik a Sóárok, vagy ahogy a helyi lakosság nevezi, a Bivalyferedők. Szováta legsósabb részén vezet a kiépített ösvény, több mint negyven kis sós forrás található itt, amely kis medencékben gyűl össze, és egy-két személyes fürdőkádként használják, az alján lévő iszapot felkavarva pedig valóban egy bivalycsorda dagonyázóhelyére emlékeztet.

A Sóárok sós vizeit nemrégen sólepárlásra, a savanyú káposzta, sajtok, szalonna, sonka tartósítására is hasznosították. Ezt a szerepet átvette a városban kiépített Géra-forrás, amely a Sóárokból félórás sétával megközelíthető. A Sóárokból a Medve-tó felé vezető úton találjuk Szovátafürdő második strandját, a Mogyorósi-tavat, amely Nyárádmogyorós falu felszíni sókifejtőjéről kapta a nevét.

A sóstavak körül vezető túraútvonalak kényelmes bejárása három-négy órát vesz igénybe, aki azonban hosszabb túrázásra szánja rá magát, több célpont közül is választhat. A fürdőtelep felső részéről, a Szováta vize és a Sebesd patakok közötti vízválasztó gerincen húzódik a ragyogó kilátást biztosító Tyúkász-domb vagy Kápolna-tető felé vezető túraösvény. A célnál helyezkedik el az 1888-ban, egy Esztergár János nevű remete által egymaga felépítette kis kápolna. A Tyúkász-domb az első világháború alatt harcok színhelye is volt, a lövészárkok a mai napig megfigyelhetők, csakúgy, mint a stációkat jelképező tizennégy kereszt is a kápolna bejárata felé vezető úton.
Az igazi, embert próbálóbb gyalogtúrák kedvelői célba vehetik a Görgényi-hegység legmagasabb pontját, az 1777 méter magas Nagy-Mezőhavas-csúcsot is, amely gyalogosan 8–9 óra alatt érhető el. Innen sehol máshol meg nem tapasztalható kilátásban lehet részük a Görgényi-havasokra.

Fárasztó, de nagyon szép kilátással kecsegtető túraútvonal vezet fel a Nyárád és a Kis-Küküllő mentét elválasztó 1801 méter magas Bekecs-hegyre, melyet a környékbeliek szent hegynek is neveznek. A városból kiinduló túraútvonal először a Restád-oldal kopár mezőin, legelőin kapaszkodik felfelé, majd a bükkerdőbe beérve kulturális látnivalók is kerülnek a túrázó szeme elé. Itt található a Mosdókőnek nevezett honfoglalás kori áldozati oltár, melyen több székely rovásírásjel is felfedezhető. Továbbhaladva a tető felé, az első világháborús ütközeteket jelző lövészárkok mentén érjük el a csúcson felépített kápolnát, ahonnan a Nyárád mente kiválóan belátható.

Fotó: Szolláth-Máté Csilla

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2018. májusi lapszámában jelent meg. 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>