#tusványos30: itt volt minden és mindenki

Egy tábor, harminc év, számtalan résztvevő. Tusványos ennyi idő alatt sem veszített értékéből, ráadásul évről-évre sikerül újat is mutatnia: új programok, új érzések, új élmények és új arcok is. Ebben a harminc éves újdonságban pedig megmarad annak, ami a kezdetektől: a világ közepe, a biztos pont, ahol összenő, ami összetartozik.

Azon gondolkodtam, mennyi különböző ember fordulhatott itt meg az elmúlt harminc évben. Idős, fiatal, szingli, családos, boldog, csalódott. Végig néztem egyik nap a táboron és az jutott eszembe, hogy a színes szó sem fejezi ki kellőképpen a látottakat. Vajon kinek hányadik Tusványosa ez? Vajon ki, miért érkezett ide? Meddig marad? Mit jelent neki Tusványos?

Szeretés van /fotó: Bethlendi Tamás

A sárban dagonyázó kisgyerek, akit egy pillanatra szem elől tévesztettek a szülei, bizonyára igazi felszabadulásként élte meg ittlétét. A sörsátorban leghangosabban nevető baráti társaságnak viszont valószínűleg mindegy, hol is van éppen. Hasonlóképpen a fiatal párhoz, aki meg sem próbált tudomást venni arról, mi zajlik körülötte. A sörére várakozó idős hölgy fejébe pedig szívesen beleláttam volna, szerintem lett volna szemezgetni való az ott lapuló nosztalgikus élményekből.

Ez a rengeteg különféle ember pedig valamilyen oknál fogva idén is Tusványosra vágyott. Lehet, hogy egy koncert miatt, amin tombolni szeretett volna, vagy egy másik miatt, amin csak elvegyülni akart a tömegben. Megtörténhet, hogy a barát-sör-lángos-buli kombó volt számára vonzó. Vagy a napközben zajló politikai, kulturális és egyéb tematikus előadások és beszélgetések miatt döntött a múlt héten Tusnádfürdő mellett. Talán a hajnalokba nyúló néptánc és népzene, egy borkóstoló, mást meg talán az érettségi sikere késztette arra, hogy részt vegyen.

Ha esik, ha fúj/ fotó: Bethlendi Tamás

De ahogy néztem az embereket eszembe jutott az is, hogy esetleg én gondolom túl. Hiszen biztos van közöttük olyan, aki „csakúgy” jött, és pontosan ő sem tudná megmondani, miért. És kicsit ez is a varázsa ennek az egésznek: Tusványos ugyanis már nem csupán egy tábor, hanem az ok, amiért összegyűlhetnek az emberek.

Loyal /fotó: Barabás Blanka

Emlékszem kislánykoromban milyen vágyakozva hallgattam a nagyobbaktól, hogy mennek Tusványosra, voltak Tusványoson. Azt sem tudtam, hogy hol van, mit jelent, mi van ott, mégis a felszabadultsággal azonosítottam és elhatároztam, hogy majd én is megtapasztalom. Így is lett. Jöttem, láttam, buliztam, hazamentem. Többször is. Szerettem, de mégsem teljesedett ki bennem a gyerekkorban elképzelt érzés egészen egy évvel ezelőttig, amikor először jöttem dolgozni Tusványos kommunikációs csapatába. A kemény munka mellett pedig részese lettem egy olyan csapatnak, amely nélkül ma már nem tudnám elképzelni Tusványost.

Egy kis rehab, Friday Rehab /fotó: Barabás Blanka

A táborba bulizás helyett elsősorban dolgozni érkezőket pedig a többiek gyakran nem értik meg, hiszen a szórakozást háttérbe szorítva töltik a táborozást, legtöbbünk mégsem tudna erről lemondai. Úgy gondolom, hogy ennek az öt napnak pedig éppen ez a titka: megad neked minden lehetőséget, hogy a részese legyél, neked csak ki kell választanod, milyen módon.

Minden is megtörtént itt /fotó: Bethlendi Tamás

Ha pedig már itt vagy és megtaláltad a helyed, akkor nem csalódhatsz. Hiszen tudod, hogy lesz sár, tudod, hogy lesz tömeg, tudod, hogy sokat kell majd sorban állnod és azt is tudod, hogy másnap nagyon nehéz lesz. De megéri, mert itt vagy, és itt vagy, mert megéri. Olyannyira, hogy még a sátorozást is bevállalod, bármennyire is macerás, húzós, vagy épp ellenkező esetben, a sofőr szerepét a haverokért.

IGEN a csűrben! /fotó: Bethlendi Tamás 

És hogy mennyire is éri meg, mennyire is jó ennek a részese lenni azt az idei Tusványos egyik legmenőbb mozzanata mutatja meg. Történt ugyanis, hogy öt évvel ezelőtt egy fiú és egy lány éppen itt találkozott. A sors pedig úgy hozta, hogy a találkozásból táboron túli élmény lett, kettejük kapcsolatából pedig esküvő az idei, harmincadik Tusványos csütörtöki napján, a táborlakók által jól ismert Csűr teraszán. Ahonnan indult közös útjuk, oda tértek vissza végérvényesen összekötni azt. Ez pedig egy olyan igazi Tusvi-pillanat, ami mellé nem kell kommentár, ami nem igényel magyarázatot, hanem épp ellenkezőleg: magyarázatként szolgál arra, hogy miért is szeretjük ezt a tábort.

A munka legjobb része a csapat /fotó: Bethlendi Tamás

Ha pedig azt hiszitek, hogy mindezt a tömeg közepén, laptoppal az ölemben ücsörögve írtam, tévedtek. Hiszen Tusványos már véget ért, csakhogy némelyikünk számára most kezdődik igazán. Ilyenkor tudod elkezdeni visszapörgetni, mi minden történt veled közben. Aki itt volt, annak kellemes emlékezést, aki pedig nem, azt jövőre várja a völgy! 

Aktuális lapszámunkat most itt kérheti >>> 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>