Zsinagóga-projekt, avagy táncszínház Marosvásárhelyen

András Lóránt, országszerte elismert koreográfus, olyan tánccal, performatív művészetekkel kapcsolatos központot szeretne létrehozni Marosvásárhelyen, ahol a képzőművészetnek, a zenének, a színháznak és elsősorban a táncnak nagy szerepe van. Az első lépéseket már meg is tette a nevével fémjelzett táncszínházi társulat.

-Miért a nevedet viseli a társulat?

Lassan már 40 éve várok arra, hogy szakmailag eljussak egy olyan szintre, hogy létrehozzak egy társulatot. Nem tudom jobban elmondani azt, hogy mi ennek az ars poeticája, mint a saját nevemmel. A táncszínház világában eléggé gyakori dolog, hogy saját névvel fut egy társulat, hiszen arról szól tulajdonképpen, hogy van egy egyén, aki képvisel egyfajta iskolát, és ő fémjelzi azt, ami ott történik. Nem azért született, hogy a tizenvalahányadik színház legyen Marosvásárhelyen, a Brăila utcai régi zsinagógában. Azért van létjogosultsága, mert nemcsak Vásárhelyen, de az országban sincs táncszínházi társulat, a sepsiszentgyörgyi M Stúdiót leszámítva, ami egy kicsit is hasonló. Ők is ezt a fajta táncnyelvezetet használják, bár egy teljesen más irányzatot képviselnek, az Uray Péter- féle színházat.

- Román színházi közegben sincs hasonló?

Csak kísérletek vannak egy-egy projekt erejéig. Ez egy teljesen üres piac. Nem szokványos, klasszikus értelemben vett színház, viszont amiatt, hogy tánc van benne, dinamika és zene, nagy benne a kereskedelmi faktor.

- Hogyan állt össze a csapat?

Az beszélgetés folytatását a Nőileg decemberi számában olvashatják.