2016 július – Nőileg

Hónap: 2016 július

Susan Loomis: Ház a Tatin utcán

„Nagyszerű könyv – tele élettel és étellel. Öröm volt elolvasni és végigfőzni” – így ajánlja Stahl Judit az olvasóknak Susan Loomis regényét, ami tulajdonképpen egyfajta napló. A szerző saját életének egy kis darabját osztja meg velünk, azt a részt, hogy miként került az Egyesült Államokból Franciaországba, először Párizsba, majd egy normann kisvárosba, Louviers-be, ahol férjével közösen megvalósítja álmát: az étel lesz az élete.

Tetszett: a Túri-hasadék

A Kolozsvár környékén található népszerű túrázóhelyek között általában nem szokott szerepelni, pedig néhány négyzetkilométeren olyan közelről tapasztalhatjuk meg a természetet, hogy az biztosan felejthetetlen élményeket jelent majd. A Túri-hasadék bejárása kiválóan alkalmas ugyanakkor arra is, hogy a kevésbé képzett vagy a túrázással most barátkozó kalandvágyó is kitűnően indítsa kirándulásainak sorát.

NEMes MESÉK: Adj, király, katonát!

Volt egyszer a királyi idők kezdetén két óriási birodalom, amelyek szomszédosak voltak egymással, és ezekben két unatkozó király, akik, jobb dolguk nem lévén, állandóan torzsalkodtak. Az egyik birodalom neve Furfanglia volt, a másiké pedig Ostománia. Furfanglia királya szerencsés volt, mert gyönyörű és hisztis felesége mellé hajókötélből készült idegekkel áldotta meg az Isten, Ostománia királyának pedig hatalmas sereget és rengeteg szabad időt adott az Úr, ennek ugyanis eszébe sem jutott megnősülni.

Nyeregben a boldogság

A ló szeretete, megbecsülése, a vele való munka évszázadok óta hozzátartozott a magyar ember életéhez. Honfoglaló őseink is nagy hasznát vették, de a huszárok, a betyárok, szóval minden valamirevaló, vagány férfi is lóval közlekedett. A magyar ember ért a lóhoz, a többség tiszteli is, de az „üti, mint a lovat” mondás sajnos nem hiába született. Ám a Székely Vágtával Székelyföldön visszatérni látszik a ló becsülete, egyre többen szeretnének nyeregbe pattanni, sőt, kezdik felfedezni, hogy a ló a gyógyításban is az ember társa lehet.

A nő és a nyár

Eljött a nyár színeivel, lenge ruháival, szoknyáival, tarkabarka ékszereivel, illataival és a variációk sokaságával. Imádom a nyarat, már tavasz kezdetétől rengeteg nyári ruhát gyűjtögetek, amelyeket az első kánikula beálltával előráncigálok a felső polcra való száműzetésükből, és az öntelt vadász büszkeségével veszem leltárba a „zsákmányt”.

NŐILEG

„A magyar népzenénél és néptáncnál szebb és összetettebb nincs a világon”

A tánc valóban egyetemes nyelv – bizonyosodtam meg róla újdonsült néptánc tanulóként magam is, s ebből a meggondolásból kiindulva kérdeztem egy rendszeresen néptáncolni járó páros női tagját arról, hogy mit...

szempont

Bencze Emese

Gátlások és fürdőruha nélkül

A külsőnk elfogadása miatt a legtöbben harcot vívunk életünk során valamilyen formában, a kérdés, hogy mikor és hogyan sikerül azt megnyerni. Az ember alapvetően pőrének teremtetett, a társadalmi elvárások és az általános kulturális berendezkedésünk viszont felöltöztettek bennünket, olyannyira, hogy a kevesebb, lengébb öltözet sokunkat frusztrál egy kicsit. Nem volt ezzel másként kolléganőnk sem, aki - fürdőruhájával együtt - levetette a gátlásait is: egy naturista kempingbe merészkedett. És milyen jól tette!

Székely Kinga Réka

Asszonylét. Bátorság.

Fent született a hegyben. Nem alföldi tanyavilág ez, ahol akácok sűrű lombja védi a zsúpfödeles házat a temérdek puszta közepén. Hegyi tanyavilág, melyet a székelyek láznak hívnak. A falvaktól távol eső hegyi legelők szórványos települése a láz, tömény vadon. Az ősök nem romantikus indíttatásból fogtak neki házat építeni egy ilyen – éghez közeli – fennsíkon, hanem kényszerűségből.

Magyari Tekla

A lányom háza én vagyok

Talán soha nem álltam távolabb az álmom megvalósulásától, mint ezekben a hónapokban, hetekben: a parasztház felújítási projektje mélyen alszik, az adósságcsökkentés teljes kómában, a törlesztésre szánt bevételemből élek. Ráadásul a pelyhes fülű újszülöttem teljes fókuszváltást követel. Egy hónapja én vagyok A Ház egy alig háromkilós, nyünnyögő csöppségnek. Anya épül, és mindent elfelejt.

Szalay Zsuzsanna pszichológus

A paradicsomok fölött…

Szeretlek. Szerelmes vagyok beléd. Régen szerelmes voltam beléd. Most már nem vagyok, másba vagyok szerelmes. Imádlak! Te vagy a legeslegjobb! Kedves Olvasó, milyen gyakran hagyják el szád ezek a szavak? Naponta? Hetente? Vagy hónapokban mérhető az előfordulásuk? Esetleg ennél ritkábban?

Gergely Orsolya

„Öt fesztiválon voltam, négyen családostól” – A fesztiválszezon mindenkié

Csak mindenkinek másmilyen a fesztivál... Nekem ilyen volt ez a nyár: teles-tele fesztiválhangulattal, élménnyel, mindenféle találkozással. Idén öt fesztiválon voltam, négyen családostól. No de senki ne higgye, hogy pont úgy fesztiválozok, mint huszonéve: ma kevésbé spontán és kevésbé teljességre törekvő módon…

Bencze Emese

Ahol a szívem lakik

Falun nőttem fel, ami természetesen együtt járt a vidéki élet néhány – különösen tinédzserkorban számottevő – hátrányával, mint például az ingázás. De mint utóbb rájöttem, több jellemformáló előnye is volt. A városon, tömbházlakásban töltött utóbbi néhány év egyre inkább felerősítette bennem a kertes házi élet hiányát, sőt – mint néhány napja megfogalmaztam – magát a falusi életet is hiányolom. A faluközösségeknek van egy saját mikroviláguk, amelyek működésébe nem láthat bele bárki, meg kell élni. Szerencsés, aki megélhette. Én is az vagyok.

Demeter Melinda

Bukás: büntetés vagy lehetőség?

A napokban két újságcikket is elém hozott a Facebook, amelyek meglehetősen felborzolták a kedélyeket, a megosztó kommentáradatot olvasva, engem is arra késztettek, hogy elgondolkodjam a témán.

Szalay Zsuzsanna pszichológus

Menő lett a pszichológia?

Még engem is meglepett az idei egyetemre felvételiző fiatalok szakpreferenciája, mely szerint alapképzésben a pszichológia szakra volt a legnagyobb a tülekedés Románia nagyobb egyetemi központjaiban: a bukaresti egyetem pszichológia szakára 12 jelentkező, a jászvásári egyetemen 7 jelentkező, a brassói egyetemen pedig 38 jelentkező jutott egy helyre. A kolozsvári Babeș-Bolyain a második legnépszerűbb szak volt a pszichológia.

Magyari Tekla

Örömteli találkozást kívánok!

Többször cikkeztünk már a szülések körüli traumákról, visszaélésekről és csalódásról, de csak ritkán emeljük ki, ha valami emberséges, olajozottan működik, netán kiváló. A gátizom-erősítő intimtorna élményeimről írtam néhány hónapja, akkor még szülésre készülve. Az élet azonban úgy hozta, hogy császármetszéssel segítették világra a gyermekem, de ez számomra nem jelentett csalódást, pláne olyan messzemenően pozitív kórházi környezetben, amilyenre álmomban sem gondoltam volna, ráadásul nem méregdrága magánklinikán, hanem kisvárosi, állami intézményben.

Csatlos Tünde

Tudtam, hogy vannak mások is, csak nem láttam őket sehol

Életünk legtöbb időszakában van bár egy olyan közösség, amely nagyon erősen hat ránk, amely meghatározza azt, hogy miként és milyen irányba fejlődünk, a család és barátok mellett jó megtapasztalni más társaságokat is. Egy új közösség tagja lenni olyan, mintha mindent tiszta lappal kezdenél, ahol önmagad lehetsz, ahol tudod már, hogy mit tudsz adni, hol vannak a határaid, csak azt nem tudod még - és ez lehet a nagy meglepetés! -, hogy mit tanulhatsz, és mit kaphatsz te egy ilyen közösségtől.

Székely Kinga Réka

A kacagás is Isten ajándéka

Van olyan ember, aki nem tud adni, és nem tud elfogadni ajándékot természetes szelídséggel. Képtelen rá. Amikor valaki megajándékozza őt, olyan arcot vág, mintha bántást kellene elviseljen, valami megmagyarázhatatlan undor ül ki az arcára. Aztán amikor ő kellene ajándékozzon, azt olyan gesztussal vagy olyan kísérő mondattal teszi, hogy a megajándékozott úgy érzi, mintha meglopta és nyomorba döntötte volna szegényt. Számomra rejtély, mi lappanghat az ilyen ember szíve mélyén.

dolcsevítá

Borbély Zsolt Attila étteremkritikus: Remek tesztétel a kacsa, a bárány, a harcsa

Malacfül és borjúmirigy, tokhal, békacomb és távol-keleti pacal – csak néhány (t)étel Borbély Zsolt Attila mindennapos munkájából. Az Aradon élő étteremkritikus a kilencvenes évek eleje óta járja a Kárpát-medence éttermeit, és következetesen jegyzi is az ott tapasztaltakat: kritikái és ajánlásai...

A tenyéren hordozott ház

Gyergyószárhegy a sajátos hangulatát elsősorban az épített örökségének köszönheti, s ahogy a kicsi utcácskákat járjuk, valódi kincsekre bukkanunk. Ilyen a Vargyas-Moni család otthona is, egy több mint százéves, nem szokványos parasztházból kialakított, meleg családi fészek, ahol az eredeti formavilágot megőrizve,...

Keddi lányok: így is lehet! – Hétköznapi feltöltődés tündérruhában

Adott négy negyven fölötti, székelykeresztúri nő, akik imádnak öltözködni, és egy átlagos hétköznapból is képesek valami rendkívülit kihozni. Egyszerűen azzal, hogy egy ötlet alapján összehangoltan, de mégis különlegesen öltöznek fel, és ezt meg is mutatják, nemcsak a közösségi oldalon, hanem...

Fogyaszthatjuk ebédre, vacsorára, reggelire: tonhalas póréhagymás quiche

A franciák pizzája elsőre kissé furának tűnhet, de ha egyszer elkészítettük, nem tudunk szabadulni tőle: állandóan quiche-t ennénk.

Egyél szépen! – Gyermekkorunk ízei és kreatív rafinéria egyben

Egyél szépen! – mindannyian emlékszünk a szülői intelemre, amikor gyerekként az asztalnál ránk szóltak. Albert Bea szó szerint értelmezi a mondást, Egyél szépen nevű gasztroblogja egyszerre idézi gyermekkorunk ízeit, hangulatát és a fine dining éttermek rafinériáját. (Cikkünk a Nőileg magazin...

A miniszoknya rövid (sic!) története

Napjaink dizájnerei kényük-kedvük szerint kurtítják vagy hosszabbítják a szoknyát, de nem volt ez mindig így: a miniszoknya megszületéséhez rögös út vezetett, sokszor botrányokkal kikövezve. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. júliusi számában jelent meg.)