Emberség segíteni olyanokon, akik rászorulnak. Eléri ez valakinek az ingerküszöbét? Puffogtatni lehet ilyeneket, hogy társadalmi felelősségvállalás, nemes ügy, jó cselekedet,...
„Még táncolsz?” Teszik fel sokan a kérdést, amikor találkozunk. Tudják, hogy hozzám tartozik, része a személyiségemnek. Valójában már negyedik osztályban...
Az ünnepek közeledtével fontosabbá válnak családtagjaink, könnyebben és intenzívebben figyelünk oda egymásra, amolyan ideális otthont teremtünk magunk körül. Pedig az...
Kedves Olvasó, nem felejtettem el! Tavaly decemberben, az ünnepi asztalterítésről szóló írásomban azt ígértem, hogy visszatérünk az ünnepi vacsora fogásainak...
A külsőnk elfogadása miatt a legtöbben harcot vívunk életünk során valamilyen formában, a kérdés, hogy mikor és hogyan sikerül azt megnyerni. Az ember alapvetően pőrének teremtetett, a társadalmi elvárások és az általános kulturális berendezkedésünk viszont felöltöztettek bennünket, olyannyira, hogy a kevesebb, lengébb öltözet sokunkat frusztrál egy kicsit. Nem volt ezzel másként kolléganőnk sem, aki - fürdőruhájával együtt - levetette a gátlásait is: egy naturista kempingbe merészkedett. És milyen jól tette!
Fent született a hegyben. Nem alföldi tanyavilág ez, ahol akácok sűrű lombja védi a zsúpfödeles házat a temérdek puszta közepén. Hegyi tanyavilág, melyet a székelyek láznak hívnak. A falvaktól távol eső hegyi legelők szórványos települése a láz, tömény vadon. Az ősök nem romantikus indíttatásból fogtak neki házat építeni egy ilyen – éghez közeli – fennsíkon, hanem kényszerűségből.
Talán soha nem álltam távolabb az álmom megvalósulásától, mint ezekben a hónapokban, hetekben: a parasztház felújítási projektje mélyen alszik, az adósságcsökkentés teljes kómában, a törlesztésre szánt bevételemből élek. Ráadásul a pelyhes fülű újszülöttem teljes fókuszváltást követel. Egy hónapja én vagyok A Ház egy alig háromkilós, nyünnyögő csöppségnek. Anya épül, és mindent elfelejt.
Szeretlek. Szerelmes vagyok beléd. Régen szerelmes voltam beléd. Most már nem vagyok, másba vagyok szerelmes. Imádlak! Te vagy a legeslegjobb! Kedves Olvasó, milyen gyakran hagyják el szád ezek a szavak? Naponta? Hetente? Vagy hónapokban mérhető az előfordulásuk? Esetleg ennél ritkábban?
Csak mindenkinek másmilyen a fesztivál... Nekem ilyen volt ez a nyár: teles-tele fesztiválhangulattal, élménnyel, mindenféle találkozással. Idén öt fesztiválon voltam, négyen családostól. No de senki ne higgye, hogy pont úgy fesztiválozok, mint huszonéve: ma kevésbé spontán és kevésbé teljességre törekvő módon…
Falun nőttem fel, ami természetesen együtt járt a vidéki élet néhány – különösen tinédzserkorban számottevő – hátrányával, mint például az ingázás. De mint utóbb rájöttem, több jellemformáló előnye is volt. A városon, tömbházlakásban töltött utóbbi néhány év egyre inkább felerősítette bennem a kertes házi élet hiányát, sőt – mint néhány napja megfogalmaztam – magát a falusi életet is hiányolom. A faluközösségeknek van egy saját mikroviláguk, amelyek működésébe nem láthat bele bárki, meg kell élni. Szerencsés, aki megélhette. Én is az vagyok.
A napokban két újságcikket is elém hozott a Facebook, amelyek meglehetősen felborzolták a kedélyeket, a megosztó kommentáradatot olvasva, engem is arra késztettek, hogy elgondolkodjam a témán.
Még engem is meglepett az idei egyetemre felvételiző fiatalok szakpreferenciája, mely szerint alapképzésben a pszichológia szakra volt a legnagyobb a tülekedés Románia nagyobb egyetemi központjaiban: a bukaresti egyetem pszichológia szakára 12 jelentkező, a jászvásári egyetemen 7 jelentkező, a brassói egyetemen pedig 38 jelentkező jutott egy helyre. A kolozsvári Babeș-Bolyain a második legnépszerűbb szak volt a pszichológia.
Többször cikkeztünk már a szülések körüli traumákról, visszaélésekről és csalódásról, de csak ritkán emeljük ki, ha valami emberséges, olajozottan működik, netán kiváló. A gátizom-erősítő intimtorna élményeimről írtam néhány hónapja, akkor még szülésre készülve. Az élet azonban úgy hozta, hogy császármetszéssel segítették világra a gyermekem, de ez számomra nem jelentett csalódást, pláne olyan messzemenően pozitív kórházi környezetben, amilyenre álmomban sem gondoltam volna, ráadásul nem méregdrága magánklinikán, hanem kisvárosi, állami intézményben.
Életünk legtöbb időszakában van bár egy olyan közösség, amely nagyon erősen hat ránk, amely meghatározza azt, hogy miként és milyen irányba fejlődünk, a család és barátok mellett jó megtapasztalni más társaságokat is. Egy új közösség tagja lenni olyan, mintha mindent tiszta lappal kezdenél, ahol önmagad lehetsz, ahol tudod már, hogy mit tudsz adni, hol vannak a határaid, csak azt nem tudod még - és ez lehet a nagy meglepetés! -, hogy mit tanulhatsz, és mit kaphatsz te egy ilyen közösségtől.
Ha ősszel és télen is szeretnénk jól érezni magunkat a bőrünkben, ne riadjunk vissza az élénk színektől! Ha már az idő komor, legalább mi legyünk mosolygósak. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. szeptemberi lapszámában jelent meg.)
Túl fiatal vagyok ahhoz, hogy tapasztalatból beszélhessek arról, hogy a kommunizmus éveiben mit jelentettek egy romániai számára a „kelet-német” termékek, de elég idős, na meg elég kelet-európai ahhoz, hogy lássam őket magam körül még ma is: édesanyám még mindig használja...
Malacfül és borjúmirigy, tokhal, békacomb és távol-keleti pacal – csak néhány (t)étel Borbély Zsolt Attila mindennapos munkájából. Az Aradon élő étteremkritikus a kilencvenes évek eleje óta járja a Kárpát-medence éttermeit, és következetesen jegyzi is az ott tapasztaltakat: kritikái és ajánlásai...
Gyergyószárhegy a sajátos hangulatát elsősorban az épített örökségének köszönheti, s ahogy a kicsi utcácskákat járjuk, valódi kincsekre bukkanunk. Ilyen a Vargyas-Moni család otthona is, egy több mint százéves, nem szokványos parasztházból kialakított, meleg családi fészek, ahol az eredeti formavilágot megőrizve,...
Adott négy negyven fölötti, székelykeresztúri nő, akik imádnak öltözködni, és egy átlagos hétköznapból is képesek valami rendkívülit kihozni. Egyszerűen azzal, hogy egy ötlet alapján összehangoltan, de mégis különlegesen öltöznek fel, és ezt meg is mutatják, nemcsak a közösségi oldalon, hanem...