A stílusok királynője: kortalan klasszikus

Elegáns, fennkölt és drámai. Itt helye van a kandallónak, a dédmamától örökölt olajfestménynek, az antik komódnak. Terpeszkedhet a nappaliban egy fényesre politúrozott zongora, a mennyezeten csilingelhet kristálycsillár, hatalmas baldachinos ágyban hajthatjuk álomra fejünket, és a súlyosan leomló brokátfüggönyön át szűrődik be a napfény. Otthon luxuskivitelben.

Nemcsak a kiváltságosak rendezhetik be otthonukat klasszikus stílusban, de tény, hogy nem olcsó mulatság a felette szükséges tárgyakat beszerezni. Csalni lehet, de nem érdemes, mert egy olcsó és értéktelen bútordarab, kiegészítő tönkreteszi az összhatást. Szerencsés, aki antik bútort örökölt és megbecsülte a szó szerint drága kincseket, ám annak is dukál a fenséges hangulatú otthon, aki bolhapiacról, régiségkerekedőktől, műkincskereskedőktől „guberálja” össze a kellékeket.

Bíborban, bársonyban

„Már a neve is sugallja, hogy bizonyos osztálybeli kategóriát jelent. Komoly, impozáns méretű, sötét, lehetőség szerint tömör bútorok, nagy belső terek” – a régmúlt korok hangulatát, időtlen szépségét és nemes eleganciáját felidéző klasszikus esszenciáját így foglalja össze stílustanácsadónk, Sándor Szidónia-Juliánna. A klasszikus stílusban megálmodott otthon komoly, de nem komor.

Mahagóni, tölgy, elefántcsont, márvány – a nemes és időtálló anyagokból készült, leginkább sötét színű bútorok, burkolatok, az ablakokról leomló, selyemből, brokátból, bársonyból készült drapériák ugyan kellőképpen fényűző és egyben drámai hangulatot kölcsönöznek az enteriőrnek, de a színválasztásnál fontos, hogy ne csak a barnába, bíborba, bordóba burkoljuk a lakást. Elegáns és világosítja a teret az elefántcsontszín, a fehér, a púderrózsaszín, a bézs, sárga, kék – utóbbiak csakis pasztell, soha nem a szemet szúró, virító változatban.

Ennek a királyi fenségek, nemesi lakok, pompás paloták kifinomult ízlésvilágú, díszes rezidenciáját idéző stílusnak kedvence a fényűzést még egy fokkal magasabb szintre emelő aranyozás. Ezzel is jó csínján bánni, mert bármennyire is gazdagítja a belső tereket, a túlzásba vitt ragyogás a háziak ízlésficamáról, mintsem jó ízléséről árulkodhat. A méretes bútordarabok szintén a túlzsúfoltság érzetét kelthetik. Ha nem elég nagy a tér, inkább váljunk meg egy értékes, de a fél szobát elfoglaló könyvesszekrénytől, szekretertől, tálalótól. 

Kell egy kandalló

A fal színe legyen egyszerű, egyszínű. Ha selyemtapétával turbózzuk a luxuskivitelt, semmiképp ne legyen túl díszes, sötét. A kristálycsillárt is csak akkor lógassuk alá a mennyezetről, ha elég magas a szoba. Attól viszont óvakodjunk, hogy értéktelen, a stílustól idegen, high-tech világítótesttel teremtsünk világosságot. Egy kecses, míves álló- vagy falilámpa is adhat fényűző atmoszférát.

A drága, kézzel szőtt, puha perzsaszőnyegnek, leheletvékony keleti textíliáknak a klasszikus az igazi otthona. Ahogy helye van itt, sőt a ház lelkének számít a kandalló. Márvánnyal burkolva, természetesen. Fokozhatjuk a varázslatot egy régi csellóval, zongorával, a harmóniát hangtalanul is megteremtő hárfával – az már csak hab a tortán, ha ezek a hangszerek nem csak dekoratív elemei a lakásnak, és a házigazda el tud játszani rajtuk egy menüettet vendégeinek.

Az igazán szerencsések azok, akiknek egy plafonig könyvekkel borított dolgozó- és könyvtárszobára is telik a térben. Tudják, olyan falat borító könyvesszekrényre, mint amilyet az angol filmekben látunk, és amihez guruló létra kelletik, hogy elérjük a legfelső polcon álló bőrkötéses lexikont. Az már a non plus ultrája a helyiségnek, ha ezt egy kényelmes, méretes, bársonnyal burkolt, antik karosszékben lapozhatjuk.

A modern kor kellékeiről, mint például a televízió, nem kell lemondani, de ahogy Szidónia tanácsolja: szekrényajtó mögé vele! A családi ereklyeként őrzött, értékes festményeket viszont ne rejtegessük. A nappali, háló falán a helyük, díszes, aranyozott, ezüstözött keretbe foglalva. 

Szalonban szivarkázni, budoárban fésülködni

„A konyhában is csak nagy térben lehet elképzelni a klasszikus stílust, mert a tömörfa konyhaszekrények inkább sötét árnyalatúak, és minden nagyobb méretű az átlagosnál. Az ebédlő feltétlenül tálalószekrényes, az asztal legalább hatszemélyes, de jobb, ha nyolc vagy tíz, tizenkettő. Kényelmes, kárpitozott székek, és jó, ha nyílik innen egy kis szalon kényelmes fotelekkel, konyakozni, szivarkázni. Itt kaphat helyet a kis italkeverő asztalka is, kártya- és/vagy sakkasztal” – sorolja a klasszikus konyha, ebédlő, szalon lényegét a szakértő.

A hálóban kötelező a méretes ágy, kecses fésülködőasztalka – a szoba ne lógjon ki a sorból színében, stílusában a klasszikus nyugalomból. Az ágy legyen királyi fekhelyekre emlékeztető, háttámlás, baldachinos, előtte elhelyezett puffal, és ha a mód engedi, külön fürdőszobával, gardróbbal, akár az ablakfülkében kialakított olvasókuckóval. Fontos a fiókos fehérneműtartó szekrény, és a budoárjelleget hangsúlyozhatja egy szépséges paraván, a fésülködőasztalka felett elhelyezett ovális, metszett tükör, a bársonnyal kárpitozott ülőke.

Aranyozott, foncsorozott, porcelán vagy márvány – a luxusérzet a fürdőszobában is dukál a klasszikus otthon lakóinak. A lábas fürdőkád állhat a helyiség közepén is, elfér itt az értékes porcelánkancsó és mosdótál. A mellékhelyiségben is a minőség a jelszó, sőt még arra is felhívta a figyelmet Szidónia, hogy a hölgyeknek a világos burkolat, a férfiaknak pedig a barnás, sötétszürke dukál – márványból, mert úgy érdemes.

Hintaló, kisvasút, libbenő függöny és kézzel szőtt szőnyeg, baldachinos fekhely, kényelmes fotel – stílustanácsadónk szerint a klasszikus otthonban a gyermekszoba is inkább egy még „kicsire nőtt” felnőttnek szól. Fontos a praktikum is, ne érezze úgy csemeténk, hogy a stílusimádatunk áldozata: a királyi versailles-i pompába, de a 21. századi lazasággal perelő, merev szertartásosságba kalodáztuk.

A nyugalmunk zöld szigete lehet egy télikert, benne buján virágzó növényekkel, kisméretű, akár egzotikus cserjékkel. Ha azonban ebbe a régi szép idők fennkölt nyugalmát és luxusát felidéző stílusra esik a választásunk, tudnunk kell: otthonunk minden részletében letűnt kor lenyomata lesz, de nem egy elvarázsolt kastélyban élünk. Igazán akkor szolgál bennünket, ha a jelen minden kényelmét megadja számunkra. A klasszikus konzervatív, ám nem száműzi a modern berendezési tárgyakat, viszont egy tömör fából készült, tekintélyes antik komód mellett semmiképpen sem mutat jól egy furnérlemezből készült tévéasztal. Ez a klassz stílus a nagy és tágas tereket kedveli, de „kicsiben” is tud érvényesülni. De igazán király az otthonunk akkor lesz, ha kellő arányérzékkel, ízléssel idézzük meg a régmúlt korok nemes eleganciáját.

Kiemelt kép: pixabay.com 

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2016. októberi lapszámában jelent meg. 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>