A tökéletesség online lenyomata – Régi-új ember: a digitális én

Facebook, Instagram, YouTube, ma már számos online fórumon mutathatjuk meg magunkat, tarthatjuk a kapcsolatot ismerőseinkkel, barátainkkal. De nemcsak az jellemez minket, hogy milyen fotót töltünk fel, hanem az is, mit lájkolunk, mihez szólunk hozzá és hogyan. Ma már köztudott, hogy digitális profiljainkat állásinterjú előtt megnézik a munkáltatók, az online térben is információkat gyűjtenek rólunk. Digitális énünk árulkodik rólunk, jó tehát, ha tudjuk, miből épül fel az online identitás. (A teljes cikk a 2020-as Nőileg magazin júliusi számában olvasható.)

A Mark Zuckerberg által alapított Facebook bevezetése után 8 évvel, vagyis 2012-ben elérte az egymilliárd regisztrált felhasználót, és ez a szám azóta csak nőtt. Ráadásul nem ez az egyetlen közösségi média platform működik az interneten, népszerű például a YouTube, a Twitter, az Instagram, a Snapchat, a Pinterest, és itt a legújabb őrület, a TikTok.

Szókincsünk része lett a lájkolás, a posztolás, a kommentelés, a szelfizés, megtanultunk profin fényképezni és videózni. Mindez azt szolgálja, hogy minél profibban tudjuk megjeleníteni magunkat a különböző közösségi portálokon. Vagyis minél kedvezőbb színben tüntessük fel a digitális énünket. De mi az a digitális én? Pontosabban: ki az a digitális én?

Azok vagyunk, aminek a neten látszunk?

„Úgy kell elképzelni, mintha valakinek két élete lenne, az egyiket az online platformokon, az online közösségekben éli, a másikat pedig a való világban – magyarázza Kádár Magor kommunikációs szakértő. – Mindaz, amit digitális énnek vagy online lenyomatnak nevezünk, minket kellene kifejezzen, de amerikai felmérésekből tudjuk, hogy átlagban csupán 

50–54 százalékban fedi a digitális énünk a valós énünket”.

(…)

Szép vagyok ma és boldog? Nem. De ezt mutatom. 

Nem ördögtől való ez, hiszen a valóságban is igyekszünk a legjobb formánkat mutatni, pozitív benyomást kelteni. „Egy tudatosság megjelenik, amikor kilépünk a házból, mert előtte belenézünk a tükörbe, elrendezzük a hajunkat, megfelelő ruhát veszünk föl. Az utcára lépve rendezettebbek, az offline környezetünkhöz adaptált a megjelenésünk, ami más, mint otthon a kávépecsétes pizsamanadrágban – mondja Kádár Magor. – Olyat pedig, hogy valaki erősebben keretezi át a valóságot, eddig is láttunk, hiszen a sztárok régebben is ezt csinálták. A legendás filmszínészek a vásznon makulátlanok voltak, a plakátokon gyönyörűek, az interjúkban pedig bájosak, mert így jobb volt a kedveltségük és jobban fogytak a jegyek a filmjeikre. De némelyikről a környezete tudta, hogy hisztis, arrogáns, csalja a férjét vagy feleségét. Régen ez a ’kifényezett én’ a sztárok sajátja volt, és most semmi más nem történt, mint az online világgal ez a lehetőség elérhetővé vált az átlagember számára”. 

Nem élnek, csak ’mutatnak’

(…) Amögött pedig, hogy mindig a legszebbet, sőt, még annál is szebbet mutassunk, mint a valóság, az elismerés iránti szükségletünk áll. Okosat mutatunk, divatosat, ügyest, mindez szükséglet, de részben önmegvalósítási vágy is” – magyarázza Kui Eszter-Enikő csíkszeredai pszichológus. Másoknak a figyelme kellemes számunkra, a népszerűség nagyon jó érzés. Ám ha nincs kiforrott, konszolidált énképünk, nem tudjuk, pontosan kik vagyunk, vagy nem vagyunk elégedettek magunkkal, könnyen benne ragadhatunk ebben a viselkedésben, hogy a közösségi médiában folyamatosan posztolunk, lájkokat gyűjtünk, fenntartva a gondosan felépített ideális, de nem feltétlenül valós képet. 

Az elismerés iránti vágy és a másokhoz való kapcsolódás szükséglete felerősíti azt a szokást, hogy állandóan posztoljunk, de így sokan szinte csak a virtuális, vagyis erősen manipulált, kontrollált térben léteznek, mondhatjuk, hogy nincsenek benne a valóságban.
Hirdetés

(…) Ugyanakkor azt mondja, ha a túlposztolást vizsgáljuk, figyelembe kell venni, hogy a szükségállapot ideje egy speciális időszak volt mindannyiunk életében, és ez speciális megküzdési stratégiákat is eredményezett. A bezártság, elkülönülés leküzdésének egyik eszköze lett a különféle online platformokra áttevődő jelenlét, és igen, a korábbi részben említett szükségletek ott munkáltak a viselkedésünk motivátorai között, talán néhányunk esetében a piramis legalsó szintjén lévő, létfenntartási szükségletek is, nemcsak a kapcsolódás és elismerés szükséglete. „Gondolok pl. a Lackfi élő színházára, vagy színészek, művészek, pszichológusok ‘sorozataira’, az otthontanulós topikokra, vagy a kulináris posztok szaporodására. A digitális én nagyobb szerepet kapott, fogalmazhatunk úgy is, a kispadról felkerült a pályára, ‘megnövekedett’, színesedett” – mondja Enikő.  

A digitális írástudás

 (…) „Mint ahogyan az írásnak és az olvasásnak az alapja az abc, amit kisiskolásként meg kellett tanulnunk, ugyanígy az internethasználatnak is van abc-je. És mint ahogy az abc-től Arany Jánosig elég nagy a távolság, ugyanígy 

hosszú az út attól, hogy be tudom kapcsolni a számítógépet, vagy felregisztráltam a Facebook-ra, addig, hogy helyesen is tudok ott viselkedni” 

– részletezi Bakó Rozália kommunikációs szakértő . Először meg kell tanulni az eszközhasználatot, majd az internetes közösségi lét etikáját, amit netikettnek nevezünk. Ha ezt is elsajátítja mindenki, akkor számíthatunk kulturált interakciókra, csevegésekre az online térben. A szakember szerint ezt mindenképpen tanítani kellene.

Kiemelt kép: Shutterstock