A Mark Zuckerberg által alapított Facebook bevezetése után 8 évvel, vagyis 2012-ben elérte az egymilliárd regisztrált felhasználót, és ez a szám azóta csak nőtt. Ráadásul nem ez az egyetlen közösségi média platform működik az interneten, népszerű például a YouTube, a Twitter, az Instagram, a Snapchat, a Pinterest, és itt a legújabb őrület, a TikTok.
Szókincsünk része lett a lájkolás, a posztolás, a kommentelés, a szelfizés, megtanultunk profin fényképezni és videózni. Mindez azt szolgálja, hogy minél profibban tudjuk megjeleníteni magunkat a különböző közösségi portálokon. Vagyis minél kedvezőbb színben tüntessük fel a digitális énünket. De mi az a digitális én? Pontosabban: ki az a digitális én?
Azok vagyunk, aminek a neten látszunk?
„Úgy kell elképzelni, mintha valakinek két élete lenne, az egyiket az online platformokon, az online közösségekben éli, a másikat pedig a való világban – magyarázza Kádár Magor kommunikációs szakértő. – Mindaz, amit digitális énnek vagy online lenyomatnak nevezünk, minket kellene kifejezzen, de amerikai felmérésekből tudjuk, hogy átlagban csupán
50–54 százalékban fedi a digitális énünk a valós énünket”.
(…)
Szép vagyok ma és boldog? Nem. De ezt mutatom.
Nem ördögtől való ez, hiszen a valóságban is igyekszünk a legjobb formánkat mutatni, pozitív benyomást kelteni. „Egy tudatosság megjelenik, amikor kilépünk a házból, mert előtte belenézünk a tükörbe, elrendezzük a hajunkat, megfelelő ruhát veszünk föl. Az utcára lépve rendezettebbek, az offline környezetünkhöz adaptált a megjelenésünk, ami más, mint otthon a kávépecsétes pizsamanadrágban – mondja Kádár Magor. – Olyat pedig, hogy valaki erősebben keretezi át a valóságot, eddig is láttunk, hiszen a sztárok régebben is ezt csinálták. A legendás filmszínészek a vásznon makulátlanok voltak, a plakátokon gyönyörűek, az interjúkban pedig bájosak, mert így jobb volt a kedveltségük és jobban fogytak a jegyek a filmjeikre. De némelyikről a környezete tudta, hogy hisztis, arrogáns, csalja a férjét vagy feleségét. Régen ez a ’kifényezett én’ a sztárok sajátja volt, és most semmi más nem történt, mint az online világgal ez a lehetőség elérhetővé vált az átlagember számára”.
Nem élnek, csak ’mutatnak’
(…) Amögött pedig, hogy mindig a legszebbet, sőt, még annál is szebbet mutassunk, mint a valóság, az elismerés iránti szükségletünk áll. Okosat mutatunk, divatosat, ügyest, mindez szükséglet, de részben önmegvalósítási vágy is” – magyarázza Kui Eszter-Enikő csíkszeredai pszichológus. Másoknak a figyelme kellemes számunkra, a népszerűség nagyon jó érzés. Ám ha nincs kiforrott, konszolidált énképünk, nem tudjuk, pontosan kik vagyunk, vagy nem vagyunk elégedettek magunkkal, könnyen benne ragadhatunk ebben a viselkedésben, hogy a közösségi médiában folyamatosan posztolunk, lájkokat gyűjtünk, fenntartva a gondosan felépített ideális, de nem feltétlenül valós képet.
Az elismerés iránti vágy és a másokhoz való kapcsolódás szükséglete felerősíti azt a szokást, hogy állandóan posztoljunk, de így sokan szinte csak a virtuális, vagyis erősen manipulált, kontrollált térben léteznek, mondhatjuk, hogy nincsenek benne a valóságban.
(…) Ugyanakkor azt mondja, ha a túlposztolást vizsgáljuk, figyelembe kell venni, hogy a szükségállapot ideje egy speciális időszak volt mindannyiunk életében, és ez speciális megküzdési stratégiákat is eredményezett. A bezártság, elkülönülés leküzdésének egyik eszköze lett a különféle online platformokra áttevődő jelenlét, és igen, a korábbi részben említett szükségletek ott munkáltak a viselkedésünk motivátorai között, talán néhányunk esetében a piramis legalsó szintjén lévő, létfenntartási szükségletek is, nemcsak a kapcsolódás és elismerés szükséglete. „Gondolok pl. a Lackfi élő színházára, vagy színészek, művészek, pszichológusok ‘sorozataira’, az otthontanulós topikokra, vagy a kulináris posztok szaporodására. A digitális én nagyobb szerepet kapott, fogalmazhatunk úgy is, a kispadról felkerült a pályára, ‘megnövekedett’, színesedett” – mondja Enikő.
A digitális írástudás
(…) „Mint ahogyan az írásnak és az olvasásnak az alapja az abc, amit kisiskolásként meg kellett tanulnunk, ugyanígy az internethasználatnak is van abc-je. És mint ahogy az abc-től Arany Jánosig elég nagy a távolság, ugyanígy
hosszú az út attól, hogy be tudom kapcsolni a számítógépet, vagy felregisztráltam a Facebook-ra, addig, hogy helyesen is tudok ott viselkedni”
– részletezi Bakó Rozália kommunikációs szakértő . Először meg kell tanulni az eszközhasználatot, majd az internetes közösségi lét etikáját, amit netikettnek nevezünk. Ha ezt is elsajátítja mindenki, akkor számíthatunk kulturált interakciókra, csevegésekre az online térben. A szakember szerint ezt mindenképpen tanítani kellene.
Kiemelt kép: Shutterstock
