A vadászkastély, amely éjjel is ragyog

Ez az a hely, amelyről szerte a világon sokan hallottak már, hiszen rendszeres látogatója Károly herceg, a brit korona várományosa, ez pedig fenntartja az érdeklődést. A herceget rokoni szálak kötik ide, így nem véletlen, hogy sokszor tiszteletét teszi a környéken. Miklósváron jártunk, a Kálnoky-vadászkastélyban, amely mára szépen felújított, régi formájában tündököl és áll nyitva a látogatók előtt is. Számos érdekes történet fűződik a helyhez, a kastélyhoz, régi korokról mesélnek a falak, az őt körülölelő kert pedig szépen keretezi mindezt. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin júliusi számában jelent meg.)

Impozáns kapu fogad a kastély bejáratánál, igencsak nehézkesen nyílik, de a jó dolgokért meg kell dolgozni – gondolom. Többszöri nekifutásra sikerül bejutnunk. Hatalmas, gondozott kert terül elénk, ahol éppen az esküvői szezonra épül egy méretes rendezvénysátor. Pezseg az élet a kastélykertben, az események gyakoriak, de látogatók is vannak szép számban. A terület 4,2 hektáron fekszik, főbb épületein kívül van itt még egy istálló, egy filagória és egy tó is. Lakatos Csilla muzeológus fogad és kalauzol végig Erdély egyik legrégebbi kastélyában.

A főbejárat fölötti címert már sok évvel ezelőtt helyreállíttatták a tulajdonosok. A bal felső részen, a koronán ülő medve szájában nyíllal a Kálnoky család ősi címere, szemben vele a szárhegyi Lázár család címere, a négy részre osztott pajzsban pedig különböző rokon családok címerei jelennek meg: a Losonczy-Bánffy, a Petki, a Béldy és a Bánffy család címere.

Kis kastélykrónika

A kastélyt 1648-ban építették, viszont írásos adatok már a 16. században megjelentek egy úgynevezett udvarházról, amelyet valószínűleg átalakítottak vadászkastéllyá. Egyébként is jellemző volt az épületre, hogy folyamatosan hozzáépítettek, stílusában is rendre változott. Eleinte nagyon puritán, egyszerű épület volt, a főbejárathoz egy fából készült tornácon keresztül lehetett bejutni, majd a 18. században reneszánsz stílusúvá alakították át, ezt a tó felőli rész is bizonyítja. Itt látszik a sárga és a kék díszítés, amelyek a bécsi paloták faltükreinek az ábrázolásai. Aztán a 19. században neoklasszicistává alakították át, ez a kastély másik oldaláról érzékelhető.

Új külső, visszanyert pompa

A felújítás 2015 tavaszán kezdődött el, két évre rá már új pompában tündökölt a kastély, és kitárta kapuit az érdeklődők előtt. Múzeumként működik, hét szobát rendeztek be, amelyekben a 17., 18. és 19. századi erdélyi nemesi élet jellemzőit próbálták megmutatni. Három fő szobája van: a nagypalota, az asszonyház és a kastély urának háza. A két szélső teremben egy-egy szalont rendeztek be, amelyekhez hálószobák is tartoznak, itt a 19. századi kastélyok, kúriák hangulatát idézik meg.

Eredeti, korhű tárgyakkal igyekeztek berendezni a helyiségeket, viszont nem mindenik ebből a kastélyból származik. Műtárgykereskedőktől vásároltak hasonló tárgyakat, néha a közeli falvakban találtak olyanokat, amelyek valamikor a kastélyban voltak. Ugyanakkor nagyon sok adomány és letétbe helyezett kellék is fellelhető.

Szobák, kincsek

A Biedermeier szalon fő ékessége a csempekályha, amelyet a felújítás során talált töredékekből, egy bikkfalvi restaurátor, Péter Alpár segítségével tudtak régi formájára megépíteni. Amúgy a kastély többi kályhája is hasonlóképpen nyert új ruhát, ráadásul a mai napig működőképesek. A berendezett hálószoba a 19. század első felét idézi. Amikor az újításnak nekiláttak, csupán a parketta volt meg itt, és még látszottak a kommunizmusban elégetett tárgyak nyomai. A 19. századi csíkos kanapé a fotelekkel a kőröspataki Kálnoky-kastélyból származó darab, és mint minden máson, ezen is palléroztak egy kicsit.

A nagypalota a legreprezentatívabb terme a kastélynak, itt szervezték anno a fontosabb eseményeket, ebédeket, vacsorákat és táncesteket. A falon Kálnoky Sámuel 17. századi erdélyi kancellár 1703-ban készült portréjának a másolata látható, ő volt gróf Kálnoky Tibor kilencedik nagyapja, ugyanakkor ő volt az első, aki megszerezte a grófi címet a családból. Az eredeti portré a Magyar Nemzeti Múzeumban tekinthető meg. A csempekályha egy 17. századi kályha rekonstrukciója, amelyen több szín jelenik meg, valamint egy női arcot ábrázoló minta is. A 19. századi konyhai kredenc a kőröspataki főúri kastélyból származik. Itt minden visszaszerzett tárgynak van egy kis története. A kredenc esetében két különálló darab egészíti ki egymást, a felső részét éppen egy gyerekágynak használták, amikor megtalálták. Szintén ebben a térben foglal helyet egy rokokó tükör is, amely jelenleg a Székely Nemzeti Múzeum tulajdona, csak pár évig marad a vadászkastélyban. A falon láthatunk egy kis képet Károly herceggel, amely a felújítás utáni látogatását ábrázolja a Kálnoky, illetve az uzoni Mikes családdal.

A nagypalota további figyelemre méltó darabja a szőnyeggyűjtemény, amely a Kálnoky család által gyűjtött, pályázatból vásárolt és dr. Madaras Sándor marosvásárhelyi idegsebész saját gyűjteményéből való. Az orvos több mint 76 darab keleti stílusú, eredeti szőnyeget engedett át öt évre a múzeumnak. A 16. századi török imaszőnyegtől egészen a 20. századig lehet találni itt darabokat, ezeket többnyire dekorációs céllal használták, nemcsak földre kerültek, hanem falra, asztalra is, és ágyakat is letakartak vele.

A legvilágosabb helyiség a 18. századi asszonyszoba, ahol valaha a ruhákat hímezték. Az itt bemutatott ruhák rekonstrukciók.

Hirdetés

Kilenc nőért vagy egy nőért kilencszer?

Sok időt töltött a vadászkastélyban gróf Kálnoky Dénes királybíró, főispán, itt látható eredeti íróasztala is, amely szintén a Székely Nemzeti Múzeum tulajdona. Néhány francia párbajfegyver is fellelhető a falon, mintegy felidézve a legendát, mely szerint Kálnoky Dénes kilenc párbaj győztese volt. Kilenc nőért vagy egy nőért kilencszer párbajozott? Ez az a kérdés, amire nem tudjuk a választ.

Itt látni azt a keleti stílusú paravánszerű alkalmatosságot is, amelyet a nagyajtai lelkész, Fekete Levente hozott ide két évvel ezelőtt. A talált tárgyat mashrabiyának nevezik, és Egyiptomból, Kairóból származik. A levéltári dokumentumokból tudjuk, hogy gróf Kálnoky Dénes nagy utazó volt, járt Egyiptomban, így valószínűleg ezt a Kairóból származó darabot, amely az ottani fedett erkélyek egy részét képezte a 19. században, ő hozhatta. Érdekes látvány az itt kiállított utazóvécé is.

Az ónémet szalonban és a hozzá tartozó hálószobában is sok minden tanúja annak, hogy a nemesek sokat utaztak, és nem tértek haza üres kézzel. Sok a „szuvenír”, sokkal több, mint a hazai, erdélyi tárgy.

Bálok reneszánsza

Az élet nem áll meg éjszaka sem a Kálnoky-vadászkastélyban. A pincerészben rendszeresen tartanak bálokat, esteket, amelyekre leginkább a környékbeli városokból érkeznek vendégek. A kastély ezen részében volt régen is a konyha és a raktárhelyiségek. A kastély udvarát is folyamatosan használják, gyereknapra, családi napokra kiváló helyszín.

„A cél mindig az, hogy a közel 500 éves kastély falai közé életet vigyünk” – hangsúlyozza Lakatos Csilla az időutazásnak is beillő terepszemlénk végén.

A Kálnoky-kastélyban örömmel tapasztaljuk, hogy az elmúlt pár évben jelentősen megnőtt a felújított történelmi épületek száma, az örökösök nem hagyták veszni kincset érő hagyatékukat. Pezsgő életet visznek az évszázados falak közé, kitárják a kaput a látogatók előtt. Így talál egymásra Miklósváron, a pompás kastélyban a tanulságos múlt és az élhető jelen.

Fotó: Csedő Attila