Mátray László, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színésze, számos film szereplője. Az elmúlt években sokat volt Budapesten, többek között a Nemzeti Színházban is játszott, de sok időt tölt forgatásokon is. A nagyváros és a munka pörgéséből néhány éve szörcsei otthonába tér haza, ahol falusi nyugalom és az állatai várják. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. februári lapszámában jelent meg).
Szörcse egy „Isten háta mögötti” kis falu Kovászna megyében, félórányira fekszik Kovásznától és Sepsiszentgyörgytől, lapos tájon, ahol a Nemere szél uralkodik. Hétköznap érkezünk Mátrayhoz, az ismeretlen autóra egyből felfigyel a falu, „nagy dolog” errefelé az idegenek érkezése.
A napsütötte udvaron állatok serege fogad: két hatalmas juhászkutya és 6–7 kutyakölyök, tyúkok, kakasok és kacsák, mindenki szabadon jár-kel fel-alá.
Laci a járványidőszakot is Szörcsén, állatai körében töltötte
Bármilyen idillinek is tűnjön első látásra a környezet, szakmájából adódóan, valamint „kultúremberként” gyakran vannak dilemmái a falusi léttel kapcsolatban, hiszen bár kap egy olyan „ingercsomagot”, amit városon nem kapna meg, van egy olyan csomag is, ami nagyon hiányzik – magyarázza elöljáróban a színész. Sepsiszentgyörgyön van egy szolgálati lakása, de az állatok Szörcséhez kötik.
A mindennapos ingázás, a napi több mint száz kilométer vezetés – általában napi kétszer megy be Sepsiszentgyörgyre: a délelőtti próbára és az esti próbára vagy előadásra – hosszú távon fárasztó, ugyanakkor néha pedig le kell mondania egy-egy bemutató utáni buliról is, hiszen éhesen várják otthon az állatok.
A ház családi örökség, Laci nagyapjáé volt – pontosabban két szomszédos telken két ház volt a családé, amelyből az egyiket le kellett bontani. Amelyben ma a színész lakik, eredetileg a tisztaház volt, amit az évek során két testvérével együtt alakítottak át úgy, hogy otthonosabb, kicsit modernebb és lakhatóbb legyen. Egyfajta hétvégi háza volt a családnak addig, amíg egy nyáron a színész át nem lovagolt a közeli Bodokról Szörcsére. Elmondása szerint csodálatos volt az a nyár, és akkor született meg benne a gondolat, hogy ki is lehetne költözni. A lónak istállót építettek, majd jött az első csikó, később a második és szép lassan a többi állat is.
A lovak szeretete lépten-nyomon visszaköszön
Mint meséli vendéglátónk, nem viszonyult elég tudatosan az állattartáshoz, tulajdonképpen, ha valaki jött egy ötlettel, hogy vegyen ezt vagy azt, akkor ő megvette, így lettek kacsái, juhai is. Mátray Laci élvezi ugyan, hogy az állatok szabadon kószálnak az udvaron, ám megvannak a hátrányai is: nem lehet virágokat ültetni, veteményezni, és bizony kosszal is jár. Ugyanakkor a vidéki lét sok mindenre megtanította – volt, hogy tíz kakas jött-ment az udvaron, és egy adott ponton le is kellett őket vágni. „Az első tyúkot telefonos segítséggel, édesanyám utasításait követve vágtam le, kopasztottam meg és dolgoztam fel” – idézi fel nevetve. Ugyanakkor tudja, hogy ezek is az állattartó életforma részei, ám úgy érzi, hogy az állatok levágása messze áll tőle, inkább gyönyörködni szeret bennük. Jelenleg egy részüktől – például a juhoktól – megválna, mert a munkája ismét egyre gyakrabban kezdi elszólítani Szörcséről.
„Egy érdekes világ nyílt meg számomra Szörcsén a színház mellett, amely lenyűgöző azáltal, hogy folyamatosan van új élet, születnek az állatok. A kiscsikók, kiskutyák és kiskacsák, minden, ami kicsi, hordoz valamiféle gyönyörűséget. Már csak az, hogy nézed őket, ad egy pozitív löketet” – magyarázza Laci szemében a falusi emberek állatszeretetével.
Erjed a pálinkaalap
„Bár sok nehézséggel is jár a sok állat, valamint az udvar rendben tartása, de nagy örömet jelent, ha az embert a saját tyúkjainak a tojásait eheti, a saját szilvájából főzethet pálinkát” – teszi hozzá.
Laci kedvenc helyei, ahonnan bámészkodni lehet
A színművész kedvenc helyei a lakásban azok, ahonnan látni lehet az udvart, az állatokat, a gyümölcsfákat: nyáron a tornácon szeret ülni, akár késő este is egy üveg borral, a csillagokat figyelve, télen pedig a nagy ablakos konyha-nappaliban, ahonnan az egész környék jól látható.
A konyha-nappali ötvözi a rusztikust és a modernt
A ház öt szobája közül hármat használ, az emeleti szobák mondhatni vendégszobák a családtagoknak, ha kilátogatnak Szörcsére. Mivel közösen újították fel és használták a házat, Laci sokáig nem lakta be a teret, nem formálta a saját ízlésére, csak egy ideje kezdte alakítgatni, de még sok terve van vele.
Laci nem szeretné kidobni a nagyszüleitől örökölt tárgyakat
A régi bútorokat, amelyek a házzal együtt az örökség részei, nem tudja kidobni vagy eladni, kötődik hozzájuk. Megvan még a nagyapja egykori ágya, és az elektromos fűtés mellett megőrizték a régi kályhákat is.
Lovak mindenütt
Ugyanakkor lépten-nyomon visszaköszön a lakásban vendéglátónk hobbija, a lovaglás: fényképeken, apró tárgyakon láthatunk lovakat, míg a házhoz tartozó épületekben, a fészerben lószerszámok, nyergek, sisakok által válik nyilvánvalóvá, hogy itt bizony egy lovas lakik.
Minden van, amire egy lovasnak szüksége lehet
Bár Mátray elvonult a csendes faluba, az otthonát gyakran jellemzi nyüzsgés és gyerekzsivaj, kollégáival és családjával is sokat buliznak Szörcsén: van, hogy „tokányolnak”, máskor lovagolnak, de az is megesett, hogy a házigazda berbécset vágott.
Nem könnyű színházi- és filmszínészként egy „világvégi” faluban lakni, vendéglátónk azonban nagyon szereti az itteni nyugalmat. Mint magyarázza, reményei szerint, ha valamivel kevesebb állata lesz, és talál az ellátásukhoz segítséget, talán össze tudja egyeztetni az élete különböző részeit.
Fotók: Ürmösi Levente Mihály
Kolozsi Ildi és férje, Kolozsi Attila mindketten kézművesek. Míg Attila kályhákat rak, fazekal, izgalmasabbnál izgalmasabb alkotásokat hoz létre agyagból, Ildi – bár szívesen segít férjének is a kerámiatárgyak díszítésénél – gyapjúból készít puha, színes, dísz- és használati nemeztárgyakat. A házaspár a sepsikőröspataki otthonában mutatta meg, hogy milyen, amikor egy házon látható a lakóinak keze nyoma, sőt a lelkük is benne van. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. januári lapszámában jelent meg.)
A bonchidai Bánffy-kastélyban húsz évvel ezelőtt jártam először. Kollégáimmal együtt felháborodva faggattuk tanárunkat: Miért? Ki tette? Ki nem tesz most semmit...? Ő aztán mesélt egyet-mást a kastély zaklatott múltjáról.
Talán nem is gondolnánk, hogy egy tányér forró leves mi mindenre képes. Ezt most már a tudomány is megerősíti: a leves nemcsak összetevői által javít a közérzetünkön, hanem azáltal is, hogy miközben elfogyasztjuk, azt éljük meg, hogy gondoskodnak rólunk.
Ha azt mondom, hogy Csehország és utazás, elsőre általában a finom sör és a csodálatos főváros, Prága ugrik be a legtöbb embernek. Tavaly nyáron mi a vidéket, a kisvárosokat céloztuk meg.
Egy kismama, aki végtelen örömmel és türelemmel játszik, beszél a kisdedével, emellett sokat sír és örül, ha nyugodtan letusolhat. Ismerős? Talán a világ összes kismamája ilyen. Nehezített terep, ha a kismama kerekesszékben van.
Ahol van egy szenvedélybeteg, minimum három, de inkább öt ember szenved a családban: szülei és gyerekei, házastársa. Mert a függőség az egész családi dinamikát átalakítja. Megváltoznak a családi viszonyok, sőt, a valóság érzékelése is torzul.
