Kultúránként eltérő, hogy hogyan vélekednek szülők a gyerekkel való együttalvásról. Robert LeVine és Sarah LeVine, a Harvard kutatói szerint rendkívüli mértékben befolyásolja az együttalvás elfogadottságát a környezet és a szociális normák. Az USA-ban (és más országokban is) az önállóságot és az egyediséget nagyra értékelik, és erre már a születéstől elkezdik „megtanítani” a babákat, amikor saját szobába teszik őket. Japánban azonban, ahol a szülők együtt alszanak a kisbabáikkal, sokkal kisebb a gyermekhalandóság, mint az USA-ban, és feleannyi bölcsőhalál történik, mint Amerikában, állítját a kutatók. Ezt mondja Szalay Zsuzsanna pszichológus, amikor a kisbabás szülők egyik legnagyobb dilemmáját boncolgatjuk.
Félelmek és cáfolatok
A szakember szerint gyakran ott a félelem, hogy alvás közben nehogy megnyomják a picit, miközben különböző kutatások már bebizonyították, hogy az anya a mellette alvó gyermek összes rezdülésére azonnal reagál, fel is ébred, és hamar vissza is alszik, ha nincs baj. A másik félelem, az, hogy nehogy túl „magukra kapassák” a kicsit. „Igen ám, csakhogy minél kisebb a baba, annál inkább igényli a szülő, az anya testi közelségét is, ez nyújt számára biztonságérzetet” – jegyzi meg Szalay.
Gyakran felmerül az is, hogy hogyan befolyásolja az együttalvás a szülők, a nő és férfi házaséletét.
A pszichológus szerint kétségtelen, hogy bonyolultabb logisztikát igényel ezen alkalmak megszervezése, de segítségül hívhatjuk a kreativitásunkat, a rokonokat, akik elviszik a gyereket sétálni, és az a tudat, hogy nemcsak a hálószobai ágy szolgálhat ezen alkalmak színhelyéül.
Együtt, de meddig?
(…) „Tény, hogy hároméves kor körül már erősödik a gyermek önállósodási vágya. Azt tanácsolom, olvassuk el a szakvéleményeket, legyünk tudatában a tényeknek, és utána legfőképpen a gyerekünk személyére figyeljünk, az ő sajátosságaira, érzékenyen reagáljunk nemcsak az ő, hanem a saját és családunk többi tagjainak az igényére is, és hallgassunk a szívünkre. Kiskamasz gyerekek szülőjeként a véleményem az, hogy nem a világvége ez a pár év, amíg az együttalvást igénylik. Szerintem ez aranyidő, éljük hát meg belső zavarodottság, bűntudat nélkül, meghittségben” – mondja a pszichológus.
Meddig a gyermek érdeke az együttalvás, illetve hogyan szoktassuk egyedüli alvásra? – további kérdések, melyekről olvashatsz a februári Lurkóban.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
