Borvíz – a természetes gyógyszer

Mifelénk borvíznek, máshol ásványvíznek hívják, de bárhogy is nevezzük, ugyanazt értjük alatta. Ma már fogyasztjuk szénsavas és szénsavmentes formában is, gyógyhatását pedig nem győzzük hangsúlyozni. Szerencsés vidéken élünk, hiszen Erdély számos településén találunk borvizet, van ahol természetes forrásból fogyasztható, de az üzletek polcain, palackozva is elérhetőek. De mi talán még ennél is szerencsésebbek vagyunk, mert vidékünkön ismerik a borvíz gyógyhatását,  ivókúrára és fürdőzésre is használják.

Hirdetés

Egy tanulmányban azt olvastam, hogy Székelyföld a borvizek birodalma, itt található Románia borvízkészletének több mint fele, ami azt jelenti, hogy a borvízforrások száma itt eléri akár a kétezret is. Elég, ha Tusnádot vagy Borszéket, netán  Bálványost vagy Kovásznát említem, a legtöbb embernek az ásványvíz jut eszébe róluk, előbbiek esetében  szomjoltó, utóbbiak esetében gyógyító hatása. Jánosi Csaba geológus segítségével próbálunk minél többet megtudni arról, hogyan éljünk együtt a borvízzel. 

Ha már több ezer típusról beszélünk, nem meglepő, hogy a borvizeket vegyi összetételük szerint is lehet és kell is csoportosítani. Szinte minden forrásnak más-más a vegyi összetétele, állítja a szakember. Jánosi Csaba három nagy csoportba sorolja az ásványvizeket: a szénsavas vagy borvíz, a kénhidrogénes vagy büdös víz, valamint a sós vizek – ezek területi megoszlása földtani viszonyokhoz kötődik. Az Erdélyi-medencében a nátrium-kloridos sós vizek uralkodnak, a Kelemen–Görgényi–Hargita vulkáni vonulat környékén a mofetta övében főleg a szénsavas ásványvizek, a flis vagy kárpáti homokkő zónában (Csíki-havasok, Háromszéki-havasok, Baróti- és Bodoki-hegység) nagyon sok apró, kis hozamú kénhidrogénes forrás található. Ezen három fő csoport mellett ezek keveredésével is találkozunk, a szénsavas-sós ásványvizekkel. Legjobb példa erre a Hargita megyei Szejkefürdő, ahol a borvíz mellett jelen van a kénhidrogénes vagy Szejke víz, valamint a tömény sós víz is.

Fotó: Ürmösi Levente Mihály

Melyik mire jó?

A múlt században még fénykorát élő balneológia nem győzte eleget hangsúlyozni, hogy gyógyszerek helyett inkább válasszunk ásványvizet. A borvizek különböző típusai különböző megbetegedések, bántalmak kezelésére alkalmasak. A nagy szénsavtartalmú borvizek a gyomorsavtermelést segítik elő. A Hargita megyei csíkszentkirályi ásványvíz nyugodtan fogyasztható ebből a célból is, említi Jánosi Csaba. A sós és a nátrium-hidrogénkarbonátos borvíz a savtúltengésben szenvedőknek tökéletes gyógyszer lehet, ilyenek a tusnádfürdői Ilona, a  csíksomlyói Lobogó-forrás, a kovásznai borvizek, a málnásfürdői Mária és az oltszemi Sóskövi. A büdös vagy kénhidrogénes vizek a gyomorra vannak jótékony hatással, de a cukorbetegeknek is ajánlják. A sós vizek külsőleg főleg női betegségek gyógyítására kitűnőek, akár meddőség ellen is, a szakember itt a parajdi, a szovátai és a marosszentgyörgyi ásványvizeket említi. A kénhidrogénes fürdők bőrbetegségekre kitűnőek, de segítenek köszvény és reumatikus bántalmak ellen is. A kénes vizek, illetve  a kevés szabad kénsavat  is tartalmazó timsós források vize- mint például a bálványosi Timsós vagy Apor lányok feredője forrásai, a torjai Büdösbarlang faláról lecsepegő víz - nagyon jók a szembetegségekre, kötőhártya-gyulladásra. Ezt napjainkban is használják, „szemvízként” ismeri a lakosság.

Még nem szóltunk az ásványvizeinkben, borvizeinkben fellelhető mikroelemek jótékony hatásáról. Azokon a településeken, ahol jódtartalmú borvizet fogyasztottak, ismeretlen volt a golyva, fluortartalmú vizeinknek pedig fogszuvasodást gátló hatása van.

Mindezek hallatán az ember magyarázatot kap arra, hogy például a hideg szénsavas borvízben és a száraz gázfürdőkben, mofettákban miért érzünk meleget: a szénsavnak ugyanis értágító hatása van, a perifériás érrendszer kitágul, megnő a vérkeringés, a testet pedig elönti a bizsergés és a melegség érzése. Az „ánté világban” a szülők a  házasulandó fiatalokat előszeretettel vitték „gödrözni”, mofettázni, mert ott hamarabb szerelemre gerjedtek.

Fotó: Ürmösi Levente Mihály

Miben tároljuk?

Tudjuk, hogy sokan tisztában vannak a fennebb felsorolt gyógymódokkal, és azzal is tisztában vagyunk, hogy a borvizet a legtöbben nem gyógyhatása, sokkal inkább egyedi íze, zamata miatt fogyasztják. Hamarabb kerül olyan ember, aki a borvizet szomjoltónak viszi haza, mintsem hogy megfürödjön benne. Nos azoknak, akik rendszeresen a közeli forrásvizet fogyasztják, tudniuk kell azt is, hogyan kell szakszerűen tárolni e természet adta kincset, mondja Jánosi Csaba geológus. Hajdanán fahordóban szállították a borvizet, a hosszú szállítás hátránya viszont az volt, hogy bár a borvíz ásványi sótartalma megmaradt, a gáz kiment belőle, és már nem volt jó értágító hatása. Az 1950-es években még cseberben szállították a fürdésre szánt borvizet. Nyári időszakban pedig egy kisebb pionírdobszerű, dongás faedényben, légelyben is tárolták a borvizet. A kerámiaipar fejlődésével teret hódított a cserépkorsó, amelynek egy és kétfülű (kanta), mázas, máz nélküli és csicses változatát is előszeretettel használták szállításra és tárolásra egyaránt, mert hidegen állt benne a borvíz. Az 1900-as évek elején teret hódít az üvegpalack használata. Ebben az időszakban rengeteg üveggyár létesült a Székelyföldön. Ismertebbek a sepsibükszádi, a lassúági, a zalánpataki és a borszéki üveghuták, amelyek főleg a kis borvízpalackozókat látták el különböző űrtartalmú üvegekkel. Hátrányuk, hogy rendkívül törékenyek voltak, és nem bírták a nagy nyomást. De minden más szempontból az üveg volt és ma is az a legalkalmasabb a borvíz tárolására, és környezetbarátabb, mint a műanyag palack. Az 1990-es években aztán utat tört a műanyag palack, amely jelentősen megkönnyítette a borvíz szállítását. A szakember szerint viszont nem praktikus, mert az ásványvízből a gáz egy bizonyos idő után a palack falán keresztül elillan.

Szakszerű otthoni tárolásnál vegyük figyelembe, hogy minél kevesebb levegő maradjon az üvegben, inkább töltsük színültig, másképp az oxidáció során egy egész sor ásványi só átalakulhat, a vas pedig  hamar kicsapódhat a vízből. Ha ekképpen tároljuk, egy-két hétig is eláll. A borvíz továbbá sötét és hűvös helyen tárolandó.

Azért, hogy a borvíz szállítható és piacos legyen, a nagyüzemi palackozás során a vasat eltávolítják, és egyes termékeket szénsavval dúsítanak, vagy szénsavmentesítenek.

Fotó: Jánosi Csaba

Okosan használjuk a kincseinket?

A geológus szerint közel sem használjuk ki térségünk borvízvagyonát. Környékünkön több mint 175 fürdőhely és népi feredő van, megépült a Borvizek útja, de a fürdőhelyek felújítása csak most vette kezdetét. A kommunizmusban volt igazán aktív a székelyföldi fürdőélet, a nyugdíjasok és a pihenni vágyók tömegével érkeztek a térségbe. A nagyobb, népszerű fürdőhelyek Borszék, Tusnád, Kovászna, Bálványosfürdő, Előpatak és Málnásfürdő voltak, ezek a helyszínek egyébként ma is jól működnek. A kisebbek közül Sugásfürdő, Hargitafürdő, Adorjánfürdő, Dungófürdő és Remetefürdő voltak a felkapottak.

Jánosi Csaba megjegyzi, hogy a 19–20. században a gyógyvizekre alapozott balneológia sokkal elfgadottabb volt, mert akkor kevesebb volt a gyógyszer, ezáltal előkelőbb helyet foglalt el az ásványvíz. Szerinte a borvíz óriási érték, mégis, a gyógyszeriparnak sikerült tönkretennie a balneológiát. „Nem akkor kell elindulni a gyógyfürdőbe, amikor már fáj valamink, hanem meg kell előzni a bajt, és egészségmegőrző céllal kell használni a borvizet. Én ismerek olyan embert, aki a kászonújfalvi Sóskútfürdő büdös vizes medencéjében három fürdés után meggyógyult a bőrbetegségből. A mai ember inkább bekap egy pirulát, azt hiszi, többet ér, mint több liter ásványvíz” – summáz Jánosi Csaba geológus, aki 1957 óta borvizet iszik, miután 4 évesen asszisztált a tusnádi borvízforrás fúrásánál.

Fotó: Ürmösi Levente Mihály

BORVIZEK ÚTJA projekt

A kétmegyés (Hargita és Kovászna) Európai Uniós projektet a Phare előcsatlakozási pénzekből 10 millió euróval finanszírozták, a cél az volt, hogy 14 székelyföldi település ásványvízre épülő, hagyományos székelyföldi gyógyfürdőkultúráját felélesszék. Kovászna megyében Bölön, Előpatak, Hatolyka, Málnásfürdő, Oltszem és Sugásfürdő rendelkezik ilyen fürdővel, Hargita megyében Zsögödfürdőn, Szejkefürdőn, Tusnádfürdőn, Borszéken, Homoródfürdőn és Gyergyóremetén végeztek fürdőfejlesztési munkálatokat.