Az én történetem

Az útlevél

„Simó Jenő kilépett az épületből, kezében a csodálatos bordó, bőrkötésű útlevéllel. A tavaszi napfény megcsillant az aranyozott betűkön és az...

Maminak, gyermeki vágyakozással

„Mami nem volt székely. Talán ez volt az első dolog, amit megtanultam róla. Erre nagyon büszke voltam, mert ez különleges...

szempont

#miújságnőileg

Ne maradj le 120 évről!

Végre megmutatjuk, hogy mire készülünk már hónapok óta! Nagyon vártuk ezt a pillanatot, időt, energiát fektettünk bele, és a legfontosabb, hogy a szórakozás mellett tanultunk is belőle.

Nyitott szívvel

Mindenemet átjáró hálát érzek a lelkemben, amikor egy-egy napsütötte napon kutyát sétáltatok, azért, hogy ezt megtehetem, akár hétköznap délelőtt. Ha visszagondolok gyermek énem álmaira, úgy élek, ahogy egykor vágytam: akkor kelek, amikor kedvem van.

Nők vagyunk, erősek és törékenyek

A minap egy nagynevű és jó hírű közhasznú civil szervezet számolt be tevékenységéről egy székelyföldi városban. Az asztal egyik oldalán ültek a projektek vezetői, legalább nyolcan, mind férfiak. Velük szemben két nő, kedves kolléganőm és jómagam – a sajtó.

Te vagy a főszerepben!

Útjára indítottuk a Te vagy a főszerepben! fantázianevű játékunkat, innen most már tietek a pálya, és hadd mondjuk el: alig várjuk a jobbnál jobb fotókat.

Sárgarépa és füttytudomány – avagy a nevelés művészete

Nem emlékszem már pontosan sem az alkalomra, sem az időpontra, de a fiam arckifejezésére és hanghordozására kristálytisztán, amikor valamilyen villámcsapásszerű felismerés hatására derűs-bosszús csodálkozással kibukott belőle: Úristen, hogy mennyit etettetek azzal a hülyeséggel gyermekkoromban, hogy ha sok murkot eszem, fogok...