A ló szeretete, megbecsülése, a vele való munka évszázadok óta hozzátartozott a magyar ember életéhez. Honfoglaló őseink is nagy hasznát vették, de a huszárok, a betyárok, szóval minden valamirevaló, vagány férfi is lóval közlekedett. A magyar ember ért a lóhoz, a többség tiszteli is, de az „üti, mint a lovat” mondás sajnos nem hiába született. Ám a Székely Vágtával Székelyföldön visszatérni látszik a ló becsülete, egyre többen szeretnének nyeregbe pattanni, sőt, kezdik felfedezni, hogy a ló a gyógyításban is az ember társa lehet.