Czirjék Kati: Az életre nevelés ott kezdődik, hogy anyának is van élete

Egy esős délután úgy beszélgetünk két órán át egy kolozsvári kávézóban, mintha ezer éve ismernénk egymást, pedig akkor találkozunk először. Nyíltan faggatom, és ugyanúgy válaszol. Az interjú alatt rájövök: Kati megtanult hatékonynak lenni. Nincs idő a kertelésre, vár a család, várnak a feladatok, a lehetőségek. (A teljes cikk a 2020-as Nőileg magazin novemberi számában jelent meg.)

(…) Vállalkozó, a Női vállalkozók Erdélyben című facebook-oldal egyik megalkotója, vállalkozó nők mentora, négygyermekes édesanya, aki „szabad idejében” ír, beszél, tanul, segít.

„Kati, te egy katalizátor vagy”

– Rengeteg minden vagy a facebookod alapján. Ha felsorolnád, mivel kezdenéd?

– Ember vagyok. Aztán nő, anya. Meg erdélyi magyar, református. De most van egy újdonság is. Lévén, hogy ismét vállalkozást építek, meg kellett határoznom, hogy mivel foglalkozom, hogy mi vagyok. Rettenetesen sokat kínlódtam és vajúdtam, és nem tudtam megmondani. Ráírtam az egyik barátnőmre: segíts, kell nekem egy fogalom, ami összegyűjti, hogy mi a jóég vagyok én. Azt válaszolta: Kati, te egy katalizátor vagy. S rájöttem, igaza lehet, mert azt,

ami van, azt vagy felerősítem, vagy felgyorsítom. Ebben vagyok jó. 

– Vállalkozó, négygyermekes anyuka, többezres facebook oldal működtetője… Hogy néz ki egy napod?

– Zsúfolt. De van egy nagy papírlapom, ami négybe van osztva, s írja rajta: fontos-sürgős, nem fontos-sürgős, nem fontos-nem sürgős, fontos-nem sürgős. Amit elvégeztem, azt kihúzom. Ami lemarad a listáról, az általában lemarad az életről. (…)

– Naprakész vagy…

– Muszáj. Egyrészt a szakma miatt, másrészt szeretem tudni, hogy mi történik körülöttem. Felkelek, szoptatok, és elkezdek dolgozni. Délben ebédet főzök, közben hangoskönyvet hallgatok vagy sorozatot nézek, mert arról sem lehet lemaradni, aztán jönnek a gyerekek és ebéd. Amíg ők ebédelnek, addig én elvonulok tanulni. (…)

– Honnan indultál és jutottál el idáig, hogy sokan ismernek, keresnek, hallgatnak rád?

– Tanítóképzőben kezdtem Marosvásárhelyen, ami a lehető legjobb alap. Utána magyar–angol szakot végeztem Kolozsváron, s itt kezdtem a családi életet is, itt éltünk jó pár évet. Magánóvodában voltam óvónő, aztán meg az állami oktatás több szintjét is kipróbáltam. Tudtuk, hogy Kolozsváron nem tudunk egynél több gyereket nevelni, mert anyagi korlátai lesznek, így kiköltöztünk falura.

Magyartanárként mondtam fel a tanügyből a harmadik gyerek születése után. 

– Tudtad akkor, hogy mihez kezdesz? Megvolt már az utad?

– Volt akkor otthon, a faluban, egy mini nyelviskolám, amit nagyon szerettem. Közben pedig egy poénból elkezdett megszületni egy hatalmas vállalkozás, amit Angliába terveztünk, és azon is dolgoztam. 

Egy mesés vállalkozás élete és halála

– Ez egy remek elképzelés volt, csak túlságosan nagyban indítottuk, mint később kiderült. Az volt az elképzelés, hogy összeszedjük az Erdélyben található tiszta, jó minőségű élelmiszereket, és egy közös brand alatt kivisszük Angliába, mivel az ottani élelmiszerek 80 százaléka import.

Hirdetés

Tudtuk, hogy ez egy jó piac lesz.

Transylvania hírnevéhez hozzájárult Charles herceg nimbusza, így hatalmas siker lett.

– Miért beszélsz róla múlt időben?

– Mert bebukott. Én voltam a vállalkozás arca, és ez megkövetelte volna, hogy többet üljek Angliában, mint az eredeti egyezség, ami úgy szólt, hogy háromhavonta egy hónapot. Hirtelen viszont akkora nagy lett az igény, hogy állandó jelleggel ott kellett volna lennem. Nekem meg itthon voltak a gyerekeim. Adott ponton felajánlottam az üzlettársaknak, hogy lemondok a részesedés egy részéről, s vegyünk fel valakit, de ők ezt nem fogadták el. Így hát hazajöttem, mindent hagytam dugába dőlni. Másfél év alatt építettük fel a brandet, húsz órás munkanapok árán, utána három évembe telt, hogy kiheverjem fizikailag és lelkileg a hatását. Úgy jöttem haza Angliából, hogy enni nem tudtam, aludni nem tudtam, minden megtakarításunkat elvitte az üzlet, sőt adósságot is hagyott. 

Válassz: üzletasszony vagy családanya!

– Felrúgtad a sikeres, jól menő vállalkozást, mert itthon a család…

– Inkább azért, mert ha tovább feszítettem volna a húrt abban a tempóban, már nem lett volna kihez hazajönni. Tudtam, hogy a gyerekeim gyerekkorát nem tudom visszahozni. 

– A férjed mit szólt?

– Hazavárt, pedig az egy elég nehéz időszak volt nekünk. Én egy nagyon csúnya depresszióból menekültem a vállalkozásba, munkával szálltam ki a depresszióból, ami a harmadik gyerek születése után jelentkezett, és szinte belepusztultam. Elkezdtem dolgozni, ami a legjobb módszer a depresszió leküzdésére, és ennek a munkának lett az eredménye a vállalkozás. Kilábaltam a depresszióból, majd kigitteltem magam.

Elmentem a falig. Fizikailag és pszichésen is elmentem a határomig. Akkor rájöttem, hogy ez a fal egy választóvonal: vagy a vállalkozás vagy a család. 

– Mi történt volna, ha a vállalkozás mellett döntesz?

– Nem lenne negyedik gyerekem, és nem lenne funkcionális házasságom, hanem formaházasságom lenne. (…)

Saját magad legjobb verziójának kell lenned

– Remek elképzelés volt a  Női vállalkozók Erdélyben nevű facebook oldal. Mi ez számodra?

– Ez egy sorsközösség. Ahogy mondják, hogy egy falu kell, hogy felnevelj egy gyereket, minimum egy város kell, hogy egy vállalkozást működtess. Ezt a közösséget hárman hoztuk létre, az első 80 embert Ballok Ildikó összeválogatta, majd egyszerre robbant. Fél év alatt elértük a kétezer embert. Ez egy biztonságos tér, ahol a nők anélkül kérdezhetnek, hogy kioktatnák őket. (…)

Fotó: Angyalosi Bea

Friss lapszámunkat alább kérheted: