– Hány évesen lettél (legutóbb) édesapa?
CS.S: – Anna a hatvanadik születésnapomra „kapott” ajándék.
SZ.Z.: – Huszonöt évesen lettem először apa, aztán 49 évesen, és hat hónapja ismét. Van egy 26 éves lányom, Janka, most van egy családom, a páromnak van egy fia, Zalán, a nevelt fiam, egy két és fél éves lányom, Lili, és egy hat hónapos, Csenge.
D.B.: – Tavaly, 48 évesen. 24 évente születik egy gyermekem. Ugyanabban az évben házasodtam másodszor. Vicceskedve azt szoktam mondani, hosszú időközönként nősülök, mint a vámpírok, ne lássák, hogy nem öregszem.
– Miben más – ha más – számodra most apának lenni, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt?
CS.S.: – Egészen más. Előző házasságomban három, ma már nagykorú gyermekünk született, akiknek az életében igyekeztem ugyan minél inkább jelen lenni, de kiskorukban az én akkori életkorommal járó pörgésre, a szakmai kihívásokra hivatkozva sokkal kevesebb időt töltöttem velük, mint most Annával. Ma sokkal kevesebb prekoncepcióval, sokkal megengedőbben figyelem a kisgyerekem életét, jóval kevesebb szabály betartását tekintem fontosnak. Úgy gondolom, elég a jelzéseire figyelni, és akkor nem lehet nagy hibát elkövetni. A lényeg, hogy boldog, magát biztonságban érző babaként éljen.
D.B.: – Bár mindkét korban az életet meghatározó, csodálatos esemény, ennyi idős fejjel az ember sokkal magabiztosabban viszonyul a gyermekhez, meg úgy egyáltalán a családi dolgokhoz. Ennyi idősen az ember már stabilizálta magát, tudja merre tart, lelkileg is stabilabb…
SZ.Z.: – Mindenképp más. Van pozitív és negatív oldala is. Például a türelem és a fáradtság. Régebben nem találkoztam azzal, hogy türelmes kell legyek, vagy fáradt vagyok, most azért hamarabb mérgelődök, elfogy a türelmem, az erőm, hamarabb fáradok. Amikor Janka volt kicsi, tudtam dolgozni éjjel 2-ig, két órát aludtam, felhúztam az órát 4-re, de a csörgés előtt föl tudtam ébredni. Most fáradtabb vagyok. Ami az apaságot illeti, most időt szánok rá. Főállású apa vagyok, a vállalkozásaimat kiadtam. Szabadon gazdálkodom az időmmel, otthon tudok lenni a gyerekekkel. (…)
Hogyan reagált a környezet, kaptak-e negatív megjegyzéseket? – többek között ezekre a kérdésekre is válaszolnak a júniusi lapszámunkban. Megrendelhető itt.
Kiemelt képen Csinta Samu és kislánya
Lapozz bele a júniusi lapszámunkba:
