Ferencz-Salamon Alpár: Nincs változás továbbképzés nélkül

Oktatásügyi szakember, akinek hobbija a tanítás. Vezető, aki mai napig vallja, hogy a játék az a leguniverzálisabb eszköz, amivel a leghatékonyabban el lehet juttatni mindenfajta tartalmat a diákokhoz. Ettől lesz kaland a tanítás, de számára az igazi nagy kalandot a hazai oktatásügy jobbá tétele jelenti. (A teljes cikk a 2021-es Nőileg magazin májusi számában jelent meg.)

Pár hónapja lettél az Apáczai Csere János Pedagógusok Házának igazgatója. Hiányzik az iskola, a gyerekekkel való közvetlen kapcsolat?

– Igen, hiányzik. Sokat gondolkodtam, hogy ez mit jelent számomra. De azzal nyugtatom magam, hogy továbbra is vannak óráim a József Attila Általános Iskolában, és annak a filozófiának tudok továbbra is élni – bár kisebb mértékben, mint iskolaigazgatóként –, hogy amint írta József Attila – …én nem csupán látszom, én játszom. ”

Nem is tudnám magamat pedagógusnak nevezni, hogy ha nem lennék legalább heti rendszerességgel a gyermekek között.

Az már a mostani munkakörömhöz kapcsolódik, hogy így teljesebb képet kaphatok a pedagógusok képzési igényeiről, meg arról is, hogy mi mutatkozik meg a gyermekek szintjén. Önkéntesként is megtartanám az óráimat egyébként. (…)

– Ha nem tanár, akkor mi lennél legszívesebben?

– Ami akár lehettem is volna, és majdnem ezen a pályán indultam el, az a kutató. Temesváron olyan környezetbe kerültem, ami az akkori Mitteleuropa – közép-európai gondolkodásmódot igyekezett promoválni, és itt kell megemlítenem egy nagyon fontos mentoromat, tanáromat, Victor Neumannt, akiben egy eredeti közép-európai, zsidó származású, de magyar, sváb, szerb kultúrát is magában hordozó, univerzális gondolkodású embert, kutatói mentalitású személyt ismerhettem meg. Felvételiztem is a Közép-Európai Egyetemre (CEU), de az élet úgy hozta, hogy inkább követtem a páromat haza. Nem bántam meg egyáltalán (nevet).

Hirdetés

Álmaimban egyébként felfedező utazó vagyok, egyfajta Indiana Jones vagy Jules Verne-típusú regénytémákon gondolkodom elalvás előtt…

– Voltál főtanfelügyelő, iskolaigazgató, helyi- és megyei önkormányzati képviselő. A sort az RMPSZ-ben betöltött szerepeiddel, és a mostani munkahelyeddel folytathatjuk. Ez – gondolom – arról szól, hogy az osztálytermen túl is érdekelnek az oktatás jobbításának lehetőségei. Jól látom? Hiszel abban, hogy lehet?

– Nem csinálnám, ha nem hinném, hogy lehet vagy, ha családom nem támogatna abban, amit teszek. De az, hogy szerintem hogyan lehet, ez teljesen ellentében van azzal a fő csapással, ami jön a tanügyminisztérium felől, és én nem úgy gondolom a lehetet”, ahogy legtöbben gondolják. Na, de néha én is eltöprengek, hogy talán túl sok minden vagyok, voltam, talán fele is elég lenne, viszont mindazok a tapasztalatok, amiket ezekben a funkciókban szereztem, meghatározóak számomra. Hozzájárultak ahhoz, hogy látni tudjam a közoktatás ügyes-bajos dolgait változatos szemszögből, és hogy képes legyek ezeket holisztikus szemlélettel vagy kívülről – a dobozból” kiemelkedve – szemlélni.

Iskolaigazgatóként mindig fontos volt számomra az iskola és környezetének szerepe, pedagógusként az élethosszig tartó tanulás és gyermekközpontúság a két legfontosabb érték számomra. Jelenlegi funkciómban pedig az elveim tágabb szórási lehetőségét látom. És itt, a pedagógusszövetségnél alakult ki bennem, hogy nincs változás a pedagógusok alapos továbbképzése nélkül.

A helyben állás nem fejlődés, átfogó továbbképzés nélkül nem lesz, nem lehet paradigmaváltás. Amíg az ember nem gondolja, hogy változtatnia kell (és ebben benne van az, hogy esetleg változnia is kell, ami nem rossz dolog), ameddig nem hisz ebben, addig nem mozdul el semmi.

Én úgy tekintek magamra, mint egy facilitátorra, aki összekapcsolja az iskolát, a szakmát és az (ön)kormányzatiságot a gyermek oktatása-nevelése érdekében. Ezért van az, hogy belekóstoltam a politikába is, megyei tanácsosként, bár ezzel kapcsolatban azt szoktam mondani, hogy én és a politika kölcsönösen fel- vagy kihasználjuk egymást. (…)

Többet is tehetnének a pedagógusok az adott kereteken belül, ugyanakkor erősségeket és hiányisságokat is kidomborított az elmúlt egy év – ezekről a témákról is beszélt még az interjúalany, bővebben a májusi Nőilegben olvasható.

Fotó: Mihály László

Friss lapszámunkat alább kérheted: