Imre Zoltán, a köztünk élő homo universalis

Ady-szakértő kultúrantropológusként, a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum igazgatójaként ismerte meg Nagyvárad és a sajtó közvetítésével talán az egész Kárpát-medence. Aztán megismertük benne a rockzenészt, a képzőművészt, a családapát, és a mostani beszélgetésünkkor arra is fény derült, hogy mélyrehatóan foglalkozik a buddhizmussal, oly annyira, hogy ebből írja készülő doktori disszertációját. (A teljes cikk a 2020-as Nőilegmagazin októberi számában jelent meg.)

Kultúraszervező, kultúrember, kultúrharcos – ezzel a három szóval jellemzi magát Imre Zoltán kultúrantropológus, aki ma a nagyváradi Városi Múzeum művészeti osztályvezetője. A Körös-parti város középkori várában otthonosan berendezett irodájában lágy dzsessz szólt ottjártunkkor, és mint beszélgetésünk során kiderült, zene lengi be mindennapjait is, legyen szó családi örömzenélésről, meditáló pillanatokról vagy a rockegyüttesről, amelyben játszik.

(…) Nagyváradon látta meg a napvilágot, kisdiák korától képzőművészetet tanult, szülővárosában diplomázott szobrászként, majd egy rövid budapesti kitérőt követően itt találta meg küldetését. (…) Hazatérésében meghatározó volt, hogy felesége, Török Apollónia a Nagyváradi Állami Filharmónia fuvolistája.

A muzeológus

„Mindig volt egy belső láng, amiben éreztem, hogy biza van teendő itt Váradon, kiállítások terén el voltunk maradva az összes többi város kulturális szintjétől” – fogalmazta meg indíttatását, és rögtön nagyot álmodott, egyenesen azt lőtte be célként, hogy budapesti szintet kellene előbb-utóbb elérni.

Az általa „ékszerdoboznak” nevezett Ady Endre Emlékmúzeum élére versenyvizsgával került, ott pedig élőben is megtapasztalhatta, hogy a muzeális világ Nagyváradon elhalt, megöregedett. A Körösvidéki Múzeum akkor már a római katolikus püspöki palota visszaszolgáltatása után zárva volt, s az Ady-múzeumban is már-már csupán poros pannók és egy két tárgyi emlék jelentette az „attrakciót”. Innen kellett felállni, és az akadályt sikerrel vette. Amellett, hogy egy új, interaktív, a tárlatait gyakran változtató múzeum lett az egykori Széchenyi téren, a helyi kulturális életnek is központjává vált az Ady egykori törzshelyén kialakított múzeum.

Várt rá a vár

Akkor miért hagyta ott? – merül fel a kérdés, hiszen ma már a vármúzeum kulturális vezetője.

„Nagyon szerettem az Ady-múzeumot. Mondhatnám úgy is, hogy eggyé váltam ezzel a múzeummal, éreztem a rezgését, de kicsi volt a hely, én meg úgy éreztem, hogy ha lehetőség nyílik nagyobb múzeumba kerülni, akkor többet is tudnék adni ennek a városnak.

Nem vagyunk kevesebbek más városoknál, a város szépül, csak fel kell tölteni a tereket, kell egy ember, aki ezt meg tudja csinálni, és én úgy éreztem, hogy ez meg is valósítható”

– fogalmazta meg mintegy újabb „ars poeticaként”. (…)

Az Ady-kutató

Imre Zoltánt ugyanakkor Ady-kutatóként vagy Ady-szakértőként tartják számon Kárpát-medence-szerte, se szeri, se száma azoknak a helyeknek, ahol értekezett már a költőről. Ő maga amúgy nem tartja magát szakértőnek, azt mondja, ez csak ráragadt, irodalom- és Ady-kedvelőnek nevezné inkább magát, már gyerekkorában könyvmoly volt, ha ellógott egy matek óráról, osztálytársai is tudták, hogy a könyvtárból kell előrángatni.

„Én úgy mentem oda az Ady-múzeumba, hogy nem képzőművész vagyok, hanem irodalomhoz is értő, de nem irodalmár” – ecsetelte, jelezve egyúttal, hogy az ott töltött évek alatt beleásta magát a rendelkezésre álló anyagba, olyan dokumentumokat látott, amelyek nem mindenki számára elérhetőek, mélyebben is megismerte Ady Endrét, titkokat is felfedezett, amelyek azóta már nem titkok. (…)

Koncertre hangol apa és fia

A zenész

Hirdetés

Tinédzserként kezdett el zenélni, még az is megfordult a fejében, hogy átnyergel a képzőművészetről zenére, és konzervatóriumot végez klasszikus gitár szakon, de ma már örül, hogy tanáraira hallgatva nem a gitárpályára lépett. Maradt a hobbizenélés, 13–14 éve a Váradon jól ismert Colombo’s Wife együttesben bazsevál.

És ott van a családi zenélés, amiből tavaly a Szent László Napok kulturális fesztivál közönsége is ízelítőt kapott.

„Mivel nagyon szeretem a zenét, olyan feleséget is választottam magamnak, aki zenész. A családi zenélés is olyan jóleső”

– avatott be a kulisszatitkokba. (…)

A doktorandusz

És mindezek mellett ott van a doktori disszertációjának a megírása is, igaz, erre jut a legkevesebb ideje, nógatja is tézisvezetője, Hoppál Mihály neves etnológus. Közép-Ázsia és Nyugat-Tibet szóbeli hagyománya a téma, az értekezés a buddhizmus előtti vallást boncolgatja. (…)

Járt a Himalájában, mint ahogy Erdélybe is hozott el szerzeteseket, buddhizmus-kutatókat.

Ő maga amúgy nem buddhista, mint fogalmazott: „van már nekem egy tiszta forrásom, az Újszövetség. Jézus ugyanazt tanítja nekünk, mint Buddha, a szeretetnek, a tisztaszívüségnek, a tisztalelkűségnek, a felebaráti odaadásnak nincs párja”.

„Talán csak annyi a különbség – tette hozzá –, hogy míg a keresztény tanítás csak annyit mond, hogy ha arcon csapnak, tartsd oda a másikat is, a buddhizmus megmutatja, hogyan tudjuk feldolgozni azt az arcon csapást, hogyan tudjuk odafordítani a másikat”.

Fotó: Lévai Dávid

Friss lapszámunkat alább kérheted: