Jó kapni, de még jobb adni?!

Méltán tevődik fel a kérdés, ha gyermekeinkre gondolunk… Ajándékot kapni szeretnek, ezt minden alkalommal kimutatják, és nincs olyan gyerek, aki kilógna a sorból. De vajon adni is ugyanekkora öröm számukra? Megtanítjuk ajándékozni gyermekeinket? Hogyan tesszük ezt? Ezek a gondolatok is foglalkoztatnak bennünket karácsony előtt.

„Édesanyám a gyermekkori emlékei közt emlegeti azt a kék ruhás babát, amelyet egyszer karácsonykor talált a fa alatt, annak minden ruhadarabját, azoknak színét, anyagát felidézi” – osztja meg velünk Lazsádi Csilla pszichológus ezt az emléket, és ráeszmélünk, hogy régen bizony más varázsa volt az ajándékozásnak. Csilla úgy fogalmaz: az életkor növekedésével csökken az ajándékok száma, de nő a részletek fontossága. Majd egy másik példával folytatja: „Nagymamám arról mesél lelkesen, hogy miként szerezte be édesapja az ajándékokat, azokat, amikre épp szükségük volt. Gyalogszerrel oda-vissza közel 30 kilométert járt egy cipőért, vagy hogy miként készítette édesapja a fából faragott sílécet.”

Ma nagyobb divatja van az ajándékozásnak, mint régen. Sokkal több tárgyi ajándékot adunk a gyerekeknek és egymásnak is, hiszen „van miből válogatni”. Csóváljuk is a fejünket sokszor emiatt, ám pozitív hozadéka is van a sokrétű felhozatalnak, hiszen változatosan ajándékozhatunk. Erre pedig rengeteg alkalom is adódik.

K. Ágota Anna

Olyasmit adunk, amire vágyik az ajándékozott, de nagyra értékeljük a kézzel készített vagy személyre szabott ajándékokat is. A hároméves kislányom sokszor készít rajzokat a családtagoknak. Leggyakrabban valamilyen eseményhez, ünnephez kötjük az ajándékozást, de van, amikor „csak úgy” meglepünk valakit.

Sz. Katalin Krisztina

Karácsonyi csomagot készítünk a rászorulóknak, amibe a gyerekek tesznek a kinőtt, szép ruháikból, a játékaikból és a Mikulásra kapott édességből is. Így amikor ők kapják az ajándékot, mindig mondják, hogy: „A Jóisten azért küldött nekünk is, mert mi is adtunk, és biztos a szegény gyerekek is úgy örültek, mint mi.”

De vajon mekkora értéke van ma az ajándékoknak? Nagyszüleinkhez hasonlóan, meghatódva emlékszik vissza majd gyermekünk is egy-egy meglepetésre évek, évtizedek múlva? „Egy ajándéknak akkora értéke van, amekkorát tulajdonítunk neki” – jelenti ki Csilla.

Az ajándékozás középpontjában ma a gyermek áll, és ez helyes, ez jó, különösen például karácsonykor, amikor még fontos, hogy a gyermek megélje az ünnepkör varázsát, annak a hitét, hogy az egész Föld és menny ünnepel, és mi részesei lehetünk a szeretetnek, a jónak, aminek szüleink a közvetítői, képviselői.

Vigyázni kell azonban, mert az ajándékokkal való elhalmozás az ajándékok szubjektív értékének csökkenéséhez vezet. „Láttam például születésnapon az új tárgyai közt összezavarodott gyermeket, aki szó szerint a háta mögé hajigálta az ajándékokat, ugyanis nem tudott mit kezdeni annyi új ingerrel, plusz az ünneplő sereg figyelmével.”

A gyermeki ajándék kincs

Hirdetés

A gyermekek szeretnek ajándékozni. Gondoljunk csak bele, hányszor kapunk gyűjtögetett makkot, út mentén szedett virágot, kézimunkát, rajzot, még meg is kérdezik, hogy melyik a kedvenc színünk, hogy azzal fessenek nekünk macskát! Családonként változik, hogy ezek mekkora megbecsülésnek örvendenek, de fontos lenne ezeket nagy kincsként kezelni, őrizni, látható helyre tenni, kifejezni örömünket, hiszen éppen ez az, amit meg szeretnénk bennük őrizni: a szeretet kifejezésének és fogadásának képességét. Lazsádi Csilla elmesélte nekünk, hogy amikor még óvónőként dolgozott, arra szoktatták a gyerekeket, hogy egymás szülinapján olyan kívánságokat mondjanak egymásnak, amelyek nem megvásárolható dolgokhoz kapcsolódnak.

Így hangzottak el például olyan kívánságok az óvodások szájából, hogy „azt kívánom, hogy utazzon ő is repülővel”, „azt kívánom, hogy legyen olyan nagymamája, mint nekem”, „azt kívánom, hogy tudjon úszni.” 

Ezt a gyakorlatot folytatva karácsonykor Jézusnak kívántak hasonlókat, úgymint „legyen mindig jó”, „legyen mindig tiszta”, vagy a vallásos ismeretekkel rendelkező gyerek, hogy „ne feszítsék a keresztre”. A nagyobb gyermekeknek születésnapkor vagy akár karácsonykor is megengedhetjük, hogy maguk készítsenek ajándékot, sőt segíthetjük őket ebben.

Lazsádi Csilla: A gyerekek szeretnek ajándékot adni

A gyerek részéről a legjobb ajándék az, ha rajzol, barkácsol valamit, vagy ő találja ki az ajándék elrejtését, a csomagolását, részt vesz az ünnep és az ajándék átadásának kitalálásában. Az idő nagyon szépen megérleli ezeket az ötleteket, érdemes időben elmondani a gyerekeknek, hogy pár hét, nap múlva következik valakinek a születésnapja, egészen biztos, hogy közben több megörvendeztető ötlet fog eszébe jutni. Az évek során minden kultúrában, de minden családban is más-más ajándékozási rítus alakul ki. A lényeg, hogy a varázs mindig megmaradjon, kapni és adni is élmény legyen.

A gyermekeket nem kell különösebben adni tanítani. Az esetek többségében magától áramlik valamilyen formájában a szeretet a szülő felé, ez így természetes. Nemcsak mi szeretjük őt, hanem ő is minket.

Nemcsak mi akarunk az ő kedvükben járni, hanem ők is a miénkben. És nemcsak mi akarjuk boldognak tudni őket, hanem ők is bennünket.

Ezt érdemes megerősíteni egyszerűen azzal, hogy örvendünk neki, komolyan vesszük, elmondjuk, hogy milyen nagyszerű, hogy mondja, mutatja, adja, mennyire jó érezni, befogadni, hogy szeret. A példamutatás a legjobb módszer.

Végezetül két kislány különleges ajándékáról szóló történetét mesélte el nekünk Csilla. „A hatéves keresztlányom születésnapomra wellnesstermet rendezett be a szobájában, és széles kínálattal várt, hogy miként ápolgasson a következő órákban, a kilencéves keresztlányom pedig hónapokon keresztül szervezkedett, hogy édesanyját meglepje egyszer saját készítésű tárgyak eladása útján szerzett kiránduláspénzzel, rá egy évre pedig teljesen önállóan emberi és kis anyagi erőforrásait mozgósította, hogy meglepetésbulit szervezzen. Természetesen mindkét gyerek felnőttsegítséget kapott, ha igényelte, de egy kis támogatás elég volt arra, hogy szárnyra kapjon.” Ez a két példa mutatja, hogy nagyon fontos, hogy ha ajándékozni akarnak, ne tartsuk féken a gyerekeket, ne törjük meg ezt az örömöt, higgyük el nekik, hogy képesek így is elmondani, hogy szeretnek. Ekképp megtapasztalhatják, hogy szeretni jó, és hogy komolyan veszik érzéseiket. Természetesen nem kell ő szervezze a rokonok meglepetéspartiját, de ha indíttatást érez az ajándékozásra, a szeretet kifejezésének bármely formájára, akkor bátran lehet támogatni őket ebben. Eközben azt kell megerősíteni bennük, hogy milyen jó, hogy kifejezték érzelmeiket, és hogy ezt megtehetik anyagiak nélkül vagy minimális anyagi erőfeszítésből.

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2018. decemberi lapszámában jelent meg.