„Édesanyám a gyermekkori emlékei közt emlegeti azt a kék ruhás babát, amelyet egyszer karácsonykor talált a fa alatt, annak minden ruhadarabját, azoknak színét, anyagát felidézi” – osztja meg velünk Lazsádi Csilla pszichológus ezt az emléket, és ráeszmélünk, hogy régen bizony más varázsa volt az ajándékozásnak. Csilla úgy fogalmaz: az életkor növekedésével csökken az ajándékok száma, de nő a részletek fontossága. Majd egy másik példával folytatja: „Nagymamám arról mesél lelkesen, hogy miként szerezte be édesapja az ajándékokat, azokat, amikre épp szükségük volt. Gyalogszerrel oda-vissza közel 30 kilométert járt egy cipőért, vagy hogy miként készítette édesapja a fából faragott sílécet.”
Ma nagyobb divatja van az ajándékozásnak, mint régen. Sokkal több tárgyi ajándékot adunk a gyerekeknek és egymásnak is, hiszen „van miből válogatni”. Csóváljuk is a fejünket sokszor emiatt, ám pozitív hozadéka is van a sokrétű felhozatalnak, hiszen változatosan ajándékozhatunk. Erre pedig rengeteg alkalom is adódik.
K. Ágota Anna
Olyasmit adunk, amire vágyik az ajándékozott, de nagyra értékeljük a kézzel készített vagy személyre szabott ajándékokat is. A hároméves kislányom sokszor készít rajzokat a családtagoknak. Leggyakrabban valamilyen eseményhez, ünnephez kötjük az ajándékozást, de van, amikor „csak úgy” meglepünk valakit.
Sz. Katalin Krisztina
Karácsonyi csomagot készítünk a rászorulóknak, amibe a gyerekek tesznek a kinőtt, szép ruháikból, a játékaikból és a Mikulásra kapott édességből is. Így amikor ők kapják az ajándékot, mindig mondják, hogy: „A Jóisten azért küldött nekünk is, mert mi is adtunk, és biztos a szegény gyerekek is úgy örültek, mint mi.”
De vajon mekkora értéke van ma az ajándékoknak? Nagyszüleinkhez hasonlóan, meghatódva emlékszik vissza majd gyermekünk is egy-egy meglepetésre évek, évtizedek múlva? „Egy ajándéknak akkora értéke van, amekkorát tulajdonítunk neki” – jelenti ki Csilla.
Az ajándékozás középpontjában ma a gyermek áll, és ez helyes, ez jó, különösen például karácsonykor, amikor még fontos, hogy a gyermek megélje az ünnepkör varázsát, annak a hitét, hogy az egész Föld és menny ünnepel, és mi részesei lehetünk a szeretetnek, a jónak, aminek szüleink a közvetítői, képviselői.
Vigyázni kell azonban, mert az ajándékokkal való elhalmozás az ajándékok szubjektív értékének csökkenéséhez vezet. „Láttam például születésnapon az új tárgyai közt összezavarodott gyermeket, aki szó szerint a háta mögé hajigálta az ajándékokat, ugyanis nem tudott mit kezdeni annyi új ingerrel, plusz az ünneplő sereg figyelmével.”
A gyermeki ajándék kincs
A gyermekek szeretnek ajándékozni. Gondoljunk csak bele, hányszor kapunk gyűjtögetett makkot, út mentén szedett virágot, kézimunkát, rajzot, még meg is kérdezik, hogy melyik a kedvenc színünk, hogy azzal fessenek nekünk macskát! Családonként változik, hogy ezek mekkora megbecsülésnek örvendenek, de fontos lenne ezeket nagy kincsként kezelni, őrizni, látható helyre tenni, kifejezni örömünket, hiszen éppen ez az, amit meg szeretnénk bennük őrizni: a szeretet kifejezésének és fogadásának képességét. Lazsádi Csilla elmesélte nekünk, hogy amikor még óvónőként dolgozott, arra szoktatták a gyerekeket, hogy egymás szülinapján olyan kívánságokat mondjanak egymásnak, amelyek nem megvásárolható dolgokhoz kapcsolódnak.
Így hangzottak el például olyan kívánságok az óvodások szájából, hogy „azt kívánom, hogy utazzon ő is repülővel”, „azt kívánom, hogy legyen olyan nagymamája, mint nekem”, „azt kívánom, hogy tudjon úszni.”
Ezt a gyakorlatot folytatva karácsonykor Jézusnak kívántak hasonlókat, úgymint „legyen mindig jó”, „legyen mindig tiszta”, vagy a vallásos ismeretekkel rendelkező gyerek, hogy „ne feszítsék a keresztre”. A nagyobb gyermekeknek születésnapkor vagy akár karácsonykor is megengedhetjük, hogy maguk készítsenek ajándékot, sőt segíthetjük őket ebben.
