Kétévesek vagyunk!

Két nehéz, de roppant élménydús és tanulságos évvel a hátunk mögött, azt mondhatjuk: immár hagyományaink is vannak. Az egyik ilyen az, hogy évente kétszer egy-egy hétvégére mindannyian találkozunk: a Nőileg szerkesztőségének nemcsak a Hargita megyei, de a háromszéki, a vásárhelyi, kolozsvári, valamint - lehetőség szerint - a bánsági szerkesztői és fotósai is. Idén a székelyudvarhelyi Horizont Panzióban töltöttünk együtt egy (csapat)építő hétvégét: élveztük az első tavaszi napsugarakat, beszélgettünk és nevettünk sokat, új dolgokat tudtunk meg ezúttal is egymásról, na és nem utolsó sorban megünnepeltük a kétéves születésnapunkat.

Két nehéz, de roppant élménydús és tanulságos évvel a hátunk mögött, azt mondhatjuk: immár hagyományaink is vannak. Az egyik ilyen az, hogy évente kétszer egy-egy hétvégére mindannyian találkozunk: a Nőileg szerkesztőségének nemcsak a Hargita megyei, de a háromszéki, a vásárhelyi, kolozsvári, valamint – lehetőség szerint – a bánsági szerkesztői és fotósai is. Idén a székelyudvarhelyi Horizont Panzióban töltöttünk együtt egy (csapat)építő hétvégét: élveztük az első tavaszi napsugarakat, beszélgettünk és nevettünk sokat, új dolgokat tudtunk meg ezúttal is egymásról, na és nem utolsó sorban megünnepeltük a kétéves születésnapunkat.

{hirdetes}

A gyerekeikre büszke, újdonsült kismamák szinte sosem mesélik el, milyen borzasztóan fájdalmas volt a szülés, mennyire megterhelőek az átvirrasztott éjszakák, mennyi fáradtság, aggodalom és szorongás is jár egy-egy újszülöttel az első években. Mi őszintén bevalljuk: nem volt könnyű az elindulás. Sokan próbáltak lebeszélni, megingatni, mint a negyedik X utáni állapotos nőket: megőrültetek? Bevállaljátok ezt a gyereket? Ilyen világban és ennyi idősen? De nem szegték kedvünket, s lám, már a második torta gyertyáit fújtuk el. Eddig járni, beszélni tanultunk, totyogtunk és bukdácsoltunk is, mint minden kisgyerek, de bátran állíthatjuk, mostanra már kialakult a bevett napirendünk, a szokásaink, a jól megkülönböztethető egyéniségünk, és az ujjunkat sem szopjuk már.

Az értékteremtés és közvetítés továbbra is elsőrendű célunk, tántoríthatatlanul hiszünk abban, amit hónapról hónapra létrehozunk. És ha akadnak is nézetkülönbségek olykor a szerkesztőségen belül, az ilyen alkalmakkor ezeket részleteibe menően kivesézzük. Aztán megegyezzük, hogy így, ennyi különböző világnézettel és véleménnyel teljes a Nőileg szerkesztősége, és a terület is, amit átfogunk: sokfélék vagyunk Erdélyben is.

A Horizont Panzió hangulatos bungallóiban egyébként nem először bújtunk össze, tavaly januárban ugyancsak ezekben a színes házikókban építettük a csapatot. Az idei szülinap egy részét azonban munkával töltöttük: összeraktuk a soron következő, júniusi laptervet, (bizony, mi már júniusban járunk!) aztán Bándi-Sándor Domokos sütött-főzött nekünk, a jelenleg gyermeknevelési szabadságon levő Kovács Eszter, a Terítéken rovat szerkesztőjének a segítségével. Mit mondjunk többet: a császárszalonnába csavart, feta sajttal és snidlinggel töltött csirkemell még Csedő Attila kollégánk tetszését is elnyerte, a Lacrima-szószt majdnem megkönnyeztük, olyan finom volt, igaz, a medvehagymás krémpürétől csak mi olvadtunk el, Csedő nem. De e tekintetben az ő véleménye nem számít, mert az a fajta székely, akinek a szalmapityóka-sajtos karaj kombináció a gasztroművészet csúcsa.

Fotó: Csedő Attila

Egy szó mint száz: felvágtuk a második szülinapi tortánk, ami olyan finom volt, hogy Mihály Laci kétszer kért belőle, diszkréten megittuk a székelyudvarhelyi G. Cafe kedves támogatásának egy részét, s csupa jókat kívántunk magunknak a következő ötven évre. Vagyis épp addig nem tervezünk dolgozni, de valamit át akarunk adni a következő Nőileg-nemzedéknek. Róluk, az egyre népesedő szerkesztőségi baba-hadról azonban a májusi lapban olvashatnak.

Fotó: Csedő Attila

Hirdetés

„Mindig női magazinnál akartam dolgozni. Egyetemista koromban fertőzött meg az egyik budapesti női lap, ahol egy rövid ideig gyakornok voltam. Azóta tartozik a szakmai céljaim közé, hogy egyszer egy női magazinba írhassak. Az, hogy a Nőileg kétéves, több szempontból tölt el boldogsággal. Boldog vagyok, mert van, s ez addig is így volt, amíg én nem írtam a lapba. Drukkoltam neki, mert végre pótolt egy űrt az erdélyi nők életében. Kimond olyan dolgokat, amiket mi, erdélyi nők is gondolunk, csak nálunk (még) nem divat beszélni róluk. Olyan tanácsokat ad, amelyekre valóban szükségünk van, és megismertet olyan embereket, akik köztünk, velünk élnek. És azért is boldog vagyok, mert nagyszerű kolléganőket és kollégákat kaptam. Egyikünknek sem munka, inkább szenvedély ez a lap. Ez derült ki a mostani csapatépítőn is. Sok még a dolgunk, de már jó alapokon állunk. Talán ez a legfontosabb.” Ménessy Kinga Kitty

Fotó: Rab Zoltán

“Én először vettem részt Nőileg-találkozón, és mindenféle szempontból pozitív élmény volt. Nemcsak a szállás és a kaja volt nagyon jó, de a beszélgetések és a hangulat is. Végre sikerült arcokat, hangokat és személyiségeket társítani a lapban megjelenő nevekhez, hús-vér emberekkel társalogni ismeretlen kollégák helyett. A következő lapszám összeállítása különösen tanulságos volt. Híradósként azt tapasztalom, hogy a megfelelő, izgalmas és kivitelezhető témák és anyagok kiválasztása nem mindig könnyű, itt viszont nagyon jó hangulatban, sztorizgatások és nevetések közepette ment az ötletelés. Ennek köszönhetően nemcsak szerkesztőként, olvasóként is izgatottan várom már a következő lapszámokat!” Dávid Panni

„A csapatépítővel egybekötött ünneplésben az volt a legjobb, hogy végre most először, közösen, szinte az összes kollégina részvételével terveztük meg a júniusi lapszámot. Bár elmúlt 2 év, még mindig tele vagyunk ötletekkel, van kiről, miről írni Önöknek! A két év csapatot is épített. És van, akivel ma már nemcsak munkatársként, barátként tekintünk egymásra.” Csatlos Tünde

Fotó: Csedő Attila

„Jó volt nagyon ott lenni a másodikon, főleg, hogy az egyéves szülinapra nem tudtam elmenni, így hát idén kötelező volt a jelenlét. Rövid, de hatékony találkozó volt, ilyen alkalmakkor mindenki közvetlenebb, mint amikor netes felületen kommunikálkunk. Nem volt ez másképp most sem! Azt hiszem, az eddigiek közül ez volt a legeredményesebb csapatépítő. Egészen jól körvonalazódott több, soron közvetkező lapszám tartalma. Ami nekem leginkább megmaradt, az az éjszakába nyúló beszélgetés a szülésről. Annyit mondhatok, nem mindennapi élménybeszámolóknak lehettem fültanúja a lányok között.” Rab Zoltán

„Jó volt a társaság, a kaja, a bor, a hangulat és még tortát is ettem. A csajok – Kitty, Betty és Kinga – miután elköszöntek mindenkitől és egymástól is, még kb. egy órán át búcsúzkodtak, ami nem tett jót a hátsó ülésre betuszkolt söröknek.” Lázár Emese

„Jó egészséget kívánok mindannyiunknak, a Nőileg teljes csapatának!” – a tömör üzenetet tördelőnk és fotósunk, Mihály László küldte.