Kispapa-depresszió: szülés után az apák háttérbe kerülnek

A lelki betegségek között a leggyakoribb zavar a depresszió, és a népesség igen nagy százalékát érinti a világon szinte mindenhol. A depresszió olyan tartósan fennálló, rosszkedvű, szomorú, fáradt állapot, amelyben a világ kietlennek, a nehézségek leküzdhetetlennek tűnnek, az örömérzet pedig teljes mértékben elmarad. A depressziós megbetegedések kihatnak az emberi-, családi kapcsolatok minőségére, a munkahelyi teljesítőképességre, az általános közérzetre és nem utolsósorban az egészségi állapotra is.
Hirdetés

Annak ellenére, hogy számos egyéni és társadalmi következménye van, máig számos közösségben nem ismerik el a betegség súlyos voltát, a depressziós személyt megbélyegzik, nem veszik komolyan az állapotát. Kifejezetten igaz ez a megállapítás a posztpartum, azaz szülés utáni depressziót átélő nőkre és férfiakra, hiszen

a társadalmi elvárás ilyenkor az, hogy a friss szülőknek lebegniük kellene a boldogságtól, a kisbaba körüli teendőket könnyen, különösebb fáradtság érzése nélkül meg kellene tudniuk oldani, és kizárólag pozitív érzelmeket kellene átélniük.

Bár az elmúlt években az édesanyákat érintő depresszióról kezd egyre több szó esni, sok család még így is értetlenkedik, ha megjelenik a posztpartum depresszió egy női családtagnál. A férfiakra vonatkozóan pedig a köztudatban szinte egyáltalán nem ismert ez az állapot, ami azért is ijesztő, mert a statisztikai adatok szerint minden hetedik nőt és minden tizedik férfit érint a szülés utáni depresszió.

Az, hogy az apák szülés utáni depresszióját kevésbé tematizáljuk és ismerjük fel, egyrészt azzal is magyarázható, hogy a férfiak hajlamosak az érzelmeiket, félelmeiket magukba temetni, úgy érzik, az új életszerep és az új feladatok kapcsán sem engedhetik meg maguknak, hogy a lelki nehézségeikről beszéljenek. Ugyanakkor mivel napjainkban egyre jobban bevonódnak a gyermeknevelési feladatokba, az ezzel járó nehézségek őket is egyre inkább érintik. Azért is

kevésbé ismert jelenség a kispapa-depresszió, mert a szülést követően a figyelem elsősorban a kisbabára és az anyára irányul,

így a férfiak háttérbe szorulnak. Ráadásul a férfiak posztpartum depressziós tünetei kissé eltérőek a nőkétől, ezért nehezebb a felismerés is.

Csökken a tesztoszteron, a baba teljesen lefoglalja az édesanyát…

A férfiak szülés utáni depressziójának kiváltó okai hasonlóak az édesanyákéhoz: az egyik ilyen a hormonváltozás. Bár korábban azt hittük, hogy mivel a terhesség biológiailag a nőket érinti, így a hormonális változások kizárólag rájuk jellemzőek, ma már tudjuk, hogy a férfiak tesztoszteron szintje csökken a terhesség ideje alatt és a szülést követően is, és ez befolyásolhatja a kispapa-depresszió kialakulását. Ugyanakkor a férfiak esetében a depresszió hátterében jelentősebbek a pszichoszociális okok: ez lehet az apaszereppel való azonosulás nehézsége vagy éppen a hagyományos férfiszerepek (macho férfi, háztartási munkát nem végző férfi, babaápolásban háttérbe szoruló férfi stb.) és az apaszerep, az ezzel kapcsolatos társadalmi elvárások közötti ellentmondás. Nem ritka a babával kapcsolatos féltékenység sem, ami aztán sok apában bűntudatot eredményez, és úgy érzi, hogy alkalmatlan az apa szerepére.

Az állandó fáradtság melegágya a depressziós tüneteknek

Ugyanakkor a fáradtság és a kialvatlanság is nagyon nagy mértékben közrejátszik a depressziós állapot megjelenésében. A férfiak ugyanis többnyire nem engedhetik meg maguknak, hogy hosszabb szabadságot vegyenek ki a gyermekük érkezésének idejére, így megkísérlik a munka-magánélet egyensúlyának a megteremtését: megpróbálnak otthon is helytállni, átvenni a terhek egy részét a kismamától vagy egész egyszerűen időt tölteni a gyerekükkel, így kis idő elteltével az édesanyához hasonlóan, állandó fáradtság lehet úrrá rajtuk is, ami melegágya a depressziós tünetek megjelenésének.

Ha az édesapának korábban már volt depressziós időszaka vagy jellemző rá a szorongásos megbetegedés, ez szintén kiváltó oka lehet egy következő depressziós fázis megjelenésének.

Az okok közé soroljuk még a párkapcsolati nehézségeket és, ha a terhesség az apa által nem volt vágyott vagy tervezett. Egyéb negatív életesemények pl. veszteségélmény, munkanélküliség is fokozhatják a depresszió megjelenését. A rossz alvó-, nagyon sírós kisbaba, illetve bármilyen betegséggel diagnosztizált csecsemő szintén kiváltó tényező lehet a posztpartum depresszióban. Emellett rizikófaktornak számít az is, ha az édesanya is szülés utáni depresszióban szenved.

A szexuális élet háttérbe szorul, mindenki a babára fókuszál

Az eddig felsorolt tényezők többnyire az édesanyát is érintik, a kispapa-depresszió kialakulásának azonban van még néhány sajátosan férfiakra vonatkozó oka: a támogatás hiánya (a feleség és a nagyobb család, barátok részéről), az alacsony önértékelés, a fiatal életkor, a szexuális élet háttérbe szorulása vagy megszűnése, a belső és a társadalmi elvárásokkal szembeni megfelelési vágy, bizonytalan anyagi háttér.

A posztpartum depresszió a gyermek születését követő első évben jelentkezik. Hasonlóan a kiváltó okokhoz, a tünetek egy része is megegyezik a női szülés utáni depresszióval, ilyenek a reményvesztettség és az örömtelenség érzése, a csecsemő iránti érdektelenség, a csecsemővel szembeni idegenségérzet, a családtól, a barátoktól való elfordulás, öngyilkossági gondolatok, túlzott féltés a babával szemben, gyakoribb sírás. A tipikusan férfiakra jellemző további tünetek: fokozott agresszió és düh, irritáltság, kevesebb érzelemnyilvánítás, az irányítás elvesztésének érzése, döntésképtelenség, stressz hatására megjelenő fizikai tünetek, esetenként megnövekedett alkoholfogyasztás vagy drogabúzus.

Ezek ismeretében

fontos tudatosítani, hogy a férfiakat is megviselheti az új szereppel való azonosulás és a változás, ami egy gyermek születésével jár.
Hirdetés

A kezeletlen tüneteknek hosszú távú következményei lehetnek, ezért is fontos a prevenció, illetve ha már megjelent a depressziós fázis, a megfelelő segítség igénylése. Ha az édesapa nem kap segítséget, ez hosszú távon is hatással lehet mentális jóllétére és ezzel együtt a családi életre is, az általános családi egyensúlyvesztés mellett például a kisbaba édesanyjánál is megnő a depresszió kialakulásának veszélye.

A szülők pszichés állapota jelentősen kihat a gyermekre

A depressziós szülők gyermekeinél gyakrabban alakulnak ki érzelmi és viselkedésbeli problémák.

Felmérések igazolták, hogy a szülés utáni depresszióval küzdő apák sokkal gyakrabban fenekelték el a gyermeküket már egyéves kora körül.

A testi fenyítés fokozza a gyermek későbbi agresszióra való hajlamát, többek között azért, mert az ilyen zsenge korú gyermekek még nem értik a verés és a cselekedetük közötti összefüggést. Ha nem eléggé válaszkész a gondozó, ez bizonytalan kötődési stílushoz vezethet a gyermeknél, ami a későbbi felnőtt életében leginkább a párválasztásra van hatással. Amennyiben a szülők, főként az elsődleges gondozó, saját pszichés állapota miatt nem tud megfelelően reagálni a gyermek fizikai és érzelmi igényeire, akkor már kisgyermekként azt tapasztalja meg a világról, hogy az egy bizonytalan, veszélyes hely, ahol az őt körülvevők cserben hagyják, így később nem fog tudni biztonságosan kötődni. Ugyanakkor a beszédproblémák és később az olvasási nehézségek is gyakoribbak azoknál a gyermekeknél, ahol valamelyik vagy mindkét gondozó pszichés betegséggel küzd. Ezt azzal magyarázzák, hogy az ilyen pszichés betegségek figyelmi nehézségeket idéznek elő, ezért az olyan foglalatosságok, mint a meseolvasás, sokkal megterhelőbbek a számukra, így nem alkalmazzák a gyermeknevelés során.

A környezet is sokat segíthet

A szakszerű segítségnyújtáson kívül a környezet is sokat segíthet a prevencióban és akkor is, ha már megjelentek depressziós tünetek. Eleinte elég, ha tudatosítjuk, hogy az újdonsült apák is érzelmi hullámvasútra szállnak gyermekük érkezésekor, számos új feladattal és kihívással. Sokan úgy érezhetik, hogy kívül rekedtek a saját családjukból, hiszen minden figyelem a csecsemőre és az édesanyára összpontosul. Érdemes lehetőséget biztosítani az édesapáknak arra, hogy a babagondozásban részt vegyenek, ezzel közvetlenül is kapcsolódhassanak a kisbabájukhoz és ennek igényeihez. Ilyenkor

fontos odafigyelni, hogy se az édesanya, se a nagyszülők ne kritizálják, ne tegyenek megjegyzéseket arra, ahogyan fürdet vagy pelenkáz az édesapa,

ez ugyanis rombolja az önbizalmát és nehezíti a kapcsolódást. Ehelyett a társtól jövő elismerő szavak, a hála kifejezése, annak kimondása, hogy mi mindenben számítunk az édesapára a családi életben, rengeteget jelenthet a mentális betegségek elkerülésében. Ugyanakkor a párkapcsolatra való odafigyelés is fontos tényező. Jó, ha a szülőpáros tudatosítja és elfogadja, hogy az életük egy új fejezete kezdődött el a gyermek érkezésével, amiben sokkal kevesebb idő jut a kettesben töltött időre. Ez egy teljesen természetes jelenség, ugyanakkor az egymás iránti szeretetünk kifejezése, az igényeink kommunikálása, az intimitás és a szexuális élet fokozatos visszaállítása és az új családi rendszer kialakítására való igény mindkét félben meg kell legyen, ahhoz, hogy ez védőfaktor lehessen a depresszióval szemben.

A tágabb család és a barátok segítsége szintén létfontosságú, ez lehet az éjszakai gondozásban nyújtott segítség vagy a kisebb-nagyobb énidő megteremtését biztosító segítségnyújtás.

Lehetséges, hogy az édesapa éppen azt igényelné, hogy egy kevés kettesben töltött időt kapjon a kisbabával, ilyenkor az édesanyának érdemes valamilyen programot kitalálni. Ha az édesapa állandóan levert, fáradt, nem képes örömöt átélni, érdemes szakembert is segítségül hívni a tünetek enyhítésének érdekében, mert így elkerülhetőek a hosszú távú következmények, amelyek a teljes családot érintik.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

A testi sebek könnyebben gyógyulnak a lelkieknél: egy császármetszés története

Hirdetés