Ágyban a másik generációval

Emlékeznek? Hogy lüktetett, hogy hullámzott, morajlott, tombolt, mint a tenger vihara: hajnalig tartó délutánból és a tökéletesből is kettő kellett, hogy csillapítson, szelídítsen, hogy megzabolázzon. A vágy elemi, a kor csak ráncba szedi: megölni, örökre kioltani nem tudja. Vajon milyen lehet ágyba bújni a másik generációval? Vajon ugyanúgy érint, ugyanúgy csókol, mint egy tüzes ifjú, vagy a vadságot gyengédség váltja fel, és a kor javunkra lesz: vajon úgy ölel, hogy másnap és harmadnap az emlékébe is beleremegünk? Mit tud egy idősebb szerető, és mitől ellenállhatatlan a fiatalság?