„Megszelídült vasember”: Basilidesz László

„Iron what?” (vas mi?) – ironizál stílusosan Basilidesz László pólóján a felirat. Bazi, a „megszelídült vasember”, közel harminc éven át jégkorongozott profi szinten, tagja volt a román válogatottnak, és majdnem tíz évig játszott a Steaua alapjátékosaként. Mostanra azonban új életet kezdett: tetoválóművész és zenész, ugyanakkor nem mellesleg egy kétéves kislány apukája. (A teljes cikk a 2021-es Nőileg magazin áprilisi számában olvasható.)
Hirdetés

„Apám már négyévesen kivitt a jégre otthon, Gyergyóban, úgymond nem is volt választási lehetőségem, hogy melyik sportot válasszam. A mai napig, ha a gyergyói jégpályán járok, a játszóteremnek vagy a nagyszobámnak tekintem, annyira otthon érzem magam. Tizenévesen, 1990-ben, a gyergyói sportiskolával kaptunk egy meghívást Nyugat-Németországba. Azt, hogy ebből a szegény világból kijuthattunk abba a gazdag világba, 11–12 évesen megélni, hihetetlen élmény volt. Akkor éreztem először, hogy ezt érdemes csinálni, merthogy ilyen helyekre is el tudunk jutni” – meséli sportkarriere kezdeteit Bazi.

Szegény románként a nagyvilágba

„Amikor először felmentünk a jégre, tátott szájjal bámultak minket, hogy kik ezek, honnan szalasztották őket. A kapusunk lábszárvédője szénával volt kitömve, tákolt maszkjaink voltak. Az első mérkőzésünkön három ember volt a lelátón. A másodikon teltház volt, és mindenki nekünk szurkolt: nem tudjuk, hogy kik ezek a szerencsétlenek, de imádjuk őket” – eleveníti fel az életre szóló élményt, ami hozzásegítette a döntéshez: érdemes komolyan hokizni. 

Laci nagyapja, id. Basilidesz Tibor alapította a gyergyószentmiklósi sportiskolát, nagybátyja alakította újra a felnőtt jégkorongot, édesapja és nagybátyja is edző-tanár lett, ő maga mondhatni, a hokiba született. Mikor katonaköteles lett, a Steauához kapott behívót. „Hallani sem akartam a Steauáról.

Sosem felejtem el a napot, amikor megérkeztem Bukarestbe. Térdig érő hó volt, kimentem a pályára a „nagy” román nyelvtudásommal, meg voltam fagyva az éjszakai vonatozástól, semmit nem aludtam… 
Hirdetés

Két év kellett, amíg emberként is elfogadtak. De aztán úgy kezeltek, mint a sajátjukat. Majdnem tíz évet húztam le a Steauánál” – meséli Bazi, aki altisztként állt alkalmazásban a bukaresti jégkorongcsapatnál, közben pedig elvégezte a sportegyetemet. (…)

Miért tette le a botot, hogyan talált új célokat, és mit tanult a csapatsporttól? – elmondja az áprilisi Nőileg magazinban. 

Fotó: Csedő Attila

Friss lapszámunkat alább kérheted:

Hirdetés