„Mi már bilibe kakálunk!”

Sok szülő mumusa, illetve a„sikeres szülőség” fokmérője lett, hogy a kicsi mikor válik szobatisztává: ádáz versengés ez, amelynek áldozata maga a gyermek lehet. Mai legjobb tudásunk szerint azonban egyértelmű, hogy a tempót a gyermeknek kell diktálnia, az önállósulásnak ebben a szakaszában legfennebb segíthetjük, biztathatjuk. (A teljes cikk a 2020-as Nőileg magazin augusztusi számában jelent meg.)

Szülőként talán azt a legfontosabb megértenünk, hogy a szobatisztaság kialakulása komplex fejlődés, érés és tanulás eredménye, minden gyermeknél egyéni módon alakul, ezért nem is lehet pontosan meghatározni az idejét. Az idegrendszer érettsége szükséges ahhoz, hogy a gyermek megfelelően szabályozni tudja a záróizmait. Ehhez még meg kell tanulnia azt is, hogy felismerje az ürítés testi jeleit, és képes legyen visszatartani a „produktumot” egy rövid ideig, magyarázza Dimén-Varga Tünde gyermekpszichológus. 

A teljes szobatisztaság eléréséhez azonban a fiziológiai tényezőkön túl szükség van a gyermek pszichés érettségére, akaratára, motivációjára. A fent említett tényezők összhatása szükséges ahhoz, hogy végleg megszabaduljunk a pelenkától, mondja a szakember. Tehát, ha kivárjuk a megfelelő pillanatot, akkor nem „szoktatásról” lesz szó, hiszen ekkorra a már érett és motivált gyermekünk különösebb erőfeszítés nélkül is leszokik a pelenkáról. 

Mégis, ha mindezt már tudjuk,

miért bevett gyakorlat, sőt, elvárás, hogy a kétéves, „intézményesülés” előtt álló gyermek szobatiszta legyen?

Ez egyrészt régi, idejét múlt gyakorlat, másrészt az óvodák személyzethiányából adódott, véli a szakember. A jó hír az, hogy a trend a tipegőcsoportok megjelenésével változni látszik. 

Nem siettetni, nem beavatkozni

A pelenkáról való leszokás folyamatát – bár sokan úgy vélik, lehet – nem érdemes, nem szabad sürgetni. Egy testileg-lelkileg érett gyereket lehet szelíden motiválni ugyan, de egy éretlen gyereknél se jutalom, se büntetés nem fog eredményt hozni, ellenben a kudarcok, frusztrációk, esetlegesen traumák még hónapokra visszavethetik a fejlődést, sőt előfordul, hogy évek múlva is negatív hatásuk van. A gyerek látja, hogy anya, apa, testvér a wc-re jár, előbb-utóbb kíváncsi lesz ő is, hogy mi történik ott. Ekkor lehet a bilivel próbálkozni, de különösebb csinnadratta nélkül, javasolja a pszichológus. (…) A helyes magatartás tehát a szülő részéről: nem siettetni, nem beavatkozni, türelemmel kísérni, biztatni. (…)

Vécés szorongások?

Hirdetés

Az iskolakezdés sok szempontból újabb önállósulási szakasz, ilyenkor már például elvárás, hogy a kicsi egyedül megtörölje a fenekét. No, de mi van akkor, ha ez nem megy? Az iskolai wc-ket nagyobb gyermekekkel együtt használják a kicsik is, nincs dadus, a szünetet gyakran a tanítótól távol töltik a kisdiákok, így megeshet, hogy nincs, aki segítsen, amikor szükséges, ezért jobb, ha ekkorra már egyedül is tud vécézni a kicsi. Kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet, esetleg megszégyenítik, ezt jobb elkerülni. Ugyanakkor a szakember arra is figyelmeztet: figyelembe kell venni, hogy manapság egy évvel korábban kerülnek iskolába a gyerekek, nem biztos, hogy minden nebuló képes a műveletre, például van, akinek nem ér el addig a keze. (…)

Szülőként elvárhatjuk, hogy a pedagógus empátiával és diszkrécióval kezelje ezt az átmeneti helyzetet. 

A verseny: itt egyértelműen káros

Világos tehát: a szülők szerepe óriási a szobatisztaság kérdésében. Úgy érzem azonban, az elmúlt években túllihegtük ezt a kérdést is. Diménn-Varga Tünde is úgy véli, manapság szinte minden gyermekneveléssel kapcsolatos téma túl van lihegve. „A többlettudás úgy tűnik sok esetben több szülői szorongást von maga után. A verseny egyértelműen káros, hiszen olyan területekről van szó, amely sok tekintetben független mind a gyermektől, mind a szülőtől, ez pedig az érettség, a fejlődés egyéni volta. A verseny magában rejti a kudarc kockázatát, ráadásul nem is etikus. Még az a gyerek sem jár jól, aki »nyer«. Hiszen, ha van összehasonlítás, folyton aggódni kell, hogy elég jó vagyok-e mint szülő, vagy mint gyerek, holott erre mélyen, legbelül igennel kellene tudnunk válaszolni” – magyarázza. (…)

Kiemelt kép: Shutterstock