„A sportág ikonikus alakja”, „az abszolút tökéletesség” – olvashatjuk róla. Ő a világ egyetlen tornásza, aki valaha csillagos tízest kapott tornagyakorlatára, s bár az 1980-as moszkvai olimpia már nem sikerült hibamentesre, akkor is két csillagos tízessel jött haza. 13 éves volt, amikor Károlyi Béla és Márta lettek az edzői, ez a döntés határozta meg karrierjét, sikereit, életét. 1984-ben vonult vissza a versenysportból, gyerekeket tanít. Tizenegy állami és nemzetközi kitüntetése van. Férjével, a szintén tornász Bart Connerrel közös akadémiát vezetnek, melyben a jövő tornászait képezik ki. Nadia közben román állampolgárságát sem feledi, évente többször jár vissza jótékonysági eseményekre, valamint támogatni a nevével fémjelzett kórházat, amely hátrányos helyzetű gyerekeken és időseken segít. A kommunista rezsim korlátozásai üldözték el Romániából, 1989-ben szökött ki Magyarországra, majd onnan kért menedékjogot az Amerikai Egyesült Államoktól. Jelenleg is ott él, alapítványán keresztül értük el néhány kérdés erejéig. (…)
– Milyen volt hazatérni a versenyek után a kommunizmus szürkeségébe?
– A montreáli olimpia előtt is értünk el szép eredményeket, csak azt nem mediatizálták annyira. De kétségkívül, a Montreálban elért eredményeink toltak előtérbe bennünket. Sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor megérkeztünk a reptérre az olimpiáról… rengeteg melegséggel fogadtak az emberek. Éreztem meghatottságukat, szeretetüket. Magukénak érezték sikerünket, büszkék voltak ránk. De amint eltűnt a mámor, visszamentünk az edzőterembe, és készültünk a következő megmérettetésre. (…)
A teljes cikk a Nőileg magazin 2020. augusztusi számában olvasható.

Kiemelt kép: Shutterstock