NEMes MESÉK: Majdnem mese

Szinte minden tökéletesen indult, hiszen már akkor majdnem elájultak, amikor egymásra pillantottak. Tudod, van az a szemkontaktus, amitől majdnem összecsuklik az ember lába, a szíve lefagy egy pillanatra, hogy aztán elemi erővel kezdje el pumpálni a forró vért a kiürült vénákba, és ezer kis pillangó csapkodja szárnyait a has tájékán, valami olyan csiklandós érzést generálva, ami összetéveszthetetlen bármivel. 

Szinte minden tökéletesen indult, hiszen már akkor majdnem elájultak, amikor egymásra pillantottak. Tudod, van az a szemkontaktus, amitől majdnem összecsuklik az ember lába, a szíve lefagy egy pillanatra, hogy aztán elemi erővel kezdje el pumpálni a forró vért a kiürült vénákba, és ezer kis pillangó csapkodja szárnyait a has tájékán, valami olyan csiklandós érzést generálva, ami összetéveszthetetlen bármivel. 

{hirdetes}

Ilyen állapotban nem csoda, hogy nehéz megszólalni, hiszen levegőt is alig kap az elgyengült lény. Vagy lány... majdnem mindegy. Pedig a fiú már majdnem hebegett volna valamit, amikor a lány elfordult, hiszen érezte, hogy az arca hamuszínét vörösre festi az erekbe tóduló izzó láva. Aztán majdnem egymás mellett foglaltak helyet, még a térdük is majdnem összeért, de amikor rádöbbentek, hogy az érintés robbanásveszélyes, és lüktető erőket korbácsolna tajtékzó és mohó hullámokká, akkor majdnem egyszerre rezzentek össze és kapták maguk alá a lábukat.

Persze ekkor már tudták, hogy ez majdnem igazi, és ehhez folytatás kell, ami biztos, hogy majdnem örökké tartó tapicskolás valami kellemesen langyos boldogságban. Majdnem mindent meg is tettek ezért. Majdnem elkérték egymás telefonszámát, így mindennap előfordult, hogy majdnem felhívták egymást, és hosszan beszéltek arról, hogy kivel mi történt aznap, hányszor gondoltak szüntelenül a másikra, és hányszor szünetekkel tarkítva. Majdnem egyszerre suttogták egymásnak, hogy „hiányzol”, de ha nem, akkor esténként kéz a kézben majdnem kisétáltak az öreg platánfák alá, és a kövér árnyékban ilyenkor majdnem elcsattant egy-egy forró csók. Egyszer aztán egy hosszúra nyúlt csók majdnem elvette az eszüket, hiszen tudvalévő, hogy majdnem olyan izgatottságot okoz, hogy az ember már nem is a saját, hanem a mások ajkát harapdálja. Ennek az lett az eredménye, hogy a komoran bólogató platánfák alatt majdnem teherbe esett a lány. Amikor a terhességi teszten majdnem két csík igazolta a sejtést, akkor a fiú is gondolkodóba esett, és a világ legférfiasabb gesztusaként majdnem megkérte a lány kezét, amitől az majdnem elájult, ez alkalommal pont úgy, mint az első szemezés idején. Így nem csoda, hogy kis idő múltán majdnem csaptak egy lakodalmat, ahová majdnem mindenki hivatalos volt. Ezek a lagzik nem olyan mulatságos dolgok, azért, mert majdnem mindenki leissza magát a sárga földig, és ízléstelen módon azzal ijesztgetik a fiatalokat, hogy majd nem olyan lesz az élet a mézeshetek után, mint a platánfák alatt, de esetünkben az élet erre majdnem rácáfolt. A lány majdnem életet adott egy gyönyörű csöppségnek, úgy, hogy még az apuka is majdnem fogta a kezét a szülésnél, de aztán jobbnak látta, ha elájul, hogy vele is foglalkozzanak a nővérkék.

Innen kezdve nem is jutott idejük másra, csak egy másra s valamicske egymásra, tehát mondanom sem kell, hogy még most is boldogan volnának, ha azok a fránya majdnemek mind-mind elfogynának.