Néznivaló: Vezércsel

A Forbes vagy a Film24 kritikája szerint is a Vezércsel (Queen’s Gambit) című Netflixes sorozat (újra) szexivé tette a sakkot. Nem tudom, hogy a szexi-e a legjobb szó, de tény, hogy a 2020. október végén debütáló 7 részes alkotás népszerűvé tette a sokszor és sokak által unalmasnak titulált sportot, amit jól szemléltet az is, hogy karácsony előtt teljesen kifogyott a boltokból a kockás táblajáték. (Cikkünk a 2021-es Nőileg magazin februári számában jelent meg.)
Hirdetés

A minisorozat Walter Tevis azonos című 1983-as regénye alapján készült, egy kitalált sakkozónő, Beth Harmon életét, küzdelmeit, sikereit mutatja be. A főhős életét egészen kislány korától végigkövetjük, a néző vele együtt ismeri meg a sakk férfiak által uralt világát (és az sem gond, ha mi nézők nem értünk a sakkhoz). Beth kislányként válik árvává, intézetbe kerül, ahol nehezen találja a helyét, de az intézmény gondnokának köszönhetően felfedezi a sakkot, illetve a kis zöld pirulákat, amiket hangulatjavítóként adnak a gyerekeknek… 

Amikor Betht kamaszként örökbe fogadják, már sakk- és pirulafüggő is. Örökbefogadó családja nem jelent idilli környezetet, aztán az apa egyszer csak úgy dönt, többé nem tér haza üzleti útjáról, ezáltal pedig kialakulhat Beth és nevelőanyja között egy cinkos, egymást segítő viszony. Az alkoholt nem megvető anya kezdetben élvezi a sakkversenyekkel járó utazást, szállodai szobákat, egyfajta fényűzést, amiben idővel Bethben támogatóra lel.

A lány egyre jobb a sakkban, sorra nyeri a versenyeket, célja, hogy egyszer legyőzze a szovjet világbajnokot, Borgovot. Közben viszont beleveti magát az életbe, fiúk és a bulik sorjáznak, egyre mélyebbre süllyed a gyógyszer és alkoholfüggőségben.

Ugyan e rövid összegzés után nem egyértelmű, de a sorozatnak mélyebb rétegei is vannak, mind lélektani, mind társadalomtörténeti szempontból érdekes témákat vezet be. Beth a szemünk láttára érik felnőtté, érik nővé, küzd néha magával és a világgal. Bár a problémái, kételyei látszólag a sakkozó csodagyerek, az árva különös helyzete miatt adódnak, tulajdonképpen a mindannyiunk életében fel-felbukkanó akadályok szimbólumai.

Másfelől a film történelmi kerete is figyelmet érdemel, az ötvenes évek közepén kezdődik, a hatvanas évek második felében ér végét, tulajdonképpen végigköveti az Egyesült Államok nőtörténetének (és nem csak) egyik nagy fordulatát. Az ötvenes évek elején ugyanis – az úgynevezett mccarthyzmus jegyében – a második világháború nyomán valamelyest emancipálódó nőket igyekeztek visszaterelni a háziasszony, az anya, a feleség szerepbe. Ez az eszme áthatotta az ötvenes évek filmjeit, reklámjait, plakátjait. Erre válaszként kezdett el kibontakozni a feminizmus második hulláma a hatvanas években. A filmben szépen végigkövethetjük, ahogy Beth a rakott szoknyát idővel farmernadrágra cseréli, vagy ahogy a háziasszonyszerepbe kényszerített anyja elkezdi felidézni és megélni saját álmait. Ezek nemcsak a saját fejlődésükről, hanem a kor változásairól is szólnak.

Hogy mennyire nem csak néznivaló a sakk, hanem terápiás módszer is, Sógor Árpádtól tudjuk, akivel szintén szerzőnk beszélgetett. Olvasd el itt.
Friss lapszámunkat alább kérheted:

Hirdetés