Női önbecsülés: kincs, ami nincs

Mit gondolnak rólam? Tetszem? Elég jó vagyok feleségnek, anyának, munkatársnak, szeretőnek? – legtöbbünknek ismerős az önmarcangoló kérdéskör, s a félelmeink tárháza szinte végtelen: nem látszom túl beképzeltnek, ridegnek, rámenősnek, ostobának, felszínesnek, kövérnek? Sokunkban felmerül a meg tudom-e csinálni bizonytalansága is, s hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mások nálunk különbek. Súlyos a helyzet, s az önbizalomhiány nők milliói számára nehezíti meg a mindennapokat. 

„Számomra az önbizalom legfontosabb összetevője az emberi kapcsolataim. Ide sok minden tartozik, a párkapcsolattól az elaggott nagyszülőkig. Nem elég az üdvösséghez, ha „csupán” jó feleség, partner vagyok, jó barát, jó gyermek, jó unoka, jó szomszéd stb. is szeretnék lenni. Persze, nem tudok. Van, hogy sikerül, de van, hogy megbukom. Barátként, nőként, anyaként. Mindenik egy korty halál. A többiek a tükör, amibe belenézel. Ha szépnek látnak, szépnek mutatnak, akkor te is szépnek és jónak látod magad. Ha nem, akkor elbizonytalanodsz… Hacsak nem tanultad meg, hogy „te vagy önmagad epicentruma”, vagy hogy „szeresd önmagad, hogy legalább egyvalaki szeressen”. – Ezek a 35 éves Judit tapasztalatai. A kifejezetten csinos, szép arcú asszonyt gondtalannak tűnő életéért távolról sokan irigyelik, ám,  mint mondja, újabban ő is súlyos önértékelési zavarokkal küzd. Bár korábban sosem volt gond az önbecsülésével, egy ideje tejesen sikertelennek, értéktelennek érzi magát.

{hirdetes}

„Az önbecsülés, véleményem szerint, belülről fakad, de úgy formálódik, alakul, ahogyan a szél vagy a patak formálja a hegyoldalt. Ha gyermekkorunkban nem kaptunk támogatást a szülőktől, pedagógusoktól, nehéz feladat lesz hinni önmagunkban.” Tünde

Fotó: Tamás Kinga

„Mostanában jöttem rá, hogy mennyire fontos a munka, a hivatás önbizalom-építő szerepe. Korábban azt hittem, és ezt bőszen hangoztattam is, hogy számomra a munka nem nagy kaland, nem vagyok ehhez elég ambíciós, nekem a legfontosabb a család, a gyerek, a munka meg addig érdekel, hogy tudjak megélni belőle, és ne kelljen azon gondolkodnom, hogy mennyibe kerül egy tank benzin. Azóta úgy hozta az élet, hogy a férjem cégénél dolgozom. Nem nekem való. Nem véletlenül hasonlít annyira szép anyanyelvünkben a „kényére” és a „kenyerére” szó. A kiszolgáltatottság aláaknázza az önbizalmat. Békében és derűben lenni önmagammal: számomra ez az önbizalom, mikor elégedett vagyok azzal, aki vagyok. Ehhez pedig szeretni kell. Önmagadat, kutyát, macskát, muskátlit, szeretőt vagy felebarátot, de szeretni kell, és igenis, viszont is kell szeressenek. Másképp nem megy” – mondja szomorú szemekkel Judit.

Nem szeretik nőként a 39 éves Tündét, neki évek óta nincs párkapcsolata. Az ő önbizalma emiatt ingott meg. Az egyébként jó megjelenésű, művelt nő szakmájában sikeres, ám a magánéletében úgy érzi: ő senkinek nem kell, valamiért nem szerethető.

Bár az okok, hogy ki miért, melyik életterületén nem hisz magában, eltérőek, a megfelelés és szeretettség vágya mindannyiunkban közös.Szalay Zsuzsanna pszichológus, a Nőileg szerzője és Fincziski Andrea színművész-drámapedagógus épp ezért tart nők számára intenzív önismereti tréninget, melynek kiemelt célja a női önbizalom és önbecsülés erősítése. Nem tanácsokkal látják el a résztvevőket, csupán tükröt tartanak a nagyon találóan Tükrök címet viselő harmincórás székelyudvarhelyi képzésen.

„Számomra az önbizalom önmagam elfogadásánál kezdődik, ebből táplálkozik. Amikor ismerem saját erősségeimet, gyengeségeimet, elakadásaimat, és ezekkel együtt jólesően képes vagyok szembenézni magammal. Innen „nő” ki az egészséges önértékelés is szerintem, hiszen tudom, hogy miben vagyok könnyedén jó, és hol kell a határaimat feszegetnem.” Ágnes

Önbizalom, önértékelés és önbecsülés – nagyon hasonló jelentésűek, mégsem teljesen rokonértelműek.

Sz. Zs. Feltételezi egyik a másikat, nagyon jelentős különbség nincs közöttük, mégsem használnám szinonimaként őket.

F. A. Szerintem az önbizalom az, hogy van hited abban, bízol abban, hogy te képes vagy valamire. Az önértékelés pedig az, hogy nem engeded például, hogy a határaidat megsértsék, mert azt mondod, hogy én értékelem annyira magam, hogy ne hozzanak megalázó helyzetbe. Vagy értékelem annyira magam, hogy egy hozzám nem méltó helyzetet nem engedek meg.

Szalay Zsuzsanna 

Nem, vagy csak alig látok olyan nőt a környezetemben, akinek az önbecsülése teljesen rendben lenne. A férfiak mintha sokkal inkább elégedettek lennének magukkal. Jól látom ezt?

Sz. Zs. Jól látod, amúgy én is így látom, és egyértelműen a nevelés és a társadalmi hatások számlájára írom. Azok a szerepek, elvárások, amit egy nővel szemben támasztanak már kisgyerek korától, sokszor ellentmondásosak, nem reálisak, és ez gyakran frusztrálja a  nőket. Az anya általában megpróbálja úgy nevelni a lányát, hogy ne legyen se túl harcos, se túlzottan önérvényesítő, mert ez a férfiak privilégiuma, te, kislányom, maradj szépen szerény, csendes, halk szavú, alkalmazkodó, merthogy ez sokkal femininebb. Aztán ott vannak a média világának teljesen irreális szépségideáljai is, a bombanő, aki egyszerre hatszáz szerepet lát el, és mindegyiket magas fokon, szerintem ez a maximális frusztráltság egyik alapoka: az ellentmondásos, túlzó elvárások, amik a társadalom és a nevelés által jönnek.

„Ha túl sok az önbizalom, az a baj, ha túl kevés, az a baj. Csakhogy míg előbbi esetben igyekszem mellőzni az illető társaságát, hiszen a túlzott önbecsülés és önbizalom kihat valamennyi megnyilvánulására, utóbbit segítem, amennyire tudom. Sokkal több empátiával tudok hozzájuk közeledni, és valahogy kedvesebbek is számomra az olyan nők, akik olykor egy-egy megerősítésre szorulnak. Akiken látszik egy egészséges önkép, legtöbbször ragyognak, de olykor ránk is szükségük van, hogy erősítsük ebben.” László

F. A. A férfi meg mit vár el egy nőtől? Hogy szép, fiatal és csinos legyen, mind olyan tényezők, ami egy férfi esetében nem elvárás. Ha egy férfi intelligens, de mondjuk pocakos és szemüveges, attól ő még sikeres.

Fincziski Andrea

A férfiak felé nem irányul annyi elvárás, mint a nők irányába?

Sz. Zs. Annyi nem. Bár mostanában azért nekik is nehezebb, ez a sikerhajhász pénzorientáltság, hogy legyél önérvényesítő, jól kereső férfi, ez most rájuk is elég nagy nyomást fejt ki, az egészségmutatóik nem véletlenül állnak nagyon rosszul…

Hirdetés

„Az önbecsülés nem egyenlő az önhittséggel vagy a túlzott önbizalommal. Ám az önbecsülés, az, hogy hiszünk magunkban, az értékeinkben,  képességeinkben, segít abban, hogy helyt álljunk olyan esetekben is, amikor a környezetünk nem elfogadó, vagy nem segítően áll hozzánk.” Beáta

A tréningetek kiemelt célja a nők önbizalmának erősítése.

Sz. Zs. Egyértelműen megnevezett közvetett és közvetlen célunk az önbizalom növelése. Minden önismereti vagy személyiségfejlesztő tréningnek elsődleges célja ez. De itt most kimondottan rámegyünk arra, hogy érezze azt, aki eljön, hogy ennyi irreális elvárás ellenére is van neki értéke, még akkor is, hogyha úgy tűnik számára, hogy fut ki minden a kezéből, ha azt érzi, az ő gyerekeivel rengeteg probléma van, meg a kapcsolata is nagyon ingatag, vagy a munkájára is hol jut ideje, hol nem. És a sok ilyen felaprózódás ellenére a hitet, az értéket segítünk tartani benne, hogy azért ő jó úton van.

F. A. Legelső sorban azonban azon kell dolgozni, hogy az elvárásainkat önmagunkhoz igazítsuk. Hiszen nemcsak a külvilágnak vannak elvárásai felénk, én akarok mindennek megfelelni. Valahogy meg kell találni, mi az, ami illik hozzád. Lehet, hogy te úgy gondolod, hogy társadalmilag ezt vagy azt várják el tőled, és akkor te is elvárod magadtól, például, hogy anya és feleség legyél, de lehet, hogy közben meg egyáltalán nem ez a te utad.

Tulajdonképpen ti egyfajta megnyugtatást adtok, hogy lehetetlen minden elvárásnak és mindenkinek megfelelni?

Sz. Zs. Mi nem adunk konkrét tanácsokat soha. Ez nem oktatás-jellegű tréning. Esetleg elmondunk egy pár elméletet, kutatást.

„A nők önbecsülésén gyakran egy-két jó szó is nagyon sokat segíthet, kollégáktól, barátoktól. Ha ennél makacsabb önértékelési problémáról van szó, akkor szerintem azon egy szerető társ tud igazán segíteni.” Zoltán

Akkor konkrétan hogyan tudjátok megerősíteni a résztvevő nőket?

Sz. Zs. Gyakorlatokkal. Van kimondottan egy olyan gyakorlatunk, ami nagyon szemléletesen bemutatja és érezteti vele, hogy mi az a sok szerep, amit ő felvállalt az életében, és hogy azt bírja-e? Jó neki? Jól érzi magát benne? Azt segítjük kérdésekkel, hogy ráeszméljen, hogyan él, mit mond vagy érez. Tehát legtöbbször csak kérdezünk. Negyedik csoportunknak tartjuk már ezt a tréninget, de én sem tudom elmondani magamról azt, hogy száz százalékig a topon vagyok női önbizalom szempontjából, vagy sokszor szakmai szempontból is vannak elbizonytalanodásaim. De én ezeket úgy tekintem, hogy jó dolgok. Tehát a néha megingó önértékelés kiváló teljesítményekre tudja sarkallni az embert, mert ha nincs a kételynek ez a nagyon erős hajtóereje, akkor lehet, hogy nem lennék annyira alapos, lehet, hogy nem tennék bele még több plusz energiát. A sok szorongásunknak, kételyünknek tehát van haszna is.

Fotó: Tamás Kinga

Mikortól számít súlyos gondnak az önbizalom hiánya?

F. A. Hogyha lefékez, cselekvésképtelenné, szeretetképtelenné tesz, már a kapcsolataidat is befolyásolja. Mert minden szocializációs folyamatunkat befolyásolja az önbizalomhiány.

Sz. Zs. Ha azt érzi a nő, hogy nem boldog, valami hiányzik, rossz a közérzete, ez esetleg testi tünetekben is megnyilvánul, fejfájás, megmagyarázhatatlan fájdalmak, testi panaszok, amiknek esetleg nincs kimondott szervi oka. Rengeteg ilyen adódhat, vagy ha gyakrabban megbetegszik, úgy érzi, nincs kedve a hétköznapokhoz már, nem tud újult erővel felkelni. Nem azt mondom, hogy minden nap hip-hip-hurrával kell kikelni az ágyból, de azért nagyjából a napoknak a nagy többségében jó, ha úgy ébred az ember, hogy ég a tettvágytól, tehát van benne egy egészséges bizsergés, hogy ezt és ezt meg kell csinálni. Van kedve élni. Vagy a kapcsolatában ne az legyen a lényeg, hogy jaj, engem szeressenek, értem rajongjanak, engem akarjanak, hanem bennem legyen az a vágy, hogy én szeressek.  S ezt a szeretetet fel tudjam vállalni. Ne azt érezzem, hogy én nem mutatom ki, mert attól sebezhető leszek, vagy hogy te csak udvarolj nekem, de én nem.

F. A. Igen, ez az állandó kapni akarás mindig feltételezi azt, hogy valami nagyon nagy hiány van az emberben. Ha én csak állandóan kapni akarok, akkor az én szeretetzsákom üres. De ahhoz, hogy kapjak, ahhoz adnom is kell. De ha én nem becsülöm magam, és nem szeretem magam, akkor azt se szeretem, hogy én jó vagyok.

Sz. Zs. Az a legfőbb félelmünk, hogy én nem vagyok szerethető. Ez motiválja a nagy megfelelési vágyat is, hogy én nem vagyok olyan ember, aki szerethető, én csökkent értékű vagyok, bárki más jobb nálam. Vagy azt várjuk, hogy bizonyítsák be, hogy szerethető vagyok. Ilyen esetben úgysem tud a világ olyant adni, ami az illetőt megerősíthetné, mert ő nem fogadja el.

 „Segítenünk kell az önértékelési gondokkal küszködő nőket, domborítsuk ki a pozitívumaikat, erősítsük meg az értékeiket, hogy legyenek jóban magukkal. Mert úgy sokkal jobbak nekünk, férfiaknak is.” Gergely

Hogyan lehet helyre rakni az önbizalmat akkor?

Sz. Zs. Kulcskérdés, hogy mennyire tudja a nő lehántani a sok külső elvárást, és fellelni magában azt a beépült elvárásrendszert, ami kívülről jött ugyan, de már ő önmaga hajcsára. Ezeket felismerni, hogy mik ezek a „kell”-ek, a belső „kell”-ek. Amikor megjelenik az a szó, hogy „kell”, akkor lehet figyelni arra, hogy itt valamivel megint kínozzuk magunkat. Elsősorban azt kell letisztázza egy nő magában, hogy én érték vagyok, így, ahogy vagyok, függetlenül attól, hogy mit produkálok a munkahelyemen, hogy néha a gyermekeim neveletlenek, vagy hogy éppenséggel meg se közelítem a szépségideált. De van egy olyan személyiségem, ami egyedi és megismételhetetlen.

Gyakran beszélgetek olyan nőkkel, akik az önbecsülés hiánya miatt társas kapcsolataikban mindig „alámennek”, az elvesztése miatti félelemből a társuk minden kívánságát teljesítik. Aki efféle megfelelési vágyból feladja a saját vágyait, elveit vagy büszkeségét, azt megbecsülik?

A választ a Nőileg májusi számában olvashatják.