Popa Anna Maria: A legnagyobb interetnikus konfliktus bennem van

Nem egészen öt éve igazgatja a sepsiszentgyörgyi román színházat, a TAM-ot, és számos visszhangos projekt, teljesítmény van mögötte. Többek között az, hogy a sepsiszentgyörgyi magyar közönséget is bevonzotta a román színház előadásaira: repertoárra tűzött kétnyelvű előadásokat, hozzányúlt a Trianon témához, magyar feliratozással játszanak több előadást. (A teljes cikk a 2020-as Nőileg magazin júliusi számában jelent meg.)

– Számos kétnyelvű projekt fűződik a nevedhez. Nemcsak a színdarabokra gondolok, hanem például a télen bemutatott Valan filmben is nagyon jól működött a kétnyelvűség, vagy az elmaradt Szentgyörgy napok helyett készült online zenei produkcióban. Mindkét alkalommal Te voltál a román szövegért a felelős.

– Nem feltétlenül én vagyok a felelős, csak valahogy ezek a projektek engem találnak meg. Ennek az is lehet a magyarázata, hogy relatív kevés az olyan ember, aki nagyon jól beszél románul is, meg magyarul is. A másik dolog, hogy én ilyesmit soha nem mondtam vissza. Ahányszor jött valaki, hogy csináljuk meg, én mindig azt mondtam, hogy jó. 

– Ha jól tudom, jócskán vannak azért saját projektjeid is. Itt van például a Noimi…

– A Noimi projekt a lélek-projektem. Ez egy önkéntes munka. Nagyon szeretem, az elejétől fogva.  Úgy indult, hogy

próbáltam a parkban, szabadtéren nagyobb eseményeket szervezni, hogy a gyerekek lehetőséget kapjanak együtt játszani, és a játékokon keresztül egymást, egymás nyelvét megismerni.

Azután pedig bevezettük a programot az iskolákba: egy román osztály és egy magyar osztály hetente egyszer együtt játszott, amit a kolléganőmmel közösen koordonáltunk. Kétnyelvű énekek, táncok, játékok képezték ennek a programnak az alapját. Az utóbbi időben a Mihai Viteazul Főgimnázium dísztermében tartottuk ezeket a közös órákat, és mind a Mikóból, mind a Mikesből (sepsiszentgyörgyi iskolák, szerk.) jöttek harmadik- és negyedik osztályok. Próbáltam filmezni is az aktivitásokat, és ez most megnézhető a Noimi Youtube-csatornán. Viszont egy idő után tiszta lett, hogy nem lehet ezt egyedül folytatni, mert én nem tudok ott lenni tíz iskolában egyszerre.

– Ebből támadt a következő ötlet, hogy a Youtube-csatornát használhatnánk kurzus-alapként, és tarthatnék ilyen „trénerképzőt” tanároknak, hogy ők is majd alkalmazni tudják, ha szeretnék ezeket a játékokat, módszereket a saját iskoláikban. És akkor használhatják a Youtube-csatornát további ötletekre, továbbfejlesztésre, oda töltünk majd fel új játékokat és énekeket. Írtam is rá egy pályázatot, valószínű, hogy ősszel újralendítjük.

Tényleg sokat számít, hogy hogyan tanítod a gyerekeket, és bizonyos korosztályban még annál is inkább. 

– Van egy „Tölts egy napot Székelyföldön” elnevezesű projektetek is. Ez miből áll?

Hirdetés

– Próbáltam bevezetni a kulturális turizmust, ami új dolog Romániában. Ezt a programot úgy képzeltem el, mint egy egynapos kirándulást. A résztvevők elindulnak Bukarestből reggel, eljönnek, itt várjuk őket turisztikai információs anyagokkal, elvisszük őket ebédelni. Ott biztos valamilyen helyi székely menüt kapnak, helyi krumplis kenyeret, desszertre kürtőskalácsot.

Tehát próbáltuk úgy csinálni, hogy ne csak kulturális turizmus legyen, hanem legyen egy helyi élményjellege is. Volt ebéd után 23 szabad óra, azt felhasználhatták arra, hogy egy kicsit megnézzék a várost. Elvittük őket a Magmába, biztattuk, hogy látogassanak meg más múzeumokat is, és azután megnéztek egy előadást. A színház után pedig indult a busz vissza. Kipróbáltuk egyszer, nagyon jól működött. Kipróbáltuk még egyszer, akkor is nagyon jól működött. Sőt, az ötletemet átvették más színházak is. Eddig csak pozitív visszajelzést kaptunk erre, olyant még nem hallottunk, hogy valakinek ne tetszett volna. 

– Természetesen jön ez a híd-szereped abból, hogy román-magyar családban nőttél fel Sepsiszentgyörgyön?

– Nézem én is a tévében, online a híreket az interetnikus helyzetről, arról, hogy itt is, ott is adódnak problémák. És beszélgetünk róla a férjemmel. Én másképp fogom fel ezeket a híreket azért, mert a legnagyobb interetnikus konfliktus bennem van. S akkor, ha én a saját belső konfliktusaimat tudom kezelni, akkor természetes, hogy sokkal könnyebb átlátni meg segíteni ezeknek a konfliktusoknak a megoldásait kívül is, átadni a többieknek. Én különben rengeteg olyan embert ismerek, akik hidakat építenek. Szerintem nem vagyok egyedi példa. De jó, hogy én is ott lehetek a többiek mellett. (…)