A pszichológusról a köztudatban legtöbbször olyan kép él, hogy ő valamiféle röntgensugár-tekintetével vesébe látó, pironkodva őrzött lelki szennyeseink közt turkáló mágus/boszorkány és emberkinézetű lény keveréke, akivel nem jó sokat diskurálni, mert félő, hogy rögtön kideríti, hogy nem vagyunk teljesen fixek.

Velünk, nőkkel az esetek többségében egyszerűen megtörténik a csoda: kisbabánk világra jöttekor egyből ott feszül kettőnk között az eltéphetetlen kötelék. Amiről tudjuk, hogy létfontosságú, hiszen az emberkölyök szerető gondoskodás nélkül életképtelen. A kutatók évtizedek óta boncolgatják ezt a csodát. És bizony sok érdekes dologra világítottak rá a – gyakran eléggé fura – kísérletek.

Nőket és férfiakat egyaránt érintheti, szexuális felhang nélkül is, a munkahelyi zaklatás, azaz a mobbing. Ezt Romániában 2015 októberétől tiltja jogszabály, mégis igen nehéz védekezni ellene, ugyanis a köztudatban még ma is alig ismert a fogalom.

Már a lányság sem a régi. Pláne, ha az ember épp megszabadulna tőle. Mert manapság nemcsak szimplán férjhez megyünk, s elhúzunk nászútra, hanem a nagy napot egy csomó kisebb, és nem sokkal kevésbé fontos esemény előzi meg. Az esküvői vásárokra járás, aztán, mivel az esküvői vásáron semmi olyat nem talál az ember, külön elmenés a gyűrűkészítőhöz, a menyasszonyi ruha dizájnerhez, a virágoshoz, a koktélkészítőhöz, a cukrászhoz, a candy bar-oshoz, meg még sok mindenkihez, mert mondom, manapság nem lehet csak úgy egyszerűen férjhez menni.

Az aszfaltos út egy idő után mogyoróscsoki földútra vált, kicsit dilemmázom: vajon jó helyen járok? Józsi telefonon mondja, hogy menjek még előre, egészen addig, míg meglátom az imaházat. És valóban: a putrik és az újonnan épült szebbecske, de mindenképp drága házak közül magasan emelkedik ki az imaház. Leparkolok, a házigazdám itt van már. Nem teketóriázunk, bemegyünk, mert idő van. Istentiszteletről nem illik késni.

Hurrá, nyaralunk! És nyaralni jó, de kivel a legjobb? Jöhet a felhőtlen kikapcsolódás, a lazulás és a pihenés, olykor mégis borússá válik a páros vagy családos szabadság. Sebaj, legalább van mivel dicsekedni.

Sok olyan nő él közöttünk, aki nem kap kézzel készített papír csecsebecsét és illatos gyöngyvirágot május első vasárnapján. Mert nem lehet gyerekük. Mert nem találnak társat hozzá. Vagy mert köszönik, jól vannak gyerek nélkül is.

Tudom, hogy a férfiak a Marsról jöttek, mi pedig a Vénuszról, másképp vagyunk huzalozva, másak az erősségeink, igényeink, céljaink, más tanácsokat sütnek bele útravalóul a pogácsáinkba, mielőtt elindulunk szerencsét próbálni a nagyvilágba.

Papírhegyeket emelhet a szülő a cseperedő gyermeke keze alól kikerülő alkotásokból. Lefűzi a rajzokat, kiaggatja az irkafirkákat, megőrzi az óvodai és az iskolai munkákat, büszkén újralapozza azokat... és elemzi. Miért is? Rejtőzik-e valami a gyermekrajzok mögött, kell-e azokat minduntalan bogarászni, vagy elég, ha gyönyörködünk bennük? – erről beszélgettünk szakemberekkel.

Váltsunk vagy maradjunk? Szeptember akár a változtatások időszaka is lehet. A nyaralás, pihenés ideje alatt gyakran felmerül a hogyan tovább kérdése, főleg ha a munkánkat illetően nem érezzük jól magunkat a bőrünkben. Hétköznapjaink egyharmadát – jó esetben – a munkahelyünkön töltjük. Hogy milyen minőségű az ottlét, hogyan alakul szakmai életünk, nagy hatással van a magánszféránkra is. A főnökkel való kapcsolatunk jelentősen befolyásolja a légkört, aminek alakításához kellenek a szabályok, de kell egy kis emberség is.

Meztelenül jövünk a világra, majd takargatni kezdenek, és egy életen át – legalábbis a mi kultúránkban és főleg a külvilág előtt – többnyire „beöltözötten” jelenünk meg. De mi van otthon? Mi tapad a meztelen bőrünkhöz és magához a meztelenséghez? Beszéljünk róla pőrén és tabuk nélkül!

Ezt a fülemnek oly kedves történetet egy meglett férfitól, egy idős tiszteletestől hallottam, aki nagyon sok mindent megélt a felesége mellett, még az öregkort is, rendje-módja szerint annak minden nyavalyájával, így nem csoda, hogy nyugdíjasként egyre gyakrabban panaszkodott, hogy hallása megromlott, és az az érzése, hogy a korábban zajos világ csak tátog körülötte.

Vannak gyermekeid, kedves Olvasó? Kevésbé szereted egyiket vagy másikat? Ha több gyermeket szeretsz, osztódik, netán elfogy belőled a szeretet? Ugye, hogy nem?! És el tudod képzelni, hogy egyszerre több férfit vagy több nőt szeress szerelemmel? Légy őszinte: sosem voltál a társad mellett másba (is) szerelmes? Na és csaltak már meg?

Tagadhatatlan tény, hogy az anyós fogalomhoz egyfajta mitikus mumus képe társul. Bizonyára nem ok nélkül. Vígjátékok, viccek gyakori szereplője, és sajnos nem is olyan ritkán családi drámák okozója. Vannak viszont szép anyós-meny kapcsolatok is, tehát a helyzet nem reménytelen. Az is biztos: ahogy minden emberi viszony esetében, itt is kettőn (néha többön is) áll a vásár, és a felek mind tehetnek arról, hogy milyen irányba mozdul el a családi történet.

Szeretem, mert meleg lett, anya szerint tavasz. A játszón, ahol hintázni meg forgózni szoktunk, láttam sok piros és fekete hátú bodobácsot. Én még ilyen mászókákat nem láttam, amióta kibújtam anya hasából. Ott nagyon szerettem, mert piros volt minden, meleg, és egyfolytában hintázni lehetett.