Császármetszéssel született a kisfiam. Ahogy világra jött, épp megmutatták, és vitték is, hisz „dolog” volt vele. Az aranyóra, az, hogy az első perceket együtt töltsük, szóba sem jöhetett – pedig talán erre vár minden anya azalatt a 9 hónap alatt. De erre ott és akkor halvány remény sem volt. Sőt, a gerincbe szúrt érzéstelenítő miatt (hisz nem volt tanácsos utána hosszú ideig megmozdulni) az első (nem)igazi találkozás is olyan esetlen volt…
A születést követő zéró szeparáció nem csak érzelmileg fontos az anyának és kisbabájának, de az újszülöttek kórházi fertőzésének megelőzését is nagymértékben segíti,
ahogy a szoptatás, az állandó bőr-bőr kontaktus, a kenguru-módszer, a folyamatos együttlét stb., s így a fertőzés általi csecsemőhalál is megelőzhető.
Tavaly ősszel Kolozsváron a Declic civil szervezet tüntetést szervezett, mivel néhány hét alatt négy csecsemő halt meg a kolozsvári szülészeten kórházi fertőzések miatt, és senki nem indított kivizsgálást ez ügyben. És bár ritka, de időnként hasonló tragédiák az ország más településein is előfordulnak. Ám ha a kórházak változtatnának bizonyos protokollokon, - például alkalmaznák a zéró szeparációt a szülészeten -, az nagymértékben hozzájárulna a nozokomiális fertőzések (a kórházi tartózkodás alatt, valamint a kórházból való távozás után jelennek meg - szerk.megj.) és az ebből adódó esetleges elhalálozások elkerüléséhez.
A kulcs az anyák kezében van
Erre próbálja felhívni a közvélemény és a döntéshozók figyelmét is az Erdélyi Nők a Szülésért mozgalom: tájékoztatással, érzékenyítéssel, támogató közösségekkel, a jelenlegi szülészeti helyzet felmérésével és az anyák támogatásával, hogy visszaélések esetén tegyenek konkrét lépéseket. A mozgalom képviselői úgy vélik,
a kulcs az anyák kezében van, hozzájuk kellene eljussanak a megfelelő információk, hogy igényeiket a kórházak felé kifejezhessék.
Alulról építkeznek, és próbálnak eljutni a legmagasabb szervekig, hisz nincs mögöttünk szervezeti struktúra. Már nyilvánosan is próbálták felhívni a figyelmet arra, hogy számos rossz gyakorlat van érvényben, és rengeteg visszaélés történik a szülészeteken, amely traumatizálja az anyákat, babákat, a családokat, sőt, magukat az egészségügyi dolgozókat is.
Talán a szeparáció az, amitől a legtöbb nő szenved.
A WHO és az összes-, a témában érintett nemzetközi szakmai szervezet egyetért abban, hogy szülés után az anya és újszülöttje háborítatlan együttléte, az aranyóra és annak folytatása, a 24 órából 24 órás rooming-in, vagyis az állandó együttlét biztosított kellene legyen mindenki számára.
Nálunk ez nem így van
Romániában az aranyórát, a kenguru-módszert, a rooming-in-t, a szoptatás támogatását együttesen nagyon kevés intézményben tapasztalhatják meg az anyák. Bár sok helyen állítják, ezek jelen vannak, az anyai beszámolók ezt cáfolják. Mert ha a definíciót nézzük, akkor:
- nem aranyóra az, ha az első órák zavartalan együttlétét anyától távol végzett vizsgálatokkal szakítják meg. Egyes kórházaknál egyenesen új fogalmat találtak ki, az „aranypercet”, vagyis pár percet együtt lehet a kisbabájával az anya szülés után. De ezalatt nem valósul meg igazán a bőrkontaktus, az egymásra hangolódás, vagy épp az első szoptatás kritikus fontosságú eseménye.
- nem rooming-in az, ahol több órára elviszik a kisbabákat az újszülött osztályra, mert a protokoll azt írja elő, hogy két órát inkubátorban kell töltenie akkor is, ha nem koraszülött, hogy „melegedjen”; nem rooming-in az, ahol a kékfényezés vagy bármilyen más kezelés, oltás, fürdetés stb. az anyától távol történik; nem rooming-in, amikor a császáros-, vagy más okból a kisbabája ellátásában ideiglenesen segítségre szoruló anyától elveszik a babát, hogy „pihenjen”, ahelyett, hogy lehetőséget adnának arra, hogy ezek az anyák is az első pillanatoktól együtt lehessenek a kisbabájukkal (persze segítséggel).
- nem szoptatástámogatás az, ha ez csak deklaráció szintjén történik. Ma már a nyilatkozatok szintjén mindenki nagyon szoptatás-barátnak mutatja magát, sőt már ismerik az igény szerinti szoptatás kifejezést is, de a valóságban nincsenek a személyzetnek korszerű szoptatásra vonatkozó ismeretei.
Dr. Mureșan Márta nyugalmazott kolozsvári neonatológus - IBCLC laktációs szaktanácsadó, és több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkezik - nyilatkozott a mozgalom tagjainak, és megerősítette, hogy
azok a kisbabák, akiket nem választanak el édesanyjuktól, hanem együtt lehetnek velük állandó jelleggel a kórházi tartózkodás alatt, és akiket születésüktől szoptatnak, ellenállóbbak a fertőzésekkel szemben.
A szakember sajnálja, hogy a romániai kórházakban még mindig nem alkalmazzák általánosan az aranyóra, a 24 órás rooming-in, a zéró szeparáció és a kenguru-módszer gyakorlatát, pedig ezek bevezetése nem jelent plusz költségeket, és nem igényel drága berendezéseket.
Vannak kivételek
Vannak természetesen kivételek, pozitív példák is, ahol próbálkoznak. Ilyen a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház is, ahol az elmúlt évek során fokozatosan sikerült meghonosítani sok olyan eljárást, ami a modern, baba- és mamabarát kórházi ellátásnak a része. A kulcs talán abban van, hogy néhány évvel ezelőtt a csapathoz csatlakozó fiatal szakorvosok magukkal hoztak egy generáció- és mentalitásváltást – magyarázza dr. Füstös Annamária, az újszülött osztály főorvosa. „Ez a nyitás szerencsésen egybeesett azzal, hogy az édesanyák és az érdekeiket képviselő helyi civil szervezet részéről egyre gyakrabban megfogalmazódó igény volt, hogy baba- és mama-barát szülészeti ellátásban lehessen részük. Nem egyszerre történt egy nagy forradalom, hanem apró lépésekben, évek alatt. És közel sincs még vége, mert mindig van, amiben még lehet fejlődni, amit jobbá tenni, újítani.”
Hogy a mentalitás-, a protokoll-, az eljárás országos szinten változzon, tájékoztatásra,
képzésekre és továbbképzőkre lenne szükség, elsősorban az egészségügyi dolgozók számára,
mert legtöbben nem rendelkeznek korszerű szoptatási ismeretekkel, így nem is tudják hatékonyan támogatni az anyákat szoptatási céljaik elérésében. Dr. Füstös Annamária is úgy véli, elsősorban a szakképzés tananyagának része kellene legyen mindez. „Úgy gondolom, a tudás és tapasztalat hiánya szüli a legtöbb ellenkezést az újításokkal szemben. Nem kellene különbség legyen még névileg sem a „klasszikus” és az „alternatív” szülésben/születésben. A szülés az szülés, ahogyan a legjobban esik a kismamának a biztonság keretei között. Ehhez viszont arra is szükség van, hogy lelkileg és szellemileg fel legyen készülve, hogy ez mivel jár, hogy mi miért és hogyan történik.” A bukaresti ProMama központ szaktanácsadói például az ezt igénylő kórházak munkaközösségei számára szerveznek továbbképzőket, amelyek eredményeként az aranyóra és a rooming-in gyakorlata, ha lassan is, de bevezetést nyert több intézménybe.
Az Erdélyi Nők a Szülésért mozgalom (Facebook oldal, Email cím: childbirth.transylvania@gmail.com) szerint túl a képzéseken, talán még fontosabb lenne a nyitottság és partneri viszony az intézménybe szülni érkező nőkkel.
Nem a csillogó-villogó kórtermek és rajzfilmfigurákkal tele festett falak teszik baba- és anyabaráttá a kórházakat, hanem a bánásmód, a viszonyulás, az emberi hang, az empátia.
Elengedhetetlen a megfelelő, tiszteletteljes kommunikáció; egyszerűen arra lenne szükség, hogy az egészségügyi személyzet tekintse egyenrangú partnerként az anyákat. Laktációs tanácsadókat kellene alkalmazni minden szülészeti osztályon, ezáltal az anyák már az intézményben megkapnák a megfelelő segítséget a sikeres szoptatáshoz.
A hatásos kenguru-módszer
„Teljes mértékben talán sosem fogjuk megtudni, milyen élmény megszületni. Mi is megszülettünk, de nincsenek emlékeink róla.” Egy biztos, mondja dr. Füstös Annamária, „minden megváltozik a születéssel: az addig csendes békés, megszokott világból egy nagyon fényes, zajos és hideg helyre érkeztünk. Ilyenkor
az egyetlen ismerős illatú, meleg és biztonságot nyújtó hely az édesanya teste, hangja, szívének dobogása, ölelése. Ezt adja az újszülöttnek a korai és minél gyakoribb bőr-bőr kontaktus, a kenguruzás.”
A kisbaba bőrén az ártalmatlan baktériumokból álló védelem kialakulásában szükség van arra, hogy születés után mihamarabb-, minél hosszabb ideig az édesanya bőrével kerüljön kapcsolatba a kicsi. Fontos az első fürdetés elhalasztása legalább 24 órával. Az anya szervezetében is öröm- és jóllét-hormonok szabadulnak fel egy ilyen összebújás során, amelyek nagymértékben segítik a kötődés kialakulását, az anyatej termelődésének beindulását és fennmaradását.
2022. novembere óta a WHO egyébként már nemcsak a stabil állapotú koraszülötteknek javasolja a kenguru-módszert, hanem gyakorlatilag minden pici baba esetében. Bebizonyosodott ugyanis, hogy jó eséllyel
pont attól lesz stabil egy nagyon korán-, nagyon kis súllyal született baba állapota, ha édesanyja mellkasán kap ellátást, nem pedig magányosan, érintés nélkül, egy inkubátorba téve.
Az új ajánlás szerint az extrém koraszülött is naponta 8–24 órát (de a lehető legtöbbet) töltsön bőr-bőr kontaktusban az édesanyjával, ha ez nem lehetséges, az édesapjával vagy más családtaggal. „Belegondolunk, hogy miközben a nemzetközi ajánlások már itt tartanak, Romániában még mindig az egészséges újszülöttek rutinszerű szeparációja ellen kell harcolni?!” – hívják fel a figyelmet a mozgalom vezetői.
Hány romániai szülészeten nevetik ki az anyákat 2023-ban is, ha szabadon szeretnének mozogni, enni, inni, általuk választott kísérővel lenni vajúdáskor és szüléskor?
Hányan mantrázzák 2023-ban is, hogy „ez, kérem, nem kívánságműsor, a szülés nem leányálom, a lényeg, hogy anya és baba egészséges legyen”,
és ezen a címen mindent lenyomnak a szülők torkán? Hány pici babát tartanak anyjától távol, órákra, napokra vagy akár hetekre, immár teljesen elavult orvosi protokollokra hivatkozva? Hányszor hangzik el 2023-ban is, hogy „hagyja, anyuka, majd otthon annyit lehetnek együtt, amennyit akarnak”?
Sok tényezőtől függ a változás – vélik az Erdélyi Nők a Szülésért mozgalom képviselői, például attól is, hogy mi nők hangot tudunk-e adni igényeinknek.
De a WHO ajánlások és jó gyakorlatok alkalmazása is sokat tenne a változásért. Természetesen az is fontos lenne, hogy ne az egyes kórházak vezetőségének és munkatársainak felkészültségén és jóindulatán múljék ez. Így szükséges az is, hogy országos szinten egy új, egységes protokollgyűjtemény szülessen a szülészetek és neonatológiai osztályok működésének szabályozására, amely teljes mértékben megfelel a WHO javaslatainak, és legyen érvényes minden intézményre, függetlenül attól, hogy állami vagy magánkórházról van szó. Ha másként nem megy, hát felülről kell kötelezővé tenni az aranyóra, rooming-in, kenguru-módszer és szoptatástámogatás bevezetését.
Kiemelt kép illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
A nők tudnak szülni
Mikor gyermek születik, anya születik. A kettő elválaszthatatlan egymástól. Ma már tudományos kutatások alapján tudjuk, hogy a születés minősége hosszú távon kihat, befolyásolja az ember életét, az pedig egyértelmű, hogy a szülés minősége befolyásolja a nő életét. (Cikkünket sorozatban közöljük, nyomtatott változata a 2017-es Nőileg magazin novemb
