Az egész évben várt vakáció olyan feltöltődést és minőségi pihenést kellene jelentsen, amiből aztán újabb tartós időszakra táplálkozhatunk. Ez azonban nem mindig alakul a tervezettek szerint. Mindig közbejöhetnek olyan események, amelyekre nem készültünk fel, s amelyek kedvünket szeghetik vagy bosszúságok sorozatát hozhatják. A természeti katasztrófáktól a repülőgépek késésén- vagy törlésén át, a csomagelhagyásig bármi borίthatja a komfortzónánkat, és átszervezésre vagy újratervezésre kényszerίthet. Ez a

Ki ne várná a nyári hónapokat, a melegebb időt, a hosszabb nappali órákat? A nyári szabadság, a hétvégi strand, a baráti és családi kirándulások, a nyaralás idejét? Mindez sokat adhat mentális jólétünknek. A dolgozó szülők számára azonban a július és augusztus rendkívüli kihívást jelenthet, amikor az iskolák hetekre, hónapokra zárva vannak. Romániában idén ez 12 hetet jelent.

Gyermekkorunkban a tábor egy dolgot jelentett: pár napig, hétig az otthontól távol, valahol gyermekek közt lenni, párizsit reggelizni margarin kockával és „petőfis, minek nevezzelek” leveseket ebédelni, sátorban vagy tömegszálláson aludni, tollasozni, volézni, tábortűz mellett népdalokat énekelni, patakra, folyóra járni fürdeni, kirándulni. Mire szülő lettem, megtudtam, hogy most már a tábor fogalma bővült: az ottalvós táborok talán még őrzik ezt a fogalmi tartományt, a többi pedig csak nevében tábor(ka)

A lakásunk ablakából egy kispiacra látok, egy tízéves forma kisfiú pakolgatja az „áruját” éppen. Műanyag poharakba piros- és fekete ribizlit, egrest, málnát adagol, néha be-bekap egy-egy szem zamatos gyümölcsöt. Mint kiderül később, ő szedte a gyümölcsöt a kertjükben. A bevétel is az övé: biciklire gyűjt, a pénz fele már megvan. Vásárolok a portékájából. Egyrészt, mert tetszetős, még zöld levelet is biggyesztett a poharak tetejére, másrészt pedig, mert egyre inkább értékelem a tevékeny kamaszokat, gyerme

Szó szerint ezt mondja nekem egy kamaszlány nevetgélve az iskola folyosóján, a tanév vége előtt. Miért kéne elraboljalak? – kérdezem mosolyogva, bár sejtem, hogy a választól lehervad mindkettőnk mosolya. Jön a vakáció… S te nem egy felhőtlen nyárra számítasz… Hát igen… Írhatok, ha nagyon kivagyok? Persze. Amint tudok, válaszolok. Nem tudtam meg, miért nem várja a vakációt, de nem ő az egyetlen gyerek, akinek nem jó hazamenni.

A szünidős házi feladat nagy dilemma, sokan – szülők és tanárok egyaránt – úgy vélik, azért van rá szükség, mert egyébként a gyermek elfelejti az év közben tanultakat. A vakáció azonban a pihenés, feldolgozás ideje kellene legyen, és főként most, a járvány alakította mindennapjainkban, a szakember szerint teljesen el kellene felejteni a tanulást a szünidőben. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. decemberi lapszámában jelent meg.)

Egy évvel ezelőtti emléket ajánl a Facebook megosztásra, amiben leírom, mivel ijesztgette nagylányom a tavaszi vakáció utolsó napján első osztályos öccsét. Anna: Örs, mondjak egy igazi horrorsztorit? – vigyorog kajánul. Örs tétovázva kivár, tudja, nincs esélye kibújni a kéretlen válasz elől. Anna: Holnap suli!

Hihetetlen, de sajnos valóság, hogy a forró, szabad nyárnak vége, pedig simán kibírtunk volna még két turnust egymás után. Bevallom, az elején kicsit meg voltam szeppenve, hogy milyen érdekes elfoglaltságokkal tudjam lekötni két, izgalmakra, élményekre éhes porontyomat, hogy ne szippantsa be őket az elektronikai kütyük mocsara.