Tanulni tanítsd – Hosszú távú befektetés is lehet az otthoni tanulás

Amikor ez a cikk készült, még senki sem tudta, hogyan is indul az új tanév. Akármilyen is lesz a start és a folytatás, azért sejthető, hogy a szülő otthoni jelenlétére, a tanuláshoz nyújtott támogatására fokozottan szükség lesz. Vajon lehet ezt úgy csinálni, hogy ne legyen csatatér a tanulósarok? (A teljes cikk a 2020-as Nőileg magazin szeptemberi számában olvasható.)

Elképzelések, tervek, különböző forgatókönyvek között az egyszeri szülő egész nyáron csak kapkodta a fejét, és – majdnem biztosak vagyunk benne – sokan szorongva vártátok az iskolakezdést. Azt már tavasszal láthattuk, hogy ha csak az otthoni tanulás van, az mekkora terhet ró a szülőkre, a gyermekkel való kapcsolatra, és magára a gyermekre is. A kérdés tehát sosem volt aktuálisabb: hogyan lehet úgy megszervezni gyermekünk tanulásának segítését, hogy az mindenkinek jó legyen? 

A gyerek nem felnőtt

Jánosi-Rekeczki Kata gyergyószentmiklósi nevelési tanácsadó, maga is édesanya egy „neveléstörténeti alapvetéssel” kezd: „Jean Jacques Rousseau francia filozófus, pedagógus több mint 250 évvel ezelőtt vetette fel azt a gondolatot, hogy a gyermek nem kicsinyített felnőtt.

Nem mennyiségileg tud kevesebbet, vagy gondolkodik tökéletlenebbül, mint a felnőtt, hanem életkori sajátosságaiból kifolyólag másként fogja és dolgozza fel a külvilág élményeit, ismereteit, és mások a magyarázó elvei. Sajátosan működik a figyelem összpontosítása, a memóriája, a teljes jelenléte és tudatossága.” Kata ebből kiindulva a nevelés, tanulás során az életkori sajátosságok figyelembe vételét tartja az egyik legfontosabb támpontnak, a gyerek életkorától függ tehát a szülői segítségnyújtás mértéke és jellege is.

Jánosi-Rekeczki Kata

„Ennek elemei lehetnek a tanulás megszervezése, körülményeinek a kialakítása, a tanulási rend közös átbeszélése, eldöntése (melyik tantárggyal, milyen típusú feladatokkal kezdjen, mit hagyjon legutoljára), a gyerek tanulási szokásainak a fokozatos kialakítása, és az ebben nyújtott támasz” – sorolja a szakember. (…)

Irreális elvárások

Az életkori jellemzőket kell itt is szem előtt tartani: minél kisebb a gyermek, annál inkább igényli azt, hogy rövid időegységekben dolgozzon, szüneteket tartson, melyek jó, ha rövid, mozgásos játékot tartalmazó intermezzók, és nem rajzfilmnézés, vagy „digitális kütyüzés”. Kata szerint tudni kell azt is, hogy

minél kisebb a gyermekünk, annál nehezebben tud kapcsolódni nagyon távlati célokhoz, a „majd meglátod, erre nagyobb korodban szükséged lesz” elvéhez.
Hirdetés

A „ha tanulsz, majd okos leszel” helyett inkább a rövid távú célok, a külső motiváció az, ami ösztönzően hathat: „ezután a feladat után kimehetsz biciklizni, játszhatsz egyet”.

Legyél kísérő!

„Fontosnak tartom, hogy a szülő tisztázza le önmaga és gyermeke(i) számára egyaránt az ő szerepét, amelyet betölt az otthoni tanulás folyamatában, és alapattitűdjét, különben szerepkonfliktust fog megélni: ő most szülő, tanító, számon kérő, vagy segítséget nyújtó, ellenőrző, vagy együttműködésre törekvő. Én a kísérő szerepet tartom a leginkább rugalmasnak: a szülő jelen van, és a figyelmével, a nyitottságával és az érdeklődésével is elérhetővé teszi önmagát a gyermeke számára” – mondja Kata, majd ki is fejti a „hogyant”:

úgy van jelen a szülő a tanulási folyamatban, hogy közben nem oldja meg a gyermeke helyett a feladatot,

nem ad meg válaszokat, hanem türelmesen kivárja a gyermek válaszait, vagy hozzásegíti őt a saját válaszai megfogalmazásában. (…)

Kiemelt kép: Shutterstock