Teréz anya és a segítő szeretet

Törékeny, gyenge öregasszonyként emlékszünk rá, de rászorulók millióinak az életét tette jobbá a világ számos pontján. „Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel” – vallotta. Kalkuttai Szent Teréz konok segíteni akarása előtt még a Vatikán is fejet hajtott. (A teljes cikk a 2021-es Nőileg magazin áprilisi számában olvasható.)

„Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger” – így jellemezte az általa alapított rend, a Szeretet Misszionáriusainak munkáját Kalkuttai Szent Teréz, közismertebb nevén Teréz anya. Sokan törékeny, gyenge öregasszonyként emlékszünk rá, amint fel-feltűnt a hírekben, főleg miután humanitárius tevékenységéért 1979-ben megkapta a Nobel-békedíjat. Teréz anya az aktív, cselekvő szeretetben hitt – enélkül a hit nélkül esélye sem lett volna változást előidézni a túlnépesedett, nyomorgók százezreit tömörítő Indiában. (…)

Szkopjétól Indiáig

Agnes Gonxha Bojaxhiu néven 1910. augusztus 26-án, albán szülők gyermekeként született a mai Szkopjéban. Szülei Koszovó déli részéről költöztek ide, a muszlim vallású albán többséggel ellentétben katolikusok voltak. Nagyon megrázta édesapja korai halála – elvesztésekor 9 éves volt –, a megpróbáltatás még inkább a katolikus vallás felé fordította a családot. Édesanyja a Szent Szív egyházközség aktív tagja, a szegények segítője és támogatója volt,

Ágnes már kislányként a Mária Kongregáció tagja lett. 

(…) Tizennyolc évesen elhatározta, hogy missziós nővér szeretne lenni Indiában, és jelentkezett az ott szolgálatot teljesítő írországi Loreto nővérek (angolkisasszonyok) rendjébe. Néhány hónap felkészítés után Dardzsilingbe küldték. Itt tette le szerzetesi fogadalmát 1931. május 25-én, Lisieux-i Szent Teréz iránti tiszteletből a Teréz nevet választotta. Apácaként a kalkuttai Szent Mária szerzetesi iskolában földrajzot és hittant tanított 1948-ig, négy évig az iskola igazgatója is volt. 

Függetlenedés és karma

A több évszázados brit fennhatóság alól épp függetlenné vált India történelmének legnagyobb humanitárius katasztrófáját élte, felosztása – az Indiai Köztársaság és Pakisztán létrejötte – vallásháborúk sorát indította el a hindu és muszlim közösség között. A kettészakadás hatalmas migrációs hullámot gerjesztett, emberek százezrei kényszerültek lakhelyük elhagyására, váltak földönfutókká. Teréz anyának ahhoz, hogy ebben a kilátástalan helyzetben segíteni tudjon, nemcsak a helyi hatóságokkal, a hindu vallás követőivel is meg kell küzdenie. 

Hirdetés

1950 októberében kapta meg a pápai jóváhagyást a szegényeken segíteni hivatott új szerzetesrend alapítására. A Szeretet Misszionáriusai rend hivatása: „hogy

segítse az éhes, ruhátlan, hajléktalan, béna, vak, leprás embereket, az olyanokat, akik nemkívánatosak, szeretetlenek, kitaszítottak a társadalomból és mindenki elkerüli őket”.

Hitvallásuk: „a nap huszonnégy órájában Jézus Krisztust szolgáljuk.” Egy elhagyott hindu templomot alakítottak át szegény, magatehetetlen emberek otthonává, árvák és leprások számára nyitottak otthonokat Kalkuttában, majd – ahogy a rend híveinek és támogatóinak száma egyre nőtt – egész Indiában. 1965-ben VI. Pál pápa engedélyezte, hogy a rend más országokra is kiterjessze tevékenységét. 

Nobel-békedíjat kap, szentté avatja a Vatikán – hogyan jut el a világ idáig? – megtudhatod az áprilisi Nőileg Potré rovatából.

Kiemelt kép: independent.com

Friss lapszámunkat alább kérheted: