Internetes fórumokon heves viták alakulnak ki annak kapcsán, hogy a kisgyerekek nézzenek vagy sem rajzfilmeket. A keményvonalas anyák arra esküsznek, hogy a rajzfilm ártalmas, és a lakásukban még tévé sincs. Én a rajzfilmhez fordulok, amikor a két gyerekem éppen megbolondul, és semmivel sem tudom lekötni őket.
A kufli nem kifli. Nem is kukac. Nem is bab, de nem is kavics. Egy kufli sok mindenre hasonlít, és semmire sem. Pattog, mint egy gumilabda, pedig nem is az. Színes, mint egy nyalóka, pedig nem ehető. Van kicsi, van nagy. Van kövér és van sovány. Jön-megy, sosem tudni honnan hova. Pofánka, Hilda, Valér, Béla bá, Titusz, Fityirc és Zödön az elhagyatott réten laknak hét kis üregben a kuflikupacban. Minden mese úgy kezdődik, hogy jóleső semmitevésben heverésznek a kupacukon, aztán természetesen történik valami váratlan.
A hatlábú lókutyától tudják meg, hogy bulira hivatalosak, ahol a zenekar a Pocok lépett a lábamra című népszerű slágert játssza, a zebranyúl pedig egy rakétának öltözött vakonddal táncol. Titusz születésnapja augusztus akárhányadikára esik, ajándékba pedig bárcsakbokor magot kap, amiből az nő ki, amit kívánsz az ültetéskor. Nehéz volt az ajándékválasztás, mert szóba jött a fagyasztott spenót és az elemes bajuszpödrő is. Nincs születésnap virág nélkül, ezért szednek egy csokor pókliliomot, egy kazal cakkos náspángot, egy bokornyi macskapertlit és néhány tő útszéli rongyikát. Amikor le akarják kapcsolni a holdat, mert a túl erős fénye miatt nem tudnak aludni, akkor a zsebrakétát veszik elő, amikor pedig elered az eső, akkor a praktikus zsebesernyő van kéznél. Béla bá azt álmodja, hogy egy igazi fa odújában egy vicsormókus lakik, ágai között pedig egy öreg borostapók szövögeti hálóját. Göcsörtös gyökerei alatt egy szőrmók vakarc, ráncos kérgén pedig néhány recskeszú vert tanyát.
Sokan vagyunk, akik fújjuk a Bogyó és Babócát vagy Peppát, a kismalacot, vagyis azokat a rajzfilmeket, amelyek az óvodáskorú gyerekekhez szólnak, de semmit nem mondanak a szülőknek. Felüdülésnek számít, amikor a felnőtt egy olyan rajzfilmbe botlik, amelyet nemcsak a hároméves csöppség, de ő is élvezhet. Ilyen a Kuflik. Imádom, és mindenkinek ajánlom, elsősorban a nem létező, kitalált szavak miatt, amelyek úgy hangzanak, mintha részei lennének a mindennapi nyelvezetünknek. A Dániel András írta és rajzolta sorozat felüdülés mind a gyermek, mind a szülő számára, elérhető a Youtube-on.
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2017. júniusi lapszámában jelent meg.
