Grubisics Leventével, vagy ahogyan sokan szólítják, Grubival közös kedvenc helyünkön találkoztunk, és próbáltam újra megismerni. Tizenhat éves korában szeretett bele a szakmájába, aztán ez egy újabb szerelmet hozott. A rádiósból rendezvényszervező is lett, ezáltal jött az igazi szerelem: kisfiának édesanyja, aki nemcsak a magánéletben, hanem munkájában is méltó és erős társa. Imádja az életét, sokak számára lett követendő példa, mentor és jóbarát. Évekig a Szent György Napok fesztiváligazgatója volt, több mint 20 éve rádiózik, rádiótulajdonos, és  a harmincas éveiben jár...

Sportriporter, műsorvezető, konferanszié, fordító, szinkrontolmács. A csíkszeredai, alig 27 éves Pál-Pál Előd szép karriert tudhat magáénak. Jelenleg az M1 televíziónál dolgozik Budapesten, mellette nemzetközi eseményeken konferál. Szülőföldjét szenvedélyesen szereti, amikor Bécsben élt, képes volt akár két napra is hazautazni. Most úgy érzi, a helyén van, de azt mondja, egyszer biztosan hazaköltözik...

Nem csak tengereken: nagyvárosokban is vannak szigetek. Aki ezt nem hiszi, az soha nem ásta bele magát úgy istenigazában egy nagyváros valódi életébe. A legnagyobb zaj, tülkölés, por és autó- meg embertömeg tengerében vannak csend-szigetek, szépség-szigetek, nyugalom-szigetek. Az otthon, amit most bemutatunk Önöknek, ilyen sziget. 

Minden idők egyik legeredményesebb romániai magyar sportolója. Négyszeres olimpiai tornászbajnok, és olimpiai ezüstérmes is. Emellett többszörös világ- és Európa-bajnok, aki húszévesen úgy döntött, abbahagyja a versenyzést. Eredményei mellett jó néhány pozitív jelző is kívánkozik a neve mellé, ami nem a sikereiről, hanem önmagáról, a nőről szól. Mosolygós és jó kedélyű, egy nagy adag csintalansággal a vérében. Beszéd közben is érezhető mozgékonysága, túlteng benne a szülőfalujáért, Zágonért érzett szeretet, és rendkívül szerény. Túlságosan is. Ő Szabó Kati, a világklasszis tornászcsillag.

Színész, hajópincér és biciklis túravezető. Minden foglalkozásához akkreditált képesítése van, mert amibe belefog, abba a legnagyobb igényességgel fog bele. Tyukodi Szabolcs éppen egy bukovinai túráról tért vissza, amelyen két amerikai vendéggel kerékpározott végig, amikor megkértük, meséljen magáról. Még csak 36 éves, de hihetetlenül gazdag élettapasztalata van már.

A partiumi származású Fülöp Szabolcs lelkész és felesége, Anna először csak a székelydályai hívek alaposabb megismeréséért kezdett állattartásba, mára azonban már életformájukká vált a gazdálkodás. A természethez közel, állatok társaságában cseperedik a házaspár öt gyermeke. Ezúttal az Ahol az életet tanulják a gyerekek című, szeptemberi magazinunk riportjára nagyítunk.

Nem mindennapi ember – ez az első, ami találkozásunkkor eszembe jut róla. A brassói Reménység Házának életre hívója, a helyi magyar közösség mozgatórugója Ménessy Miklós református lelkész, a Mutass jó példát! programunk Brassó‒Fehér‒Hunyad‒Szeben megyei példaképe.

Dicshimnuszokat zengett a nemzetközi sajtó a nyári olimpiát követően az erdélyi edzőházaspárról, Károlyi Mártáról és Béláról. A világbajnok és címvédő amerikai női tornászok nagy fölénnyel nyerték a riói olimpiai játékokat, s a lapok szerint a visszavonuló Károlyiék az Egyesült Államok valaha létező legjobb női válogatottját hozták össze. A kolozsvári születésű Károlyi Béla fedezte fel és edzette minden idők legnagyobb román tornászát, Nadia Comăneci-t, és a világszinten elismert edzőpáros az elmúlt évtizedekben sikert sikerre halmozott az Egyesült Államokban is. Arcán pillanatokra sem szűnő mosollyal, hetven felett is sugárzó formában fogadott székelyudvarhelyi otthonukban Károlyi Márta.

Ízig-vérig férfias pasi, nemcsak ránézésre, magatartásában is. Kemény külseje roppant empatikus lelket takar: iskolai tanácsadó tanár. A székelyudvarhelyi Asztalos Lehel sok kamasznak példaképe, s gyakran kérjük mi is a véleményét egy-egy kérdésben. Nyugodt és végletekig türelmes Mérleg, úgy sejtjük, a nők zöme hasonló férfiról álmodik.

Székelyudvarhely egyik legismertebb műemléke a Ferencesek-, vagy ahogyan a legtöbben ismerik, a Barátok temploma. A rendszerváltás óta a 18. századi épület közvetlen szomszédságában élnek a Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek. Életterük a kolostor,  sajátos, szigorú szabályokkal, ennek ellenére a nővérek nem élnek hermetikusan elzárva a külvilágtól. Sőt! Óvodát és befogadó házat működtetnek, délutáni foglalkoztatót tartanak. A rend székelyudvarhelyi főnöknője, Margit nővér, Boros Erzsébet és a speciális teendőkkel megbízott Imelda nővér, azaz polgári nevén Péter Mária mesélt hivatásáról.

Először 2014-ben lapozhatták fel az olvasók Erdély női magazinját, a Nőileget. Hónapról hónapra számos olyan embert szólaltattunk meg, kiknek munkája, hitvallása, életpályája példaértékű. Mi történt velük azóta? – erre voltunk kíváncsiak a most induló Nosztalgia-sorozatunkban. Hogy teljes legyen a kép, a cikk végén korábbi teljes lapszámunkat is újraolvashatják.  

Levél érkezett a szerkesztőségbe, rendkívül precíz jellemzéssel: 12 éve dolgozik a turizmusban, karrierjét Floridában kezdte a Hilton család szállodáiban. Jelenleg 10 szállodát vezet, közel 600 alkalmazottal. Emberközpontú vezetőként fontos számára a jó munkahelyi hangulattal alapozott hatékonyság. Meggyőződése, hogy csak a jókedvű alkalmazott által nyújtott szolgáltatás eredményezhet megelégedett, boldog vendéget. Él-hal a lovakért és az íjászatért. Szakmai sikerei ellenére élete legnagyobb megvalósításának hatéves lányát tekinti. Azért idéztem szóról szóra, mert ennél pontosabban én sem tudtam volna összefoglalni Joós Attila életútját. Talán még annyit tennék hozzá, hogy jelenleg a tusnádfürdői O3zone hotelben „rezidens”, és szívesebben beszél szakmájáról, mint önmagáról.

A Kolozsvári Állami Magyar Színházban ismertem meg jó tizenkét évvel ezelőtt. A színpadon ő volt az aktuális szexbomba: a rendezők, ha csak tehették, olyan szerepet osztottak rá, amiben érvényesülhetett szépsége, tökéletes alakja. A büfében viszont ő volt az ügyeletes bohóc: köré gyűltek kollégák, zenészek, újságírók, belőle meg fáradhatatlanul dőlt a poén. Skovi – így szólította mindenki. Amikor főszerepet kapott egy nagyjátékfilmben, a Puzzle-ben, sokan úgy gondolták, ennél fényesebb élete már nem lehet egy erdélyi színésznőnek. Skovrán Tünde azonban fogta magát, és elrepült a tengerentúlra, az álomgyárak hazájába, hogy nulláról kezdjen mindent.

Több mint huszonöt éve hétről-hétre láthatjuk a képernyőn: a román közszolgálati televízió magyar adásának bemondója, arca és büszkesége. Ő a mi Grosu Magdolnánk, mondják a stúdióban, amikor megérkezünk. Ő mindannyiunk Grosu Magdolnája- hiszen egy nemzedék nőtt fel kitartó munkája évei alatt.  Ez az a fajta hűség, ami a mai fiatalok számára szinte elképzelhetetlen.  Hogyan lehet ezt csinálni?  “ Ez több mint egy állás. Ez  hivatás “–jön az egyszerű válasz.

Megélte a világháborút, a menekülést, férje bebörtönzését. A legnehezebb időkben sem adta fel, öt gyermeket szült és nevelt fel. Erős asszony, egy élő történelemkönyv. Alapítványt működtet, és 49 dédunokának örül. Ugron Istvánné Bánffy Mária történelmi idők tanúja, az utolsó erdélyi nagyasszony.

Egyre többen váltanak natúr kozmetikumokra

Ami a drogériák polcain hónapokig áll, az biztosan nem található meg a Petit&Magique kínálatában: a kis manufaktúra termékei ugyanis mindig frissen és személyre szabottan készülnek. A természetes növényi összetevők mellett ez a másik ok, amiért egyre többen választanakkézműves natúr kozmetikumokat. A Petit&Magique termékek kitalálójával, fejlesztőjével, Fröhlich Orsolyával beszélgettünk.

Egyéniség. Ez látszik az általa alkotott tárgyakon is. Nemeztáskáinak egyedi, különleges formái, kerámia- és nemezgyűrűinek színei, lenge stólái csakis olyan nőknek valók, akik tudják, merik ezeket viselni. Demeter Krisztina alkotói útja hosszú volt, amíg a megálmodott nemezképektől eljutott a hordható, praktikus, de mással össze nem téveszthető tárgyakig. Személyes útkeresésének eredménye a Kridea márka.

Benedek Ágnest, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színművészét általában biciklivel látni a város utcáin. Nála természetes, hogy szép cipőben és csinos ruhában ül fel bringájára. 

Ebben a részben teljes mértékben átadjuk a szót Ilcsi néninek. Az alábbi jótanácsok, ajánlások az ő korábban is idézett Leveleiből származnak. Olyan szövegek ezek, amelyek aktualitása, szakmai színvonala az évek múlásával sem kopott. Hiszen hajunk problémái is ugyanazok: fejünk dísze néha korpás és törékeny, néha – ha tetszik, ha nem – hullani kezd, a tél hidege és sapkánk melege pedig óhatatlanul zsírossá teszi. Olvassuk nyitott szívvel édesanyám, Ilcsi néni szakmai, mégis kivételesen közvetlen jótanácsait, természetes praktikáit!

„Kezdjük a legproblémásabb bőrtípussal: a gyulladásra hajlamos, érzékeny, száraz érzésű bőrrel. Ez az a bőr, mely rengeteg behatásra, izgalomra, étkezésre, hőre, fényre, érintésre, kozmetikumra, viszkető kisebb-nagyobb piros foltokkal reagál. Tapintása érdes, hámló, tele van korpázó szarupikkelyekkel, nem csak az arc, hanem a fejbőr is. A haj és az arcbőr találkozásánál viszkető vörös csík vonul végig, sokszor a fül körül viszket és hámlik leginkább. Húzódik az egész bőr, puhító, enyhítő krém után kiált, és ilyenkor követik el az ilyen bőrök tulajdonosai a legnagyobb hibát. Vesznek egy agyonreklámozott, méregdrága, jó zsíros „bőrtápláló" krémet.”

Néhány éve erdélyi városokban élő felvilágosult nők a naponta használatos kozmetikumokat vizsgálgatva rájöttek, hogy ők maguk is képesek házilag berendezett laboratóriumukban természetesebb, személyesebb igényeket kielégítő krémeket készíteni. A kísérletezésekből mára már a legkülönfélébb kencéket felsorakoztató kisebb vállalkozás lett.

Egyre több olyan divatcikkünk van, amely annyira egyedi, hogy rögtön felismerhetővé teszi a terméket. Nyugodt szívvel soroljuk ide az Esztány-táskákat is, amelyek formabontó és innovatív dizájnjának köszönhetően a világon bárhol azonosíthatók. Esztány István, a táska megálmodója nagyon egyszerűen fogalmaz: diplomamunkának indult, sikeres vállalkozás lett belőle. Egy olyan kiegészítő, amelyet nők és férfiak egyaránt szívesen hordanak. Különlegességét visszaigazolják a díjak is: megkapta a Magyar Formatervezési Díjat diák kategóriában, majd a Hg.hu Design Award Díját, tavaly pedig a Példakép Alapítvány különdíjasa lett.

A tavaszt köszöntöttük nemrég, de lelkiekben már a forró nyárra készülődünk. Az évszakkal együtt járó szabadságérzetre, a napfény ízére, a szűk ruháktól megszabadított bőrünket csiklandozó, langyos szellőre. Újra többet mutathatunk magunkból, akkor is, ha ezzel együtt járnak régi vagy új szorongásaink: hogy a világ nem azt látja, amit mi szeretnénk. Igen, mindenki rettegett mumusára, a cellulitra gondolunk. A témát körüljárva Ilcsi néni játékos, bensőséges, mégis ízig-vérig szakmai saját soraival búcsúzunk a Nőileg magazintól. Köszönjük, hogy sorozatunkat szorgalommal, lelkesedéssel és kíváncsi figyelemmel követtétek!

„Tapasztalatom szerint időskorban a két legnagyobb bánat: a ráncosodás és a pigmentzavarok. Nagyon ajánlom, hogy rendületlenül végezzünk házi kezeléseket. Gyorsíthatjuk az eredmény kialakulását, tehát a mindenfajta pigment (...) elhalványítását a kozmetikus segítségével.”

Ilcsi néni: Levelek

A külvilággal és önmagával is összhangban élő személyiségről árulkodik Fóri Györgyi ügyvéd gardróbja. Stílusos, nőies, klasszikus. 

Az ékszer öltöztet – ezt mi, nők, nagyon jól tudjuk. Ezért szeretünk különlegesebb alkalmakkor egy-egy gyönyörű nyaklánccal, fülbevalóval, karkötővel mutatkozni. De mi van a hétköznapokkal? Igen, néha egy egyszerű bizsu is megteszi, de ha különleges darabokat szeretnénk hétfőre vagy csütörtökre is, ajánljuk Kurkó Tekla üveglencsés és textil ékszereit.

Márkos Tündét Kolozsváron mindenki ismeri: képzőművész, a Mimesis kortárs művészeti fesztivál főszervezője, amely évről évre a Kolozsvári Magyar Napok műsorfolyamát színesíti. A kilencvenes évek elején ő volt az első romániai fotósszaklap megalapítója, most pedig a város egyik legmenőbb kultúrkocsmájának a tulajdonosa.

Suba Zsuzsi, az Erdélyi Magyar Televízió és a Radio Gaga műsorvezetője számára az öltözködés a személyiségről szól: mi az, ami belülről jön, anélkül, hogy üzenni szeretne valamit. 

Köllő Kata színházi szakember, színikritikus, szerkesztő. Aki gyakran jár színházba, biztos összefutott már vele, bárhol is legyen az a színház: Gyergyószentmiklóstól Temesvárig visszatérő vendége fesztiváloknak, követője az újonnan bemutatott daraboknak, moderátora számos színházi fórumnak. Ő maga is dolgozott társulatban, Kolozsváron. Stílusa egyedi, látványos, olyan, hogy ha az ember meglát egy szerelést, amelyben lazán megfér a csipke a szűk farmerrel, a szexi kombinéruha a művészies pulóverrel és egy színes sállal, akkor önkéntelenül is azt mondja: ez olyan Köllőkatás!

Ionescu Éva székelyudvarhelyi kozmetikus két éve kezdett különleges sminkeket készíteni. Így született az a látványos fotósorozat, amelyből most ízelítőt nyújtunk. 

Bár a világ a szűzen fogant Megváltót ünnepli, sokan a három királyt várjuk leginkább, vagy bár azt az egyet, aki mennybe repíti a bennünk rejlő angyalt. Szerelmeskedni a szeretet ünnepén? Jézus! Kinek jut eszébe ilyen paráznaság? Nekünk. 

Ami gyönyört okoz az anyának, az jó a babának is, így a szakember. De nem a szellemi gyönyörködésre, hanem a testi örömökre gondolunk: hogy a gyermekvárás hónapjaiban nemcsak szabad, hanem javallott is szeretkezni. A gyakori kérdésekkel fordultunk szakemberhez.

Vajon tényleg igaz, hogy a székely férfiak hidegek, rosszul kommunikálnak, nem tudnak udvarolni, nem kedvesek?

Mert a pornó nem dokumentumfilm, hanem science fiction. Nem sok köze van a valósághoz. A kamaszok pedig ezt nem feltétlenül tudják, a felnőttek egy része pedig fittyet hány rá.

A hétköznapi nyelvben gyakorta tévesen vagy elnagyoltan használják a frigid és frigiditás kifejezéseket: a pontosítás igénye nélkül és a szó pejoratív értelmében címkéznek meg olyan nőket, akik párkapcsolataikban vagy szexuális életükben küzdenek problémákkal. Így hát a szakemberek is inkább szexuálisvágy-zavarnak nevezik az állapotot, mely – az esetek túlnyomó többségében – csak átmeneti.

A mai világ természetesnek, a szex okvetlen velejárójának tekinti az orgazmust. Pedig nem feltétlenül és nem minden esetben az. Egy nyáresti borozás közben párkapcsolatokról beszélgettünk. Szerelemről, szexről. Kiderült: van, akinek ritkán vagy soha nem adatott meg, hogy partnerrel élje át a földöntúli érzést, ami a lábujjtól a fejbúbig megrengeti a testet, ami felpezsdít, amitől homályos lesz a tekintet, piros az arc, remegő a szív. 

A játék társsal a legizgalmasabb, így ha kedvünk támad, vonjuk be párunkat is. 

Patriarchális kultúrákban sokakat foglalkoztató téma a pénisz mérete, formája: nemcsak a férfiakat, hanem a nőket is érdekli, hogy milyen a hímvessző, mintegy arra utalván – gyakorta tévesen –, hogy a fallosz külleme az egyedüli tényező, amely befolyásolja a szexuális teljesíményt. Viszont a vagina – a népnyelvben érdekes módon csúnyának becézett női nemi szerv – szépsége vagy csúnyasága is az elmúlt években fokozott figyelmet kapott. Milyen a szép, de főként mi számít csúnyának? Fontos egyáltalán, s ha igen, akkor kinek, hogy hogyan néz ki a szeméremtestünk?

Alapszükséglet ugyan, viszont a táplálkozással vagy a légzéssel ellentétben, szex nélkül lehet élni: trauma okozta testi vagy lelki sebek gyakorta a libidó csökkenésével járnak, de egyszerűen a megfelelő társ, pár hiányában is nélkülözhetünk. Milyen az élet szex nélkül? És milyen okok, indítékok vezetik egyes hölgytársainkat arra, hogy önként vállalt cölibátusban éljenek?

A teljesítőképesség csökkenése tabu, a férfiak férfitársaikkal ritkán, partnerükkel pedig még ritkábban beszélnek arról, hogy mi van, ha nem áll a szerszám.

Igazi színpompa vesz körül most bennünket, épp ezért gondoltuk, hogy az őszt asztalunkon is megidézhetjük. 

A mindennapi kenyerünk sokszor méltánytalanul kevés figyelmet kap, holott a kenyér nem csak étkezésünk mellékszereplője. A jó kenyér sok odafigyeléssel készül, babusgatni kell, mint egy kisgyermeket, vallja Bocskor István, a csíkszentmártoni Bocskor Pékség vezetője.

Közeledik a nyár, a kerti partik, rövid szoknyák és fürdőruhák időszaka, amikor mindenki csinosabbnak, fittebbnek, könnyedebbnek szeretné érezni magát. A rendszeres testmozgás mellett ehhez elengedhetetlen a kiegyensúlyozott étrend, a minőségi alapanyagokból készült, egészséges ételek fogyasztása. Mivel nyáron még nagyobb a pörgés, az is fontos, hogy a finomságok gyorsan, könnyen beszerezhető hozzávalókból készüljenek. Minderre és sok más problémára is megoldást jelenthet a paleo diéta, melyet Nagy Bea dietetikus és nutricionista ismertetett meg velünk.

Nagyon kellemetlen tud lenni, ha valamilyen élősködőt fedezünk fel magunkon, gyermekeinken. A tetű, rüh vagy a bolha megjelenése rengeteg bosszúsággal jár, védekezni ellenük igazából nem lehet. Hiába a maximális tisztaság, szinte bárhol összeszedhetünk egy albérlőt. Ilyen esetben a legfontosabb a mihamarabbi és kitartó kezelés. 

Mégsem olyan fekete az ördög, mint amilyennek tűnik?! A daganat nem minden esetben vezet oda, hogy a nő elveszti a mellét – vallják azok a marosvásárhelyi sebészek, akik innovatív módszereket próbálnak bevezetni a mellrák sebészeti kezelésébe. Azt terjesztik, hogy e kór igenis kezelhető, de elengedhetetlenül fontos a korai diagnózis felállítása.

Az elmúlt években látványosan megnőtt a borestek, borvacsorák, borkóstolók száma, és egyre gyakoribb a nagyobb rendezvényeken a borudvarok, borutcák jelenléte Székelyföldön és Erdélyben egyaránt. Vajon ennek fényében kijelenthető-e, hogy mindezzel arányosan nőtt a borismerők és igényes borfogyasztók száma régiónkban? Nagy Györggyel, a székelyudvarhelyi Gondűző Szálloda és Étterem, valamint a BigWine borkereskedés vezetőjével beszélgettünk borokról és borivókról.

Veszély, félelem, borulás, izomláz - kaland, izgalom, csapatmunka, sport. Az érem két oldala, pontosabban a vadvízi evezésé. Sokaknak ijesztőnek tűnhet ez a sportág, de aki egyszer kipróbálta, általában visszakívánkozik a hullámok közé, mondják a tapasztalt túravezetők. A raftingozás világába Komáromi István, az Outdoor Experience csapatának egyik alapítótagja kalauzolt.

A legtöbb erdélyi városban viszonylag jó körülmények kínálkoznak a különféle uszodai sportok űzésére. S bár azt gondolhatnánk, hogy kellő részletességgel ismerjük ezeknek a közösségi tereknek a használati szabályait, a valóság sajnos egészen mást mutat. Lássuk, mire is kell figyelnünk, ha uszodába megyünk! 

Egy kisbaba érkezésével a korábbi életmód alaposan felborul. A szokásos edzésekről általában le kell mondani, helyettük pedig kímélőbb mozgásformát ajánlott választani. Így kellett átmenetileg lemondanom a futásról, biciklizésről és a spinningről is. Helyettük orvosom a kismamatornát ajánlotta. Hadnagy Ágnes gyógytornászt kérdeztem, hogy miért is érdemes kismamatornára járni?

Werner Rittberger a múlt században élt. Német műkorcsolyázó volt: tizenegyszeres német bajnok, többszörös világbajnoki ezüstérmes. 1975-ben hunyt el, hátrahagyva a jövő nemzedéknek a róla elnevezett rittberger-ugrást. Gál Tündének ez a kedvenc mozdulata a jégen. 

Levetkőzni idegenek előtt, szó szerint széttenni a lábunkat, és hagyni, hogy belső szerveinket tapogassák, semmiképpen nem kellemes dolog. A szemérmesség, a félelem, hogy ki lát meg a rendelőben, mit fognak pletykálni rólam, sokakat visszatarthat attól, hogy elmenjenek a nőgyógyászhoz. Márpedig a gátlások levetkőzése, az évenkénti szűrés életmentő lehet!

Nem szívesen töltünk hosszú órákat a konyhában ebben a forróságban, de valamit mégis tenni kell az asztalra nap mint nap, s méginkább, ha vendégeket várunk, vagy egyszerűen megkívánja a vasárnap. Tusnádfürdőn mindig szívesen időzünk, ezúttal a négycsillagos Ozone Hotel főszakácsa, Száfta Márta készített nekünk ízletes, nyári menüsort. Gyorsan elkészíthető és finom fogásokat ajánlunk, s a kevésbé gyakorlottak számára sem okoz gondot a megkatyfatolása. 

Bár egyre több a napsütés, s szívünket melengeti már a csicsergő madárdal, alig bírjuk kivárni az igazi tavasz érkezését: a fű zöldellését, a fák illatos virágzását és a jókedvű rügyfakadást. Az őszi zöldségek emléke rég homályba veszett már, a hosszú tél elnyelte a vitaminkészletünk, épp ezért epedünk valami zöld, valami zsenge, valami tavaszias íz után. 

Egyévestől tizenévesig, Partiumtól Székelyföldig nem ismerünk olyan gyereket, aki ne szeretné a pizzát, ugyanakkor egy-egy tésztás étel is sokszor praktikus és finom vacsora lehet. Még mindig hosszúak az esték, s a közös sütés-főzés családi programnak sem utolsó, ehhez ajánlunk olaszos ízeket. 

A tél a családi együttlétek és az ünnepek mellett tartogat még varázslatos órákat azok számára, akik szeretik a téli sportokat. A közös családi korcsolyázás összehozza a családot. Igaz, ma már nemigen van lehetőség arra, hogy tavak, folyók befagyott jegén csússzunk, ám a műjégpályákon eltöltött órák is szebbé tehetik mindennapjainkat.

Sokak kedvenc írója Márai Sándor, ezért talán nem kell győzködni senkit arról, hogy mennyire zseniális. A gyertyák csonkig égnek és az Eszter hagyatéka talán a legolvasottabb művei, ráadásul többet meg is filmesítettek. Az igaziról megoszlóak a kritikák...

Bizonyára nagyon sokan olvasták már Önök közül ezt a művet, de azért engedjék meg, hogy mégis ajánljam, mert nekem teljesen új az élmény, nem volt korábban szerencsém hozzá, hátha akad még hozzám hasonló. Na nem mintha nem férhettem volna hozzá a szüleim könyvespolcán tinikoromban, vagy a könyvtárban, amióta ott dolgozom, de valahogy mindig elkerültük egymást Felméri Kázmérral. 

Internetes fórumokon heves viták alakulnak ki annak kapcsán, hogy a kisgyerekek nézzenek vagy sem rajzfilmeket. A keményvonalas anyák arra esküsznek, hogy a rajzfilm ártalmas, és a lakásukban még tévé sincs. Én a rajzfilmhez fordulok, amikor a két gyerekem éppen megbolondul, és semmivel sem tudom lekötni őket.

Valami lazábbra vágytam, valami másra. Ez volt a szempont, amikor olvasnivalót választottam. Könyvtárunk épp frissen szerezte be Kazuo Ishiguro egyik ismertebb művét, ráadásul nagyon szeretem az angol témájú regényeket. 

Bartis Attila: A nyugalom

Hol, melyik rész kavart fel ennyire? – kérdezte egy kedves barátom, amikor elmeséltem, hogy ez a könyv megríkatott. Most nem fogom Önöknek elárulni, kedves olvasók, de annyit mondhatok, hogy több ilyen rész is van benne, és végig tart a felkavaró hatása a regénynek. Kimondottan erős idegzetűeknek ajánlom!

Talán nincs olyan székelyföldi néptáncos, aki ne ismerné László Csabát, a székelykeresztúri Pipacsok Néptáncegyüttes vezetőjét és alapítóját. Tapasztalt táncos, gyűjtő és koreográfus, számos amatőr és hivatásos néptánccsoport születésénél bábáskodott. Saját „gyermekeinek” remek atyja: a Pipacsok 28, a Székelyföldi Tánctábor pedig 21 éves. Bár évtizedek munkásságát lehetetlen elmondani két oldalon, a székelyföldi néptáncmozgalom atyja kedvesen mesélt táncosra pedert, deres bajusza alól.

Mindig is erre vágytam. Egy valódi, szélesvásznú, epikus produkcióra, ami végre hozzánk és rólunk szól, dadogás, pátosz és provincializmus nélkül.

A könyvet úgy olvastam végig, mintha önéletrajzi írásokat tartalmazna, valahogy az az érzésem volt végig, hogy a szerző maga a főszereplő. Aztán elolvastam egy-két blogbejegyzést meg interjút a íróval, és kiderült, hogy bár van valóságalapjuk, ezek mégiscsak fiktív történetek. Maros Dániel nem azonos Jászberényi Sándorral, még akkor sem, ha ő is dolgozott a Közel-Keleten mint haditudósító.

Valld be, kedves olvasó, hogy fél kezeden meg tudnád számolni, hány új-zélandi filmet láttál életedben! Én férfiasan elismerem, hogy nem sokat, de a Vademberek hajszája (Hunt for the Wilderpeople, 2016) most teljesen fellelkesített. A film versenyzett néhány nemzetközi fesztiválon, és igen beszédes, hogy sokkal több közönségdíjat nyert el, mint ahány fődíjat sikerült bezsebelnie.

Egy zarándoklat olyan, mint az élet: tele csodás helyekkel, különleges találkozásokkal, boldogsággal, buktatókkal, szenvedéssel, újrakezdéssel, rácsodálkozással. Így élte meg a 39 napig tartó, 1400 kilométeres zarándokútját a marosvásárhelyi Ábrám Noémi is, aki élményeit a nemrég bemutatott könyvében osztja meg az olvasókkal.

Igaz ugyan, hogy kezdődik az iskola, ám az újrakezdés hónapja számos izgalmas kulturális programot is kínál Erdély-szerte. Ezekből is csemegézhetünk:

Önéletrajzi regényt olvasni kicsit más, mert nem lehet úgy megélni a benne történteket, hogy nem vesszük a lelkünkre, nem tehetjük le úgy egy borzalmas jelenet után, hogy á, ez csak fikció. Kim Leine regénye megrázó. 

Felkavaró! Hiába írtam le számtalanszor ezt a jelzőt az ajánlókban, nem jut megfelelőbb kifejezés az eszembe, amint itt ülök a számítógép előtt reszkető gyomorral. Igen, már megint holokauszttörténet, de meg kell mondanom, nem a szokványos fajtából, és főleg nem a szokványos nézőpontból.

Újabb felfedezés, újabb magyar író, remélem, még nincs elegük belőle.

Ez a könyv krimiként is értelmezhető, hiszen egy sorozatgyilkosság bemutatásával kezdődik, aminek a hátterét a novellafüzér végére érthetjük meg leginkább. Senkit ne riasszon el a krimijellege a műnek, ugyanis nem szokványos krimiről van szó, hanem egy csodásan megírt, mozaikokból álló regényről, ahol nekünk kell megpróbálnunk összerakni a darabkákat, hátha megkapjuk az összképet, és egy egésszé áll össze a történet.

Gyimesközéploki csángóként nőtt fel, az Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceumban végezte el a középiskolát, onnan „tévedt”, szinte véletlenül, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemre. Tankó Erika tizenkét éve aktív színésznő, a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál fődíjas filmjének Ernellája, maga is egyszerű, tiszta és igaz, mint szülőfaluja méltóságteljes hegyei.

Sokan elborzadnak a gyarapodó ráncoktól, igazságtalannak tartják a megereszkedett bőrt, és elkeserítőnek a fáradó testet. Félnek az öregedéstől. Összeállításunkban arra kerestük a választ, miként szembesülnek a nők a múló fiatalsággal, és mit tesznek azért, hogy a kort pórázon tartsák.

Kamasz a tükör előtt, önértékelési problémákkal. Aki egyik napról a másikra nem ismer magára. Magasabb lett, kövérebb, pattanásos, szőrös, megnőttek a mellei, előbújt az ádámcsutkája, bár tegnap még minden rendben volt.

Gyimesben, ott, ahol a párás hegyek olyan formásan sorakoznak egymás mellett, mint valami óriási, gőzölgő puliszkák, és a patakok úgy szeletelik őket, mint a finom cérnaszál, élt egyszer néhány jó ember. Külön-külön voltak jók, együtt már ez kevésbé mondható el róluk. 

Egyszer volt, hol nem volt, még az üveghegyen is túl, ott, ahol az erőt még a karban és szívben mérték, és nem a térben, volt egyszer egy hatalmas király. Ennek a királynak volt egy gyönyörű lánya, aki annyira szép volt, hogy az Adobe Photoshopnak szégyenszemre ki kellett vonulnia az egyébként ígéretesnek tűnő virtuális piacról, mert semmit nem tudott eladni a királyi családnak. Pedig hány ronda lányból királynőt lehet faragni vele, nem? 

Nemrég részt vettem iskolánk nagykorúsítási ünnepségén, amolyan mostani divatnak megfelelő nagyestélyi ruhákba öltözött lányok és picus nyakkendős, öltönyös fiúk köszöntési műsorán. A lányok, akiket legtöbbször egy kopott, szaggatott farmerben és sportfelsőben vagy tájba simuló halovány színű blúzokban, hanyag kontyban vagy gyors kötésű lófarokban hordott hajukkal láttam lapulni a padok barikádja mögött, most alig ismertem fel őket a színpadon. 

Sokáig dívott a poroszos nevelési stílus, ami főleg a felnőtteknek „kedvezett”. Ők irányítottak, ők szabtak meg mindent, az anyák néha kétségbeesetten próbáltak megfelelni a szabályoknak: etetés három óránként, nem felvenni a babát, ha sír, hogy „szokja a gyűrődést”, mert hát teher alatt nő a pálma. Most más szelek fújnak: a gyermek került a középpontba. Az ő szükségletei határozzák meg a vele való foglalkozás módját, idejét. Körülötte forog a világ. Merthogy csak így lehet kiegyensúlyozott emberkéket nevelni. Két ellentétes oldal. Hol van az egyensúly? Úgy tűnik, hogy a kulcsszó a lazaság, a derű és a családközpontú szemlélet.

Nagy probléma ez a hajtás a mai világban. Teljes a felfordulás, ami nem is csoda, hiszen van belőle be-, ki-, el-, át-, meg-, össze-, vissza-, le-, na és persze, ez az átkozott felhajtás. Mert mind közül ez utóbbi okozza a galibák jó részét, a többi viszonylag ártalmatlan igekötős szerkezet, ez utóbbinál viszont valami bűzlik.

Emlékszel-e még, kedves Olvasó, arra a lánglelkű lányra, ifjúra, akinek már serdülőkorában határozott elképzelései voltak az abszolút Igazságról, kutatta, vitatta és próbálgatta a Szabadság határait, dörgedelmes kategorikus imperatívuszokat jelentett ki a Jóról, Barátságról, az Élet értelméről, a Szerelemről, Bűnről. 

Volt egyszer, hol nem volt, volt egy férj és egy feleség, akik szerették egymást, vagy valami hasonló, ennek ellenére folyamatosan civakodtak, mert úgy gondolták, hogy az apró kis súrlódások gyógyítják a sorscsapásokat, vagyis ha csapásnak lehet nevezni azt a kedélyborzoló valóságot, hogy egymásnak teremtettek. Egy szó mint száz, fanatikusan hitték, hogy ha valami bizonyos tünetet okoz, akkor gyógyíthatja is ugyanazt a tünetet, ezért folyamatosan pöröltek a békességért. 

Ha visszatekintünk eddigi életünkre, azt hiszem, mindannyian be tudunk számolni fejlődésünket meghatározó fájdalmas komplexusokról, kisebbrendűségi érzések szorításáról. Ilyenkor gyomor- vagy mellkasi tájékról újra feltámad egy szorító, görcsös érzés, amely emlékeztet régi harcostársunkra, a félelemre, aki szerint nem vagyunk elég szépek, okosak, viccesek, menők. Tehát szeretetre méltók.

Mostanság sok női magazin és könyv oldalain keresik a szerzők a női önbizalom, önbecsülés eltűnésének okait. Hogy honnan indul a „királylány vagyok” életérzés, kiknek, kinek van ebben meghatározó szerepe, és mikor ki teszi le az alapköveit a női önbizalom bevehetetlen, de sokat ostromolt várkastélyának. Kedves Olvasó, most ezt járnám körül egy kicsit veled.

Egy szolid, polgári vasárnap délben ülünk a családommal a gőzölgő húslevest (laskaleves igazi nevén) kanalazgatva az asztal körül, a leves ízétől kissé elbódultan a rövid életű asztali csendben, amikor lányom szó szerint áthasítja kérdésével a finom hallgatás leplét, és a nyelőcsőbe szorul az utolsó korty leves: – Akik szexelnek, pontosan mit csinálnak? Hogyan lesz abból gyerek?

A lépcsők semmit nem változtak. Most is olyan simák és erősek, mint 23 éve. Lépegetek rajtuk felfelé az elkésett tanár sietségével, hónom alatt a napló és a felmérők. Közben a lábaimban megelevenedik egy óráról jócskán megkésett diák rohanó ugrásainak emléke, amint szinte repül ugyanezen lépcsőfokok fölött. 

Timi vagyok, és az Angyalkert óvodába járok, a Pumukli csoportba. Már csak kicsit fogok oda járni, mert kinőttem az óvodát, agyonértem, ahogy anya szokta mondani, és ősztől egy nagy, szép, barna iskolába fogok járni, amelyik előtt egy morcos bácsi szoborkodik.

Vége. Ennyi volt az üzenet. Butaság a szerelem – mormolta maga elé a fiú –, úgy kezdődik, mint egy orkán, ami mindent visz, aztán hidegrázós szellőcskévé szelídül, ami bebújik a legmelegebb hajlatba is, ha bosszantani akar. Elég volt, nem akarok komplikációt.

Ha a veszélyeztetett állat kifejezést halljuk, általában a békésen bambuszt rágcsáló óriáspanda jut eszünkbe, hiszen minden bizonnyal ez a legközismertebb védett faj földünkön. A Természetvédelmi Világalapnak (WWF) is a panda a jele, mely így szinte az állatvédelem jelképévé vált. Azon talán ritkábban gondolkodunk el, milyen állatok élnek erdeinkben, mezeinken, itt, Erdélyben. Utánajártunk, hogyan működik Romániában az állat- és növényvédelem, milyen ritka fajokra kell feltétlenül odafigyelnünk, amelyek lehet, hogy az utolsó óráikat élik.

Ismeretlenül is tiszteltem azt az embert, aki az elárvult medvebocsokat nem hagyja sorsukra. Nagy kíváncsiság és számtalan kérdés volt bennem. A mackók rehabilitációs központjának megálmodója és éltetője keresetlen egyszerűséggel és hatalmas elhivatottsággal mutatta be tevékenységét. Bereczky Leonardo ismeri, érti a medvéket és a természetet. Tudására, tapasztalatára támaszkodva talán a nagyvad aktuálisan elég rossz „imidzse” is megváltoztatható lenne. Ismereteire alapozva pedig a kilövésnél barátságosabb megoldásokat is lehetne találni az úgynevezett medveproblémára.

„Meseutóval színezüst erdőkön át, repülünk a szívünk tavaszán. Arany országút csillogó gyémánt porán repülünk a mesék kocsiján” – dúdolom magamban a Meseutó című magyar film slágerét, mikor meglátom Júliát. Ő az a meseutó, amelyet Szabó Péter álmodott és alkotott meg. Ma már az egész világ csodájára jár  fából készült járgányának.

Mifelénk borvíznek, máshol ásványvíznek hívják, de bárhogy is nevezzük, ugyanazt értjük alatta. Ma már fogyasztjuk szénsavas és szénsavmentes formában is, gyógyhatását pedig nem győzzük hangsúlyozni. Szerencsés vidéken élünk, hiszen Erdély számos településén találunk borvizet, van ahol természetes forrásból fogyasztható, de az üzletek polcain, palackozva is elérhetőek. De mi talán még ennél is szerencsésebbek vagyunk, mert vidékünkön ismerik a borvíz gyógyhatását,  ivókúrára és fürdőzésre is használják.

Az itthoni szegényes infrastrukturális lehetőségek, illetve az észszerűtlenül magas árak miatt sízőként a külföldi, jól felszerelt pályákat nagyon megkedveltük. Mivel jól összehangolt felvonórendszerre, gleccseren és erdő között kanyargó, hosszú pályákra vágytunk, az ausztriai síparadicsomban egyáltalán nem csalódtunk. Maradandó élményt jelentett a Salzburgtól délre található Kaprun több száz kilométeres lejtőivel, mennyei kulináris kínálatával, lélegzetelállító természeti adottságaival. 

Bizonyára minden kirándulni szerető embernek van egy-két kedvenc helye. Ahová akár évente többször is visszajár. Nekem és családunk számára a Vargyas-szoros egy ilyen „desztináció”. Bár zord is tud lenni, amikor a természet úgy akarja, mégis nekünk maga a paradicsom.

Süvítő szél, a kerekek suhanásának hangja, napsütés – ilyen lehet ideális körülmények között a biciklizés.  A bringázás nálunk is egyre népszerűbb, egyre többen vannak, akik kerékpárjukat nemcsak hétvégi kirándulásokon használják, de a mindennapokban is azzal közlekednek. A Marosszéki Közösségi Alapítvány csapata értük próbál tenni úgy, hogy a bringázók számára élhetőbb és biztonságosan járható terek kialakításáért harcol. Tevékenységeikről, oktatási és figyelemfelkeltő programjaikról Gál Sándor marosvásárhelyi elnököt kérdeztük. 

Könnyű mondani – vághatnák rá sokan felszólításunkra, hiszen úton-útfélen csábítanak a reklámok, azért, hogy kísértésbe essünk vásárláskor. A felmérések is azt mutatják, 70 százalékban a helyszínen dől el, hogy mi kerül a kosarunkba. Egyszerű praktikákkal, bevásárlólistával, textilszatyorral is javíthatjuk a statisztikát. Olcsóbban megússzuk, s tudatosságunkért az unokáink is hálásak lesznek!

Az ember azt hinné, hogy ott, ahol él, mindent látott már. Csak akkor szembesül azzal, hogy nagyon keveset tud környezetéről, amikor elindul felfedezni azt. Sokat hallottam Kommandóról, de azt sem tudtam, honnan kell megközelíteni. Azt is hallottam róla, hogy csodaszép, és télen érdemes felfedezni, mert igazi arcát akkor mutatja. Aztán amikor a szerkesztőségben úgy döntöttünk, mutassuk meg olvasóinknak ezt a települést, gyerekes rajongással vártam, hogy felfedezhessem Kovászna megye rejtett csodáját, Kommandót. Tervem elsőre ott hiúsult meg, hogy bármilyen autóval nem közelíthető meg, sőt, bármelyik irányból sem. De tudják, kedves olvasók, akkor válik igazán izgalmassá valami, amikor akadályba ütközik az ember. 

Biztosan sokunknak okozott már fejfájást az ünnepi asztal megterítése, valljuk be, ha vendégeket hívunk az ünnepekre, az utolsó dolog, amit megtervezünk, az az ünnepi asztal terítése. Valahogy mindig fontosabb az, hogy milyen étel, milyen borok, hányféle rövidital, hányfogásos vacsora legyen. Pedig egy tökeletes asztal fél siker. Decemberi lapszámunkban megmutatjuk, hogyan lehet az asztal az ünnepünk középpontja, elmondjuk az asztalterítés etikettjét, és rávilágítunk a mai trendekre. 

Motoros túrára indulni Olaszországba őrültségnek tűnt, ami engem illet, mert korábban 60 km volt a maximális távolság, amit ezzel a motorral megtettem, persze csak utasként. Sokáig nem is akartam menni, hiába tudtam, hogy évek óta gyűjt rá a férjem. Aztán másfél hónappal az indulás előtt már tudtam, hogy az őrültség az lenne, ha kimaradnék egy ekkora kalandból. Voltak pillanatok, amikor sírni tudtam volna az autó kényelméért, de elenyészőek voltak azokhoz a pillanatokhoz képest, amit rácsodálkozással, gyönyörködéssel, ujjongással töltöttem.

Ha tavasszal vidéken barangolunk, figyelemmel kísérhetjük, hol bukkan fel egy-egy gólya, mely fészkek telnek meg újra élettel, s ahogy múlik az idő, hol lesz egyre népesebb a madárcsalád. Ha pedig a lakók újra elköltöznek, számíthatunk a tél közeledtére. Az átlagembernek a madarak nem jelentenek többet egy-egy vidám pillanatnál, röpke találkozásnál. Vannak, akiknek ennél sokkal többet: védik, megfigyelik, ha kell, akkor gondozzák, gyógyítják őket. A madarak szakavatott őre a marosvásárhelyi Milvus Csoport. 

Székelyudvarhelytől délkeletre, a Homoród mentére vivő főúttól távolabb, dombok között bújik meg a kis székelyföldi falu, Lókod. Talán már rég az elnéptelenedés vagy a víkendtelepüléssé válás útjára lépett volna, ha a Lókodi Ifjúsági Alapítvány nem lehel lelket bele. Közel egy évtizede több házat is hátrányos helyzetű fiatalok laknak be, akik itt élnek, dolgoznak, jövőt teremtenek. Lókodban minden feltételt megteremtettek az emberi léptékű élethez, lehetőség nyílott a fenntartható gazdaságra, fenntartható fejlődésre. Ennek köszönhetően a kis falu követendő példa lehet más közösségek számára is.

Van valami egészen különleges ebben a helyben. Olvasni, hogy van neki vonzereje, de szinte borítékolható, hogy az Olvasó egészen addig nem hiszi, amíg nem győződik meg róla. Talán attól érdekes, hogy itt azt érzi az ember, valóban a világ tetején van. Egy óriás tetején.

Elcsépelt, hogy a karácsony a szeretetről és nem az ajándékozásról szól, de azért tegyük a szívünkre kezünket: jóleső érzés pár apróságot elrejteni a fenyőfa alatt, s látni, egyaránt boldog, aki kapja, aki adta.