Először 2014-ben lapozhatták fel az olvasók Erdély női magazinját, a Nőileget. Hónapról hónapra számos olyan embert szólaltattunk meg, kiknek munkája, hitvallása figyelemre méltó, életpályája példaértékű. Mi történt velük azóta? – erre voltunk kíváncsiak Nosztalgia-sorozatunkban. Hogy teljes legyen a kép, a cikk végén korábbi teljes lapszámunkat is újraolvashatják. 

A marosvásárhelyi állatorvos olyan oldalát tárta fel márciusi magazinunkban, mely sokak előtt ismeretlen. Például, hogy nonkonformista gyerek volt, és hogy már a nyolcvanas években jógázott. Többek közt ez az egyik. A másik, hogy ő B. Fülöp Erzsébet marosvásárhelyi színművész férje.

Sokszor jó lenne tanácsot kérni valakitől, aki kérdésünkre tudja a választ. Sokszor jólesne a bátorítás, egy hozzáértő vélemény, hogy jó úton járunk-e, merre tovább. Rovatunkkal segítséget szeretnénk nyújtani azoknak, akik táplálkozással, lelki problémákkal kapcsolatban szeretnének útmutatást, vagy jogi ügyekben szakember véleményét kérnék.

A hivatásának szentelte életét, érthető az enyhe csalódottsága, amikor kiderül: nem a köztiszteletben álló mentőorvosra, a Hargita megyei mentőszolgálat volt orvos igazgatójára, az Erdélyben egyedülálló Mentésügyi Konferenciát szervező Ambach Alapítvány elnökére, a Batthyány-Strattmann László-díjas dr. Ambrus Józsefre vagyunk kíváncsiak, hanem a civil emberre és élete ártatlan örömeire. Kérdezz-felelek életről-halálról nem vészhelyzetben.

Számomra az az igazi szakember, aki szakmáját saját életében is úgy alkalmazza, hogy az referenciaként szolgáljon. Erőss Sándor kézdivásárhelyi belsőépítész otthona akár saját katalógusa is lehetne, amelyet nem lapozni kell, hanem élőben lehet nézni. Bár ő azt mondja, még korántsem készült el a lakás, nekünk úgy tűnt, nagyon is helyén van minden. Otthona nagyon modern, számos innovatív, ám megfizethető megoldást kínál. Sándor szerint nem kell vagyonokat elkölteni a szép bútorokra és a jó ötletek kivitelezésére, okosan kell keresni és választani. Nem legénylakásnak kinéző legénylakásba kopogtattunk.

A Civil Licit egy társadalmi esemény, amely erősíti a civil szféra és a vállalkozói kör kapcsolatát. A civil kezdeményezéseket újabb forráslehetőségekhez juttatja, a vállalkozókban pedig növeli a felelősséget a közösségi dolgok iránt – olvasni a Civil Licitet szervező Háromszéki Közösségi Alapítvány honlapján. Bár újszerű kezdeményezésként indult Sepsiszentgyörgyön, a mára már három évadot megélt „aukció” márciusban – a Wegener-Pro Sanitate Alapítvány társszervezésében – immár Kézdivásárhelyen is megvalósult, újabb nagyszerű civil projekteket támogatva.

Sokszor jó lenne tanácsot kérni valakitől, aki kérdésünkre tudja a választ. Sokszor jólesne a bátorítás, egy hozzáértő vélemény, hogy jó úton járunk-e, merre tovább. Rovatunkkal segítséget szeretnénk nyújtani azoknak, akik táplálkozással, lelki problémákkal kapcsolatban szeretnének útmutatást, vagy jogi ügyekben szakember véleményét kérnék.

Miért dönt úgy egy család, hogy Magyarországról Erdélybe költözik? Miért jobb választás, igazibb otthon a budapestinél, a Csongrád megyeinél a Maros menti kis falu vagy a festői Stájerlakanina? Elmondja Ila Gábor és Magony Réka.

Ha létezik sztárló Erdélyben, akkor az biztosan Timpex Amata. S ha létezik sztár lovas, akkor az biztosan Zsigmond János. Kétszer nyertek Székely Vágtát, a Nemzeti Vágtán pedig a negyedik helyen végeztek. Szív és vakmerőség kell az eredményhez – ezt a lemhényi Zsigmond János mondja, lova pedig versenyről versenyre partnere ebben. Partnerek ők a győzelemben és a csibészségben is, és mindkettőjüket egy cél vezérli: ott állni a Nemzeti Vágta dobogójának a legfelső fokán.

Dr. Bokor Márton családorvos azt állítja, nem érez dühöt, amiért gyermekkorában, a csíksomlyói árvaházban többször bántalmazták, télen rengeteget fázott, és sosem lakott jól igazán. Nehéz gyermekkorát saját javára fordította, bebizonyította, hogy nem minden állami gondozásban nevelkedett gyermek kerül a társadalom perifériájára.

A mondás szerint, ahol a szíved, ott az otthonod. De mi van akkor, ha többfelé húz a szíved, és mindenhol az otthon-érzés fogad? Vargha Mihály szobrászművész – akinek munkáival leginkább a sepsiszentgyörgyi és a kézdivásárhelyi köztereken találkozhatunk – számára nem egy, hanem legalább három otthon létezik. Ebből kettőt mutat meg nekünk. A harmadik, Kós Károly örökségének háza, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum bárki számára látogatható.

Új életre keltett megfáradt bútorok, több ezer könyv, szokatlanul nagy ebédlőasztal, borok és kézműves sörök körös-körül mindenütt a házban, bárpult és közösségi szoba az emeleten, valamint olyan konyha, amit egy kisebb vendéglő is megirigyelhetne – röviden így lehetne bemutatni Borbély Zsolt Attila politológus, közíró, az EMNT országos alelnökének aradi otthonát. Feleségével, Rékával a család minden tagjának igényeit figyelembe vették a ház felújításakor, így alakították ki a jelenlegi kilenc szobát, amelyeket a házaspár kíséretével jártunk végig.

A protokollban az az érdekes, hogy mindenki azt hiszi, profi benne. Szeretjük elhinni magunkról, hogy az alapvető szabályokat tudjuk és betartjuk, s ha azok megvannak, kipipálhatjuk életünk ezen részét. Én azt mondom, az ember sosem lehet túl jó ebben, és nem csak a protokollban, semmiben nem tudunk mindent. Rovatom hat írásában érthetően, röviden és egyszerűen próbáltam meg összefoglalni a fontosságokat. A rovat befejezéseként összegyűjtöttem, ami kimaradt, s bár apróságoknak tűnnek, mindennapjaink részét képezik.

Felcsíkon, a dombok között megbújó Csíkborzsován él Nagy Attila feleségével és három gyerekével. A házukat dédnagyapja építette 1930-ban, most Attiláék is itt találtak otthonra. A lakás eklektikus: népművészeti tárgyak keverednek a legmodernebb darabokkal. De mégis passzolnak. Mint ahogyan Attilánál is jól megfér a népzene és a néptánc a hoki mellett. Úgy érzi, élete így kerek: hokibottal, vonóval, és persze a családdal.

Senkit ne tévesszen meg a cím. Nem fogok sem pillangókról, sem cukorkaszínű járgányokról, sem cuki feliratokról beszélni. Bár tényleg létezik a csajos autó fogalma, sokan félreértik ennek jelentését. Nekem is vannak barátnőim, akik kedvelik autójukon a virágokat, az állatkás lábnyomokat, és ha színt kell választani, a piros a favorit. Félreértés ne essék, senkit nem ítélek el azért, ha ilyen autóba ül be szívesen. De azt viszont nem tudom elfogadni, ha meg akarják mondani, milyen autót kell vezetnie egy nőnek. Nos, ebben az értelemben csajos autó nem létezik.

Legutóbb A kripli Eileenjeként láthatták a színházkedvelők, de ismerhetik a Bányavirág férfiszíveket tipró Ilonkájaként vagy A Nyugalom Rebekájaként is. A munkája szerepekből és jelmezekből áll, a magánéletben azonban az egyszerűségre törekszik, és ez ruhatárán is meglátszik. Nagy Dorottya marosvásárhelyi színésznő a laza, kényelmes ruhák és a gyors öltözködés híve.

Székelyudvarhelyen született. Budapesten él. Stylist. Férfiakat öltöztet stílusosan. Az első nemzetközi férfimagazin, a Mandrawn alapítója. Alkata: plus size. Vállalja, megmutatja. Üzenete: kukába a zsákruhával! Fiatal. Tehetséges. Makacs. Önfejű. Ösztönös. Egyéniség = Balla Frida.

Munkatársaink, újságíróink elárulják, hogyan és megmutatják, miben várják az angyalt.  Négy nő egy pasi. Karácsonykor. 

Fura viszonyt ápolunk a kalapokkal. Én sokáig gondoltam úgy, hogy ez a fejfedő csupán a kiváltságos hölgyek divatérzékének mutatója, és nem illik mindenkihez. Erdély Kinga díszlet- és jelmeztervező azonban megcáfolt.

Egyre többen váltanak natúr kozmetikumokra

Ami a drogériák polcain hónapokig áll, az biztosan nem található meg a Petit&Magique kínálatában: a kis manufaktúra termékei ugyanis mindig frissen és személyre szabottan készülnek. A természetes növényi összetevők mellett ez a másik ok, amiért egyre többen választanakkézműves natúr kozmetikumokat. A Petit&Magique termékek kitalálójával, fejlesztőjével, Fröhlich Orsolyával beszélgettünk.

Bereczki Zsuzsa jogász egy brassói ügyvédi iroda ügyfeleinek jogi problémáit oldja meg nap mint nap. Bár munkáját nem éppen a kényelem jellemzi, hiszen naponta akár többször is szaladgálnia kell egyik tárgyalásról a másikra, vagy ügyet intézni, igyekszik minél csinosabban, de komfortosan öltözködni. Köztudott, hogy a jogi szakmában szigorú a dresszkód, Zsuzsa mégis próbál belevinni valami rafinériát is klasszikus darabjaiba. Az hamar kiderült, hogy magas sarkú cipő nélkül nem tudná elképzelni az életét. Az ő ruhatárát mutatjuk meg.

Szász Imola, amikor kitárta előttem külön bejáratú (!) gardróbját, csak annyit tudtam mondani: ez pont olyan, mint a filmekben. Imola mestersminkes és kozmetikus, ideje nagy részében másokat varázsol csodálatossá. Egy igazi kaméleon, határozottan tudja, mit szeret viselni, azonban nem korlátozódik egy stílusra. Egyediség – csak erre törekszik.

Csipetnyi elegancia sportcipővel „lazítva”, belebújós kényelem. A főszerepben: anya és fia, Bagoly Zsuzsi sepsiszentgyörgyi díszlet- és jelmeztervező és kisfia, Soma gardróbja. Egyedi, divatos és vagány!

Nem megy el észrevétlenül melletted az utcán. S ha hirtelen nem tudnád, honnan ismerős a mosoly, a jellegzetes járás, a vidám színáradat, amely öltözete valamely eleméről biztosan visszaköszön, és mindez páratlan egyediséggel ötvözve jelenik meg… Sejteni véled, hogy művész. És valóban az: Fülöp Bözse marosvásárhelyi színművésznő. 

Néhány éve erdélyi városokban élő felvilágosult nők a naponta használatos kozmetikumokat vizsgálgatva rájöttek, hogy ők maguk is képesek házilag berendezett laboratóriumukban természetesebb, személyesebb igényeket kielégítő krémeket készíteni. A kísérletezésekből mára már a legkülönfélébb kencéket felsorakoztató kisebb vállalkozás lett.

A nagyvárosi fiatalok hol lazán elegáns, hol bohém, hol bohókás megjelenése jellemző Mányoki-Kántor Bencére, de az operaénekesnek tanuló húszéves fiatalembert akarva sem lehet stílusjegyei alapján valamilyen öltözködési irányzathoz sorolni. Bence imidzsében van valami plusz, ami odavonzza a tekintetet. És nem csak azért, mert legalább 50 pár színesebbnél színesebb zoknija van.

A hideg évszak örök és megunhatatlan alapdarabja volt és lesz a bunda. Lehet kabát vagy mellény, de akár cipő és táska is, mindegy, csak szőrme legyen!

Bizonyos mesterségek, a munkakörülmények miatt, egyenruha, védőfelszerelés vagy köpeny viselését követelik meg. Ilyen esetben kevés lehetősége marad egy nőnek egyedinek, színesnek, nőiesnek maradni. Kíváncsiak voltunk, hogyan oldja meg ezt a kérdést egy olyan doktornő, aki egyébként imád öltözködni: a marosvásárhelyi Jeremiás Zsuzsanna  belgyógyász szakorvost nem zavarja a köpeny. Különleges ruháira kolléganői, barátnői is felfigyeltek.

A kötött, horgolt, bogozott ruhadarabok nagyra becsülhetők, hiszen páratlan kézimunkának számítanak, ezért is értékesebbek az egyéb textileknél – vallja Szélyes Andrea. A marosvásárhelyi jelmez- és divattervező szakított a kötött pulcsik és szvetterek sablonnal, ehelyett olyan, szabásában, színeiben és anyaghasználatban is merész vonalat indított el, amely által az egyszerű is nagyszerűvé vált.

Az ékszer öltöztet – ezt mi, nők, nagyon jól tudjuk. Ezért szeretünk különlegesebb alkalmakkor egy-egy gyönyörű nyaklánccal, fülbevalóval, karkötővel mutatkozni. De mi van a hétköznapokkal? Igen, néha egy egyszerű bizsu is megteszi, de ha különleges darabokat szeretnénk hétfőre vagy csütörtökre is, ajánljuk Kurkó Tekla üveglencsés és textil ékszereit.

Mindketten tudták, a másiknak olyan tulajdonságai is vannak, amelyek elviselhetetlenek, amelyektől rettegnek és menekülnek. Ennek ellenére azt gondolták, engednek a kísértésnek, és megegyeztek: szigorúan csak a testiségre koncentrálnak, érzelmek kizárva. Ez lehet a leírása annak az egyre népszerűbb kapcsolati formának, amiről már filmet is forgattak Friends with benefits, Barátság extrákkal címmel. Főszerepben Justin Timberlake és Mila Kunis. Először kollégák, később barátokká válnak, aztán jönnek a fülledt együttlétek, és végül persze a karakán elhatározás, ami nagyon gyorsan dugába dől. Kiderül, a barátság extrákkal nem működik. Úgy tűnik, előbb-utóbb átcsapnak a fejünk felett az érzelmek.

Emlékeznek az évekkel ezelőtt hódító Parfüm című filmre? Egy fiatal francia fiú története, aki a 18. század Párizsában nő fel. Különleges tehetsége van a szagok, illatok érzékeléséhez. Kivételes képessége azonban megszállottsággá válik, és ez a vesztébe sodorja. Egyetlen életcélja lesz: megőrizni a fiatal lányok bőrének illatát.

A hétköznapi nyelvben gyakorta tévesen vagy elnagyoltan használják a frigid és frigiditás kifejezéseket: a pontosítás igénye nélkül és a szó pejoratív értelmében címkéznek meg olyan nőket, akik párkapcsolataikban vagy szexuális életükben küzdenek problémákkal. Így hát a szakemberek is inkább szexuálisvágy-zavarnak nevezik az állapotot, mely – az esetek túlnyomó többségében – csak átmeneti.

A mai világ természetesnek, a szex okvetlen velejárójának tekinti az orgazmust. Pedig nem feltétlenül és nem minden esetben az. Egy nyáresti borozás közben párkapcsolatokról beszélgettünk. Szerelemről, szexről. Kiderült: van, akinek ritkán vagy soha nem adatott meg, hogy partnerrel élje át a földöntúli érzést, ami a lábujjtól a fejbúbig megrengeti a testet, ami felpezsdít, amitől homályos lesz a tekintet, piros az arc, remegő a szív. 

A játék társsal a legizgalmasabb, így ha kedvünk támad, vonjuk be párunkat is. 

Emlékeznek? Hogy lüktetett, hogy hullámzott, morajlott, tombolt, mint a tenger vihara: hajnalig tartó délutánból és a tökéletesből is kettő kellett, hogy csillapítson, szelídítsen, hogy megzabolázzon. A vágy elemi, a kor csak ráncba szedi: megölni, örökre kioltani nem tudja. Vajon milyen lehet ágyba bújni a másik generációval? Vajon ugyanúgy érint, ugyanúgy csókol, mint egy tüzes ifjú, vagy a vadságot gyengédség váltja fel, és a kor javunkra lesz: vajon úgy ölel, hogy másnap és harmadnap az emlékébe is beleremegünk? Mit tud egy idősebb szerető, és mitől ellenállhatatlan a fiatalság?

A szexről nem beszélni, csinálni kell – mondják. Mi azonban úgy gondoljuk: amellett, hogy csináljuk, beszéljünk is róla! Hiszen csak így lehet mindannyiunk számára még jobb hely az ágy. Férfiakat és nőket kértünk, mondják el, ők miért élnek-halnak az ágyban, és mi az, amitől a vágy meghal a pamlagon. Vágyvédelmi kisokos következik – a teljesség igénye nélkül – férfiaknak, nőknek egyaránt. (Vagy teljes összezavarás.)

Patriarchális kultúrákban sokakat foglalkoztató téma a pénisz mérete, formája: nemcsak a férfiakat, hanem a nőket is érdekli, hogy milyen a hímvessző, mintegy arra utalván – gyakorta tévesen –, hogy a fallosz külleme az egyedüli tényező, amely befolyásolja a szexuális teljesíményt. Viszont a vagina – a népnyelvben érdekes módon csúnyának becézett női nemi szerv – szépsége vagy csúnyasága is az elmúlt években fokozott figyelmet kapott. Milyen a szép, de főként mi számít csúnyának? Fontos egyáltalán, s ha igen, akkor kinek, hogy hogyan néz ki a szeméremtestünk?

Alapszükséglet ugyan, viszont a táplálkozással vagy a légzéssel ellentétben, szex nélkül lehet élni: trauma okozta testi vagy lelki sebek gyakorta a libidó csökkenésével járnak, de egyszerűen a megfelelő társ, pár hiányában is nélkülözhetünk. Milyen az élet szex nélkül? És milyen okok, indítékok vezetik egyes hölgytársainkat arra, hogy önként vállalt cölibátusban éljenek?

A teljesítőképesség csökkenése tabu, a férfiak férfitársaikkal ritkán, partnerükkel pedig még ritkábban beszélnek arról, hogy mi van, ha nem áll a szerszám.

Manapság mi sem természetesebb, mint naponta több párbeszédet is folytatni a virtuális térben: a Skype, a Facebook és a különböző chat-szobák lassan a telefonálást is elavulttá teszik. Átültethető-e viszont a flört, az udvarlás, esetleg a szex a cyber-világba? Szokás Erdélyben online pajzánkodni?

Bár a világ a szűzen fogant Megváltót ünnepli, sokan a három királyt várjuk leginkább, vagy bár azt az egyet, aki mennybe repíti a bennünk rejlő angyalt. Szerelmeskedni a szeretet ünnepén? Jézus! Kinek jut eszébe ilyen paráznaság? Nekünk. 

Ami gyönyört okoz az anyának, az jó a babának is, így a szakember. De nem a szellemi gyönyörködésre, hanem a testi örömökre gondolunk: hogy a gyermekvárás hónapjaiban nemcsak szabad, hanem javallott is szeretkezni. A gyakori kérdésekkel fordultunk szakemberhez.

Vajon tényleg igaz, hogy a székely férfiak hidegek, rosszul kommunikálnak, nem tudnak udvarolni, nem kedvesek?

Mert a pornó nem dokumentumfilm, hanem science fiction. Nem sok köze van a valósághoz. A kamaszok pedig ezt nem feltétlenül tudják, a felnőttek egy része pedig fittyet hány rá.

Ha ilyen ötletünk támad egy kellemes szeptemberi napon, látogassunk el a Marosvásárhely és Szováta közt található Kelementelkére, ahol nemrég újítottak fel egy borpincét. Kis-Küküllő menti minőségi borokat kínálnak itt, ahol még Petőfi Sándor vagy Jókai Mór is járt, és belekóstolhatott a környéken termesztett szőlőkből készült nedűkbe.

December az év legkülönlegesebb hónapja, ezért Étlapunkat is a különlegesség vezérelte, no meg egy fiatal kézdivásárhelyi séf, aki egészen elképesztő dolgokat művel a konyhában. Szerencsénkre mindezt nem egymagában otthon, hanem Magyarország egyik legelismertebb fine dining éttermében, a budapesti Babelben teszi. Az összes fogást ő alkotta, sorban a második olyan menüsort állította össze, amely meghozhatja a Michelin-csillagot az étterem számára. Veres István a budapesti étterem konyhájára visz, és elénk tárja különleges ételkreációit.

Fejünk éke, a dús, fényes hajkorona mindig is az egészség, a nőiesség, a szépség szimbóluma volt. A dús haj azonban sok nő számára csak vágyálom: a hajhullás elterjedt, mindennapi probléma, leggyakrabban azonban kezelhető.

Sportolni, fogyni, megőrizni az egészségünket úgy, hogy mindez jó buli: ez a Kangoo Jumps. A Románia-szerte népeszerű testmozgás a rajongók szerint egyfajta függőséget okoz. Az ország koronázatlan kangoo-királynője, Sebestyén Kinga mesél a sportág iránti szeretetéről és elkötelezettségéről.

Életforma, szenvedély, függőség. A futás – ha ráérzünk annak ízére – rendkívül hamar képes rabul ejteni. Így az öröm és fájdalom, eufória, mélypontok között mégiscsak a „meg tudtam csinálni” érzése a leginkább meghatározó. Ettől szabadulni nem lehet. Mint ahogyan attól sem, hogy vajon képes vagyok-e még többet, még gyorsabban szaladni?

Habár az erdélyi vendéglátóiparban egyre több újszerű ízzel, külföldi trenddel találkozni, az újításra nyitott ínyencek száma továbbra is kicsi: a székely a hagyományos ízeket és adagokat szereti. A lélekmelengető húslevest, a házi húsokat burgonyával s a laktató desszerteket, melyek – ha igényesen tálalják és ízlésesen készítik el – nyújthatnak feledhetetlen gasztronómiai élményt.

Közel egy évtizede, hogy az Egészségügyi Világszervezet kiáltványt fogalmazott meg a hagyományos gyógyítás fontosságáról, minden kontinensen arra buzdítva az orvosokat, intézményeket, kormányokat: szorosan működjenek együtt ennek a tudásnak a birtokosaival. De a WHO Pekingi Nyilatkozatának tételmondatát – „Mindenki köteles az egészségére vigyázni!” – a népi bölcsesség már évszázadokkal ezelőtt kicsiszolta: „Legfőbb kincsünk az egészség” – tartja a mondás. Ennek megóvásához pedig a hagyományos orvoslás mellett számtalan alternatív lehetőség közül válogathatunk.

Ebben a hónapban pár ízletes és színes leves elkészítési módját ismertetjük, amelyek nemcsak testünket táplálják és melegítik, de színükkel jó hatással vannak a tavaszt már nagyon váró lelkünkre is.

... mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy ha összedugják a fejüket az anyák, csupa finom falat sül ki belőle. Finom, de gyors is. Ez a két legfontosabb szempont kisgyerekes anyák számára – vallják azok, akik nyakig benne vannak a gyermekrendezésben. Öt pelenkacsere, gyors földtörlés, többszöri visszaaltatás meg nonstop etetés mellett vagy közben zajlik az ételkészítés.

Mostanában mintha megváltozott volna a táplálkozásunk. Egyesek legyintenek, hogy ez csak finnyáskodás, a divatos biofalatozás miatt válogatunk, de ennél többről van szó. Sok esetben orvosi tiltás miatt kényszerülünk mellőzni ezt-azt az étrendünkből. A ludas neve: allergia.

Inkább tabuként kezeljük a jógát térségünkben, mintsem nyilvánosan felvállalnánk, ha ezt gyakoroljuk. Távolról sem olyan népszerű mozgásforma ez mifelénk, mint a csupán erőnléten alapuló vagy a versenyszerűen űzött sportágak. Néhányan a helyi hagyományokkal ütköztetik, mások a kereszténységre hivatkozva tartják távol magukat tőle. Van, aki ezen túllép, és felismeri a szellemi és fizikai összhangot nyújtó jógagyakorlatok fontosságát. Erről beszélt a Nőilegnek Vass Judit képzett jóga- és meditációoktató.

Te nem méregtelenítesz? Én tisztítókúrát tartok, mert odafigyelek magamra. Már három nap alatt megtisztulhatsz! – mindannyian hallottuk, olvastuk már ezeket valahol, s ha még egy kúrához sem fogtunk hozzá, bizonyára elgondolkodtunk néhányan azon, hogy talán jót tenne a szervezetünknek egy kis detox, avagy méregtelenítés. Csakhogy most ki kell ábrándítanunk az olvasókat, ugyanis nem méregtelenítő praktikákat akarunk megosztani, hanem ellenkezőleg, a márciusi Nőileg hasábjain lebeszélni akarunk mindenkit a hasonló tervekről.

Apró léptekkel kimásztunk a tél terhe alól, a homályból. S amint a természet is megújul, úgy vedlettünk mi is át, és vetkőztük le mindazt, ami felgyűlt és ránk nehezedett. A húsvétot megelőző időszak erről szól: a böjtről, az önmegtartóztatásról, az áldozásról. Mit jelent ez a szervezetünk számára, illetve lelkiekben megtörtént-e a változás – erre kerestük a válaszokat.

Jakabos Katalin hat évvel ezelőtt döntött úgy, hogy megálmodott receptjeit megosztja a nagyközönséggel is. Különlegességei akkor még a csíkszeredaiak körében örvendtek nagyobb sikernek, azóta hazaköltözött Kézdivásárhelyre, és immár saját konyhájában, férjének és kisfiának szeretne örömet szerezni étkeivel. Természetesen főztjét most sem rejti el az érdeklődők elől, blogja, a Kata a konyhában teljes erőbedobással indult újra az év elején.

A sportolni szerető, egészségtudatos emberek számára nyilvánvaló, hogy edzeni kell azt az izmot, amit erősíteni szeretnénk. Testünk több mint 650 izma közül azonban a gátizommal foglalkozunk a legkevesebbet. Sőt egyenesen tabutéma, nem szokás róla beszélni.

Ez az alkotás az ezredfordulón készült, és a századforduló – 1900 – nevét viseli, de pont az időtlenségről, a térbeli behatárolhatatlanságról, a művészet megfoghatatlanságáról szól, nagyon konkrétan beszorítva térben és időben. Alessandro Baricco regénye, a Novecento filmben Az óceánjáró zongorista legendája néven terjedt szélesvásznúra.

Nem filmkritikusként írom az alábbi sorokat, hanem mint színházi rendező, ebben az esetben mint egy mindennapi néző. Tehát vállaltan, az elkövetkező mondatokkal inkább egy színházi szempontból megközelített életérzést szeretnék tetten érni, ami talán Paolo barátunk univerzumának egyféle ovációja lesz.

Bizakodó, nem fél a munkától, egyelőre nem tud olyan nehézséget, amitől megtorpanna. Fülöp Tímea megálmodta a marosvásárhelyi Kultúrpalota felemelkedését: nyitottabbá tenné a turisták számára és vonzóbbá a most felnövő generációknak. Az ambíciós fiatal hölgy nem sokkal ezelőtt vette át e rendkívül értékes kulturális intézmény vezetését.

1958, Neustadt, Nyugat-Németország. A tizenöt éves Michael Berg rosszul lesz az utcán, és egy ismeretlen nő segít neki hazajutni. Gyógyulása után a fiú felkeresi a nála húsz évvel idősebb Hannát, hogy megköszönje a segítséget. Szenvedélyes viszony szövődik kettejük között, s a testi gyönyör mellett (előtt) a „fiúcska” rendszeresen felolvas a könyveiből. Aztán a nő váratlanul eltűnik a városból. Nyolc évvel később a joghallgató Michael a náci háborús bűnösök tárgyalásán a vádlottak között látja viszont kamaszkori szerelmét, Hanna Schmitzet…

Előrebocsátom, hogy azokat a filmeket szoktam leginkább kedvelni, amelyek vagy későn jelennek meg az on-line filmlejátszó oldalakon, vagy nem kerülnek magyar forgalmazásba (így a magyar szinkron is úszott), vagy nem találok hozzá feliratot. Ha meg is kerül, nem passzol. Mégis úgy érzem, hogy érdemes kínlódni egy kicsit minden ilyen filmalkotásért. 

Minden rajza tündérmese, ami önálló életre kel. Azt hiszem, Kürti Andi alakjai éjjel kilépnek a könyvekből, az alvó gyerekek fülébe sugdosnak, és mezítláb táncolnak a szobanövények levelein. Honnan van ennyi tündérség egy fiatal képzőművészben? Talán furcsa, de ő nem bohókás, nem is bohém, annál inkább öntudatos és fegyelmezett. A tündérvilág napi 10–12 óra kemény munka, koncentrálás és hátfájás eredménye.

Úgy néz ki, hogy március a szórakozás mellett a fejlődés hónapja is lesz. Legalábbis havi programajánlónk szerint biztosan!

A marosvásárhelyi hölgyek zöme bizonyára emlékszik még az Éva Vesti-féle ruhákra, azok egyedi stílusára és időtálló jellegére, viszont kevesen tudják, hogy az, aki egykor ezt a divatszalont működtette a város főterén, ma a tűzzománc technikájának él. Vidra Birtalan Éva elmesélte, miért váltott a képzőművészet egyik legnehezebb ágára, és mi az, ami e különleges technika által a felszínre kerül a művész életéből és az őt környező világból.

Ez az első kötet a grófnő memoárjai közül, és őszintén szólva kedvet csinált a többi elolvasásához is. Pedig a története nem csupa játék és nevetés, annak ellenére, hogy gyermekkori élményeit írja meg ebben a kötetben.

A régió legnagyobb filmes eseménye, a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) idei Magyar Napján mutatták be Fekete Ibolya családi-történelmi alkotását, az Anyám és más futóbolondok a családból című filmet. Az alkotás Magyarország után Kolozsváron is óriási sikert aratott, ami nem is csoda, hisz ez tipikusan mindannyiunk története: a dédmamánktól kezdve, a nagyszüleinken és szüleinken át, minden családé, amelyet a Kárpát-medencében száz éven át ide-oda lökdöstek a történelem ujjai, miközben ők, egyszerű emberek, nem akartak semmi mást, csak békében élni, szeretni, nevelni a gyerekeiket és – ha lehet – egy helyben maradni.

Olyan jó, ha az ember lányának van néhány megbízható, kedves ismerőse, akire számíthat, ha olvasnivalóra van szüksége. Na nem mintha munkahelyemen, a székelyudvarhelyi könyvtárban hiányt szenvednék jó könyvekben, de az újdonságok csak később érnek el intézményünkbe.

A Ceaușescu-féle kommunista diktatúra elnyomott minden kezdeményezést, az embereket megfélemlítette a Securitate. Akik jobb életre vágytak, azoknak Magyarország jelentette a reményt, nemcsak azért, mert ott már elkezdődtek a változások, hanem azért is, mert ez jelentette az egyedüli megoldást magyarságuk megőrzésére. Így sokan választották hazájuknak Magyarországot, sokan hátrahagyták mindenüket, hazájukat, családjukat, és nekivágtak a zöldhatárnak. 

A romániai magyar színházak nézői is jól ismerik a nevét: rendezett Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, és jelenleg a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának „házi” rendezője. Sorin Militaru már negyvenedik évét taposta, amikor először dolgozott magyar társulattal, de életre szóló élményt hagyott benne ez a tapasztalat. Félig-meddig viccesen vallja, hogy a magyar rendező egy román színházban rendet, a román rendező egy magyar színházban rendetlenséget csinál. Ő azonban nagyon jól érzi magát ezekben a kulturális kombinációkban.

Szeretik a színházat, ezért sajátot alapítottak szülővárosukban. A partiumi település egykoron a vidéki színjátszás egyik fellegvárának számított, de 1948-tól magyar társulat nélkül maradt, míg nem jött Tapasztó Ernő és Gujdár Gabriella, akik megálmodták az Aradi Kamaraszínházat. 2007-ben indították újra a magyar évadot, számos magyarországi produkciót tűznek műsorra, saját előadásaik pedig sikeresek a hazai és magyarországi fesztiválokon. Óriási az érdeklődés, a bérleteket pár nap alatt elkapkodják a színházkedvelő aradiak.

A múlt havi könyvajánlóban futólag említettem A végét Bartis Attilától, és most szeretném komolyabban is a figyelmükbe ajánlani. Akit érdekel a kortárs magyar irodalom, annak kihagyhatatlan mű, véleményem szerint a legmagasabb szintet képviseli ebben a műfajban. Ha annyit mondok, hogy pár nap alatt elolvastam a 604 oldalas könyvet, mert egyszerűen képtelen voltam letenni, annyira magába szippantott, akkor lehet, hogy máris kedvet csináltam az olvasáshoz. De nem csak ennyit mondok…

Én tényleg próbáltam megbarátkozni ezzel a jelenséggel. Amióta felfigyeltem egyre gyakoribb előfordulására, első körben saját lelkem háza táján igyekeztem megkeresni a zsigeri ellenérzés okát, aztán egy kicsit racionálisabb szinten kerestem a jelenség előnyeit, de csak oda jutottam, hogy egyre dagad bennem az ellenállás és a tiltakozás. Úgyhogy írástémává érett a dolog.

Marciról szólnak ezek a gondolatok. És Marcin túl a másságról, elfogadásról, sérültségről, a vele járó nehézségekről, illetve ezzel együtt a csodákról, örömteli pillanatokról. Arról, hogy beszéljünk egymással, kérdezzünk egymástól még akkor is, ha sokszor nehéznek, kényelmetlennek tűnik.

Anya csak egy van. Ez az egy lehet elég jó, de – bár sokak szerint szentségtörés kimondani – lehet bizony rossz is. Az anyák és lányaik közötti viszonyt pedig az odaadó szeretettől a megfelelési kényszerig, a lázadástól az összesimulásig, a mintakövetéstől a hátat fordításig sok minden jellemezheti. Egy biztos: női kibontakozásunkban anyánknak majdnem sorsdöntő szerepe van. Nők vallanak az anyjukhoz való kapcsolatukról, a pszichológus pedig a viszony rejtlemeit boncolgatja.

Marciról szólnak ezek a gondolatok. És Marcin túl a másságról, elfogadásról, sérültségről, a vele járó nehézségekről, illetve ezzel együtt a csodákról, örömteli pillanatokról. Arról, hogy beszéljünk egymással, kérdezzünk egymástól még akkor is, ha sokszor nehéznek, kényelmetlennek tűnik.

Lelkünk ápolása éppolyan fontos, mint a testünké. Valószínűleg így első olvasatra nagyjából mindenki egyetért velünk, de ha aprópénzre váltjuk a kijelentést, már lehet, hogy sokan húzódoznának a cselekvéstől. Manikűröshöz, kozmetikushoz, fodrászhoz gondolkodás nélkül elmegyünk, de kipróbálnánk-e női önismereti csoportot, amit – többnyire – lélekkurkászok vezetnek? Lelkünk ápolásáért, önmagunk jobb megismeréséért, netán a változásért? Jó hír, hogy vannak nők, akik mernek, és egyre több erre a lehetőség is.

Sára vagyok. Fejedelemasszony. Igen, ezt jelenti a nevem, és ma a boldogságomról szeretnék mesélni nektek. Mit tudnak ezek a punnyadt nők arról? Tudjátok, drágáim, engem nem is bosszant, hogy irigykednek rám, én kiválóan szórakozom.

Az óvodáskori szerelem néha fura, néha meglepő, zavarba ejtő, de mindenképpen természetes epizód a gyermek és a szülő életében, amely lehetőségeket és kockázatokat is rejt magában. Lehetőséget a fejlődésre és a boldogságra. Kockázatot a sérülésre, az elakadásra.

Tanulmányoznak, címkéket aggatnak ránk. Igazuk van? Hogyan látjuk önmagunkat? Vajon azt gondoljuk magunkról, ami a valóság? Mennyit érek? Hogyan tájékozódjam és találjam meg önmagam ebben a folyton változó, elvárásokkal teli világban? – ilyen és ehhez hasonló kérdések fordulnak meg többnyire generációm fejében a felnőtté válás küszöbén. Tudom, nemcsak a fiatalok teszik fel ezeket a kérdéseket maguknak, cikkünkben most mégis annak járunk utána, milyenek vagyunk mi igazából, friss huszonévesek, milyen én-kép él bennünk felnőttkorunk kezdetén.

Gyakran lázadunk, esetleg csak lázadozunk – kicsi dolgokért, nagyokért, valami ellen, valamiért. Kamaszként még a külsőnk is tükrözi a szembefordulást, felnőttként esetleg jól kendőzzük a véleményünket. Évkezdő lapszámunkban a lázadás mibenlétéről kérdeztünk nőket, akikről valahogy sejtettük, vagy éppen tudtuk, hogy van a témában tapasztalatuk.

Lendület, szenvedély, odaadás, bátorság, ölelés, ösztön, szomorúság, fondorlat, gondoskodás, vágyakozás, kacérság, bátortalanság, megalkuvás, megfontoltság, kétségbeesés, akadékoskodás, jóhiszeműség, kiszámíthatatlanság, aprólékosság, céltudatosság, szépség, gyönyör… és még nagyon sok kifejezés jut eszembe a nőről.

A tavasz az iskolai beiratkozás időszaka, szülőként sok fejtörést okozhat a megfelelő iskola kiválasztása. Az intézményválasztás mellett azonban fontos arra is figyelni, csemeténk vajon elég érett-e arra, hogy az óvodából beüljön az alma mater padjaiba.

Albert Einstein, Leonardo da Vinci, Agatha Christie vagy Mozart csak néhány azok közül a sikeres, híres emberek közül, akikről ma már tudjuk, hogy diszlexiásak voltak. Ma. Mert akkor és még pár évtizede sem nevezték nevén a jelenséget, legfeljebb feltűnt, hogy okos a gyerek, de nem úgy megy neki a tanulás, írás, olvasás, mint a padtársának. Ma már tudjuk, hogy léteznek olyan részképességzavarok, amelyek nehézségeket okozhatnak gyereknek, szülőnek, pedagógusnak egyaránt. Mégis felmerül a kérdés, hogy a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia csupán manapság divatos iskolai címkék-e, amelyeket szakszerű vizsgálat nélkül ragasztunk a diákokra, vagy valós gondot takarnak. A tanítók és szakemberek úgy látják, bár az utóbbi időben egyre gyakrabban hallunk ezekről a fogalmakról, még mindig nem vesszük őket elég komolyan.

Nem lehet elég korán kezdeni a személyes higiéniára való oktatást. S hogy a kézmosás, fürdés és fogmosás ne legyen nyűg a gyermek számára, segítsünk neki játékosan megtenni az első lépéseket az önállóság felé.

Válások, exférjek, újraházasodások, mozaikcsaládok mindig is voltak. Ha a családfánkat elemezzük, biztosan találnánk olyan leszármazottakat, akik ilyen formában éltek. Újrakezdték. Mostanában ez egyre gyakoribb.

Kutya, macska, hörcsög, papagáj... Szülőként előbb-utóbb szembesülünk a kéréssel, hogy házi kedvencet szeretne a gyerek. Azonnal eleget teszünk az óhajnak, vagy inkább átgondoljuk, hogy mi mindennel jár egy új családtag érkezése? Mert egy élőlény nem játék, és jó lenne, ha minden szülő mérlegelné, megbír-e még egy plusz „terhet”, mielőtt a gyerek mellé beszerez egy állatot is, és van-e benne elég türelem, következetesség, hogy fokozatosan „gondozóvá”, gazdává nevelje a gyerekét.

Virágos csodahelyeket, igazi tündérkerteket ajánlunk olvasóink figyelmébe. Igaz, hogy a hóvirág, a krókusz, más néven sáfrány nyílásán már túl vagyunk, de várnak ránk a sztyeppei bazsarózsa, a kockás liliom, a fehér nárcisz és lila nőszirom „lelőhelyei”. Virágos kirándulásra fel!

Cipő itt, cipő ott, cipő az előszoba minden szegletében. Belebotlunk, félrerúgjuk, rendszerezzük, próbálunk rendet teremteni a cipőbirodalomban. Dobozba dugjuk, vagy ingatag cipőhegyet építünk nagy gonddal, amely pillanatok alatt leomlik, amikor egy mozdulattal kirántjuk a gúla aljáról kedvenc csizmánkat. A megoldás, hogy ne legyen láb alatt a lábbeli: egy praktikus cipőtároló. Szekrény vagy polc, esetleg állvány legyen? Tippek, nem csak cipőmániásoknak.

Végy egy lepukkant gyártelepen egy műhelyt, és varázsolj otthont belőle! Nagyon lebutítva ez az indusztriális stílus lényege. De kinek futja erre? Nyugalom: kisebb terekben is kitűnően mehet az ipar.

Nem csalás és nem ámítás, a skandináv országokra jellemző nyugalom valódi, szinte kézzel fogható, és a legnagyobb pozitívum, amit Norvégiáról elmondhatok. Persze nem az egyetlen. Sőt odáig megyek, hogy nem is tudok negatívumot említeni, mert nem volt ilyen tapasztalatom. Ez az ország nemcsak a tájaival nyűgözött le, hanem a benne élő emberek kedvességével, az élet és a természet iránti szeretetével, valamint az ebből fakadó békés, nyugodt életmóddal is.

Milyen edényben tárolják a szentmise bemutatásához szükséges ostyát? Na és a misebort? Hol vannak a papok liturgikus ruhái? Vállfán tartják őket, vagy hajtogatják? Hol öltözik át a pap? Meg tudja nézni magát egy tükörben, hogy nem áll-e ferdén rajta a stóla? Megkérdeztük. Megmondták. Olyan helyre látogatunk el, ahol nem járunk minden nap. Vendégségben Erik atyánál a Csíksomlyói Kegytemplom sekrestyéjében.

Egy nő átlagosan 200 kémiai vegyülettel érintkezik naponta kizárólag a kozmetikumainak „köszönhetően”, a férfiakra – mivel kevesebb kozmetikumot használnak – valamivel kevesebb jut – kongatja a vészharangot Jobbágy Melinda, a greenfamily.ro oldalon blogot és webáruházat működtető ökoanyuka, akivel márciusi lapszámunk Ökorend rovatában „zöld” bevásárlási technikákról, illetve a #zerowaste-ről beszélgettünk – egyúttal most ezt is figyelmükbe ajánljuk.

Házunk, lakásunk készülhet fából, téglából, vályogból, betonból, még szalmabálából is, a legújabb divat pedig a konténerből megálmodott otthon. A nyugati világban több ilyent látni, de közvetlen környezetünkben is épülnek már ilyen házak. Mutatunk kettőt: egy konténerből készült látványműhelybe és egy irodába kopogtatunk be.

Amikor egy jó pár éve először tévedtünk Kercre, döbbenten bámultam az egykori ciszterci apátság és kolostor romjait. Itt van ez a csoda, és alig tudunk róla – gondoltam. Ma már egyre többen keresik fel az azóta gyönyörűen rendbe tett épületmaradványokat és a környéket. Megéri. Újfent szembesülhettünk azzal a ténnyel, hogy bizony a sötétnek nevezett középkorban nálunk is születtek látványos épületek.

Nem csak egyszerűen lakberendezési stílus a reneszánszát élő vintage. Nosztalgia és kényelem, kifinomult elegancia, habkönnyű csipkékbe, kárpitokba, pasztellszínekbe (is) csomagolva. A stílus maga a nagybetűs életérzés: visszafogott, de mégis mindent elmond arról, kik vagyunk, miként élünk, gondolkodunk. Régi szép idők felidézése, porcelánnal, csipkével.

Gyerekkorom óta több alkalommal is jártunk Horvátországban. A tengerpart és a hegyek találkozása, a különleges növényzet, a kékeszöld tenger időről időre visszavonzottak, az azonban valamiért soha nem tűnt fontosnak, hogy a fővárost is megnézzük. Holott Zágráb is megérdemel egy esélyt.

Be kell vallanom, hogy nekem Brassó a kedvenc hazai városom. Soha nem tudom megunni. Amikor nincs lehetőség távolabbra utazni, elég csak átruccannom Brassóba, máris elkap a turistafíling, érzem, hogy órákat tudnék bolyongani az óváros utcáin, a Cenk alatt, sokadszor is bemennék a Fekete templomba, üldögélnék a Katalin-kapu melletti kis parkban.

Kellemes óceáni éghajlat jellemzi Svédország harmadik legnagyobb városát, ha kiegyezünk a nyári 20–21 Celsius-fokkal. Malmö gasztronómiai fellegvárnak számít számos luxuséttermével, furcsán csavart toronyépületével és csatornákkal átszőtt óvárosával. Koppenhága Walt Disney kedvenc vidámparkjával, számos múzeummal, rendhagyó épületekkel és Andersen kis hableányával vonzza a turistákat.

Puritán, de nem rideg. Egyszerű, de hangulatos. Visszafogott, de nem merev. Hófehér, de nem hideg. Elegancia, kényelem, nyugalom.  Fény, föld, tűz, fa, levegő, víz - életünk természetes esszenciái, ahogy a praktikus skandinávok szeretik.

Szerintünk a nők zöme imádná, ha lenne gardróbszobája. Bevalljuk, mi közéjük tartozunk. Mint ahogyan azt is, hogy volt, amikor inkább a helyszűke, mint a pénzszűke akadályozott meg egy harmadik barna lovaglócsizma beszerzésében… Milyen is a jó gardrób? Mutatunk néhány ötletes megoldást.

Sokszor gondban vagyunk, hogy a hosszú hétvégéket vagy a rövidebb szabadságokat hol töltsük el. Általában, szinte zsigerből, valamilyen külföldi településen gondolkodunk. Pedig itthon, hozzánk sokkal közelebb is számos felfedezni való hely van. Ha nagyvárosi hangulatra, történelmi városközpontra, múzeumokra, stílusos kávézókra, gourmet fogásokra vagy zsongó hangulatra vágyunk, Kolozsvár igazán jó választás.