Először 2014-ben lapozhatták fel az olvasók Erdély női magazinját, a Nőileget. Hónapról hónapra számos olyan embert szólaltattunk meg, kiknek munkája, hitvallása figyelemre méltó, életpályája példaértékű. Mi történt velük azóta? – erre voltunk kíváncsiak Nosztalgia-sorozatunkban. Hogy teljes legyen a kép, a cikk végén korábbi teljes lapszámunkat is újraolvashatják. 

Zenél, ír, rádiós műsort és eseményeket vezet, bevallása szerint imádja a nőket, a könyveket, a modern művészetet, és kutyabolond. A sepsiszentgyörgyi születésű B. Szabó Zsoltot a sZempöl együttes tagjaként ismerhettük meg, ma pedig az Erdély FM bársonyos hangú műsorvezetőjeként köszönti a rádióhallgatókat reggelente. Megosztó személyiség, nem szereti a standardokat, és bár még keresi az útját, mi rátaláltunk, és őt választottuk a hónap pasijának.

Üdvözletem, Hölgyeim. Első témánk learatta a babérokat, megkaptam az első visszajelzéseket is, hogy „jó kezekbe került” ez a rovat, Tekla kolléganőm pedig meglepetéssel nyugtázta, hogy én is az autómban élek.

Először 2014-ben lapozhatták fel az olvasók Erdély női magazinját, a Nőileget. Hónapról hónapra számos olyan embert szólaltattunk meg, kiknek munkája, hitvallása figyelemre méltó, életpályája példaértékű. Mi történt velük azóta? – erre voltunk kíváncsiak Nosztalgia-sorozatunkban. Hogy teljes legyen a kép, a cikk végén korábbi teljes lapszámunkat is újraolvashatják. 

Táncot tanít, közösséget épít és népi hagyományainkat próbálja átörökíteni a gyermekekbe több mint két évtizede a székelyudvarhelyi Both Aranka. Segítsége és lánya, Eszter a Kékiringó néptánccsoporttal egyszerre született és cseperedett fel. Az idén húszéves fennállását ünneplő tánccsoport alapítója és vezetője számos kitüntetése mellett a Magyar Kultúra Lovagja is, ám tanítványainak ő csak egyszerűen Tanci.

Háromszék méltán mondhatja magáról, hogy kastélyok, kúriák, udvarházak földje. A hazai román sajtóban is egyre ismertebb e térség ebből a szempontból, hiszen gyakran kerül fókuszba Charles brit trónörökös látogatásai kapcsán. Az egykori nemesi családok rezidenciái közül ismét kiemelhető egy, amely megújulva, de a múltat megtartva bizonyítja: Kelet-Európának, Erdélynek ebben a sarkában is születtek figyelemreméltó építmények, művészeti értékek, amelyek méltóak a továbbélésre.

Sokszor jó lenne tanácsot kérni valakitől, aki kérdésünkre tudja a választ. Sokszor jólesne a bátorítás, egy hozzáértő vélemény, hogy jó úton járunk-e, merre tovább. Rovatunkkal segítséget szeretnénk nyújtani azoknak, akik táplálkozással, lelki problémákkal kapcsolatban szeretnének útmutatást, vagy jogi ügyekben szakember véleményét kérnék.

Szolgálati lakás. Ki gondolta volna? Ritkán látni olyan gondosan berendezett és otthonosra tervezett családi fészket, mint amilyen az árkosi Pál Tünde és Márk Attila otthona. Itt mindennek lelke van, a bútordarabok mintha regélnének a régmúlt időkről. Itt szinte minden családi örökség, ami pedig nem, annak is küldetése, története van. Árad a harmónia.

Elfoglalt színész. Csak a színháznak él. Hangja, fizikuma miatt többnyire olyan szerepek találják meg, amelyek a nőcsábász skatulyába helyezik, bár szerinte rossz kép az, ami él róla a köztudatban. A júniusi hónap pasija a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház színésze: Bokor Barna.

Még a csíkborzsovaiak közül is kevesen tudják, hogy él a falujukban egy olyan asszony, aki valamikor a fellegekben járt. Balog Ignácné, Etelka néni ugyanis az első olyan nők között volt, aki a marosvásárhelyi polgári pilótaiskolában tanult repülőt vezetni. A pilótakarriernek azonban egy szerencsétlen fordulat nyomán hamar vége szakadt.

Miközben a következő autós témán gondolkodtam, kutatómunkába kezdtem, hátha hamarabb jön az ihlet. Sokáig latolgattam a keresés kulcsszavait, aztán a „nők a volánnál” szókapcsolat mellett döntöttem. Nos, elrettentő példának érdemes beírni, ihletnek semmiképp. Mindig jár a tisztelet a kivételnek, nekem mégis az az érzésem, hogy sok férfi szerint ebben a kérdésben nincs kivétel.

Azon kevés színházi rendezők egyike, akiket nem kell bemutatni sem a magyar, sem a román ajkú romániai embernek, de még a tengeren túl sem. Tompa Gáborról mindenki hallott, az is, aki nem jár színházba: neve, személyisége, merész újításai immár negyedszázada hullámokat vetnek körülötte. Dragomán György, A fehér király és a Máglya című regények szerzője, éppen a napokban nyilatkozta: meghatározó, katartikus élmény volt számára, amikor 14 évesen megnézte a Tompa Gábor rendezte Hamletet.

Andrea vaknak született, de ugyanolyan fontos számára is a szépség, mint látó nőtársainak. Mi motivál egy nem látó lányt abban, hogy 30 kilót fogyjon? Hogyan vásárol ruhát? Honnan tudja, hogy mi áll jól? – Fogyásról, divatról és szépségről beszélgettünk egy rendkívüli lánnyal, Nagy Andreával, aki nem tudja, hogy milyen a rózsaszín, vagy hogy látványban mi a különbség a karcsú vagy duci test között, mégis imád szépnek és csinosnak lenni, s minden nap tesz is érte.

Valamely népmese hősei is lehetnének, vagy régmúlt idők szereplői, az ő történetük mégis valós, napjainkban íródik, Marosvásárhelyen. A Kásler család nem szokványos családi modellt képvisel: a középkorú házaspár példaértékű békességgel és lelki tisztasággal neveli tíz gyermekét.

Először 2014-ben lapozhatták fel az olvasók Erdély női magazinját, a Nőileget. Hónapról hónapra számos olyan embert szólaltattunk meg, kiknek munkája, hitvallása figyelemre méltó, életpályája példaértékű. Mi történt velük azóta? – erre voltunk kíváncsiak Nosztalgia-sorozatunkban. Hogy teljes legyen a kép, a cikk végén korábbi teljes lapszámunkat is újraolvashatják. 

Nagyon sok kislány tölti gyerekkorát babák öltöztetésével, ruhák rajzolásával, kevesen jutnak el azonban a kifutók, profi fotózások és divatlapok világáig. Bakó Emese marosvásárhelyi divattervezőnek ez sikerült, és pályája még csak most kezdődik. Nemrégiben az Elle divatmagazin is felfigyelt rá. 44 ország fiatal tehetségeinek biztosítottak bemutatkozási lehetőséget egy online platformon, Romániát pedig Emese képviselhette. Azóta egyre többen kíváncsiak rá.

Számára az argentin tangó, mondhatni, szerelem volt első látásra. Még az öltözködési stílusára is hatott: míg korábban gyakran viselt nadrágot, most inkább ruhára és szoknyára szavaz. A csíkszeredai születésű, jelenleg Temesváron élő Péter Ildikó divattervezőként végezte felsőfokú tanulmányait, és azon szerencsés hölgyek egyike, akik nemcsak megálmodják, hanem meg is varrják maguknak a ruhákat.

A nagyvárosi fiatalok hol lazán elegáns, hol bohém, hol bohókás megjelenése jellemző Mányoki-Kántor Bencére, de az operaénekesnek tanuló húszéves fiatalembert akarva sem lehet stílusjegyei alapján valamilyen öltözködési irányzathoz sorolni. Bence imidzsében van valami plusz, ami odavonzza a tekintetet. És nem csak azért, mert legalább 50 pár színesebbnél színesebb zoknija van.

A hideg évszak örök és megunhatatlan alapdarabja volt és lesz a bunda. Lehet kabát vagy mellény, de akár cipő és táska is, mindegy, csak szőrme legyen!

Bizonyos mesterségek, a munkakörülmények miatt, egyenruha, védőfelszerelés vagy köpeny viselését követelik meg. Ilyen esetben kevés lehetősége marad egy nőnek egyedinek, színesnek, nőiesnek maradni. Kíváncsiak voltunk, hogyan oldja meg ezt a kérdést egy olyan doktornő, aki egyébként imád öltözködni: a marosvásárhelyi Jeremiás Zsuzsanna  belgyógyász szakorvost nem zavarja a köpeny. Különleges ruháira kolléganői, barátnői is felfigyeltek.

Talán elképzelhetetlennek tartjuk, amikor először találkozunk vele, hogy apró halacskák „rágcsálják" a lábainkat. Azonban ha egyszer kipróbáljuk, garantáltan beleszeretünk: a garra rufa halak finoman távolítják el az elhalt hámsejteket, megfiatalítva ezáltal a bőrünket. A halacskáknak nincs foguk, ezért semmiféle sérülést nem okozhatnak, érintésük olyan, mintha sok pici puszit adnának a lábunkra.

Legutóbb A kripli Eileenjeként láthatták a színházkedvelők, de ismerhetik a Bányavirág férfiszíveket tipró Ilonkájaként vagy A Nyugalom Rebekájaként is. A munkája szerepekből és jelmezekből áll, a magánéletben azonban az egyszerűségre törekszik, és ez ruhatárán is meglátszik. Nagy Dorottya marosvásárhelyi színésznő a laza, kényelmes ruhák és a gyors öltözködés híve.

Székelyudvarhelyen született. Budapesten él. Stylist. Férfiakat öltöztet stílusosan. Az első nemzetközi férfimagazin, a Mandrawn alapítója. Alkata: plus size. Vállalja, megmutatja. Üzenete: kukába a zsákruhával! Fiatal. Tehetséges. Makacs. Önfejű. Ösztönös. Egyéniség = Balla Frida.

Munkatársaink, újságíróink elárulják, hogyan és megmutatják, miben várják az angyalt.  Négy nő egy pasi. Karácsonykor. 

Fura viszonyt ápolunk a kalapokkal. Én sokáig gondoltam úgy, hogy ez a fejfedő csupán a kiváltságos hölgyek divatérzékének mutatója, és nem illik mindenkihez. Erdély Kinga díszlet- és jelmeztervező azonban megcáfolt.

Grubisics Csagának nem csak a neve különleges. Aurájában érezni, hogy ő egyedi. Ezt sugározza személyisége, és öltözködésében is ez köszön vissza. Dolgozó nő, egymaga építette fel vállalkozását, a Csagasa Consulting céget, közben kisfiát is neveli, és konyhatündér is tud lenni. Vizuális kommunikációs szakemberként dolgozik, két hónapja a Nőileg csapatához is szorosabb szálak fűzik, ő ugyanis a Mutass jó példát! programunk arculatának megálmodója. Kifinomult, kellőképp törékeny, alkalomadtán erős akaratú nő, néha femme fatale – cáfoljanak rá, ha a fényképek nem ezt adják vissza!

Bereczki Zsuzsa jogász egy brassói ügyvédi iroda ügyfeleinek jogi problémáit oldja meg nap mint nap. Bár munkáját nem éppen a kényelem jellemzi, hiszen naponta akár többször is szaladgálnia kell egyik tárgyalásról a másikra, vagy ügyet intézni, igyekszik minél csinosabban, de komfortosan öltözködni. Köztudott, hogy a jogi szakmában szigorú a dresszkód, Zsuzsa mégis próbál belevinni valami rafinériát is klasszikus darabjaiba. Az hamar kiderült, hogy magas sarkú cipő nélkül nem tudná elképzelni az életét. Az ő ruhatárát mutatjuk meg.

Szász Imola, amikor kitárta előttem külön bejáratú (!) gardróbját, csak annyit tudtam mondani: ez pont olyan, mint a filmekben. Imola mestersminkes és kozmetikus, ideje nagy részében másokat varázsol csodálatossá. Egy igazi kaméleon, határozottan tudja, mit szeret viselni, azonban nem korlátozódik egy stílusra. Egyediség – csak erre törekszik.

Csipetnyi elegancia sportcipővel „lazítva”, belebújós kényelem. A főszerepben: anya és fia, Bagoly Zsuzsi sepsiszentgyörgyi díszlet- és jelmeztervező és kisfia, Soma gardróbja. Egyedi, divatos és vagány!

Nem megy el észrevétlenül melletted az utcán. S ha hirtelen nem tudnád, honnan ismerős a mosoly, a jellegzetes járás, a vidám színáradat, amely öltözete valamely eleméről biztosan visszaköszön, és mindez páratlan egyediséggel ötvözve jelenik meg… Sejteni véled, hogy művész. És valóban az: Fülöp Bözse marosvásárhelyi színművésznő. 

Az első meleg estén kezdődik. Amikor éjfél körül sem hűl le a levegő, csak egy vékony sálat terítünk a vállunkra – jelképes gesztus, laza szövet, kabát helyett ez jelzi az éjszakát. Más illata van a szélnek, nektár a bor, zamatos a nevetés, még a zene is hangosabb, ritmusra dobol a lábunk, táncol az egész testünk, arra vágyunk, sose legyen vége. Ez nem csupán nyár. Ez nyár és szabadság, kéz a kézben. Megnyalod a szád, ráharapsz, a semmibe révedsz, és huncutul elmosolyodsz: hát itt van, itt van újra...

Emlékeznek? Hogy lüktetett, hogy hullámzott, morajlott, tombolt, mint a tenger vihara: hajnalig tartó délutánból és a tökéletesből is kettő kellett, hogy csillapítson, szelídítsen, hogy megzabolázzon. A vágy elemi, a kor csak ráncba szedi: megölni, örökre kioltani nem tudja. Vajon milyen lehet ágyba bújni a másik generációval? Vajon ugyanúgy érint, ugyanúgy csókol, mint egy tüzes ifjú, vagy a vadságot gyengédség váltja fel, és a kor javunkra lesz: vajon úgy ölel, hogy másnap és harmadnap az emlékébe is beleremegünk? Mit tud egy idősebb szerető, és mitől ellenállhatatlan a fiatalság?

A szexről nem beszélni, csinálni kell – mondják. Mi azonban úgy gondoljuk: amellett, hogy csináljuk, beszéljünk is róla! Hiszen csak így lehet mindannyiunk számára még jobb hely az ágy. Férfiakat és nőket kértünk, mondják el, ők miért élnek-halnak az ágyban, és mi az, amitől a vágy meghal a pamlagon. Vágyvédelmi kisokos következik – a teljesség igénye nélkül – férfiaknak, nőknek egyaránt. (Vagy teljes összezavarás.)

Patriarchális kultúrákban sokakat foglalkoztató téma a pénisz mérete, formája: nemcsak a férfiakat, hanem a nőket is érdekli, hogy milyen a hímvessző, mintegy arra utalván – gyakorta tévesen –, hogy a fallosz külleme az egyedüli tényező, amely befolyásolja a szexuális teljesíményt. Viszont a vagina – a népnyelvben érdekes módon csúnyának becézett női nemi szerv – szépsége vagy csúnyasága is az elmúlt években fokozott figyelmet kapott. Milyen a szép, de főként mi számít csúnyának? Fontos egyáltalán, s ha igen, akkor kinek, hogy hogyan néz ki a szeméremtestünk?

Alapszükséglet ugyan, viszont a táplálkozással vagy a légzéssel ellentétben, szex nélkül lehet élni: trauma okozta testi vagy lelki sebek gyakorta a libidó csökkenésével járnak, de egyszerűen a megfelelő társ, pár hiányában is nélkülözhetünk. Milyen az élet szex nélkül? És milyen okok, indítékok vezetik egyes hölgytársainkat arra, hogy önként vállalt cölibátusban éljenek?

Romantikus, forró éjszakák, titkok, kirándulások, lopott, együtt töltött órák – örökké feledhetetlen élmény szeretőnek lenni. Évek múltán, ha az emlékek kissé meg is fakulnak, az akkori kellemes, bizsergető izgalom érzését jó felidézni. Azt, hogy szeretőnek lenni nem volt mindig jó – sőt, sokszor fájó, megalázó, húsba vágó – elfeledjük. És akkor miért csináljuk? Mert a nő mellé társ kell!

Manapság mi sem természetesebb, mint naponta több párbeszédet is folytatni a virtuális térben: a Skype, a Facebook és a különböző chat-szobák lassan a telefonálást is elavulttá teszik. Átültethető-e viszont a flört, az udvarlás, esetleg a szex a cyber-világba? Szokás Erdélyben online pajzánkodni?

Bár a világ a szűzen fogant Megváltót ünnepli, sokan a három királyt várjuk leginkább, vagy bár azt az egyet, aki mennybe repíti a bennünk rejlő angyalt. Szerelmeskedni a szeretet ünnepén? Jézus! Kinek jut eszébe ilyen paráznaság? Nekünk. 

Ami gyönyört okoz az anyának, az jó a babának is, így a szakember. De nem a szellemi gyönyörködésre, hanem a testi örömökre gondolunk: hogy a gyermekvárás hónapjaiban nemcsak szabad, hanem javallott is szeretkezni. A gyakori kérdésekkel fordultunk szakemberhez.

Vajon tényleg igaz, hogy a székely férfiak hidegek, rosszul kommunikálnak, nem tudnak udvarolni, nem kedvesek?

Mindketten tudták, a másiknak olyan tulajdonságai is vannak, amelyek elviselhetetlenek, amelyektől rettegnek és menekülnek. Ennek ellenére azt gondolták, engednek a kísértésnek, és megegyeztek: szigorúan csak a testiségre koncentrálnak, érzelmek kizárva. Ez lehet a leírása annak az egyre népszerűbb kapcsolati formának, amiről már filmet is forgattak Friends with benefits, Barátság extrákkal címmel. Főszerepben Justin Timberlake és Mila Kunis. Először kollégák, később barátokká válnak, aztán jönnek a fülledt együttlétek, és végül persze a karakán elhatározás, ami nagyon gyorsan dugába dől. Kiderül, a barátság extrákkal nem működik. Úgy tűnik, előbb-utóbb átcsapnak a fejünk felett az érzelmek.

Emlékeznek az évekkel ezelőtt hódító Parfüm című filmre? Egy fiatal francia fiú története, aki a 18. század Párizsában nő fel. Különleges tehetsége van a szagok, illatok érzékeléséhez. Kivételes képessége azonban megszállottsággá válik, és ez a vesztébe sodorja. Egyetlen életcélja lesz: megőrizni a fiatal lányok bőrének illatát.

A hétköznapi nyelvben gyakorta tévesen vagy elnagyoltan használják a frigid és frigiditás kifejezéseket: a pontosítás igénye nélkül és a szó pejoratív értelmében címkéznek meg olyan nőket, akik párkapcsolataikban vagy szexuális életükben küzdenek problémákkal. Így hát a szakemberek is inkább szexuálisvágy-zavarnak nevezik az állapotot, mely – az esetek túlnyomó többségében – csak átmeneti.

A mai világ természetesnek, a szex okvetlen velejárójának tekinti az orgazmust. Pedig nem feltétlenül és nem minden esetben az. Egy nyáresti borozás közben párkapcsolatokról beszélgettünk. Szerelemről, szexről. Kiderült: van, akinek ritkán vagy soha nem adatott meg, hogy partnerrel élje át a földöntúli érzést, ami a lábujjtól a fejbúbig megrengeti a testet, ami felpezsdít, amitől homályos lesz a tekintet, piros az arc, remegő a szív. 

A játék társsal a legizgalmasabb, így ha kedvünk támad, vonjuk be párunkat is. 

Egyeseket serkent, másokat nyugtat, közben fejleszti a mozgáskészséget. Minél hamarabb elkezdi a gyerek, annál valószínűbb, hogy utólag magasabb szinten fogja űzni ezt a közkedvelt, ütős labdajátékot, a teniszt. Az egykori öttusázó, jelenleg tornatanárként tevékenykedő Gallovits Gyula sokat tud mesélni erről a sportágról, hisz több mint huszonöt éve szinte naponta beszédtéma a családban. Lánya, Gallovits-Hall Edina egészen április közepéig Romániát képviselte a különféle nemzetközi viadalokon. Ők vezetnek be a sportág kulisszái mögé. 

Thomas Bowen filozófiája szerint a test önmaga legjobb doktora. A Bowen-terápia – vagy ahogyan még nevezik: Bowen-technika – manuális homeopátia, olyan alternatív kezelési forma, mely során a terapeuta feszültségi állapotokat közömbösít a testben, éppen ezért bármilyen panasz esetén alkalmazható.

Nyáron szokásunk kapkodni a napszemüveg után. Kérdés, hogy csak nyáron érdemes a napvédelemről gondoskodni? Elég-e divatból, ruházati kiegészítőként hordani sötét, színes lencséket, vagy megfontolandó az egészségügyi szempont is? A Nőileg csapata szakemberekhez fordult, hogy megtudja, mit kell figyelembe venni a napszemüvegek kiválasztásakor.

Inkább tabuként kezeljük a jógát térségünkben, mintsem nyilvánosan felvállalnánk, ha ezt gyakoroljuk. Távolról sem olyan népszerű mozgásforma ez mifelénk, mint a csupán erőnléten alapuló vagy a versenyszerűen űzött sportágak. Néhányan a helyi hagyományokkal ütköztetik, mások a kereszténységre hivatkozva tartják távol magukat tőle. Van, aki ezen túllép, és felismeri a szellemi és fizikai összhangot nyújtó jógagyakorlatok fontosságát. Erről beszélt a Nőilegnek Vass Judit képzett jóga- és meditációoktató.

Te nem méregtelenítesz? Én tisztítókúrát tartok, mert odafigyelek magamra. Már három nap alatt megtisztulhatsz! – mindannyian hallottuk, olvastuk már ezeket valahol, s ha még egy kúrához sem fogtunk hozzá, bizonyára elgondolkodtunk néhányan azon, hogy talán jót tenne a szervezetünknek egy kis detox, avagy méregtelenítés. Csakhogy most ki kell ábrándítanunk az olvasókat, ugyanis nem méregtelenítő praktikákat akarunk megosztani, hanem ellenkezőleg, a márciusi Nőileg hasábjain lebeszélni akarunk mindenkit a hasonló tervekről.

A korábbi bikini trendek láttán a kolléganőkkel felszusszantunk: végre kimentek a divatból a falatka alsóneműk és melltartók. Megnyugodva  megbeszéltük, hogy a magasított fazonú fürdőruhát választjuk majd, vagy újra elővesszük az egyrészest. Nyilván mind azért örültünk az új trendnek, mert egyikünk sem modellalkat. A nők többsége már az első napsugár megjelenésekor eldönti, hogy ő bizony idén nem megy strandra. Pedig a vízpartot, a napfürdőt bármilyen külsővel lehet élvezni, sőt, kell is!

A motiváció szép dolog, ha megvan. Aztán mikor megszokottá válik bármi, amihez motiváció kell, vagy abbamarad a tevékenység, vagy egyéb után nézünk, lazítunk, kiengedünk. Áprilisi magazinunk Tréning rovatában – Fejben dől el? című írásunkban – kíváncsiak voltunk arra, mit szükséges mozgósítanunk, ha kitartóan szeretnénk lehorgonyozni egy-egy sportág, vagy új életmód mellett.

Ha ilyen ötletünk támad egy kellemes szeptemberi napon, látogassunk el a Marosvásárhely és Szováta közt található Kelementelkére, ahol nemrég újítottak fel egy borpincét. Kis-Küküllő menti minőségi borokat kínálnak itt, ahol még Petőfi Sándor vagy Jókai Mór is járt, és belekóstolhatott a környéken termesztett szőlőkből készült nedűkbe.

December az év legkülönlegesebb hónapja, ezért Étlapunkat is a különlegesség vezérelte, no meg egy fiatal kézdivásárhelyi séf, aki egészen elképesztő dolgokat művel a konyhában. Szerencsénkre mindezt nem egymagában otthon, hanem Magyarország egyik legelismertebb fine dining éttermében, a budapesti Babelben teszi. Az összes fogást ő alkotta, sorban a második olyan menüsort állította össze, amely meghozhatja a Michelin-csillagot az étterem számára. Veres István a budapesti étterem konyhájára visz, és elénk tárja különleges ételkreációit.

Fejünk éke, a dús, fényes hajkorona mindig is az egészség, a nőiesség, a szépség szimbóluma volt. A dús haj azonban sok nő számára csak vágyálom: a hajhullás elterjedt, mindennapi probléma, leggyakrabban azonban kezelhető.

Kevesen békülnek ki a csúnya, kék-lila eres lábakkal. De az esztétikai vonzaton túl, a visszerek már fiatal korban jelentkezhetnek az alsó végtagokon úgy, hogy panaszt is okoznak. Ezek vizsgálata és kezelése napjainkban merőben eltér már a klasszikus módszerektől, hiszen a marosvásárhelyi Puskás Attila belgyógyász-érgyógyász szakorvos rendelőjének felszerelése is azt bizonyítja, hogy- a fejlett technológiának köszönhetően-  precízebb diagnózis állítható fel, a beavatkozás kíméletesebb és hatékonyabb.

Habár mifelénk csak üdítőként tekintenek rá, a frissen csavart gyümölcs- és zöldséglevek, illetve a turmixok mindennapi táplálkozásunk szerves részét kellene, hogy képezzék. Megmutatjuk, hogyan.

Habár az erdélyi vendéglátóiparban egyre több újszerű ízzel, külföldi trenddel találkozni, az újításra nyitott ínyencek száma továbbra is kicsi: a székely a hagyományos ízeket és adagokat szereti. A lélekmelengető húslevest, a házi húsokat burgonyával s a laktató desszerteket, melyek – ha igényesen tálalják és ízlésesen készítik el – nyújthatnak feledhetetlen gasztronómiai élményt.

Közel egy évtizede, hogy az Egészségügyi Világszervezet kiáltványt fogalmazott meg a hagyományos gyógyítás fontosságáról, minden kontinensen arra buzdítva az orvosokat, intézményeket, kormányokat: szorosan működjenek együtt ennek a tudásnak a birtokosaival. De a WHO Pekingi Nyilatkozatának tételmondatát – „Mindenki köteles az egészségére vigyázni!” – a népi bölcsesség már évszázadokkal ezelőtt kicsiszolta: „Legfőbb kincsünk az egészség” – tartja a mondás. Ennek megóvásához pedig a hagyományos orvoslás mellett számtalan alternatív lehetőség közül válogathatunk.

Ebben a hónapban pár ízletes és színes leves elkészítési módját ismertetjük, amelyek nemcsak testünket táplálják és melegítik, de színükkel jó hatással vannak a tavaszt már nagyon váró lelkünkre is.

Fentről szemlélni a valóságot, látni a láthatatlan. A drónosok világa attól különleges, hogy olyasmit láthatnak, ami a legtöbb szem elől rejtve marad. A kézdivásárhelyi Ignácz Szabolcs édesapjával közösen, hobbiból vásárolt egy drónt, és addig próbálgatta, hogy mára a világ legjobbjai között emlegetik. A fiatal drónfotós számos neves nemzetközi versenyen ért el eredményt, munkáit megjelentette a Time Magazine és a National Geographic is.

Inkább mutassuk meg néhány festményét a lapban, de ne készítsünk vele interjút – kéri a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével is kitüntetett székelyudvarhelyi festőművész, Biró Gábor. A festészet nyelve sokkal inkább kifejezi őt, mint a szavak. Nem öregkori félrevonulás ez, már gyerekként is a csendet szerette – nagyon jól tud (meg)hallgatni.

Alázatos és kedves, zsigereiből árad valami mindig mosolyra késztető, fanyar humor. Gyakran látni a színpadon ügyefogyott, esetlen tökfilkónak, de osztanak rá „agresszív állat” szerepeket is. A Budapesten élő székelyudvarhelyi színész a 2000-es évek elejének legendás előadásait létrehozó Krétakör miatt hagyta el a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházat, azóta számos filmben is láthattuk. Olykor Macerás ügyekbe kerül, máskor Mucsi Zoltán és Scherer Péter partnereként nevettet a Nézőművészeti Kft.-vel, de zenekar és utazások egyaránt színesítik az életét.

Olyan jó, ha az ember lányának van néhány megbízható, kedves ismerőse, akire számíthat, ha olvasnivalóra van szüksége. Na nem mintha munkahelyemen, a székelyudvarhelyi könyvtárban hiányt szenvednék jó könyvekben, de az újdonságok csak később érnek el intézményünkbe.

A Ceaușescu-féle kommunista diktatúra elnyomott minden kezdeményezést, az embereket megfélemlítette a Securitate. Akik jobb életre vágytak, azoknak Magyarország jelentette a reményt, nemcsak azért, mert ott már elkezdődtek a változások, hanem azért is, mert ez jelentette az egyedüli megoldást magyarságuk megőrzésére. Így sokan választották hazájuknak Magyarországot, sokan hátrahagyták mindenüket, hazájukat, családjukat, és nekivágtak a zöldhatárnak. 

Lesz talán ebben a májusi hónapban alkalmunk a langyos estéket is megtapasztalni – már csak amiatt az el nem hanyagolható tény miatt is jó lenne, hogy rengeteg koncertre hívnak Erdély-szerte.

Úgy van a valóság az írásaiban, ahogy a disznó a kolbászban: átalakítva és megfűszerezve. A fikción „átszűrt” valóság meglepő dolgokat enged láttatni az életből – véli Molnár Vilmos csíkszeredai József Attila-díjas író, a Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztője.

Ez az alkotás az ezredfordulón készült, és a századforduló – 1900 – nevét viseli, de pont az időtlenségről, a térbeli behatárolhatatlanságról, a művészet megfoghatatlanságáról szól, nagyon konkrétan beszorítva térben és időben. Alessandro Baricco regénye, a Novecento filmben Az óceánjáró zongorista legendája néven terjedt szélesvásznúra.

Nem filmkritikusként írom az alábbi sorokat, hanem mint színházi rendező, ebben az esetben mint egy mindennapi néző. Tehát vállaltan, az elkövetkező mondatokkal inkább egy színházi szempontból megközelített életérzést szeretnék tetten érni, ami talán Paolo barátunk univerzumának egyféle ovációja lesz.

Bizakodó, nem fél a munkától, egyelőre nem tud olyan nehézséget, amitől megtorpanna. Fülöp Tímea megálmodta a marosvásárhelyi Kultúrpalota felemelkedését: nyitottabbá tenné a turisták számára és vonzóbbá a most felnövő generációknak. Az ambíciós fiatal hölgy nem sokkal ezelőtt vette át e rendkívül értékes kulturális intézmény vezetését.

Újabb magyar kortárs regényre esett a választásom, mert ez kihagyhatatlan olvasmány. Többen is javasolták, hogy el kellene olvasnom Dragomán György valamelyik művét, és már értem is, hogy miért. A Máglya nem könnyű olvasmány, nem egy kis kiruccanás a való világból egy távoli, ismeretlen vidékre, ahol mindig süt a nap, és csupa kacagás az élet. Nem. Ez pont az a hely, amely sokak számára ismerős lehet, akik ez elmúlt rendszerben nőttek fel.

Művelődjünk, fejlődjünk, tanuljunk és szeressük a zenét, legalábbis az áprilisi kultúrajánlónk erre ösztönöz, no meg arra is, hogy érezzük jól magunkat.

Minden rajza tündérmese, ami önálló életre kel. Azt hiszem, Kürti Andi alakjai éjjel kilépnek a könyvekből, az alvó gyerekek fülébe sugdosnak, és mezítláb táncolnak a szobanövények levelein. Honnan van ennyi tündérség egy fiatal képzőművészben? Talán furcsa, de ő nem bohókás, nem is bohém, annál inkább öntudatos és fegyelmezett. A tündérvilág napi 10–12 óra kemény munka, koncentrálás és hátfájás eredménye.

Úgy néz ki, hogy március a szórakozás mellett a fejlődés hónapja is lesz. Legalábbis havi programajánlónk szerint biztosan!

A marosvásárhelyi hölgyek zöme bizonyára emlékszik még az Éva Vesti-féle ruhákra, azok egyedi stílusára és időtálló jellegére, viszont kevesen tudják, hogy az, aki egykor ezt a divatszalont működtette a város főterén, ma a tűzzománc technikájának él. Vidra Birtalan Éva elmesélte, miért váltott a képzőművészet egyik legnehezebb ágára, és mi az, ami e különleges technika által a felszínre kerül a művész életéből és az őt környező világból.

A nyárban a legjobb, hogy nem kell iskolába menni, és vannak táborok – véli Hanna és Viola. A táborban pedig a legjobb, hogy nincsen ott anyu és apu, teszik hozzá. És ez itt a probléma veleje: szülőként elengedni porontyunkat egy-két éjszakára, vagy huzamosabb ideig, s gyermekként elszakadni a szülők nyújtotta biztonságtól. A táborozás viszont nagyon fontos, hisz önállósul a gyerek, megtanul közösségbe beilleszkedni, önmagáról gondoskodni.

Szíve alatt hordozott hónapokig, első emlékeim róla, hogy karjában ringat az esti homályban, vasalt kisinget ad rám, majd kézen fogva megyünk együtt az ünnepségre..., a konyhakredencnél csipeszkedem, mert épp tésztát gyúr, prünnyögök, s ő könnyeimet törölgeti...., iskolai fogalmazást írok elbizonytalanodva a példaképekről, megsúgnám neki első szerelmemet, vagy maradjon az inkább a naplómba zárva?..., tanítónak készülök, hisz ő is az.... virágot szorongatok a kezemben, neki hoztam: anyák napjára!

A szeparációs szorongás fogalmával majdnem minden kisgyerekes szülő találkozott már. Hallhattunk arról, illetve tapasztaltuk, amint a nyolc-kilenc hónapos csecsemő nehezen vagy egyáltalán nem fogadja el az idegenek közeledtét, felügyeletét. A szorongás sok más tényezőhöz kapcsolódhat gyermekkorban, de bármely időszakról legyen szó, semmi sem fontosabb egy szorongó gyermek számára, mint testi és érzelmi biztonságot találni.

A tavasz az iskolai beiratkozás időszaka, szülőként sok fejtörést okozhat a megfelelő iskola kiválasztása. Az intézményválasztás mellett azonban fontos arra is figyelni, csemeténk vajon elég érett-e arra, hogy az óvodából beüljön az alma mater padjaiba.

Albert Einstein, Leonardo da Vinci, Agatha Christie vagy Mozart csak néhány azok közül a sikeres, híres emberek közül, akikről ma már tudjuk, hogy diszlexiásak voltak. Ma. Mert akkor és még pár évtizede sem nevezték nevén a jelenséget, legfeljebb feltűnt, hogy okos a gyerek, de nem úgy megy neki a tanulás, írás, olvasás, mint a padtársának. Ma már tudjuk, hogy léteznek olyan részképességzavarok, amelyek nehézségeket okozhatnak gyereknek, szülőnek, pedagógusnak egyaránt. Mégis felmerül a kérdés, hogy a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia csupán manapság divatos iskolai címkék-e, amelyeket szakszerű vizsgálat nélkül ragasztunk a diákokra, vagy valós gondot takarnak. A tanítók és szakemberek úgy látják, bár az utóbbi időben egyre gyakrabban hallunk ezekről a fogalmakról, még mindig nem vesszük őket elég komolyan.

Lehetőség, ami kilépést jelent a rendszerből és egy másik, sokkal szabadabbhoz való csatlakozást. A szülők jelentős része világnézeti, vallási alapon választja az otthonoktatást, de vannak, akik liberális beállítottságuk miatt döntenek úgy, hogy nem járatják gyermekeiket iskolába.

A vakáció, a nyár a nagy kirándulások, barangolások, a hajnalig tartó bulik és fesztiválok időszaka. Kamasszá cseperedő lányaink meggyőző hadjáratba kezdenek, hogy márpedig ők már akkorák, hogy nem maradhatnak ki a jóból. De vajon tudatában vannak-e minden veszélynek? Annak is, amelyik a jóképű srác, a sulis haver, a kedves sofőr képében jelentkezhet?

Már nem az az arc, nem az a tekintet néz vissza a tükörből… Ismerős a helyzet? Egyéni látásmód kérdése, hogy tetszik vagy sem a látvány, de bizonyára hat ránk.

Marciról szólnak ezek a gondolatok. És Marcin túl a másságról, elfogadásról, sérültségről, a vele járó nehézségekről, illetve ezzel együtt a csodákról, örömteli pillanatokról. Arról, hogy beszéljünk egymással, kérdezzünk egymástól még akkor is, ha sokszor nehéznek, kényelmetlennek tűnik.

Anya csak egy van. Ez az egy lehet elég jó, de – bár sokak szerint szentségtörés kimondani – lehet bizony rossz is. Az anyák és lányaik közötti viszonyt pedig az odaadó szeretettől a megfelelési kényszerig, a lázadástól az összesimulásig, a mintakövetéstől a hátat fordításig sok minden jellemezheti. Egy biztos: női kibontakozásunkban anyánknak majdnem sorsdöntő szerepe van. Nők vallanak az anyjukhoz való kapcsolatukról, a pszichológus pedig a viszony rejtlemeit boncolgatja.

Anyává válni az egyik legcsodálatosabb dolog, amelyet egy nő átélhet. Ugyanakkor nem egyszerű, sőt, nagyon nehéz feladat. Viszont anyává válni gyerekként az egyik legellentmondásosabb érzés, tapasztalat lehet. Rengeteg minden változik nagyon kevés idő alatt, és ezt nehezen vészeli át egy serdülő lány, akit ebben az élethelyzetben a társadalom – még mindig sok esetben - elítél. Pszichológusok szerint a leányanyákban óriási belső küzdelem, harc zajlik a fogantatástól a gyerek születéséig - és még azután is, hiszen nemcsak önmagukkal kell kibékülniük, környezetük nyomásával is együtt kell élniük.

Én tényleg próbáltam megbarátkozni ezzel a jelenséggel. Amióta felfigyeltem egyre gyakoribb előfordulására, első körben saját lelkem háza táján igyekeztem megkeresni a zsigeri ellenérzés okát, aztán egy kicsit racionálisabb szinten kerestem a jelenség előnyeit, de csak oda jutottam, hogy egyre dagad bennem az ellenállás és a tiltakozás. Úgyhogy írástémává érett a dolog.

Sára vagyok. Fejedelemasszony. Igen, ezt jelenti a nevem, és ma a boldogságomról szeretnék mesélni nektek. Mit tudnak ezek a punnyadt nők arról? Tudjátok, drágáim, engem nem is bosszant, hogy irigykednek rám, én kiválóan szórakozom.

Az óvodáskori szerelem néha fura, néha meglepő, zavarba ejtő, de mindenképpen természetes epizód a gyermek és a szülő életében, amely lehetőségeket és kockázatokat is rejt magában. Lehetőséget a fejlődésre és a boldogságra. Kockázatot a sérülésre, az elakadásra.

Tanulmányoznak, címkéket aggatnak ránk. Igazuk van? Hogyan látjuk önmagunkat? Vajon azt gondoljuk magunkról, ami a valóság? Mennyit érek? Hogyan tájékozódjam és találjam meg önmagam ebben a folyton változó, elvárásokkal teli világban? – ilyen és ehhez hasonló kérdések fordulnak meg többnyire generációm fejében a felnőtté válás küszöbén. Tudom, nemcsak a fiatalok teszik fel ezeket a kérdéseket maguknak, cikkünkben most mégis annak járunk utána, milyenek vagyunk mi igazából, friss huszonévesek, milyen én-kép él bennünk felnőttkorunk kezdetén.

Erdély rengeteg látnivalót kínál. A történelmét alakító népek olyan építészeti örökséget (is) hagytak ránk, amely méltó a megismerésre. Akár közhelyesnek is elkönyvelhető ez a két mondat, de attól még igaz. Szászföld csodái például sokszor még romosan is igazi impozáns látványosságot jelentenek, a több száz erődített templom bőven ad alkalmat egy-egy hétvégi kirándulásra, és nemcsak.

Legyen szülinap, családi összejövetel, vagy csak egy laza szombati esti program a barátokkal az almafa alatt, a jó hangulat nélkülözhetetlen. Egyszerű, gyors és mégis varázslatos megoldásokat mutatunk. Elő hát a pince mélyén porosodó befőttes üvegekkel, a nagymama csipkéjével, a fogasra akasztott esőernyőkkel. A kreatív ötletekért Székelykeresztúrra mentünk, ahol Faluvégi Bartha Noémi, a Kreálda Koncepciók megálmodója, megannyi rendezvény és esküvő szervezéséért és dekorálásáért felelős.

Bevallom, szerettem volna én adni ezt a nevet neki, de megtette ezt előttem Orbán Balázs, aki A Székelyföld leírása című könyvében említi így Háromszék egyik legszebb rezervátumát. A látogatók nagy többsége nyáron indul el felfedezni a nyírfák nyújtotta festői tájat, mi április elején vettük bakancsunkat, hogy még a tavasz megérkezése előtt ismerkedjünk meg vele. A Kovászna és Sepsiszentgyörgy között fekvő természetvédelmi terület könnyen megközelíthető, Réty falu határában máris elénk tárul a nyírfák sokasága, a kaland viszont csak innentől kezdődik, hiszen a Rétyi Nyír tizenöt négyzetkilométeren fekszik.

Távol tartja az ártó szellemeket, teljesíti a kívánságot, elűzi az álmatlanságot, a molyokat, nyugtat, hűsít, és ékszerként is jól mutat. Csodás, hasznos növény a levendula, tudják ezt a székelyföldiek is. Udvarhelyszéken, bikafalvi és csekefalvi ültetvényeken jártunk.

Virágos csodahelyeket, igazi tündérkerteket ajánlunk olvasóink figyelmébe. Igaz, hogy a hóvirág, a krókusz, más néven sáfrány nyílásán már túl vagyunk, de várnak ránk a sztyeppei bazsarózsa, a kockás liliom, a fehér nárcisz és lila nőszirom „lelőhelyei”. Virágos kirándulásra fel!

Hirtelen felindulásból utazást szervezni izgalmas. Miután esett az idei tavaszra tervezett A-tervem, pillanatok alatt tudtam, hogy egy gyerekkori álmomat valósítom meg. Hamar utánanéztem a vízumkötelezettségnek, időjárásnak, valutaárfolyamnak, és már indult is a foglalás: repülőjegyet és egy jó kéthetes kalandot foglaltam le Peruba és Bolíviába.

Tavasszal, ha már nagyon várom a meleget, de a csíki tél még vissza-visszaköszön, mindig jó elutazni valahová délre, a napsütésbe. Idén Málta, a parányi, de csodás sziget volt a választás.

Ha hivatásos idegenvezető lennék, és Kolozsvár nevezetességei között kellene kalauzolnom vendégeimet, először nem a zajos belvárosba, a főtérre vagy a Szent Mihály-templomba vinném el őket, és nem is a festői, de melankolikus Házsongárdba. Nem. Első utunk a botanikus kertbe vezetne, és rászánnék egy fél napot. Hogy ennek a soha nem alvó, zajos, egzaltált nagyvárosnak a legkedvesebb, legcsöndesebb részével ismerkedjenek meg először, a pompás kerttel, 14 hektárnyi zöld nyugalomszigettel, amely minden héten más arcát mutatja, de mindig ugyanazt súgja: lassíts! Most ne rohanj sehova!

Javítják a levegő minőségét, közelebb hozzák a természetet és nem utolsósorban csodás dekorációs elemek. Egy különleges edénybe ültetett növény lakásunk vagy ablakunk dísze lehet. Belesajdul az ember szíve a törött cserepekben, műanyag festékesvödrökben sínylődő virágok láttán, ahová ideiglenesen tettük őket, de aztán elfelejtettük átültetni. Pedig nem kell föltétlenül vagyonokat költenünk egy-egy mutatós kaspóra. Csak keresnünk kell, és számtalan ötlet áll rendelkezésünkre kedvenc szobanövényeink tárolására.

Egy nő átlagosan 200 kémiai vegyülettel érintkezik naponta kizárólag a kozmetikumainak „köszönhetően”, a férfiakra – mivel kevesebb kozmetikumot használnak – valamivel kevesebb jut – kongatja a vészharangot Jobbágy Melinda, a greenfamily.ro oldalon blogot és webáruházat működtető ökoanyuka, akivel márciusi lapszámunk Ökorend rovatában „zöld” bevásárlási technikákról, illetve a #zerowaste-ről beszélgettünk – egyúttal most ezt is figyelmükbe ajánljuk.

Kredenc, lóca, tulipános láda – a rusztika újra felfedezett bája. Úgy hangzik, mint egy nóta, ugye? De nem nótacsokor következik, hanem a rusztikus lakberendezési stílus dicsérete. Kicsit darabos, kicsit parasztos, de egyszerű és természetesen divatos, ha faragott a tornác, deszka a padló, és muskátli virul az ablakban.

Színes formák, formás színek. Játékos, bohókás, szögletes és kerek, huncut, mégis letisztult – Lukács Ágnes dizájner munkáit ilyennek látjuk laikus szemmel, de ő maga is így vall saját alkotásairól. Beszélgetésünk apropóját az újonnan megnyílt csíkszeredai Petőfi Kávéház enteriőrje adja, és az, hogy bár évek óta Bukarestben él, kézdivásárhelyi. A távolság nagy úr, de az internetnek hála, áthidalható. Facebookon „beszélgettünk”.

Nem ördöngös, nem időigényes művelet, és nem is kerül egy vagyonba az ezüst tárgyak tisztítása. Dédi filléres receptjét fényeztük újra.

Bármilyen furcsán hangzik, nem tudok betelni a körülbelül ötven százalékban magyarok lakta Paliccsal. Hiába voltam ott kétszer, 2015 és 2016 decemberében, ezentúl minden évben vissza akarok menni, lehetőleg más-más évszakban. Úgy érzem, még rengeteg újdonságot rejt. Lehet, hogy kevesen hallottak róla Erdélyben, de remélem, hogy rövidesen sokaknál felkerül a bakancslistára.

Be kell vallanom, hogy nekem Brassó a kedvenc hazai városom. Soha nem tudom megunni. Amikor nincs lehetőség távolabbra utazni, elég csak átruccannom Brassóba, máris elkap a turistafíling, érzem, hogy órákat tudnék bolyongani az óváros utcáin, a Cenk alatt, sokadszor is bemennék a Fekete templomba, üldögélnék a Katalin-kapu melletti kis parkban.