Az esélyegyenlőségre törekszem, így igyekeztem a múlt lapszámban felsorolt három pont mellé még tizenkettőt összeírni, így ugyanannyi protokollszabályt hagyok a nőkre, ahányat a férfiakra „szabtam”.

Ezzel a címmel új rovat indult január-februári lapszámunkban. Az első részben olyan kérdéseket vetünk fel, mint például miért kell több női vezető, avagy kiből lehet vezető.

Erdélyi román, római katolikus, nő és Marosvásárhelyen született. Így jellemzi magát Smaranda Enache, aki egész életében a kisebbségvédelem érdekében dolgozott. Bölcsesség, nyugalom, határozottság, őszinteség, szeretet sugárzik belőle, és olyan gyönyörűen beszéli a magyar nyelvet, hogy napestig elhallgatnám. Példaképe lehet ma minden erdélyi nőnek.

Kedves férfiak, itt a folytatás. További tíz „szabály”, amitől mi nők tutira elolvadunk és kikiáltjuk: egy talpig úriemberhez van szerencsénk!

Kedves Olvasó, nem felejtettem el! Tavaly decemberben, az ünnepi asztalterítésről szóló írásomban azt ígértem, hogy visszatérünk az ünnepi vacsora fogásainak tálalására, valamint a poháretikettre.

Az elmúlt években számos olyan embert szólaltattunk meg, kinek munkája, hitvallása, életpályája példaértékű. Mi történt velük azóta? Nosztalgiasorozatunkban erre voltunk kíváncsiak. Hogy teljes legyen a kép, a cikk végén korábbi teljes lapszámunkat is újraolvashatják.

Miközben írom ezeket a sorokat, szinte hallom, ahogyan átfut a mondás a fejekben: a nő legyen szajha az ágyban, szakács a konyhában, úrinő a társaságban. A világ rég túllépett ezen a közhelyen, nekem viszont az utolsó kijelentéssel dolgom van. Hiszen van néhány alapvető szabály, amelyet nekünk, nőknek jó, ha tudunk és alkalmazunk. Elsősorban önmagunk érdekében.

Hogyan lehet egyeztetni a klasszikus formavilágot a kortárs alkotásokkal, hogyan lehet elegáns, mégis melegséget árasztó, kényelmes otthont varázsolni, és mindezt egy tömbházlakásban? Hogy megtudjuk, Szabó Soós Kláráékhoz, a Hargita Megyei Családorvosok Szövetségének elnökéhez, csíkszeredai önkormányzati képviselőhöz kopogtattunk, azaz csengettünk fel.

Nem az a célom, hogy kioktassam a férfiakat, bár szinte biztos vagyok benne, hogy nem mindenben fognak velem egyetérteni. Azért született meg ez az írás, hogy aki úgy érzi, az tudja a tanácsokat megfogadni, s miért ne, belefoglalni az újévi fogadalmába.

Fenyőillat, karácsonyi dallamok, csillogó aranydíszek, ünnepi ízek. Család. Meleg. Szeretet. Legtöbbünk számára mindez alapvető december 24-én. Ám akadnak olyan gyerekek, akik még soha nem láttak karácsonyfát... Van, akit fűtetlen viskóból hoztak el télen, és semmilyen étel nem volt otthon, nem hogy beigli. 

Sokszor jó lenne tanácsot kérni valakitől, aki kérdésünkre tudja a választ. Sokszor jólesne a bátorítás, egy hozzáértő vélemény, hogy jó úton járunk-e, merre tovább. Rovatunkkal segítséget szeretnénk nyújtani azoknak, akik táplálkozással, lelki problémákkal kapcsolatban szeretnének útmutatást, vagy jogi ügyekben szakember véleményét kérnék.

Tizenhat éves fiút játszik – százszázalékig hitelesen – Kafka Amerikájában, és kisfiús mosolya, világos tekintete sem árulják el, hogy már túl van a harmincon. Kerüli a feltűnést, a Kolozsvári Állami Magyar Színház azonban sokszor nemcsak színészi tehetségéért, hanem nyelvtudásáért is „beveti”: profin szinkrontolmácskodik angolból, németből, románból magyarra és fordítva.  Téli gyerek: december elején ünnepli születésnapját. Bodolai Balázst a színházhoz legközelebb eső kávézóban faggattam, forró kávé mellett, két próba között.

Tisztelik egész Székelyföldön, nem csak a szilvapálinkájáról híres Oroszhegyen. Bálint Elemér Imre több mint két évtizede vezeti a neves községet. Rég ismerjük, és igen, elfogultak vagyunk. Szerintünk a legjobban fényképező polgármester, és a legjobb fotós, aki községvezető.

Az ünnepek közeledtével fontosabbá válnak családtagjaink, könnyebben és intenzívebben figyelünk oda egymásra, amolyan ideális otthont teremtünk magunk körül. Pedig az ünnep úgy tud igazán a szereteté lenni, ha az év 364 napja sem sokban tér el tőle. A Kolozsmonostori Református Egyházközség lelkipásztora, Kállay Csaba és családja a mindennapokban is szinte ugyanazt élik meg, mint szentestén: szeretet, egymásra figyelés, hosszú beszélgetések, közös ebédek, nagy családi ünneplések.

Nemrég olvastam tőle: „nem a férfi, a nő, de a szerelem, / nem a nyár, nem a tűz, hanem a vágy. / bármit is írnak, túlnő a tényeken, ahogy összegyűjt és egymásba ráz”. Egy egész kötetből lehetetlen lett volna kiragadni csak egy szeletet, így azzal a négy sorral vezetem be e havi pasinkat, a kézdivásárhelyi költőt, Dimény-Haszmann Árpádot, amely a leghamarabb megfogott tőle.

Szász Imola, amikor kitárta előttem külön bejáratú (!) gardróbját, csak annyit tudtam mondani: ez pont olyan, mint a filmekben. Imola mestersminkes és kozmetikus, ideje nagy részében másokat varázsol csodálatossá. Egy igazi kaméleon, határozottan tudja, mit szeret viselni, azonban nem korlátozódik egy stílusra. Egyediség – csak erre törekszik.

Csipetnyi elegancia sportcipővel „lazítva”, belebújós kényelem. A főszerepben: anya és fia, Bagoly Zsuzsi sepsiszentgyörgyi díszlet- és jelmeztervező és kisfia, Soma gardróbja. Egyedi, divatos és vagány!

Nem megy el észrevétlenül melletted az utcán. S ha hirtelen nem tudnád, honnan ismerős a mosoly, a jellegzetes járás, a vidám színáradat, amely öltözete valamely eleméről biztosan visszaköszön, és mindez páratlan egyediséggel ötvözve jelenik meg… Sejteni véled, hogy művész. És valóban az: Fülöp Bözse marosvásárhelyi színművésznő. 

Néhány éve erdélyi városokban élő felvilágosult nők a naponta használatos kozmetikumokat vizsgálgatva rájöttek, hogy ők maguk is képesek házilag berendezett laboratóriumukban természetesebb, személyesebb igényeket kielégítő krémeket készíteni. A kísérletezésekből mára már a legkülönfélébb kencéket felsorakoztató kisebb vállalkozás lett.

Egyre több olyan divatcikkünk van, amely annyira egyedi, hogy rögtön felismerhetővé teszi a terméket. Nyugodt szívvel soroljuk ide az Esztány-táskákat is, amelyek formabontó és innovatív dizájnjának köszönhetően a világon bárhol azonosíthatók. Esztány István, a táska megálmodója nagyon egyszerűen fogalmaz: diplomamunkának indult, sikeres vállalkozás lett belőle. Egy olyan kiegészítő, amelyet nők és férfiak egyaránt szívesen hordanak. Különlegességét visszaigazolják a díjak is: megkapta a Magyar Formatervezési Díjat diák kategóriában, majd a Hg.hu Design Award Díját, tavaly pedig a Példakép Alapítvány különdíjasa lett.

A hideg évszak örök és megunhatatlan alapdarabja volt és lesz a bunda. Lehet kabát vagy mellény, de akár cipő és táska is, mindegy, csak szőrme legyen!

Bizonyos mesterségek, a munkakörülmények miatt, egyenruha, védőfelszerelés vagy köpeny viselését követelik meg. Ilyen esetben kevés lehetősége marad egy nőnek egyedinek, színesnek, nőiesnek maradni. Kíváncsiak voltunk, hogyan oldja meg ezt a kérdést egy olyan doktornő, aki egyébként imád öltözködni: a marosvásárhelyi Jeremiás Zsuzsanna  belgyógyász szakorvost nem zavarja a köpeny. Különleges ruháira kolléganői, barátnői is felfigyeltek.

A kötött, horgolt, bogozott ruhadarabok nagyra becsülhetők, hiszen páratlan kézimunkának számítanak, ezért is értékesebbek az egyéb textileknél – vallja Szélyes Andrea. A marosvásárhelyi jelmez- és divattervező szakított a kötött pulcsik és szvetterek sablonnal, ehelyett olyan, szabásában, színeiben és anyaghasználatban is merész vonalat indított el, amely által az egyszerű is nagyszerűvé vált.

Az ékszer öltöztet – ezt mi, nők, nagyon jól tudjuk. Ezért szeretünk különlegesebb alkalmakkor egy-egy gyönyörű nyaklánccal, fülbevalóval, karkötővel mutatkozni. De mi van a hétköznapokkal? Igen, néha egy egyszerű bizsu is megteszi, de ha különleges darabokat szeretnénk hétfőre vagy csütörtökre is, ajánljuk Kurkó Tekla üveglencsés és textil ékszereit.

Márkos Tündét Kolozsváron mindenki ismeri: képzőművész, a Mimesis kortárs művészeti fesztivál főszervezője, amely évről évre a Kolozsvári Magyar Napok műsorfolyamát színesíti. A kilencvenes évek elején ő volt az első romániai fotósszaklap megalapítója, most pedig a város egyik legmenőbb kultúrkocsmájának a tulajdonosa.

Munkatársaink, újságíróink elárulják, hogyan és megmutatják, miben várják az angyalt.  Négy nő egy pasi. Karácsonykor. 

Fura viszonyt ápolunk a kalapokkal. Én sokáig gondoltam úgy, hogy ez a fejfedő csupán a kiváltságos hölgyek divatérzékének mutatója, és nem illik mindenkihez. Erdély Kinga díszlet- és jelmeztervező azonban megcáfolt.

Egyre többen váltanak natúr kozmetikumokra

Ami a drogériák polcain hónapokig áll, az biztosan nem található meg a Petit&Magique kínálatában: a kis manufaktúra termékei ugyanis mindig frissen és személyre szabottan készülnek. A természetes növényi összetevők mellett ez a másik ok, amiért egyre többen választanakkézműves natúr kozmetikumokat. A Petit&Magique termékek kitalálójával, fejlesztőjével, Fröhlich Orsolyával beszélgettünk.

Egyéniség. Ez látszik az általa alkotott tárgyakon is. Nemeztáskáinak egyedi, különleges formái, kerámia- és nemezgyűrűinek színei, lenge stólái csakis olyan nőknek valók, akik tudják, merik ezeket viselni. Demeter Krisztina alkotói útja hosszú volt, amíg a megálmodott nemezképektől eljutott a hordható, praktikus, de mással össze nem téveszthető tárgyakig. Személyes útkeresésének eredménye a Kridea márka.

Benedek Ágnest, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színművészét általában biciklivel látni a város utcáin. Nála természetes, hogy szép cipőben és csinos ruhában ül fel bringájára. 

Emlékeznek? Hogy lüktetett, hogy hullámzott, morajlott, tombolt, mint a tenger vihara: hajnalig tartó délutánból és a tökéletesből is kettő kellett, hogy csillapítson, szelídítsen, hogy megzabolázzon. A vágy elemi, a kor csak ráncba szedi: megölni, örökre kioltani nem tudja. Vajon milyen lehet ágyba bújni a másik generációval? Vajon ugyanúgy érint, ugyanúgy csókol, mint egy tüzes ifjú, vagy a vadságot gyengédség váltja fel, és a kor javunkra lesz: vajon úgy ölel, hogy másnap és harmadnap az emlékébe is beleremegünk? Mit tud egy idősebb szerető, és mitől ellenállhatatlan a fiatalság?

A szexről nem beszélni, csinálni kell – mondják. Mi azonban úgy gondoljuk: amellett, hogy csináljuk, beszéljünk is róla! Hiszen csak így lehet mindannyiunk számára még jobb hely az ágy. Férfiakat és nőket kértünk, mondják el, ők miért élnek-halnak az ágyban, és mi az, amitől a vágy meghal a pamlagon. Vágyvédelmi kisokos következik – a teljesség igénye nélkül – férfiaknak, nőknek egyaránt. (Vagy teljes összezavarás.)

Patriarchális kultúrákban sokakat foglalkoztató téma a pénisz mérete, formája: nemcsak a férfiakat, hanem a nőket is érdekli, hogy milyen a hímvessző, mintegy arra utalván – gyakorta tévesen –, hogy a fallosz külleme az egyedüli tényező, amely befolyásolja a szexuális teljesíményt. Viszont a vagina – a népnyelvben érdekes módon csúnyának becézett női nemi szerv – szépsége vagy csúnyasága is az elmúlt években fokozott figyelmet kapott. Milyen a szép, de főként mi számít csúnyának? Fontos egyáltalán, s ha igen, akkor kinek, hogy hogyan néz ki a szeméremtestünk?

Alapszükséglet ugyan, viszont a táplálkozással vagy a légzéssel ellentétben, szex nélkül lehet élni: trauma okozta testi vagy lelki sebek gyakorta a libidó csökkenésével járnak, de egyszerűen a megfelelő társ, pár hiányában is nélkülözhetünk. Milyen az élet szex nélkül? És milyen okok, indítékok vezetik egyes hölgytársainkat arra, hogy önként vállalt cölibátusban éljenek?

A teljesítőképesség csökkenése tabu, a férfiak férfitársaikkal ritkán, partnerükkel pedig még ritkábban beszélnek arról, hogy mi van, ha nem áll a szerszám.

Manapság mi sem természetesebb, mint naponta több párbeszédet is folytatni a virtuális térben: a Skype, a Facebook és a különböző chat-szobák lassan a telefonálást is elavulttá teszik. Átültethető-e viszont a flört, az udvarlás, esetleg a szex a cyber-világba? Szokás Erdélyben online pajzánkodni?

Bár a világ a szűzen fogant Megváltót ünnepli, sokan a három királyt várjuk leginkább, vagy bár azt az egyet, aki mennybe repíti a bennünk rejlő angyalt. Szerelmeskedni a szeretet ünnepén? Jézus! Kinek jut eszébe ilyen paráznaság? Nekünk. 

Ami gyönyört okoz az anyának, az jó a babának is, így a szakember. De nem a szellemi gyönyörködésre, hanem a testi örömökre gondolunk: hogy a gyermekvárás hónapjaiban nemcsak szabad, hanem javallott is szeretkezni. A gyakori kérdésekkel fordultunk szakemberhez.

Vajon tényleg igaz, hogy a székely férfiak hidegek, rosszul kommunikálnak, nem tudnak udvarolni, nem kedvesek?

Mert a pornó nem dokumentumfilm, hanem science fiction. Nem sok köze van a valósághoz. A kamaszok pedig ezt nem feltétlenül tudják, a felnőttek egy része pedig fittyet hány rá.

Emlékeznek az évekkel ezelőtt hódító Parfüm című filmre? Egy fiatal francia fiú története, aki a 18. század Párizsában nő fel. Különleges tehetsége van a szagok, illatok érzékeléséhez. Kivételes képessége azonban megszállottsággá válik, és ez a vesztébe sodorja. Egyetlen életcélja lesz: megőrizni a fiatal lányok bőrének illatát.

A hétköznapi nyelvben gyakorta tévesen vagy elnagyoltan használják a frigid és frigiditás kifejezéseket: a pontosítás igénye nélkül és a szó pejoratív értelmében címkéznek meg olyan nőket, akik párkapcsolataikban vagy szexuális életükben küzdenek problémákkal. Így hát a szakemberek is inkább szexuálisvágy-zavarnak nevezik az állapotot, mely – az esetek túlnyomó többségében – csak átmeneti.

A mai világ természetesnek, a szex okvetlen velejárójának tekinti az orgazmust. Pedig nem feltétlenül és nem minden esetben az. Egy nyáresti borozás közben párkapcsolatokról beszélgettünk. Szerelemről, szexről. Kiderült: van, akinek ritkán vagy soha nem adatott meg, hogy partnerrel élje át a földöntúli érzést, ami a lábujjtól a fejbúbig megrengeti a testet, ami felpezsdít, amitől homályos lesz a tekintet, piros az arc, remegő a szív. 

A játék társsal a legizgalmasabb, így ha kedvünk támad, vonjuk be párunkat is. 

Jakabos Katalin hat évvel ezelőtt döntött úgy, hogy megálmodott receptjeit megosztja a nagyközönséggel is. Különlegességei akkor még a csíkszeredaiak körében örvendtek nagyobb sikernek, azóta hazaköltözött Kézdivásárhelyre, és immár saját konyhájában, férjének és kisfiának szeretne örömet szerezni étkeivel. Természetesen főztjét most sem rejti el az érdeklődők elől, blogja, a Kata a konyhában teljes erőbedobással indult újra az év elején.

A sportolni szerető, egészségtudatos emberek számára nyilvánvaló, hogy edzeni kell azt az izmot, amit erősíteni szeretnénk. Testünk több mint 650 izma közül azonban a gátizommal foglalkozunk a legkevesebbet. Sőt egyenesen tabutéma, nem szokás róla beszélni.

Néhány évtizeddel ezelőtt az emberek még csak hétvégente néztek alaposabban a pohár fenekére, mára azonban a hétköznapokban is központi szerepet tölt be az alkoholfogyasztás. Nem az ivászat térhódításáról akarunk okoskodni, sokkal inkább az italozási szokásról szeretnénk beszélni.

Amikor csak megkívánunk valami könnyűt és finomat, de partifogásként  is hasznos, ha van a tarsolyunkban néhány ínycsiklandó, ám meglepően egyszerű falatkarecept: hétköznapi összetevők kissé másként, fűszerrel és kis fantáziával megbolondítva. Dimén-Varga Tünde pszichológus szakvéleményét már több ízben is kérte szerkesztőségünk, ezúttal azonban kedvenc kipróbált szendvicsreceptjeit osztotta meg a Tétova ínyenc gasztroblog megálmodója.

Vitathatatlan tény, hogy a családunk egészsége mindennél fontosabb. Másként gondolunk erre gyermekként, és másként szülőként, amikor mi döntünk gyermekeink fejlődéséről, egészségéről, jólétük megteremtéséről, védelmükről. Az elmúlt években többször találkoztam olyan szülőkkel, akik úgy döntöttek: nem adatják be gyermekeiknek a kötelező védőoltásokat. Megpróbáltuk feltérképezni a helyzetet: mennyire számítanak ezek az esetek jelenségnek, és milyen következményekkel jár egyik vagy másik lépés.

Életforma, szenvedély, függőség. A futás – ha ráérzünk annak ízére – rendkívül hamar képes rabul ejteni. Így az öröm és fájdalom, eufória, mélypontok között mégiscsak a „meg tudtam csinálni” érzése a leginkább meghatározó. Ettől szabadulni nem lehet. Mint ahogyan attól sem, hogy vajon képes vagyok-e még többet, még gyorsabban szaladni?

„Horkolok? Még hogy én? Ezt nem hiszem!” Így is reagálhat az, akinek megmondják, hogy akarata ellenére megzavarta az éjszakai nyugalmat. Mi, nők hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a horkolás főként a férfiak „betegsége”, mindenképp szeretnénk elhatárolódni ettől a zavaró jelenségtől, és szinte kikérjük magunknak, ha valaki óvatosan tudomásunkra hozza, hogy bizony nem vagyunk kivételek.

Már egy ideje forgolódom az ágyban, talán elszenderedtem... Megfordítom a megmelegedett párnám, lassan szuszogok. Elalszom. Mintha álmodtam volna valamit, de hirtelen felriadok, rápillantok az órára: jaj, itt a reggel, én meg úgy érzem, fejemre esett a zongora – ismerős a forgatókönyv? Azok az átkozott álmatlan éjszakák! Hogy tehetnénk jobbá, erről kérdeztük a szakembereket.

Az erdélyi, de főként a székely konyha egyik legkedveltebb alapanyaga a burgonya. A különféleképpen elkészített húsok mellé szinte minden alkalommal krumpli kerül, a változatosságot legfönnebb annak elkészítési módja adja, amely, valljuk be őszintén, szintén eléggé egyhangú.

Igazi színpompa vesz körül most bennünket, épp ezért gondoltuk, hogy az őszt asztalunkon is megidézhetjük. 

Mostanában mintha megváltozott volna a táplálkozásunk. Egyesek legyintenek, hogy ez csak finnyáskodás, a divatos biofalatozás miatt válogatunk, de ennél többről van szó. Sok esetben orvosi tiltás miatt kényszerülünk mellőzni ezt-azt az étrendünkből. A ludas neve: allergia.

Akik követik az egyre népszerűbb Tétova ínyenc gasztroblogot, jól tudják, hogy Dimén-Varga Tünde segítségével élvezetesen lehet kalandozni az ízek világában. Egy különleges ételköltemény elkészítése, tálalása, fogyasztása szép úti emlékeket idézhet fel vagy vetíthet előre, de mindenképpen különleges hangulatot lophat a téli mindennapokba.

Számos tévhit él az immunerősítéssel kapcsolatban. Gyakran felmerülő kérdések, hogy egyáltalán szükség van-e erre, mikor és milyen készítményhez nyúljunk, ha tenni akarunk az egészség megőrzése, a szervezet megerősítése érdekében. A szakemberek szerint fölöslegesen nem kell beavatkozni az immunrendszer munkájába.

Rendszertelen, vagy éppen kimaradó menstruáció, meddőségi problémák, véget nem érő, eredménytelen fogyókúrák, éhségrohamok, pattanások, fokozott szőrnövekedés, petefészekciszták, fáradtság (energiátlanság). A PCOS, vagyis policisztásovárium- szindróma egy rendkívül összetett betegség, tünetei sokfélék lehetnek, így diagnosztizálni sem egyszerű. Bár az első tünetek általában nőgyógyászati jellegűek,  a PCOS hátterében meghúzódó inzulinprobléma a 2-es típusú cukorbetegség előszobája lehet.

Az elmúlt években látványosan megnőtt a borestek, borvacsorák, borkóstolók száma, és egyre gyakoribb a nagyobb rendezvényeken a borudvarok, borutcák jelenléte Székelyföldön és Erdélyben egyaránt. Vajon ennek fényében kijelenthető-e, hogy mindezzel arányosan nőtt a borismerők és igényes borfogyasztók száma régiónkban? Nagy Györggyel, a székelyudvarhelyi Gondűző Szálloda és Étterem, valamint a BigWine borkereskedés vezetőjével beszélgettünk borokról és borivókról.

A múlt havi könyvajánlóban futólag említettem A végét Bartis Attilától, és most szeretném komolyabban is a figyelmükbe ajánlani. Akit érdekel a kortárs magyar irodalom, annak kihagyhatatlan mű, véleményem szerint a legmagasabb szintet képviseli ebben a műfajban. Ha annyit mondok, hogy pár nap alatt elolvastam a 604 oldalas könyvet, mert egyszerűen képtelen voltam letenni, annyira magába szippantott, akkor lehet, hogy máris kedvet csináltam az olvasáshoz. De nem csak ennyit mondok…

Talán nem is nagyon létezik a sepsiszentgyörgyi Evilágihoz hasonló. Összetétele ugyanis koncertről koncertre változhat, zenéje pedig olyan széles skálán mozog, hogy az együttes alapítója és vezetője, Orbán Ferenc is hosszasan keresi rá a meghatározást. Aztán megegyezünk abban, hogy nem ez a lényeg, és nem fogok közös fotót sem kérni a zenekarról, mert az szintén teljesíthetetlen kérés lenne. Az Evilági együttes novemberben ünnepelte ötödik születésnapját, ez alkalomból pedig ötnapos koncertsorozattal összegezte az eddig történteket.

A magaskultúra találkozik decemberben a rock`n `rollal, legyenek résen, hogy le ne maradjanak a legjaváról! Az év utolsó hónapjának kultajánlója kövekezik.

Vékony kis könyvecske ez, tele olyan tartalommal, ami szívhez szóló, húsba vágó, és rendkívül tanulságos. Az írónő Péterfy Gergely író felesége. Már ez a tény is felkeltette az érdeklődésemet, meg egyáltalán, olyan szép és kedves a borítója, biztosan ilyen a tartalma is, gondoltam. És valóban, tele van szépséggel és kedvességgel, mélységes szeretettel, és akad benne humor is. De ugyanakkor fájdalom és veszteség, harag és bánat is. Olyan, mint az élet.

Énekeljenek, táncoljanak, nagyokat kacagjanak! Ugyanis könnyen lehet ilyen a november, ha időt szánnak mindarra, amit kultúrkínálunk. 

Pár hónappal ezelőtt bemutattunk néhány tehetséges erdélyi fotóst, akik művészi igényességgel fényképeznek esküvőket, ezúttal négy ambíciós nő került az objektívünk elé. Székelyföldiek, harmincasok, családanyák és fotósok. Munkájuk közös, történetük hasonló, ám látásmódjuk egyedi.

Csíkszeredában él, és bár sokan főként humoristaként ismerik, elsősorban színész. Kozma Attilával Hideg Hubáról, Arankáról, Gusztiról és Darth Vaderről is beszélgettünk.

1956 szeptemberében lázban égett Marosvásárhely, versenyvizsgát hirdettek: tehetséges fiatal énekeseket, táncosokat kerestek, hogy megalakulhasson az Állami Székely Népi Együttes. 134 taggal (60 kórista, 24-24 táncos és zenekari tag, műszaki és adminisztrációs munkatársak) vágott neki a csapat annak a nemes célnak, hogy a népdalt belopják az itt élők mindennapjaiba. Hogy sikerült-e nekik? Válasz erre a 60 év, amely az azóta a Maros Művészegyüttes nevet viselő társulat mögött áll.

A színház felől érkezett a film világába. Saját maga örömére kezdett el dokumentumfilmeken dolgozni, aztán ő csodálkozott a legjobban, hogy a Lakiteleki Filmszemlén tavaly és idén is díjat nyert. Úgy érzi, dolgozni csak ráérősen, nyugodtan, nem pénzért, nem határidőre, hanem a részletekre figyelve érdemes. És az emberekre.

Ezzel a címmel jelent meg nem sokkal ezelőtt Gyöngyössy János, László László és Magyari Hunor negyven erdélyi unitárius templomot bemutató gyűjteménye: az igényes kötetből megismerhetjük az épületek – és a települések – történetét, a látványos illusztrációk, rekonstrukciók esetenként a templomok századokkal ezelőtti, ma már nem látható állapotát is felidézik, emellett úgy láthatjuk e műemlékeket, ahogyan a legtöbben sosem: a levegőből. 

Színház, zene, szórakozás, kellő komolyság, magunkba fordulás: ki hogy szeretné indítani ezt a vadonatúj évet? A lehetőség mindenki számára adott, a januári kultúrkínálatunkban ezúttal is törekedtünk arra, hogy ne hagyjon hidegen.

Többen próbálták lebeszélni a színészi pályáról, de nem hagyta magát. Budapesti és marosvásárhelyi tanulmányait követően néhány évig a Csíki Játékszínnél dolgozott, 2014 óta pedig a vásárhelyi Tompa Miklós társulat tagja. A színpad mellett a zene, a festészet, az irodalom világa is vonzza. Az ember szinte nem is érti, hogy fér el ennyi tehetség és energia egy ilyen pici nőben.

A megérkezett, élő és forrongó művészet, valamint a biztosnak tűnő értékek intézményévé kíván válni a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központ. Vezetője Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, aki nem mellesleg a marosvécsi kastély és a Kemény-birtok egyik örököse, emellett az erdélyi művészet elkötelezett szolgálója, aki konkrét, megvalósítható célokat tűzött ki a központ számára.

Annak ellenére, hogy alig kezdődött el a színházi évad, Czikó Julianna csíkszeredai színésznő mögött mozgalmas időszak áll: miután nyáron átvette a Városmajori Színházi Szemle legjobb női főszerepért járó díját, most újra játssza Izabellát a Bányavakságban, ugyanakkor fellépett a Gyergyószentmiklóson rendezett Nemzetiségi Színházi Kollokviumon is. A szerepek, előadások és városok közötti kavalkádban csíptem el egy kávéra, hogy gratuláljak az elismeréshez, és azért is, hogy „megismerjem” az Édes Anna utáni Julcsit.

Születésnapomra kaptam a könyvet, s könnyű nyári olvasmányra számítva csak két évvel később, májusban vettem elő – minden más határidős szakmai kiadvány után tartogatva. Palya Bea Ribizliálom című önéletrajzi vallomása zavarba ejtően őszinte.

Marciról szólnak ezek a gondolatok. És Marcin túl a másságról, elfogadásról, sérültségről, a vele járó nehézségekről, illetve ezzel együtt a csodákról, örömteli pillanatokról. Arról, hogy beszéljünk egymással, kérdezzünk egymástól még akkor is, ha sokszor nehéznek, kényelmetlennek tűnik.

Lelkünk ápolása éppolyan fontos, mint a testünké. Valószínűleg így első olvasatra nagyjából mindenki egyetért velünk, de ha aprópénzre váltjuk a kijelentést, már lehet, hogy sokan húzódoznának a cselekvéstől. Manikűröshöz, kozmetikushoz, fodrászhoz gondolkodás nélkül elmegyünk, de kipróbálnánk-e női önismereti csoportot, amit – többnyire – lélekkurkászok vezetnek? Lelkünk ápolásáért, önmagunk jobb megismeréséért, netán a változásért? Jó hír, hogy vannak nők, akik mernek, és egyre több erre a lehetőség is.

Amikor a rekeszizom egymás után többször önkéntelenül és görcsösen összehúzódik, hukk, akkor ez gyors belégzést okoz, hukk, aztán a gégefő hirtelen lezárul, hukk, és ilyenkor egy furcsa hang hagyja el a szánkat: hukk. A légzés egy pillanatra elakad, hukk, majd kezdődik minden elölről. Hukk. Érthetetlen is, hukk, hogy miért nevezték csuklásnak, amikor tisztán hallszik, hogy nem csuk-lik, hanem...hukk-lik az illető. Lehet, hogy ez az egész viccesnek tűnik, hukk, de egyáltalán nem az, sőt kifejezetten kellem...hukk..etlen.

Ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy – cseng a fülemben a mondás, melyet gyermekkoromban oly sokszor hallottam. És valóban, a nyelvismeret – saját, anyanyelvünké és az idegen nyelveké – manapság elengedhetetlen készség. De mikor javasolt és érdemes elkezdeni kisgyermekünket idegen nyelvre tanítani? A bevált receptről és a tévhitekről okultunk ezúttal.

„Még táncolsz?” Teszik fel sokan a kérdést, amikor találkozunk. Tudják, hogy hozzám tartozik, része a személyiségemnek. Valójában már negyedik osztályban levett a lábamról, elég volt végignézni a Táncvarázs című sorozat egyik részét, sőt arra is emlékszem, hogy kire figyeltem fel először.  A szentesi születésű László Csaba keringőzött, én pedig arról ábrándoztam, hogy milyen jó lenne hozzá hasonlóan suhanni a parketten.

Gyakran lázadunk, esetleg csak lázadozunk – kicsi dolgokért, nagyokért, valami ellen, valamiért. Kamaszként még a külsőnk is tükrözi a szembefordulást, felnőttként esetleg jól kendőzzük a véleményünket. Évkezdő lapszámunkban a lázadás mibenlétéről kérdeztünk nőket, akikről valahogy sejtettük, vagy éppen tudtuk, hogy van a témában tapasztalatuk.

Lendület, szenvedély, odaadás, bátorság, ölelés, ösztön, szomorúság, fondorlat, gondoskodás, vágyakozás, kacérság, bátortalanság, megalkuvás, megfontoltság, kétségbeesés, akadékoskodás, jóhiszeműség, kiszámíthatatlanság, aprólékosság, céltudatosság, szépség, gyönyör… és még nagyon sok kifejezés jut eszembe a nőről.

Érdekes módon még a műveltebb, tájékozottabb emberek között is akad, aki furcsán tekint a pszichológusra. Pedig az embernek lelke is van, nemcsak teste, és ahogy a test „elromolhat”, a pszichének is lehetnek problémái. Továbblépve, ha lelki életünk viszonylag rendben van, sokkal szebbnek tűnik maga a világ is. Ha baj van, akkor miért is lenne a gyengeség jele a lélek gyógyítójához, pszichológushoz járni? Ugyan már, beszélgetéssel mit lehet elérni? – szinte hallom néhány olvasónk replikáját. A válasz: sokat.

Emberség segíteni olyanokon, akik rászorulnak. Eléri ez valakinek az ingerküszöbét? Puffogtatni lehet ilyeneket, hogy társadalmi felelősségvállalás, nemes ügy, jó cselekedet, de nincs értelme magyarázni azt, amit mindenki ért, tud, érez. Adományozni, jótékonykodni alig szoktunk. A mi társadalmunk az egzisztenciális nehézségek miatt sem érzékeny erre a fogalomra, erre a cselekedetre. Vagy másként érzékeny, dühös lesz, ha valaki kér tőle. Mi hisszük, hogy mindenki szeret adni.

Az adventi időszak kezdetével az éj leple alatt nesztelen surranással belopakodik hozzánk a Csoda. A lakás falain eddig ismeretlen okokból üresen árválkodó szegekre, eddig fel nem fedezett akasztókra egy éjszaka leforgása alatt felkuporodnak a csillogó tobozok, girlandok, ünnepi díszek. Mikulás, rénszarvas és hóemberek hagyják ott képmásaikat az ablaküvegen, kis mécsesek tolakodnak az ablakpárkányon útjelzőként a Várvavártnak.

Válások, exférjek, újraházasodások, mozaikcsaládok mindig is voltak. Ha a családfánkat elemezzük, biztosan találnánk olyan leszármazottakat, akik ilyen formában éltek. Újrakezdték. Mostanában ez egyre gyakoribb.

Kutya, macska, hörcsög, papagáj... Szülőként előbb-utóbb szembesülünk a kéréssel, hogy házi kedvencet szeretne a gyerek. Azonnal eleget teszünk az óhajnak, vagy inkább átgondoljuk, hogy mi mindennel jár egy új családtag érkezése? Mert egy élőlény nem játék, és jó lenne, ha minden szülő mérlegelné, megbír-e még egy plusz „terhet”, mielőtt a gyerek mellé beszerez egy állatot is, és van-e benne elég türelem, következetesség, hogy fokozatosan „gondozóvá”, gazdává nevelje a gyerekét.

Mon’ ki tittán, makka! - viccelődünk néha azzal, aki pöszén beszél. A beszédhibának azonban a fele sem tréfa. Szinte minden második gyerek rosszul ejti ki a szavakat. Bár 5 éves korig nem feltétlenül kell problémaként tekinteni rá, a beszédhibákat ajánlott minél hamarabb korrigálni.

A szokás hatalmát gyakran emlegetjük, és igencsak jogosan: fogódzót és biztonságot ad. De mi a szokás? – teszi fel a kérdést a decemberi Nőileg Egyensúly rovata. Számos példát hoz arra vonatkozóan, milyen rituálékat, hagyományokat és szokásokat gyakorlunk automatikusan, gyerekkorból hozva, miközben számos esetben épp ezektől szabadulnánk meg.

Van, aki úgy gondolja, a nevelés szerves része, és van, aki szerint más módszerekkel is megtaníthatjuk a gyermeket a helyes viselkedésre. A régebb előszeretettel alkalmazott tenyeresről, körmösről, sarokba állításról, bizonyos dolgoktól való eltiltásról sokunknak vannak kellemetlen emlékei, szülőként mégis előkerül néha a büntetés mint eszköz. Mikor és hogyan büntessük a gyereket? Büntessük-e egyáltalán? Van-e haszna, hatása? Milyen más módszereket használhatunk? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ.

Nem csalás és nem ámítás, a skandináv országokra jellemző nyugalom valódi, szinte kézzel fogható, és a legnagyobb pozitívum, amit Norvégiáról elmondhatok. Persze nem az egyetlen. Sőt odáig megyek, hogy nem is tudok negatívumot említeni, mert nem volt ilyen tapasztalatom. Ez az ország nemcsak a tájaival nyűgözött le, hanem a benne élő emberek kedvességével, az élet és a természet iránti szeretetével, valamint az ebből fakadó békés, nyugodt életmóddal is.

Milyen edényben tárolják a szentmise bemutatásához szükséges ostyát? Na és a misebort? Hol vannak a papok liturgikus ruhái? Vállfán tartják őket, vagy hajtogatják? Hol öltözik át a pap? Meg tudja nézni magát egy tükörben, hogy nem áll-e ferdén rajta a stóla? Megkérdeztük. Megmondták. Olyan helyre látogatunk el, ahol nem járunk minden nap. Vendégségben Erik atyánál a Csíksomlyói Kegytemplom sekrestyéjében.

Tetszik a meleg mediterrán, de szívünk hasad a hűvös skandinávért is? Szeretjük a vintage-t, de vonz a klasszikus fényűzés és a nagypolgári elegancia is? Legszívesebben minden stílust egybegyúrnánk? A megoldás: eklektika. Merészek és jó ízlésűek előnyben!

A címben szereplő három jelző nemcsak a koreai ízvilágra utal, hanem a kelet-ázsiai kis félsziget egészére, fizikai és szellemi mivoltára egyaránt. Így tapasztaltuk nyolc hét ott-tartózkodás során – ez idő alatt az ember már alaposabban meg tud ismerni egy országot, főleg, ha a gyakornoki munka mellett utazik, kirándul, és majd’ minden helyi jellegzetességet kipróbál.

Képzeljünk el egy idilli lakást. Csukott szemmel, fejben rajzoljuk meg álmaink otthonát. Azt a helyet, ahová mindig szívesen térünk haza, ahol otthon érezzük magunkat, amely biztonságot ad. Biztos vagyok benne, hogy a kedves olvasó képzeletbeli tökéletes lakása eltér az enyémtől, de abban is biztos vagyok, hogy egy dolog mindkettőnk lakásában ott van: egy hatalmas kandalló. 

Nem csak egyszerűen lakberendezési stílus a reneszánszát élő vintage. Nosztalgia és kényelem, kifinomult elegancia, habkönnyű csipkékbe, kárpitokba, pasztellszínekbe (is) csomagolva. A stílus maga a nagybetűs életérzés: visszafogott, de mégis mindent elmond arról, kik vagyunk, miként élünk, gondolkodunk. Régi szép idők felidézése, porcelánnal, csipkével.

Gyerekkorom óta több alkalommal is jártunk Horvátországban. A tengerpart és a hegyek találkozása, a különleges növényzet, a kékeszöld tenger időről időre visszavonzottak, az azonban valamiért soha nem tűnt fontosnak, hogy a fővárost is megnézzük. Holott Zágráb is megérdemel egy esélyt.

Nem olasz nyelvlecke kezdődik, hanem ezek a hetedik legnagyobb itáliai város népszerű jelzői: a művelt, a vörös, a kövér. A sort folytathatnám az árkádok, a tornyok városa megnevezésekkel is. Bár Emilia Romagna tartomány fővárosa nem annyira felkapott, mint akár a közeli Firenze, Ravenna vagy Velence, de ha hétköznapi és valódi, nem turistaáradattól elhomályosított olasz hangulatra vágyik valaki, akkor irány Bologna!

Otthonunk szíve a konyha. Szívügyünk, hogy jól, sőt, nagyon jól érezzük magunkat benne, hiszen sok időt töltünk ebben a helyiségben. A konyha meghatározó eleme a bútorzat, de legalább ennyire fontos a praktikus, könnyen tisztítható, tetszetős falburkolat is. Csempe vagy üveg, esetleg fém? Mit válasszunk, milyen stílushoz mi passzol? Sándor Szidónia Juliánna belsőépítész segít, hogy ne keveredjünk el a burkolat-labirintusban.

Egy ideje hűvösebbre fordult az időjárás, és egyre több időt töltünk bent a lakásunkban. Sokkal hamarabb besötétedik, így inkább kívánja a szervezetünk azt, hogy begubózzunk, olvassunk, forró teát szürcsölgessünk, kötögessünk, zenét hallgassunk. Ősszel mindig a kellemes tevékenységek közé tartozik, hogy melegséget sugárzó dekorációval ruházzuk fel lakásunkat. Ilyenkor próbálunk minél több puha, színes és meleg tárgyat bevinni az életterünkbe. Hallgassunk a szívünkre és lelkünkre, de vegyünk figyelembe néhány tanácsot is. A lényeg viszont, hogy olyan otthont varázsoljunk, ahová jó hazamenni.

Szerintünk a nők zöme imádná, ha lenne gardróbszobája. Bevalljuk, mi közéjük tartozunk. Mint ahogyan azt is, hogy volt, amikor inkább a helyszűke, mint a pénzszűke akadályozott meg egy harmadik barna lovaglócsizma beszerzésében… Milyen is a jó gardrób? Mutatunk néhány ötletes megoldást.

Sokszor gondban vagyunk, hogy a hosszú hétvégéket vagy a rövidebb szabadságokat hol töltsük el. Általában, szinte zsigerből, valamilyen külföldi településen gondolkodunk. Pedig itthon, hozzánk sokkal közelebb is számos felfedezni való hely van. Ha nagyvárosi hangulatra, történelmi városközpontra, múzeumokra, stílusos kávézókra, gourmet fogásokra vagy zsongó hangulatra vágyunk, Kolozsvár igazán jó választás.

Hargita megye eldugott csücskében található a nevében méretes, ám a valóságban aprócska zsákfalu, Nagysolymos. Itt szolgál református lelkészként Kászoni Szilárd, s feleségével, az ugyancsak lelkipásztor Kászoniné Fejős Gabriellával itt nevelgetik az életre szőke angyalkáikat: az ötéves Katát, a hároméves Bulcsút és az egyéves Gyulát. Papilak-vizitába mentünk, s kellőképpen megcsodáltuk nemcsak az igényesen rendezett falusi portát, de családcentrikus életmódjukat is.

Róma pezsgő nagyváros, annyi látnivalóval, hogy lazán túladagolásos állapotba kerülhet az ember, ha nem szelektál, nem tartogat élményeket egy újabb látogatásra. „Gyakorlottabb” utazókként ezt tartottuk szem előtt, a késő őszi időpont pedig a kellemes hőmérsékletben lehetővé tette a hatalmas sétákat...

Nagykároly az a város, ahol néha úgy érzed magad, mintha Magyarországon lennél. Rengeteg magyar szót lehet hallani az utcán, még a románok többsége is beszéli a nyelvet. Nem néznek furcsán rád, ha turistaként érdeklődsz a legfőbb látványosságok felől. Bőven van belőlük a Szatmár megyei, Szatmárnémetitől mindössze harminchat kilométerre fekvő településen. Ha valaki odalátogat, megéri rászánnia egy egész hétvégét.