Megértettem, hogy mire gondol. Nem szégyen, hanem teljesen jogos érzés. Minden anya volt ebben a tehetetlen, végtelennek tűnő küszködésben, csapdába esve a saját testi és a kisbabája szükségletei közötti szakadékban, amit tetéz a környezet irreális elvárása.
Az anya-támogatási-rendszer
Emlékszel? Az utolsó harmadban már alig aludtad át az éjszakákat. Hol kényelmesebb pozíciót próbáltál találni, hol meleged volt, betakaróztál, utcai zajokra ébredtél, vagy vécére kellett menned, és ha már kimentél, ittál is, vagy megnézted, mi finomat találsz a hűtőben. A tested már nehezen tudott mélyen és kényelmesen aludni. De képes voltál orvosolni a diszkomfortod, és visszaaludni.
Egy kisbaba is képes ugyanezeket a diszkomfortokat orvosolni, ám csakis egy válaszkész és gondos támogatási rendszer segítségével, amit úgy hívnak, hogy ANYA.
Ha elveszed tőle az anya-problémamegoldó-rendszert, a csecsemő teljesen tehetetlenné válik. Mi több, ez a kisbaba veszélybe kerül.
Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (AAP) és a WHO jelenlegi (2022-ből származó), biztonságos csecsemőalvással kapcsolatos ajánlásai szerint: ajánlott, hogy a csecsemők a szülők szobájában aludjanak, a szülői ágy közelében, ideális esetben legalább az első életévben. Bizonyítékok támasztják alá, hogy a szülők szobájában, külön felületen való alvás akár 50 százalékkal csökkenti a bölcsőhalál (SIDS) kockázatát. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha a baba külön szobában alszik, a bölcsőhalál éjszakai kockázata megduplázódik. Sok egészségügyi szakember (és tanácsadó) nincs tisztában ezekkel a hivatalos gyermekgyógyászati ajánlásokkal és az azokat alátámasztó biztonsági okokkal.
Az AAP nem javasolja az otthoni légzés- és pulzusfigyelők használatát, mert nincs bizonyíték arra, hogy a hagyományos bébiőrök és kamerák csökkentenék ezt a megnövekedett bölcsőhalál kockázatot. Az AAP és WHO tisztában van azzal a ténnyel is, hogy a legpihentetőbb az anya számára, ha a csecsemő közvetlenül mellette alszik. Ennek biztonságos megvalósítására számos javaslat és előírás született.
Összehangolódás: amikor a testek „egy ritmusra” járnak
A kisbabák kapcsolódásban tanulnak és jelzik a szükségleteiket. A szinkronizáció program olyan erős a babákban, hogy testkontaktusban képesek hozzánk igazítani a szívverésüket, a légzésüket, a testhőmérsékletüket, sőt, a vércukor szintjüket is. Egy légtérben alvás közben is érzékelnek minket, és hatással vagyunk a légzésükre és az alvásukra, így jelenlétünkkel ösztönözzük az optimális fejlődésüket. Testkontaktusban sírva a stresszhormon szint nem emelkedik nagyon magasra, és rögtön helyreáll, amint megvigasztalódott a csecsemő. A co-reguláció kölcsönös, hiszen az anya is akkor képes ráhangolódni a babájára, és érzékenyen reagálni a szükségleteire, ha a kicsi a közvetlen közelében van éjjel-nappal.
Kisgyermekkorban az érzelmi fejlődés megelőzi az intellektuális fejlődést. Az érzelmeket és a motivációt szabályozó agyi központok gyorsabban fejlődnek, mint a gondolkodás, a logika és az önszabályozás központjai. Ez azt jelenti, hogy
logika nincs, amivel értelmezhetné a helyzetet, önszabályozás nincs, amivel megnyugodhatna, elfutni sem tud. Egyetlen dolgot tehet, ha nincs egy felnőtt, aki válaszoljon a sírására és akire ráhangolódhat: az „energiatakarékos” kétségbeesés állapotában elhangolódik.
A kétségbeesés állapota és az elhangolódás
Amikor nem válaszolunk a csecsemő hívására, amikor magára hagyjuk a szükségleteivel, arra tanítjuk őt, hogy nem számíthat ránk, ez a hely számára nem biztonságos, nem támogató. Az érzékeny csecsemő krónikusan szoronghat például, ha összehangolódási szükséglete rendre nem elégül ki. A szorongás és kétségbeesés túlságosan intenzív érzés egy törékeny idegrendszer számára. A folyamatosan magas stresszhormonok gátolják az optimális fiziológiai fejlődését. Máté Gábor traumakutató szerint a természetes védekezési mechanizmusa a csecsemőnek az elhangolódás. Vagyis, a valóságtól való elhúzódás, eltávolodás, amely következtében talán sohasem fogja elsajátítani a saját érzelmi problémáival való megbirkózás, a biztonságos kötődő kapcsolódást. Könyveiben gyakran utal arra, hogy a későbbi figyelemhiány-zavar forrása maga az elhangolódás lehet. Az anya-baba kötelék normális alakulásának megzavarása ténylegesen megváltoztathatja a baba agykémiai folyamatait.
A kutatások azt mutatják, hogy amikor az anyák és a babák egymástól távol alszanak, még akkor is, ha az anya továbbra is felkel a babához, akkor:
– a babák természetes alvásritmusa módosul – mélyebben alhatnak, ami számukra nem biztonságos. A mély és felületes alvásciklusok módosulása gátolja az agy optimális fejlődését, ami számottevően a felületes alváskor megy végbe.
– a babák ritkábban ébrednek, de az összesített stresszszintjük magasabb, és éjszaka összességében többet sírnak.
– az anyák ritkábban ébrednek, viszont teljesen felébrednek, tovább maradnak ébren, és összességében sokkal kevesebbet alszanak. Különösen a mélyalvás mennyisége csökken drasztikusan.
– a szoptatás is sérül, ha az anyák és a babák külön alszanak. A babák a kalóriáik körülbelül egyharmadát éjszaka veszik fel; ha ritkábban szopnak, csökken a bevitt mennyiség és csökken az anyatej mennyisége. A külön alvás összefügg a korai elválasztással.
– az anya-baba szinkronizáció sérül. Gyakorlatilag minden, biológiával kapcsolatos kutatás, amely az anya-baba köteléket vizsgálta, negatív – részben hosszú távú – élettani változásokat talált, amikor a válaszkészség normális menetét megzavarják.
Az alvástréningek
Az alvástréning-programok szerzői által végzett vizsgálatok szerint a programok általában működnek. De ezek a vizsgálatok nem számolnak azokkal a családokkal, akik feladják a programot, mert a szülők nem bírják lelkileg; és jellemzően nem vizsgálják a baba élettani vagy érzelmi „költségeit”, illetve a szoptatásra gyakorolt hatást.
Az alvástréningek első napjaiban az anya és a baba is mérhetően stresszel, és
Egy független vizsgálat a kortizol – egy stresszhormon – szintjét mérte, és azt találta, hogy az éjszakai elkülönítés összefüggött a babák nappali gyengébb megküzdési készségeivel. Ez azt jelenti, hogy a baba éjszakai elkülönítése erősebb stresszreakciót vált ki nappal is, rutinszerű nappali stresszhelyzetben.
Jellemzően a programok harmadik napján a baba „elhangolódik”: a viselkedésén már nem látszik a distressz, mert abbahagyja az anya hívását. Az anya – mivel már nem hall sírást – már nem stresszel a különválás miatt. De a baba stressze folytatódik – csak éppen nem lehetett hallani.
A babáknak kétmódú „védekező programjuk” van, amely distressz esetén automatikusan lefut, és normálisan odavonzza a felnőttet. Előbb tiltakozó módban sírnak, ha ez nem hoz segítséget, végül „energiatakarékos” kétségbeesés módba váltanak, és abbahagyják a sírást, hogy kalóriát spóroljanak, miközben a stresszhormon-szintjük magas marad. A tiltakozó és kétségbeeséses mód között váltogatnak, ameddig bírják – mint egy szaggatott vészjelzés. Végül benne ragadnak a kétségbeesett tehetetlenségben, és az elhangolódásban. Nincs olyan alvástréning-kutatás, amely azt vizsgálná, hogy
A saját ösztöneink is tiltakoznak az ellen, hogy a babánkat magára hagyjuk, akkor is, ha még sosem hallottunk a SIDS-ről, fulladási veszélyekről vagy az élettani változásokról. Az anyai bölcsesség belénk van kódolva, és a legtöbb esetben nagyon jól működik.
De akkor hogyan fogja a baba átaludni az éjszakát, ha nem „tanítjuk” meg rá? A részletekről cikkünk második részében olvashattok.
korábban írtuk
Boros Viktória: Jött a szenvedély, és átírta az életem
Székelyudvarhelyen van egy kis cukrászműhely, amely megtestesíti a visszafogott, franciás eleganciát. Boros Viktória széles mosollyal fogad minket: rögtön hozzáfog egy málnás-pisztáciás torta dekoráláshoz, és az édes élet keserédes dolgairól mesél közben.
