Fáradékonyság, étvágytalanság, hányinger, hasmenés, testsúlyvesztés, bőrirritáció, viszketés – igen, kellemetlen helyeken is. Minden korosztályban előfordul, de leginkább a kisgyermekeket érinti bélférgesség, melynek számos tünete és kórokozója van.
Alig pisil belé a szarvas a Nagyvízbe, nekem a gondolataim éjjel-nappal az iskola körül kezdenek forogni. Így van ez már, mióta az eszemet tudom, s annak biza ide s tova negyven éve.
Nem mindig világos, mitől fáradsz el a nap végére főállású anyaként. Végülis csak homokoztunk, mesét olvastunk, babáztunk, a babáknak is mesét olvastunk, fodrászosat játszottunk: valamennyi hajtincsemet leellenőriztük, hogy kijön, vagy sem.
Sokunkat megrázott a tavalyi, magyarországi eset, amikor egy négyéves kisfiú életveszélyben lévő édesanyjához hívott mentőt. Nyilvánvalóan adódott a kérdés: hogyan készítsük fel a gyerekeinket a hasonló helyzetekre?
Azt hiszem, már írtam a „még egy videó és jövök” és az „ez az utolsó” videó jelenségről. Ez a napi szintű hazudozás, ha belegondolsz, eléggé ártalmas lehet. Mert te – talán – tudod, hogy nem egy videó lesz.
Ki dönthet egy gyermek sorsáról, különösen élet-halál helyzetekben? Megtagadhat a szülő egy életmentő kezelést? Mi előbbre való: a vallásgyakorlás szabadsága vagy az élethez való jog? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk ezúttal Lukácsi Katalin ügyvéddel.
Márton Attila huszonötödik tanévét kezdi Bákó megyében. Magyar nyelvet oktat Lábnyikban, bölcsődés és óvodás gyermekek magyar tevékenységekre való eljuttatását szervezi Lészpeden. Egyike azon kevés erdélyi pedagógusnak, aki Moldvában alapított családot.
L. és P. most teljes mértékben a tündérek valóságában élnek. Annyira, hogy minden alkalommal, amikor beülünk a kocsiba, L. közli, tündért látott. Én minden alkalommal örülök neki, megkérdem, szép volt-e. Mindig szép és mindig lila szoknyát visel.
Így június végén szerintem mindenki gyakori gondolata a fagyi, a dinnye és a nyaralás. Én is azt érzem, ezzel az írással most nem mennék mélyre. Azaz de, csak inkább egy tó vagy tenger mélyére, de ezúttal egy mezőről – is – mesélek.
Vannak kijelentések, amelyeket a szülők egy része – még ha titkoltan is, de vár. Az egyik például ez: „Betiltják a közösségi médiát a tizenhat év alattiaknak.” Amikor az ausztrálok megalkották a törvényt, megkönnyebbülést éreztem.
Gergely Ildikó több mint húsz éve dolgozik bölcsődében, azóta gyerekek százai rajonganak érte: délutánonként alig akarnak elszakadni tőle, és ha lehetne, sok apróság haza is vinné őt örökre. Az a fajta nő, akiből árad a szakmája szeretete.
Láttál már rosszul viselkedő felnőttet? Igen, tudom, hogy láttál. Sőt, talán, nagyon ritkán, még magadon is észreveszed, hogy egyes helyzeteket kezelhettél volna érettebben is.
Édesanyám, maga nem értheti, nincs is annál szebb és jobb, mint amikor van egy ilyen bandád. Mindenkit ismersz már totyogós korod óta, és bár szétszéledtetek, a füttyszóra rohantok, és csak ültök a nyári estéken a poros utcán, és lógatjátok a lábatokat.
Öt gyermek, négy fiú és egy lány édesapja, az Oklándi Unitárius Egyházközség lelkésze, ugyanakkor feleségével, Csillával a szovátai Sirülők néptáncegyüttes oktatója immár tíz éve. Júniusban elsőként Tőkés Lóránt válaszolt villámkérdéseinkre.
Megér egy külön „misét” az a gyakori élethelyzet is, amikor az elvált szülő külföldre költözik, és viszi/vinné magával a gyerek(ek)et is. Hogyan segíthetjük elő egy békés megállapodás létrejöttét a másik szülővel? Erről kérdeztük Lukácsi Katalin ügyvédet.
Mit szabadjon egy gyermeknek és mit nem? Ez itt a kérdés! Tényleg létfontosságú tudománynak tartom a filozófiát, de még a sztoikusok sem gondoltak arra, hogy mikor mondjunk nemet a csemeténknek, és mikor legyünk rugalmasak a határokkal.
Fejér Szende gyermekkora óta rajong az égboltért. Nem lett csillagász, ám távcsöveket árul, és gyermekeknek, felnőtteknek mutatja meg a csillagokat. Szeretné, ha minél többen megtapasztalnák: ha felfelé nézünk egy egész univerzum tárul elénk.
Romániában elsőként vágott bele a Hópárduc-módszer gyakorlatba ültetésébe a kolozsvári Telemark Sportegyesület, melynek vezetőjével, a fejlesztő falmászás egyik mentorával, Décsei Leventével beszélgettünk a módszerről, az általuk tapasztaltakról.
A Csobotfalván élő Váta Irénke, férje, Koppány és három gyermekük a tudatosan minimalista, önellátásra törekvő életforma szellemében élik mindennapjaikat. Számukra ez mélyről jövő késztetés, tudatos választás.
Immár két hónapja, kisbabája hozzátáplálásával egyidejűleg váltott életmódot. Sporttal, tiszta étkezéssel, mentális megújulással. Úgy érezte, a tőle telhetőt megtette, jó úton halad, és immár a felnőtt méltóságával és elfogadással tud testére tekinteni.
Öt gyermek, négy fiú és egy lány édesapja, az Oklándi Unitárius Egyházközség lelkésze, ugyanakkor feleségével, Csillával a szovátai Sirülők néptáncegyüttes oktatója immár tíz éve. Júniusban elsőként Tőkés Lóránt válaszolt villámkérdéseinkre.
Hónapok óta figyelem az anyatársak táskáit: hogyan tudnak mindent is belezsúfolni naponta, ötleteket lopok, miként lehet még profibban felkészülni a mindennapok váratlan kihívásaira. Innen jött a kíváncsiság: mit cipelnek táskáikban szerzőink magukkal?
Édesanyám, maga nem értheti, nincs is annál szebb és jobb, mint amikor van egy ilyen bandád. Mindenkit ismersz már totyogós korod óta, és bár szétszéledtetek, a füttyszóra rohantok, és csak ültök a nyári estéken a poros utcán, és lógatjátok a lábatokat.
Engedd el tévedéseidet. Bízz Istenben, megbocsát a Teremtő. Ne légy túl kegyetlen önmagadhoz. Tévedéseidet nem tudtad kikerülni. Nem tudtad megvédeni magadat tőlük. Jönniük kellett. A tévedéseknek.
Dühös vagyok az ébresztőre. Nem ér, hogy máris reggel van. Amikor olyan melegen és puhán ölel körül az ágy. Nyújtózkodom egyet. A madarak reggeli csicsergését hallva, máris öröm férkőzik a szívembe, hiszen tavasz van végre…
Nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. De hogy az év összes teendőinek jó százaléka arra a bizonyos hétre esett, az holtbiztos. Egy oldalnyi olvasásidőm nem jutott egész héten – ez pedig egyenes út a gonosz boszi jelmez magamra öltéséhez.
Tény, hogy vannak futók, akiknek az ultra jó, de az biztos, hogy anyának lenni is ultra jó. Bármelyiket kezded el, óhatatlanul tolódnak a határok, és azon kapod magad, hogy az újabb és újabb hosszú távok egyszer csak bébitávokká törpülnek.
Szombaton Enikővel ketten vagyunk szolgálatosak. Ő rakja az árut, én kiszolgálok. Úgyis jobb, ha gyógyszerész van elöl.
Hosszú napokon át nézem az otthonom sebeit. Néhány milliméter hasadás függönyön, takarón. Leszakadt akasztó a törlőről és a székpárnáról. Nézem a sebeket, és tervezem, hogy megoldom, kijavítom, begyógyítom, foltozom, ragasztom.
Divattervezőnek tanult, illusztrátor lett belőle. Jellegzetes rajzai valósággal behúznak a mesék világába. Decemberben elsőként Kürti Andrea, a csíkszeredai Gutenberg Kiadó művészeti vezetője válaszolt a Marcel Proust által elhíresült villámkérdésekre.
Mi lenne, ha újra megtanulnánk a felhők történeteit, a kavicsok csendjét?! A levelek erezetének találkozását a tenyér vonalaival. Az idős fakérgek bölcsességét és a gyermekünk tekintetét, amikor észreveszi ezt a sok csodát.
Kisgyermekkoromban Kobátfalván az idősebb asszonyok a házimunkák sokaságát jól megszabott rend szerint végezték. A mosásnak is volt egy napja a héten. Nem kapkodtak össze-vissza, semmi idegbaj.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Fiatal, energikus, céltudatos – így jellemezhetjük röviden Varga Emőkét, Székelyudvarhely legfiatalabb háziorvosát. Gardróbja egyszerre tükröz visszafogott eleganciát, praktikumot és vidám, egyéni stílust.
Székelyföldön hihetetlenül gazdag volt gombában az idei nyár, rókagombát tömegesen lehetett látni a piacokon. Ami nekünk a gyerekkor erdei kalandja, a nyári erdők természetes ajándéka, az máshol különleges és nagyra becsült alapanyag.
A szemöldök az arc egyik legmeghatározóbb részlete: szigorúbbá, szomorúbbá vagy üdébbé teheti a tekintetet. Bodó Hortenzia sminktetoválóval arról beszélgettünk a Kencében, hogyan találjuk meg a hozzánk illő formát, és mit kerüljünk el.
Pap Kriszta sokszor kipróbálta magát modellként, de ez szinte soha nem az ő ötlete volt. Nagyon szereti kitalálni azonban, hogy mit szeretne viszontlátni a róla készült felvételeken: legyen az a saját kismamafotózása, vagy épp ez a mostani fotózás.
Más élményt nyújt egy ital, ha madárcsicsergés közepette vagy egy zajos bevásárlóközpontban fogyasztjuk. Egy jó társasággal vagy a szerelmünkkel egy hűs teraszon, lassan elkortyolt ital a nyár egyik legszebb pillanata lehet.
Gyermekkori emlékeim egyik legkedvesebbike, amikor a szüleim nyár elején hazaállítottak egy maroknyi frissen szedett eperrel. Vagy zöldborsóval. Sáros újkrumplival a mezőről. Az elsőket megkóstolni, illatukat beszívni ötcsillagos élmény volt.
Az erdő-mezőjárás kiégésmegelőző kiszakadás a városi létből, remekül csendesíti a mókuskerék-stresszet. A kíméletesen gyűjtött növények feldolgozása, a közös főzés pedig jó alkalom egymás alaposabb megismerésére, kapcsolódásra, közelebb engedésre.
A rendezvényszezonban sok olyan nő is előveszi a sminkkészletét, aki a hétköznapokban alig vagy egyáltalán nem festi magát. A tartós alkalmi smink a bőr előkészítésén és a helyes technikákon is múlik, hangsúlyozza Burján Krisztina kozmetikus-sminkes.
Nyáreste van. A nap már éppen lemenőben, a kert csendjét sürgés-forgás, edények csörömpölése, nevetés veri fel. Nemsokára füst száll fel, majd az összetéveszthetetlen illat, amely lassan betölti a teret. Megérkeztünk. Az élet valódi ritmusához.