gyermek

Valóságos üzleti ággá nőtte ki magát a gyerek-szülinapoztatás. A recept: játszóház vagy szabadidőközpont, üdítő, pizza, torta… De van, kell mérték? A jóból is megárt a sok?

Megkezdődött a tanév, az első iskolásként. Ennek a fele sem tréfa – fogalmazódik bennem már az első néhány nap után, amikor este kilenckor még tízórait pakolok, iskolatáskát ellenőrzök. Ezután már tényleg így lesz?

A parton hasalok, a proseccóm szürcsölve. Tüske voltam egész nap. Szerencsére, a férjem rögtön reagált, és nem hagyta elrontani az egész délutánt. Hozta a kedvenc italom, a gyerekeket kézen fogta, és irány a tenger!

Kilép a babakorból, elkezd gügyögni, majd beszél, és egyszer csak füllent egy nagyot. Elmeséli például, hogy kék nyulat látott a napközi udvarán. A szülő megdöbben, és kétségbeesik: hazudik a gyermek! Pedig nem, szó sincs erről.

A Mentsétek Meg a Gyermekeket Alapítvány 2022-ben közzétett felmérése azt mutatja, csaknem egymillió gyermek úgy nő fel Romániában, hogy a szülei távol tőle, egy másik országban vállalnak munkát, és évente csak pár hetet töltenek együtt.

A kerti függőágyban pihen, mint oly sokszor nyár ideje alatt. Egy megszáradt diófalevél száll lomhán meztelen lábára. Épp így kúszik vissza életünkbe a nyár könnyedsége után az ősz terhe is, gondolja.

Az online térben szabadon áramlik mindenféle információ, ezért bizonyos esetekben jobb, ha egyszerűen letiltjuk azokat a weboldalakat, amelyeket szerintünk a gyermekünk nem látogathat különféle okból: például mert pornográf tartalmat talál.

A fűszerkertnek a házhoz a legközelebb kell lennie, csak kilépjek a nyári reggelbe, s kezem ügyében legyen a csombor, a leostyán, a menta. Ebédfőzés a kertből szedett zöldségből a konyha-étkező-nappaliban. Ez az álmom, a lányom ezt az életet (is) lássa.

Először egy kép született meg a gondolataimban: ők hárman, egymást ölelve, mintegy védőbástyaként Mátka Virág körül. Aztán beszélgettünk is anyaságról, női mintákról és szerepekről, féltésről, cinkosságról. Ősbizalomról és elengedésről.

Félek a fájdalomtól. De a legtöbbünk így van ezzel. Előkapargatni sérüléseket, s szembenézni velük sokkoló, bénító is lehet. Azonban ha nem tesszük, az elfojtásaink rabjai maradunk, és elfelejtünk igazán élni.

Bár a szakszerű megnevezése újszerűen csenghet, maga a jelenség fájóan gyakori: a szülői elidegenítés az, amikor válás után az egyik szülő a másik ellen uszítja a gyermeket.

Második éve, hogy apa-fia programmá lett a napi ingázás, néhány hónapja a gyermek avatott be, miről folyik az eszmecsere suliba és suliból menet-jövet. Egyik kiemelt téma a nők, azaz egy apa intelmei: mit lehet és mit nem a nőkkel.

Az okoseszközök elterjedésével a gyerekek internetes zaklatásnak való kitettsége igen magas. Egy több száz kilométerre lévő ismeretlen Facebook/Instagram „ismerős”, de akár a közvetlen környezetünkben élő személy is zaklathatja a csemeténket.

Csak a húslevest eszi meg? Zöld színű étel szóba se jöhet? Szaladunk utána az ennivalóval? Kérleljük és könyörgünk? Netán fenyegetőzünk? Kétségbeesünk, mert gyermekünk szinte semmit nem eszik meg? Ne tegyük.

Szinte láthatatlanul szemerkél a májusi eső, méretes csiga cipeli az udvar egyik végéből a másikba a házát. Az albérlet ablakából gyermeki kíváncsisággal figyeljük, ahogy gurulnak az esőcseppek az almafa bingyóiról.

Hajlamosak vagyunk gyermekmegőrzőként gondolni a napközire, óvodára, holott ugyanolyan fontos szakasza gyermekünk oktatásának, mint az elemi- vagy a középiskola.

Vívódtam magamban, le merjem-e írni? Hogy tényleg a nyilvánosságra tartozik-e, amit néhány hete megéltem. Ez is egy olyan téma, amit tabusítunk, szőnyeg alá söprünk, szégyellünk…

A babának kell a víz! Fontos számukra, hogy az átmenet a pocaklakás és az azt követő, szárazföldi élet között minél harmonikusabb legyen. A Kalovits-módszert az országban elsőként már Marosvásárhelyen is kipróbálhatják a kisgyermekes családok.