– Mikor, milyen esetekben válik, válhat jogi kérdéssé egy-egy családi titok, merthogy szinte minden családban vannak kisebb-nagyobb titkok...
– Például akkor, amikor az a titok jogsértő, amikor bűncselekményhez kapcsolódik, vagy ha hosszú távon károsítja valakinek – a témánknál maradva –, a gyermek érdekeit.
– Nagyon gyakran a családi titkok a származásra, örökbefogadásra, szülőkre, apákra, testvérekre vonatkoznak. Van annak jogi következménye, ha valaki eltitkolja a gyermek elől a származását?
– A gyermekeknek – mint mindannyiunknak – joguk van az identitásukhoz, a családi kötelékeikhez, a családi kapcsolataikhoz. Ezeket törvény védi. Jogi identitásunk része az, hogy kik a szüleink. Általánosan identitásunk része a kultúránk, a vallás, a nemzetiség. Ezekben mind meghatározó szerep jut a szülőknek, közeli rokonoknak. Ha nincs kapcsolat a családtagokkal, kimarad valami az életemből, ami nyilvánvalóan pótolhatatlan veszteség. Nincs konkrét büntetés arra az esetre, ha eltitkolják a származásunkat, megfosztva ez által jogaink gyakorlásától. Marad az általános eljárás és elv, hogy jár a kártérítés az okozott kárért. Igen ám, de nehezen meghatározható ebben az esetben az okozott kár mértéke. Úgy látom, hogy a jog nem nyújt igazi orvoslatot ebben a helyzetben. Ezzel együtt, amennyiben például az anya ellehetetleníti a másik szülő jogainak a gyakorlását – akár az apa kilétének az eltitkolásával – az az apa jogainak súlyos tiprásának minősülhet, és a gyermekvédelmi törvény lehetővé teszi, hogy a bíróság ilyen esetben megvonja a jogsértő szülő felügyeleti jogát.
Vagy konkrét jogkövetkezmény merül fel örökösödéskor. A vér szerinti leszármazottak örökölnek, nem kitagadhatóak, akkor sem, ha az elhunyt erről még éltében rendelkezett. Az örökbefogadott embereknek is joguk van megismerni a származásukat, a vér szerinti szüleiket. Az örökbefogadást igazoló információk azonban csak olyan személyeknek adhatók ki, akik teljes jogképességet szereztek, azaz nagykorúak.
– Jó is, hogy említed az örökösödést, hiszen gyakran ilyenkor derül fény például egy eltitkolt/fel nem vállalt gyermekre. A jog miként jár el, hogyan befolyásolja az örökösödést?
– A közjegyző vagy – vita esetén – a bíróság csak azokat a rokonokat veheti figyelembe, mint potenciális örökösöket, akiknek bizonyított a rokoni kapcsolata. Ha nincs apaságot megállapító okirat, jogi szempontból nem létezik rokoni kapcsolat. Tehát, ha a gyermek részt kér az örökségből, előbb az apaságot, a rokoni kapcsolatot kell igazolja. Szerintem jó hír, hogy
Ha az apa életében nem történt meg az apaság megállapítása, akkor elhalálozás esetén – akár genetikai vizsgálattal – megállapítható az apaság. Mindaddig akár fel is lehet függeszteni az örökösödési eljárást. Tehát, ha a majdani örökhagyó nem is tartja a kapcsolatot a feltételezett leszármazottal vagy rokonnal, nem is ismerte el soha a rokonságot, halála esetén, ha az el nem ismert családtag örökölni szeretne, és bizonyítja a rokonságot, megkaphatja a részét.
– Egyáltalán jogunkban áll visszatartani információkat, eltitkolni birtokunkban levő bármilyen tudást, ami érint egy másik családtagot is, például egészségügyi vagy elhalálozási körülményekre vonatkozó információt?
– Ez egy nehéz kérdés. Esete válogatja. A csend nem feltétlenül jelent védelmet. Vissza kell térni az alapokhoz: mi szolgálja a gyermek legfőbb érdekét? Van az úgy, hogy az elhallgatás szolgálja a gyermek érdekét jobban. Például, ha nem elég érett az igazsághoz, vagy ha nem bírná meg lelkileg. Szülőként – a gyermek számára a legjobbat akarva – sem tudhatjuk biztosan, mi tesz jót a gyermekünknek. Érdemes kikérni egy személyre és esetre szabott szakvéleményt.
Amennyiben azonban például az elhunyt rokon önkezével vetett véget az életének, akkor ütközik az elhunyt személyi adatához való joga a leszármazott azon jogával, hogy ismerje a családban előforduló betegségeket. Nem hiába gyakori kérdés a különböző szakmák gyakorlásához szükséges pszichológiai vizsgálatokon az, hogy fordult-e elő a családban öngyilkosság. Ugyanígy a családban diagnosztizált különböző betegségek jelzik az esetleges hajlamot, aminek jogunkban, sőt, érdekünkben áll a tudatában lenni.
– Ha mi tudunk egy titkot, gyakran tanácstalanok vagyunk, jogilag, etikailag, megosszuk-e, feltárjuk-e, mennyire van beleszólásunk a másik életébe?
– Ha a titoknak nem vagyok részese, nem lehet pontos rálátásom. Ha nem személyes a meggyőződésem, akkor bőven marad hely a pletykának. Úgy gondolom, hogy mindenki törődjön a maga dolgával.
Szerintem kell hagyni, hogy a családok oldják meg ezeket a helyzeteket. Kivétel lehet, ha bűncselekmény történt, vagy, ha a gyermek veszélyeztetett helyzetben van. Például, ha egy mentálisan súlyosan beteg szülő nem tudja megoldani a nagyon fiatal gyermek, akár csecsemő ellátását. Ilyen esetekben veszélybe kerülhet a kicsi élete is.
– Ma már tudjuk talán, hogy minden lappangó titok és tabu rombol, árt, felszín alatt is érezteti a hatását, de van-e olyan (jogi) körülmény, ami miatt talán mégis érdemes, indokolt a ránk bízott/megszerzett titkokat megtartani?
– Jogi körülménynek számíthat az egészségi állapot, az érettség hiánya, a kiszolgáltatott helyzet. Ha egy szakma gyakorlásakor – például papként, tanárként, gyógyszerészként vagy orvosként stb. – szerzünk tudomást titokról, akkor egyenesen kötelező a titoktartás. Ez is egy jogi körülmény.
– Vajon, minden egyéb titkot fel kell fedni (a gyermeknek), mit gondolsz?
– A családi titok lehet egyszerű hétköznapi – egy veszekedés, egy eltitkolt betegség –, de lehet mély és súlyos is, mint például bántalmazás, függőség, mentális betegség vagy akár szexuális visszaélés. A gyermek nem a tulajdonunk.
Azzal is árthatok azonban a gyermeknek, ha a helyzet pontos ismerete híján feljelentést teszek. Kemény kérdés. A dilemmában segítségünkre lehet, ha feltesszük azt a kérdést, hogy kit szolgál a titoktartás? Nem válhat fontosabbá a titok védelme, mint a gyermek védelme. Nálam jogilag is és erkölcsileg is ez a határ, amennyiben nem szakmai titoktartásról van szó.
– És ha ránk bíznak egy súlyos titkot, milyen esetekben szabad/szükséges megszegni a titoktartást? Ha bűntényről szerzünk tudomást, nyilván nem kérdés, de lehet-e még ilyen ok?
– Társadalmunk meglehetősen elítéli azokat, akik bűncselekményt követtek el. A kiskorúak elleni bűntevőkre hatványozottan igaz ez. Ezért aztán a környezet – önmaga és az elkövető védelmében – hajlamos tabuként, meg nem történtként kezelni ezeket az eseteket, elkönyvelni, hogy az elkövető megkapta a büntetését, és ez legyen elég. Nem hiszem azonban, hogy a büntetés önmagában elégséges ahhoz, hogy az eset többet ne forduljon elő. A titok akadályt gördít annak a problémának a kezelésének az útjába, ami a bűncselekményhez vezetett, ezért aztán újra előfordulhat a cselekedet. A titok elősegíti a visszaesést. Nem mondom, hogy ország-világ elé kell tárni ezeket a cselekedeteket, de jó lenne, ha megoldandó feladatként kezelné a család.
Gondolok itt elsősorban azokra a kevésbé súlyos bűncselekményekre, amelyek büntetésének végrehajtása felfüggeszthető. Ezekben az esetekben az elkövető nem éli meg minden nap cselekedete súlyát, és megesik, hogy bagatellizálja. Nemi szerv mutogatása, kiskorú szexuális célú felcsípése, pornográf tartalom megosztása kiskorúval, kiskorú előtt zajló szex… A bűncselekményeken túl el tudom képzelni azt a helyzetet is, amikor egy balesetet követő sürgősségi ellátásban elárulom, hogy tudatmódosító szer van a gyerek szervezetében, hiszen ez az információ akár életmentő is lehet, addig is, amíg megérkeznek a vérvizsgálati eredmények. Esetleg elárulhatok titkot, hogy igazoljak alibit, ha tudom, hogy ezzel elhárítok egy bajt, amit talán a még értetlen kiskorú nem lát előre, és szégyelli felfedni a titkot… A kérdésre a választ azonban nagyban befolyásolja az adott titok természete. Ha a családon belüli titok, például egy szóban vagy tettben bántalmazó, egy függő, vagy egy pszichésen instabil vagy mentális betegséggel küzdő, gyógyszereit nem szedő szülő miatt a gyerek fél, szorong, lojalitáskonfliktust él át, vagy egyszerűen nem érti, mi történik vele, akkor már sérül a fejlődéshez való joga.
Ilyen esetben jónak tartom iskolai nevelési tanácsadónak jelezni. A segítségével talán megtalálható az a mód, hogy megvédjük a gyermeket, akár a saját szülőjétől is. Nem a leleplezésen van a lényeg, hanem azon, hogy meg kell találni a módját annak, hogy a gyermek kiszabaduljon a káros helyzetből… Örökíthetünk a gyermekeinknek titkokat, de azt is, ahogyan kezeljük a valóságot. Ebben azért van egy döntési szabadságunk mindannyiunknak, akkor is, ha nehéz és sokáig talán meg sem hozható a döntés.
korábban írtuk
Bruncsák Anna: Használd jól a haragot
A harag egy alapvető megélés, amely mindenkit érint, kivétel nélkül. A harag nem egyenlő az agresszióval. Tanuljuk meg hát kezelni, megélni és elengedni a haragunkat. És tanítsuk erre a gyermekünket is.
