Ha kétéves vagy, és valaki elveszi tőled a homokozóban a kedvenc piros kislapátod, akkor elönt a harag. Kétévesen még fejletlen az önmegnyugtató képességed és a racionális gondolkodásod, ezért külső segítségre lesz szükséged, hogy mintázza számodra, és gyakorolja veled, hogyan tudod kezelni az erős indulatokat. Kétévesen úgy elönt a harag, hogy az fáj. Kezelhetetlen. Pánikba esel. Vége a világnak. Félelmetes érzések kerítenek hatalmukba, mert nincs a kezedben a számodra olyan fontos piros lapát.Magyarázhatják neked, hogy „Kicsi szívem, nem történt semmi baj. Kedvesnek kell lenni, és meg kell osztani mással is a játékaidat. Majd játszol a locsolókannával.” Az éretlen készségeiddel ezek a szavak értelmezhetetlenek, és nem tudsz tanulni belőlük.
Harmincéves vagy, és kitúrnak az állásodból, amit nehéz munkával és évekig tartó küzdelemmel szereztél meg. Elönt a harag. Mindenki haragudna. Hiába rendelkezel fejlett racionális aggyal felnőttként. Hiába vagy a nyugalom és a megértés mintaképe. Ebben a pillanatban, ha valaki azt mondja neked, hogy „Kicsi szívem, nem történt semmi baj. Kedvesnek kell lenni, és meg kell osztani másokkal is a munkaerőpiacot. Dolgozol majd máshol,” vajon, hogy éreznéd magad?
Ha tehát egy számunkra fontos dolog veszélybe kerül, akkor természetes, hogy haragot fogunk érezni. Még egy csavar a történetben, hogy a számunkra fontos dolog (lásd: LAPÁT), nem biztos, hogy másoknak is fontos. Vajon miért szólalt meg vészjelződ? Veszély esetén ugyanis a test három dolgot tehet: beleáll a harcba, elmenekül, mintha ott se lett volna, vagy zavarában lefagy, és csak pislog.
Azt mondani a dühös gyereknek, hogy „a mi házunkban nem haragszunk”, vagy azt kérni tőle, hogy „ne legyél dühös”, esetleg azt sugallni, hogy a negatív érzéseivel nem szerethető, „legyél jó fiú”, olyan, mintha azt mondanánk a gyereknek, hogy „meg ne lássam még egyszer, hogy fáj a hasad!” Engedjük meg hát, hogy haragudjon, és engedjük meg magunknak is.
Ha gyermekként helyes haragkezelési mintákat láthat és tanulhat, akkor felnőttként már nem érez késztetést arra, hogy egy másik embert bántson, nem lesz erőszakos. A harag még nem agresszió. A harag csak egy erős érzés, az agresszió viszont már az a cselekedet, amely a rosszul kezelt haragból eredhet. Az indulatkezelési készségeink felnőttként is fejleszthetők, javíthatók. Ha úgy látjuk, nehezen tudunk helyes haragkezelést mintázni és gyakorolni a gyermekünkkel, mert nekünk is nehezen megy, akkor a legtöbb, amit tehetünk a gyermekünkért ezen a téren az, hogy magunkat fejlesztjük.
A harag elvakít
A harag zavarba ejtő, hiszen az első pillanatban mindenki meg van róla győződve, hogy neki van igaza, és amit tesz, az teljesen jogos. Aztán elbizonytalanodik. Amikor eltörik a lábujja, mert belerúgott a kávéautomatába, amely elnyelte a pénzét, de nem adott kávét, az zavarba ejtő. A harag azért is zavarba ejtő, mert közben nem érzünk szeretetet. Nem férnek össze. Ezért gyakran lelkiismeretfurdalás vagy szégyenérzet követi a haragot.
Mindenki ismer olyan embert aki az „őszinteség” égisze alatt tombol és veszekszik. Nos, attól, hogy rád zúdítja az ösztönös agya minden indulatát, félelmét, követelését, és frusztrációját, ez nem lesz erény. Mindenki jobban jár, ha bevonódik a racionális gondolkodás a konfliktus kezelésébe. Mindkét félnek hasznosabb, ha a megoldást keressük együtt, nem dühből esünk egymásnak.
A harag nem jó tanácsadó
Ezért ne is fogadjunk el tőle tanácsot, inkább azt vegyük komolyan, hogy miért jelzett a testünk, és keressünk megoldásokat. A következő eszközök segítenek ebben, különösen akkor, ha nem csak krízishelyzetben próbáljuk ki őket, hanem gyakorolunk a mindennapokban is együtt a gyermekünkkel.
Lenyugvóidő
Az indulathullám elnyomja az ésszerű gondolkodást, ezért az első célunk mielőbb megnyugodni. A haragvó gyereket lehetetlen nevelni és tanítani. Még dühösebb lesz. Csillapítsd az érzelmi vihart, mielőtt szabályt vagy tanácsot adsz. Elég, ha kedvesen, ugyanakkor határozottan mintázzuk a lenyugvás fontosságát: „Most szükségem van egy kis lenyugvásra, hogy gondolkodni tudjak. Később visszatérünk rá.” „Szeretnél egyedül megnyugodni a nyugikuckódban, vagy szeretnéd, hogy veled legyek?”
Perspektívaváltás
Gondoljuk át a másik fél helyzetét és érzéseit. Kérdezzük is meg tőle, hogy mit gondol, mit érez. Itt keressük a kapcsolódási pontokat, amelyekből építkezhetünk. Ezzel építjük szalmaszálakat, amibe belekapaszkodhatunk. A haragot a szeretet bevonásával csillapítjuk.
Végighallgatni a másikat
Milyen mozgatórugók munkálkodnak a másikban? Beszéljünk konkrétan arról, ami most történt, nem arról, hogy „te mindig milyen vagy” és, hogy „már megint”. A figyelmes és ítélet nélküli meghallgatás közben minden fél lassan lenyugszik. Végighallgatás közben kapcsolódunk egymáshoz. („Mit gondolsz a helyzetről?” „Csalódottnak tűnsz.” „Mi történt akkor, és ez után?”)
Vizsgáljuk meg a jó dolgokat a helyzetben, amelyekből építkezhetünk
„Legalább ennél lejjebb már nem csúszhatok”, mondta a 6 éves lányom, amikor a társasjátékban folyamatosan visszafelé kellett lépnie. Amint kimondta ezt, felderült az arca.
Szánjunk időt a kötődő kapcsolatokra
Használjuk az érintés erejét, az ölelés erejét, a figyelmes hallgatást, érdeklődő kérdéseket, a közös élményt, a közös IDŐT.
Tanuljunk eszközöket a gyermek megnyugvásának segítésére
Például Pozitív Fegyelmezés Szülőtréningen.
„Én? Én, nem haragszom! Dehogy vagyok én mérges!!!!” Pedig de, mérges vagy. Kérdezzük meg magunktól, hogy mi lehet a legrosszabb, ami történhet? Akkor mit tennénk? Használjunk és tanuljunk önismereti eszközöket és kommunikációs eszközöket, amelyek utat mutathatnak a konfliktuskezelésben. Tartós indulatkezelési gondok, vagy párkapcsolati erőszak jeleit tapasztalva kérjük szakember segítségét.
Az agresszív kiélést állítsuk le
„Megértem, hogy dühös vagy. Dühösen sem verekszünk.”
Kisgyermeknél beszélnünk sem kell, elég megmutatni, hogy mit tehet, ahelyett, hogy mit nem tehet. Ha kell, megállítjuk őt a helytelen viselkedésben, ha kell, kiemeljük őt a problémás helyzetből. Igen, ez pontosan azt jelenti, hogy kedvesen, ugyanakkor határozottan felkapjuk a dühös kétévest, és letesszük valahol máshol.
Ne nyeljük le, ne viseljük el mások agresszióját, mert ez saját magunkkal szemben is tiszteletlen, és a másik félnek sem mutatja meg, hogy mi az, amit megtehet, és mi az, amit nem. A határok kedves és határozott meghúzását mintázzuk, tanítsuk a gyermeknek is: ő sem kell elviselje magán mások agresszióját. (Ez egy tág és rendkívül fontos témakör. Kezdve az ovis csapkodástól, hajhúzástól, egészen a „bugyi-szabályig”, amely a szexuális zaklatás ellen védi a kicsiket.)
A harag erő
Ismerd fel, engedd át magadon, alakítsd cselekvéssé – ne rombolássá. A harag nem az ellenségünk, hanem a vészjelzőnk. Ha megtanuljuk felismerni, lehalkítani és együttérzéssel kezelni – magunkkal és másokkal szemben egyaránt –, nem rombol, hanem a változás hajtóerejévé válik.
korábban írtuk
Turzai Andreea rali-másodpilóta: Odavagyok a sebességért
Ha azt mondjuk, családi autókázás, valószínűleg nem egy sisakos lány jut eszünkbe, aki több mint 100 km/órás sebességnél diktálja a vezetőnek, hogy „jobb kettes, bal négy hosszú!”. Pedig pontosan ez történik, amikor Turzai Andreea beül az autóba.
