Érzelmi hűtlenségnek nevezzük, ha egy párkapcsolatban lévő személy mély érzelmi kötődést alakít ki mással, úgy, hogy ezt a partnere határátlépésnek, árulásnak érzi. Egy 2015-ös felmérés szerint az emberek 44 százaléka érzi megcsalásnak az érzelmi affért.
Az édeshármas izgalmas akciónak tűnik addig, amíg csupán a fantáziavilágunkban van jelen. A képzeletünkben mi irányítjuk a szereplőket, akik teljes mértékben a mi vágyainkat követik, és semmilyen következménnyel nem kell számolnunk.
Szeretlek. Szerelmes vagyok beléd. Régen szerelmes voltam beléd. Most már nem vagyok, másba vagyok szerelmes. Imádlak! Te vagy a legeslegjobb! Kedves Olvasó, milyen gyakran hagyják el szád ezek a szavak? Naponta? Hetente? Vagy hónapokban mérhető az előfordulásuk? Esetleg ennél ritkábban?
Reggel van. Az idegen függöny virágmintáját kezdem szokni, már nem az otthoni hálószobám sarkaiban keresem az ébredést. Bekapcsolom a bevált gyerek-ébresztőt, a magyar népmesét, ki tudja hány századikszor, aztán kisuhanok. Az egy szál fekete tusvonallal módszeresen a napi mosolyt is felkontúrozom az arcomra. Nem mesterkélt, nem kényszeres, belülről fakadó. A mozdulat csupán emlékeztet, hogy ne feledjem el: minden rendben van.
Mennyi minden lehet egy ölelésben? Biztonság, szeretet, törődés, részvét, vigasz – a sort hosszan folytathatnánk, érintésekkel tulajdonképpen bármilyen érzelmet kifejezhetünk, még akkor is, amikor a szavak már kevésnek bizonyulnak. Az érintések mindennapjainkban betöltött szerepéről, hatásáról, fontosságáról beszélgettünk Szalay Zsuzsanna pszichológussal, gyerekterapeutával.
Nem barátok. Ellenségek inkább, így tanítottak minket. A haragos nő hisztis, fúria, boszorkány. A nő legyen csendes, szende, kedves, mosolygós. Haragudni bűn és bélyeg.
Te tudod mi az elsődleges szeretetnyelved? És a párodé? A gyerekeké? Szakemberek szerint fontos ezt mielőbb megismerni, és ha szükséges, elsajátítani, különben úgy érezhetik szeretteink, hogy nem szeretjük őket. Mert lehet, hogy mi másképpen szeretünk. Dicsérünk, miközben minőségi időre vágyna párunk, ajándékot adunk, bár ő egy ölelésnek örülne. Ismerjük meg tehát a szeretetnyelveket! (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. decemberi lapszámában jelent meg.)
A párkapcsolat életünk egyik legjelentősebb köteléke. Mivel az életszerepeink kapcsolati alapúak, fontos foglalkoznunk a párkapcsolatban megélt érzésekkel, működéseinkkel, mintáinkkal és az ezekből adódó nehézségekkel. Önismereti munkával nagy lépéseket tehetünk annak érdekében, hogy felismerjük, mi mozgat bennünket a párkapcsolatunkban, milyen érzelmeket élünk meg, mit hoztunk a családból, milyen módon tudunk kapcsolódni a partnerünkhöz. A párkapcsolat az egyik legnagyobb intimitást, testi-lelki közelsé
A hűvös szelek fehér pihékkel söpörtek végig a határon, aztán lassan megcsillapult a vidék, mint amikor hófúvás után hazatalál a fáradt utazó. A rövidebb, hideg napot szürkület burkolja, s ilyenkor szίvesebben látogat vissza a legbelső szobába. Újra látja a pislákoló petróleumlámpa lángjában megcsillanó emlékeit.
Szülőnek lenni egy életre szóló elköteleződés. Képeslapok hirdetik, hogy abban a percben, hogy megszületik a gyereked, megtanulod a testeden kívül hordani a szíved. De vajon meddig cuki, és mikortól ciki költői többesben beszélni a gyerekünkről, és a feltétel nélküli szeretetet mikortól kezdjük feltételekhez kötni irányukba? Felnőtt gyerekként mennyire kell behódolni anyáink zsarolásának?
Röviden: persze. Nincs ember érzelmek nélkül. Az, hogy a nők mindig csak „hisztiznek” és a férfiak csak „hidegen döntenek”, az, kérem szépen, egy jó nagy marhaság. Mindenki látott már hisztis pasit és racionális nőt, tehát az érzelmeknek nem egy nem a tulajdonosa.
Legyen szó egy megmérettetés előtti stresszhelyzetről, sikerről, kudarcról vagy szakításról, az, hogy miként észlelünk és értelmezünk bizonyos eseményeket, meghatározza az érzéseinket, a viselkedésünket, sőt, az általános jóllétünket is. Mindannyiunk gondolkodásában előfordulhatnak információfeldolgozási hibák, amelyek a valóságot, a tényeket torzítják. Olyan szűrők ezek, amelyeknek következtében egy-egy helyzetet negatívabban értékelünk, és ez kihat az érzelmi állapotunkra.
Félelem, kötelességérzet, bűntudat. Nem ezt kellene érezni, ha szeretve vagyunk. Mégis sokan esünk az érzelmi zsarolás csapdájába, engedjük manipulálni magunkat, és elhisszük, hogy társunk, barátunk, szüleink csak jót akarnak, és mellékes az, hogy mi közben mit érzünk. A szeretet mellett kardoskodva keveredünk bele ebbe az ördögi körbe, melyből nagyon nehéz szabadulni. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. augusztusi lapszámában jelent meg.)
Az érzelmekről, belső megéléseinkről, mások gondolatairól való gondolkodás fontos összetevője az érzelmi intelligenciánknak, emellett egy nagyon komplex pszichés mechanizmus. Amikor arról gondolkodunk, hogy a másik személy éppen hogyan érzi magát, mi esne jól neki vagy mitől lesz mérges, esetleg azon töprengünk, hogy miért mondta nekünk azt, amit éppen mondott, akkor egy gondolkodási műveletet hajtunk végre.
Platón A lakomában, mely máig a legnagyobb hatású filozofikus dialógus és drámaköltészet Arisztophanészzel mondatja ezt: az emberek egy része régen egy egészként, két arccal, négy végtaggal, dupla testi erővel bírt, ám Zeusz tartva attól, hogy ellene szegülnek, egyedi módon büntette, kettészelte őket. Így is magyarázhatjuk tehát, hogy az emberek azóta is keresik másik felüket, és ha rátalálnak vélt párjukra, mámorító érzés lesz úrrá rajtuk, amit ma szerelemnek hívunk. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. febr
Ülünk az autóban, alig haladunk. Reggel van, dugó, már nem is idegeskedünk emiatt egy ideje. Az itt töltött idővel számolni kell, ha később érnénk be az iskolába, mint kellene, mindenikünk tudja, hogy nem érdemes ezért egymást hibáztatni.
Ahogy az országhatárok védik egy állam integritását, úgy védik az énhatárok a személyiség épségét, egészségét. A jól működő lelki határvédő mechanizmusok csökkentik annak előfordulását, hogy az egyén kiszolgáltatottá váljék a kapcsolataiban.
Összeszorul a gyomrom. A pulzusom felgyorsul. Nehezen veszek levegőt. Az agyam fénysebességgel dolgozik, és finoman fogalmazva, nem szép dolgok jutnak eszembe. Félek.
Lassan kikopik a szótárunkból a középkorú kifejezés, az öregséghez való viszonyunk is alaposan megváltozott. Pedig a biológia maradt, viszont a különböző életkorok „tartalma”, megélése és megítélése módosult.
Amióta divatossá vált a Házasság Hetét ünnepelni, volt néhány próbálkozásom arra nézve, hogy a saját és a gyülekezetemben élő házasságok minőségén egy leheletnyit javítsak. Egyházam nevében? Isten nevében? A magam nevében? – végül is egyre megy.
Kerek egy hónap múlva indulunk a néptánccsoporttal a már hagyománnyá vált nyári turnéra, Magyarországra. Persze látogatunk múzeumot és helyi látványosságokat is, de a szabadidőnk nagy részét
A januári nagy elhatározások, tervezések, újrakezdések súlya után az év második hónapja már egy jóval könnyedebb hangvételű, lazább hangulatú hónap.
Ül velem szemben egy harmincas évei elején járó nő. Szeme riadt, szinte horgonyt vet a tekintetembe, hangja hol tőle idegenül határozott, hol bensőségesen megtört. Pánikrohamok gyötrik, egyre erősebbek és gyakoribbak, már dolgozni sem tud, fél egyedül.
Mintha csak előírás volna, hogy az őszi színkavalkád lejártával a tavaszi kikeletig búcsúzni kéne a színes ruháktól is. Így aztán végképp teljes a kép. Ha nem volna elég színtelen, letargikus amúgy is minden.
Össze kellene már csomagolni s odaadni valakinek. A terhesnadrágokat, a szoptatós melltartót, a kis rugdalózókat, a tenyérnyi ruhácskákat, a cicafüles fürdőlepedőt, mindent. Mert lejárt, elmúlt, megnőttek, hála Istennek!
Ha meglenne mindenünk, nem kellene havat lapátolnunk télen. Hiszen arra is lenne ember. Ha minden is meglenne, akkor sem lenne meg minden. Kisember elmélkedései nagy télben.
Mindannyiunknak van legalább egy zsigerből adott válasza a fenti kérdésre. Amilyen szűrőn keresztül értelmezzük a világ történéseit, olyan megfejtést „teszünk ki az asztalra”.
Hétfő reggel van. Besüt a nap az ablakon. Lefőzök egy kávét. Leülök a laptop elé. Megnyitom a vágóprogramot. Egész hétvégén ezt vártam: dolgozhassak.
Az év legszomorúbb hónapja a január. Így, hogy az ünnepek elmúltak, az ember üresebb marad lélekben: már rég elmúlt a szeretet ünnepe, a szobából a fenyőt levittük a kukába, a szilveszteri mulatozás és durrogtatás hangja is oda...
A mai ember így gondolkodik: nekem ne szabja meg életem ritmusát a természet, tudom én anélkül is, mi a dolgom. Alkalmazásokból tudakolja az időjárást, ugyanazokat a zöldségeket fogyasztja minden évszakban, teából csak a filterest ismeri.
Hogyan vált a csapat iránti szeretet életük részévé? Milyen élményeket szereztek idegenbeli túrákon? És mit üzennének azoknak a nőknek, akik még csak gondolkodnak azon, hogy kilátogassanak egy meccsre? Erről mesélt Katalin és Piroska.
A stílus számomra a szabadságról szól. Éppen ezért nem szeretem a „szabály” szót használni. Mégis vannak bizonyos öltözködési trükkök, amelyek ismerete nem korlátoz, hanem segít — mint egy titkos összetevő a kedvenc receptedben.
Hover Zsolt református lelkész, feleségével és két lányával mesébe illő parókiában laknak. Az egyedi papilak minden zuga őket tükrözi: a hagyományok és a történelem szeretetét egy kis kreativitással, praktikusággal fűszerezték meg.
„Csíkuhelyi” kolléganőnket ismerve, ezt a hozzáállást vártuk tőle, noha mindig „patentül” látjuk, mindig alkalomhoz illően öltözve. Az olvasás szeretete visszaköszön a kiegészítőin, olvasott nő ruhatárát turkáltuk, „péterbeás” darabokat találtunk benne.
Bár így, az év elején nehéz megbecsülni, hogy mely trendek lesznek legnépszerűbbek az elkövetkező hónapokban, azt már látni, hogy a dizájnerek mivel készültek idénre.
Nem egyszerű a nagyérdemű előtt lemosni az évetizedekig személyes páncélként szolgáló sminket. Nekem elhihetitek. Bizalmi lépés ez.
Látod magad előtt azt az ötéves kislányt, aki édesanyja magassarkújában billeg, fodros szoknyában pörögve csodálja magát a tükörben? Eszébe sem jut azon töprengeni, hogy a súlya az ötévesek átlaga alatt vagy fölött van-e.