Amióta saját háztartásom van, imádok szezonális finomságokból sütni, és ez csak fokozódott azzal, hogy van egy jó étvágyú kisfiam, aki szinte bármit örömmel megeszik. Más így a ritmusa a hosszú délutánoknak is, vannak tízperces séták, amelyek félórásra nyúlnak, mert minden fű-fa-bokornál meg kell állni, a hetek viszont repülnek, és sokszor csak ámulok azon, ki rabolta el a kisbabámat, és cserélte ki egy önálló, öntudatos kisfiúra.
Persze mindenki számára ismerős az idő múlásának relativitása, de egy (vagy több) nagyon aktív kisgyermekkel ez hatványozottan igaz.
– nem bántásból, csak abban a reményben, hogy a friss levegőtől kissé lecsillapodik.
Az utóbbi időben gyakran eszembe jut az a mondás, ami többször szembejött már velem az interneten: a szabadban könnyebb gyermeket nevelni. Ha esik az eső, adj rá esőkabátot és gumicsizmát, hadd ugráljon a pocsolyákban.
Csinálj neki sárkonyhát, mert micsoda vagány szenzoriális élmény az. Vidd vízpartra. Ésatöbbi, ésatöbbi.
Én meg gyakran ott állok (vagy, legyünk őszinték, fekszem, amikor éjszaka már mindenki más alszik, én meg a telefonomon görgetek, valamiféle énidő illúzióját kergetve), nézem ezeket a posztokat – legtöbbször fülig érő szájjal vigyorgó, egészségtől kicsattanó gyermekekkel illusztrálva, nyilván – és
Részben imádom az irányt, amely felé az online gyermeknevelési trendek elmentek (legalábbis az én buborékomban), a sok minőségi együtt töltött időre és önálló gyermekek nevelésére buzdító posztot és videót. De közben nem tudom néha kissé cinikusan nem azt gondolni, hogy ez a fajta szülőség egy olyan privilégium, ami keveseknek adatik meg.
Tudatosan gyermeket nevelni, ott lenni velük a boldog és a nehéz pillanatokban,
Nulla-huszonnégyben, fizetés és szabadság nélkül, ha meg szóvá mered tenni, hogy ez bizony néha iszonyatosan nehéz, esetleg még azt is megkapod, hogy minek vállaltál gyermeket.
Megnyitok egy random cikket a kiégés okaival (most éppen ezt, de rengeteg hasonló van, és ilyen dolgokat sorol fel: homályos vagy túl igényes munkadinamika, monoton munkaprofil, kaotikus vagy erősen stresszes munkakörnyezet, jutalmak vagy elismerés hiánya,
túl sok a felelősség és nincs segítő kéz, a lazítás és a szocializáció hiánya. Melyik kisgyermekes anya ne találkozott volna ezek közül többel, ha nem az összessel havi, heti, napi szinten?!
Nap nap után otthon lenni a gyermek(ekkel) iszonyatosan kimerítő. Teljes munkaidő mellett gyermeket nevelni és háztartást vezetni, úgy érzem, a modern kor egyik legnagyobb átverése. És mielőtt még valaki nekem esne, hogy nesze nekünk feminizmus, vagy azzal kezdene vádolni, hogy tradwife (a traditional wife, azaz hagyományos feleség rövidítése, nő, aki hisz a hagyományos nemi szerepekben – szerk. megj.) akarok lenni:
A problémát inkább abban látom, hogy az elvárások – magunkkal, más szülőkkel szemben – egyre csak nőnek, míg az a bizonyos falu, ami egy gyermek felneveléséhez szükséges, szinte teljesen eltűnt.
Mindenhonnan azt halljuk, hogy szüljünk gyermeket, de aztán nagyon kevés dolog támogatja fizikailag, anyagilag, mentálisan azt, hogy azokat a gyermekeket fel is neveljük. Mihez kezdjen a szülő a gyermekeivel egész nyáron, ha közben végig dolgoznia kell? Ha nincs nagyszülői segítség? Ha nem engedheti meg magának, hogy egyik táborból a másikba vigye őket? Ha nem tud (vagy akar) egész nap kint lenni velük, és pocsolyákban ugrálni?
Viszont csak azért tudok kint lenni vele, mert a férjem rengeteget dolgozik, jól keres, eltart, és a saját munkám inkább szerelemprojekt, a számlákat nem abból fizetjük.
Anyagiak ide vagy oda, igényem van a munkára. Az önmegvalósításra. Igényem lenne egy tiszta, rendezett otthonra is. Frissen mosott, illatos, összehajtogatott ruhákra. Saját sütésű házi kenyérre. Egymás mellett sorakozó befőttekre és házi lekvárra a kamra polcain.
Ezeken gondolkodom, miközben nézem, ahogy a gyermekem kiskecske módjára szaladgál és ugrál a fűben. Valamit feladok, valamit nyerek. Az én privilégiumom az ő boldog gyermekkora. Legalábbis ebben reménykedem.
korábban írtuk
Gyermekünk és a kütyük – Hogyan szabjunk határt? (VIDEÓVAL)
Az autizmushoz hasonló tüneteket okoz a túlzott képernyőhasználat, kütyüfüggőség a gyermekeknél – hangzott el a Nőileg magazin által szervezett, a Gyermekünk és a kütyük nevű panelbeszélgetésen az Udvarhely Napokon.
