– Hogyan indul a reggeled?
– Alapvetően koránkelő típus vagyok. Ennélfogva az esik jól, ha korán lefekszem, de ez nagyon ritkán jön össze. Amióta gyermekem van, mindegy, mikor hajtom fejem a párnára, én vagyok az első, aki másnap reggel ébred, és szeretem, ha jut legalább tizenöt perc arra, hogy a csendben, nyugiban kávézhassak.
A szokásaim rabja vagyok. Például abban is, hogy néhány konkrét tornagyakorlatot minden reggel, avagy délelőtt elvégezzek.
– Mi a legkedvesebb időtöltésed?
– Azok, amiket én találok ki magamnak. Volt idő, amikor ez irodalomolvasást jelentett. Ma is olvasok, de ebben mindenféle szöveg van, legkisebb arányban szépirodalom, viszont egészen biztos, hogy egyszer helyreáll a rend.
Például az utóbbi időben egy, az autizmus spektrumon belüli viselkedés és tanulási profilról, gyógyszerekről és betegségekről, tetoválások lézeres eltávolításáról, bőrápolási készítményekről, hatóanyagokról. Semmiségek, amik foglalkoztatnak, azokkal szöszölök.
– Mi a legnagyobb félelmed?
– Kiszolgáltatottnak lenni. Ahogy a kiszámíthatatlanság, a bizonytalanság is szorongást kelt bennem. Próbálok nem aggódni a szeretteimért, de előfordul, hogy vannak ilyen rémképzeteim. A váratlan tragédiáktól félek. Csak úgy tudom lecsillapítani magam, ha elképzelem, szörnyű helyzetben mit tennék. Forgatókönyveket gyártok, aztán igyekszem elfelejteni őket.
– Mikor és hol voltál a legboldogabb?
– Legutóbb, amikor szépséges fiamnak focimeccse volt – majdnem minden hétre jut egy mérkőzés, de nem bánom. Már egész kiskorában izgalommal, de félve néztük, hogy milyen rettenetbe kapcsol, ha fut, azonban ahogy nődögélt, nem lett lomhább, ellenkezőleg, eszméletlen gyorsaságra tud váltani, és ez kifizetődik.
Az apja is jó futó, és én sem maradtam szégyenben a futóversenyeken, szóval megható látni, hogy ez a képesség öröklődött, nem feltétlen tőlünk, hanem a nagyszülőktől is.
– Mi a legnagyobb különcséged?
– Mindennek ott kell lennie, ahol én hagyom. Ha nem úgy van, ha máshová teszi valaki, mérgelődöm, ha nem találom, pánikba esem. Erre képes vagyok akkor is, ha én vagyok az elkövető. Rengeteg energiám megy el arra, hogy keresek valamit. Szerintem direkt csinálja ezt velem a sors, hogy nap mint nap többször is érezzek elégedettséget amiatt, hogy az elveszettnek hitt valamit hál’istennek megtaláltam.
– Melyek azok a szavak vagy kifejezések, amelyeket túl sokat használsz?
– Tulajdonképpen, vagyis, pontosabban, azaz, merthogy
Minden, ami magyarázó mondatot vezet be. Hogy mindenki értse – de ne csupán felfogja, hanem megértse a mögöttes érzelmi töltetet, a szándékot, az álláspontot. Hát így.
– Mi az a tulajdonság, amit a leginkább értékelsz egy férfiban?
– Tulajdonságok, engedelmeddel. A segítőkészség, a technikai-műszaki érzék, a határozottság, a humorérzék, az önirónia, a tájékozottság a világ dolgairól, az önbecsülés, a kezdeményezőkészség, a kitartás, a kalandvágy, a rugalmasság – ezeket mind nagyra értékelem. Ha ezekből tetszés szerint három hiányzik, bajban vagyunk.
– Mit értékelsz leginkább egy nőben?
– Az elfogadókészséget, a nagylelkűséget. Ha egy nő intoleráns, agresszív, önző, kiver a hideg verejték tőle. Ugyanakkor
például eligazodni a számok világában, kitartóan képesnek lenni egy feladat, feladvány megoldásáért a huszadik variációt is kipróbálni, könnyedén kapcsolódni idegenekhez.
– Mi a leginkább túlértékelt erény?
– Az üzleti érzék rendkívül felértékelődött az elmúlt években. Na meg a motiváció. Üzleti érzéked vagy van, vagy nincs. Kicsit tanulható, de ha híján vagy ennek a vénának, akkor jobb ezt elfogadni, mint erőlködni és mímelni. Aki ilyen, hajlamosak vagyunk őt lesajnálni, vele szemben pedig piedesztálra emelni azt, aki könnyen ügyeskedik, sikeres hálózatokat épít, jókor kockáztat. A motiváltság pedig nem állandó, hullámozhat a lelkesedés, ma nagyon motivált lehet valaki, holnap kevésbé.
– Milyen esetekben szoktál hazudni?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy szoktam, és az sem lenne igaz, ha azt állítanám, hogy nem fordult elő még ilyen. Hoztam már magam kellemetlen helyzetbe.
Amikor például hibáztam, és a felelősséget vállalni nehezebb volt. Ezek mind nagyon rossz érzést keltenek. Hazudni, valótlant állítani azért, hogy előbbre jussak vagy mást szándékosan bajba sodorjak, remélem, sosem tettem.
– Kik a kedvenc íróid?
– Nem szeretem a kedvenc-topikot nagyjából semmilyen téren. Persze vannak, akikben nem csalódtam, mint Szerb Antal, Szabó Magda, Umberto Eco, Esterházy Péter, Nádasdy Ádám, és bennünk, ugye, már nem is fogok csalódni, mert egy betűt nem fognak többé (sajnos) leírni. Míg – a teljesség igénye nélkül – Nádas Péter, Kun Árpád, Tóth Krisztina, Tompa Andrea, Krusovszky Dénes például simán írhat még, én örömmel venném.
korábban írtuk
Bruncsák Anna: Levél a végsőkig kimerült anyának
Kedves, köszönöm, hogy küzdesz. A sejtjeimben érzem a fáradtságod, a kétségbeesésed, a tehetetlennek hitt szorongásod, amely minden pillanatban megingat abban, hogy vajon, jól csinálod. Mégis teszed, amit tenned kell.
