– Hogyan indul a reggeled?
– Teljesen másképp hétvégén, mint hét közben. Hét közben iskolába mennek a gyermekeim, akik most már akkorák, hogy önállóan készülnek és indulnak, de szeretem a hangulatát ezeknek a hétköznapoknak, mert mindenki felkel, végzi a dolgait, a legszebb reggeli pillanat, amikor mennek ki az ajtón, és
Hogyha hétvégén nem dolgozom, akkor teljesen más a rituálé. Természetesen sokkal korábban ébredek, mint a gyermekek, őket hétvégén szoktam hagyni pihenni, így van időm arra, hogy pizsamában lefőzzem a kávémat, nyugodtan megigyam, átgondoljam, milyen hetem volt, miért kell hálásnak lennem, esetleg mit kellett volna másképp tennem. Az is nagyon jó, amikor az egyik gyermekkori barátnőmmel tudok úgymond együtt kávézni – telefonon keresztül beszélgetünk ilyenkor.
– Mi a kedvenc elfoglaltságod?
– Több is van. Természetesen a zenéhez és a gyermekeimhez kapcsolódik, a legkedvesebb, amikor együtt elmegyünk koncertre, azt utána megbeszéljük. Nagyon szeretem még, amikor társasozunk, és amikor közösen zenélünk vagy énekelünk.
– És a legbecsesebb kincsed?
– Van három gyönyörű gyermekem, akikkel megáldott a Jóisten, akiket nagyon-nagyon szeretek. Minden nap erőt adnak.
Értelmesek, bölcsek, megértik azt, ha én sokszor elfoglalt vagyok. Hogyha nem érzem jól magam – ami ritkán fordul elő –, a kedvemben járnak, például a kicsi lányom, ő a legkisebbik, palacsintát sütött nekem nemrég, amikor beteg voltam. Ők tehát a legféltettebb kincseim.
– Mi a legjellemzőbb tulajdonságod?
– Azt hiszem, a segítőkészségem. Szeretek az embereknek segíteni, szeretek jót tenni az emberekkel – az feltölt, erőt ad, olyankor hasznosnak érzem magam. Nekem öröm segíteni másoknak.
– Ki, kik a hétköznapi hőseid?
– Hogy ki nekem a hétköznapi hősöm…? Van egy nagyon kedves sepsiszentgyörgyi barátnőm, Barabás Andrea, akivel együtt végeztük a doktori tanulmányainkat, és aki igazi hős számomra. Ő az a nő, aki óriási erővel rendelkezik, hatalmas a szakmai tudása, és mindezek mellett egy nagyon tisztalelkű, segítőkész, nagyon sokat segített nekem, és mondhatom, hogy
szakmailag is fejlődni. Ezt mind-mind tőle tanultam, szakmailag, de emberként is felnézek rá.
– Ha egy dolgot megváltoztatnál magadon, mi lenne az?
– Elfogadtam magam ilyennek, amilyen vagyok, de ha egy valamit változtathatnék, az talán az lenne, hogy bátrabb legyek az utazások terén.
Lokálpatrióta vagyok, nagyon szeretek itthon dolgozni, a közösségemért tenni szívvel-lélekkel, de akkor bátortalannak érzem magam, amikor egy hosszabb utazást tervezek. Talán jobb lenne, ha ebben tudnék változni.
– Mi a mottód?
– Szeretettel mindent lehet.
– Hol szeretnél a leginkább élni?
– Mindenképp itt, Székelyföldön. Nagyon szeretem, nagyon megszerettem Udvarhelyszéket, sok kedvenc helyem van, például Varság.
Szeretem az ottani embereket, szeretem a tájat, azt az energiát, ami ott van. Úgyszintén nagyon szeretem Felső-Háromszéket, a szülőfalumat, Kézdiszentléleket. Ott van a családom, ott élnek a szüleim, a testvérem, a sógornőm, az unokaöcsém és unokahúgom. Szeretem a Perkőt. Ezek az én kedvenc helyeim. Mind a kettő megnyugvást jelent.
– Mi a legnagyobb félelmed?
– A félelmeimet mindig próbálom eltenni úgymond balra, mert hogyha sokat vizualizáljuk, akkor nagy valószínűséggel be is következnek. Ezért nem is igazán szeretek beszélni róluk. Röviden fogalmazva a szeretteim elvesztése a legnagyobb félelmem.
– Mi a tökéletes boldogság számodra?
– Úgy gondolom, az élet minden napjában meg kell élnünk egy-egy boldog pillanatot, legalábbis kellene minden nap találnunk egy kis fogódzót, amitől boldogok leszünk. Például ilyen a gyermekeim ölelése, sikerei. Amikor láthatom Anna lányomat színpadon hegedülni, Zonga lányomat táncolni, Kenéz fiamat karatézni, zenélni, vagy amikor a gyermekeim elkészítik a reggeli kávémat és egy nagyot beszélgetünk.
Ugyanilyen az is, amikor látom kórusvezetőként, hogy a Székely Dalegylettel megörvendeztetjük a közönségünket, vagy amikor a Forrásközponttal olyan programokat valósítunk meg, amelyek mindazok mellett, hogy a hagyományok átörökítését célozzák, erőteljes közösségépítő célt is szolgálnak. Nekem a boldogság azt jelenti, hogy ha adhatok valamit, akár a kreativitásommal, akár a fizikai létemmel.
korábban írtuk

Bartha Krisztina: Mit jelent ténylegesen dolgozni magunkon?
Divatossá vált, hogy a személyiségfejlesztésünkre vonatkozóan azt mondjuk: dolgozunk magunkon. A kifejezés ma már szinte kötelező eleme lett a laikus önfejlesztésre vonatkozó nyelvhasználatnak, de tudjuk-e, hogy mit jelent valójában az önismereti munka?








