– Hogyan indul a reggeled?
– Hálával egy újabb reggelért és azzal a kéréssel, hogy jó ember tudjak lenni. Kávézok a párommal, és elkészítem az elmaradhatatlan, nagy adag teámat, majd elmegyek a munkámba, ahol jó újra bekapcsolódni – a tea fontos, óvodás korunktól a tesómmal. Ez a reggeli rituálé.
– Mi a kedvenc elfoglaltságod?
– Szeretek sétálni a vőlegényemmel a természetben, szeretek csak ülni és lenni is benne,
jó ízeket kóstolni, vagy épp autókázva zenét hallgatni… Olyan sok minden van, olyan bőkezű a Teremtő!
– Kik a hőseid a való életben?
– Erre a legkönnyebb a válasz, mert nem rólam szól és, mert „ebből” a szemszögből beindul a hős-szűrő (is): édesanyám, a testvérem, a párom…, de mindenki, aki a valóságban van és ott „csak végzi a dolgát”. Van belőlük, hál’ istennek.
– Mi az a tulajdonság, amit elítélsz másokban?
– Az a bölcs alázat hiánya. De nem elítélem, csak hiányolom.
– Milyennek képzeled a tökéletes boldogságot?
– El sem tudom képzelni ennél jobbnak: így jó, a tökéletlenségekkel együtt. Mindig van javítanivaló, főleg az emberi viselkedésben, amire, ha törekszünk, akkor máris szebb a világ. Hol sikerül, hol nem. Inkább az utóbbi, de a hit, a jó keresése lendíthet egyet rajtunk, de talán a földi életben nem is tapasztaljuk meg a tökéletes boldogságot. No, majd azután.
– Mi a legnagyobb különcséged?
– Hogy kerekesszékes vagyok…, s annak minden velejárója.
– Mit értékelsz a legjobban a barátaidban?
– Hogy nem hordanak álarcot, nincsenek felvett rétegeik, ilyen-olyan „effektjeik”, hogy valamilyennek látszódjanak,
Nem játsszák meg magukat, és nem késztetnek arra, hogy megjátsszam magam. Kérdezhetek, és visszakérdeznek, hogy: és te? Röviden: ha velük önmagam lehetek.
– Mi a legbecsesebb kincsed?
– A lélegzetem, a szívem, az egészségem, a szeretteim. Na, és a valahová vezető utam.
– Mi a legjellemzőbb tulajdonságod?
– A hallgató. És ha nem akarok azonnal megoldást. Ha van türelmem kivárni, ami pont akkor jön el, amikor jönnie kell.
– Kik a kedvenc íróid?
– Wass Albert, Tamási Áron jutnak egyből eszembe. Nagyon alapirodalom, bár nem olvasom mostanság a könyveiket,
Most inkább témák vannak, amik érdekelnek: a spiritualitás, életmód – a kereszténység és a buddhizmus, e kettő kapcsolata, a japán szórakoztató irodalom – és akkor itt felmerül Stefan Bauberger, Mustó Péter, Pál Feri, Ruth Ozeki neve. Aztán ez velem együtt biztosan változik.
– Hol élnél a legszívesebben?
– Ahol a szeretteim vannak. Ahol éppen vagyok valamiért: itt… és most.
korábban írtuk
Homoródmentéről az Újvilágba – Családi emlékezetből örökségprogram
Családja „amerikás” öröksége alapján kutatja szülőfaluja tengerentúli munkavállalóinak életét Török-Sándor Ibolya. A felgöngyölített történetek már megjelentek két, az egész magyar nyelvterületet felölelő kötetben, és készül egy homoródalmási kötet is.
