– Hogyan indul a reggele?
– Most már nyolcvanötödik évesen is, ha éppen nem vagyok beteg, hét órakor kelek, felöltözöm, beveszem a napi gyógyszerem, reggelizek. Nyolc óra után nézek rá a telefonomra, az internetre.
– Mi a legkedvesebb időtöltése?
– Fél tízkor jön a legkedvesebb időtöltésem: megyek át az egyéves és nyolc hónapos dédunokámhoz. Ez egész napra sok erőt ad nekem. Ő már egy igazi mai gyermek, sok játéka van, képeskönyvek, járművek, zenélő játékok. Sokszor zenét kapcsol nekem, hogy táncoljak én is. Ilyenkor, fájós lábbal, akár széken ülve is táncol dédimama. Nevetgélünk.
– Mit tart a legnagyobb eredményének?
– Hálát adhatok a Jóistennek, mert beleszülettem egy olyan családba, ahol a szüleim nagyon szép életet éltek, öt év alatt négyen születtünk: 1941-, 1943-, 1945- és 1946-ban. Megértéssel, sok munkával elérték, hogy azokban a nehéz időkben iskoláztassanak minket. Miután mind párt találtunk, nyolcunk közül három tanító, négy tanár volt.
Ennek eredménye a népviselet-gyűjteményem: huszonnyolc régi felnőtt székely ruha, harminchét székely ruhás baba, ebből hat a Keszthelyi Babamúzeumban, a nyolc, néprajzi témában kiadott könyvem. A jól végzett munka örömét érzem most, életem alkonyán. Sokan ismernek, értékelik a sok munkát.
– Ki az az élő személy, akit a legjobban csodál?
– Példaképem Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta. Az érdekesség, hogy majdnem egyidősek vagyunk, ő 1941. augusztus 18-án született, én augusztus 29-én.
Emőke korábban átélte ezt a veszteséget. Már előzőleg is tartottunk kapcsolatot, máskor is segített nekem. Így hozzá fordultam pszichikai támogatásért, az ő segítségével kezdtem el feldolgozni az emberileg elfogadhatatlan csapást. Utólag is köszönet érte.
– Mi az a tulajdonság, amit a legjobban értékel egy férfiban?
– Legyen olyan, mint amilyen az én édesapám volt: családjáért mindent megtevő, sokoldalú, megértő, mindenkit tisztelő. Nemcsak mi szerettük, hanem a faluban mindenki.
Itt áll az a kőkereszt, amelyet huszonnyolc évesen faragott.
– Mi az a tulajdonság, amit a legjobban értékel egy nőben?
– Szerintem a legfontosabb, hogy a családja, a gyermekei legyenek életében a legértékesebbek. Utána következzen saját maga.
– Mi a legértékesebb tulajdona?
– Az a legértékesebb számomra, amit magam után hagyok. Az, hogy
Hátrahagyom a gyűjteményemet, a babákat, a könyveket, amiből sok-sok embernek van egy-két példány a könyvespolcán. Nem az anyagi javak az értékesek, egy halom pénznek elég egy szál gyufa, hamu lesz.
– Ki vagy kik a kedvenc írója, írói?
– Főképp a magyar klasszikusok: Móra Ferenc, Tamási Áron, Móricz Zsigmond, Jókai Mór. Rengeteget olvastam egészen elemista korom óta. Most is olvasok, vásárolok, és kapok is sok könyvet. Utóbb olvastam Nagy Olgát, Mijo Baradát, Neisz Laurát, Sándor Editet, Gáll Tímeát, most Keresztes Nándor Időnek hamvából című könyvét…
– Mikor és hol volt a legboldogabb?
– Amikor születtek a gyermekeim, az unokáim, és az is, hogy megértem az első dédunokám születését. De van, ami kevés falusi tanító néninek adatik: amikor Csíkszeredában a Sapientia Egyetem Ezüst Akadémiáján kiállításom volt és előadást tartottam háromszáznegyven ember előtt, amikor Budapesten, a Tündérpalotában volt kiállításom és előadásom, amikor Csíkmadaras díszpolgára lettem, amikor megkaptam az Apáczai- vagy a Sorsfordító nők az elmúlt 100 évben díjat.
– Ha egyetlen dolgot megváltoztathatna magán, mi lenne az?
– Hát mit is mondjak erre?! Én így szeretem magam, ahogy vagyok, ahogy voltam. Igyekeztem mindig tenni, ahogy tudtam.
Arra viszont büszke vagyok, hogy közben sokat változtam. Nagyon félénk kislány voltam valaha, túl szerény is. Nos, ezt sikerült legyőznöm.
korábban írtuk
Egy otthon, ami szellemi táplálék is – a gyergyószentmiklósi örmény soron
Gyergyószentmiklóson, az örmény soron a boltíves kapubejárók és a sokat megélt, vastag téglafalak ma is egy-egy család történetét rejtik. Az itt élő Fórikáéknál a történelmi múlt hullámzásának és a 21. század pörgésének lenyűgöző kettősségét tapasztaltuk.
