Digitális tartalomkészítő és influenszer, a fenntarthatóság, a vidéki élet és a belső harmónia a főbb érdeklődési körei. Nyárád-menti életükről blogol, vlogol, ezúttal pedig a Proust-féle kérdések mentén engedett be világába Dávid Panni.
Forrófejű, szenvedélyes ember, szakmailag is elismert, tapasztalt riporter és televíziós szerkesztő. Véleményét bátran hallató nő, akinek igencsak fejlett az igazságérzete. Ezúttal kolozsvári kolléganőnk válaszolt a Proust-féle kérdésekre.
Két doktori fokozatos szexuál- és pszichoterapeuta, kisgyermekes édesanya, tréner, tanár, és végtelenül precíz szerzőnk, aki gondos maximalizmussal és hiánypótló szókimondással ír hónapról hónapra, párkapcsolati és szexuális problémákról.
A Nincs Hold, ha nem nézed című regényével robbant be a köztudatba, s nem sokkal ezelőtt második kötetét, a Papírbabák, avagy lehet-e két hazád-at is bemutatta több helyszínen Erdély-szerte. Havas Juli válaszolt ezúttal a Proust-féle kérdésekre.
Aki gyakran lóg a közösségi oldalakon, minden bizonnyal „összefutott” már Lizike, azaz György Hajnalka „megmondós” videóival. A csíkszeredai digitális tartalomkészítőnek mindenről megvan a véleménye, és ezt ízes tájszólással elő is adja.
Közösségi ember és kétfiús családanya, ügyvéd, nagyon tudatos szülő és – bár sosem hangoztatná – sokak segítője, készséges mentora. Ha igazságtalanságot vél, lát, érez, hegyeket is megmozgat, legbecsesebb kincse az esze, és ezt gyakran bizonyítja.
Táncot tanít, közösséget épít, és népi hagyományainkat próbálja átörökíteni a székelyudvarhelyi gyerekekbe immár negyedszázada. A Kékiringó néptánccsoport alapítója a Magyar Kultúra Lovagja is, ám tanítványainak ő csak egyszerűen Tanci.
Kommunikációs szakember és háromlányos édesanya, aki saját bevallása szerint olvasni szeret, aludni és Isten országát építeni. „Mint az égő csipkebokor” – vallja Kossuth-díjas író édesapjával, Visky Andrással egyetértésben saját temperamentumáról.
Ízig-vérig pedagógus és négygyermekes családanya, hiszi, hogy nő a nőnek gyógyítója. Hajdó Khell Noémi engedett röpke bepillantást az értékrendjébe, a Proust-féle kérdéssorra válaszolva.
„Vízre lépés” volt számára vállalkozóvá válni negyven felett, ha bán valamit, akkor azt, hogy nem hangosította ki hamarabb, mekkora szükségünk van nekünk, nőknek a megerősítésre. Pálfi Kinga válaszolt ezúttal a Marcel Proust által elhíresült kérdésekre.
A Székelyudvarhelyi 2. Unitárius Egyházközség újonnan beiktatott lelkésze mélyen hiszi, hogy minden okkal és céllal történik, s hogy nem a tárgyakban rejlenek a kincsek. Újvárosi Katalin válaszolt a Proust-féle kérdésekre.
Ezrek számára ismerős a neve a GaGa rádió hullámhosszáról, de csak jóval kevesebben ismerik, milyen nő rejtőzik a hang mögött. Szerelem számára a rádiózás, de különböző rendezvények házigazdájaként is gyakran találkozunk vele Udvarhelyszéken.
A Hargita Megyei Tanács mélyszegénység munkacsoportjának koordinátora hisz abban, hogy hosszantartó munka révén a székelyföldi cigány közösségek is méltóságteljes életet élhetnek, (népi) kultúránk szeretetét oltja a fiatalokba, látványos sikerrel.
Tíz éve, a Nőileg első lapszámának bemutatóján adott koncertet, s azóta kissé eltűnt a látókörünkből és az erdélyi könnyűzenei életből. Tóth Kati szerint az „amerikai álom” nem olyan egyszerű, mint a filmekben, de ő rendületlenül hisz benne.
Ardelean Zsuzsanna belsőépítész neve talán kevésbé cseng ismerősen, de Kirmaier Zsuzsit sokan ismerik, munkáival százak találkozhatnak Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen. A fiatal lakberendező ezúttal a Proust-féle kérdéssorra felelt.
Ha az arcát nem is annyian, de kellemes hangját, személyes álláspontjait számtalan, különféle témáról ezrek ismerik Székelyföld-szerte: Máthé Kincső a Rádió GaGa ébresztőműsorának, a Hármas Szabálynak a műsorvezetője.
Az a fajta ember, akinek rosszabb napjain is jut egy kedves szava mindenkihez, a Tomcsa Sándor Színház színművésze emberi kapcsolataira és a közönség szeretetére a leginkább büszke. Megtalálta a helyét, de azt se bánná, ha itt lenne a tenger.
Temesváron született, és lélekben most is ott él. Mindig oda vágyik, az utóbbi években Ausztria, Zürich és Temesvár között „ingázik”. Roppant szerteágazó érdeklődésű román-magyar fordító, legújabban pedig kétnyelvű gyermekmese-íróként próbálja ki magát.
Ha kutyatartásra adja a fejét a család, fontos tudnunk: a nevelés a szülő dolga lesz. Helyesen viselkedni ugyanis nem csak az állatot, de a csemeténket is meg kell tanítanunk.
Kilencéves volt, amikor a faluban az a hír járta, hogy a legszebb eladó sorban lévő lánynak a kedvesét a leány szülei nem akarják vőnek. Sőt, megtiltották, hogy a házukba belépjen.
E havi címlapinterjúnk olyan mély gondolatokat hordoz, hogy talán többször is érdemes elolvasni ahhoz, hogy igazán át tudjuk engedni magunkon. Elsőre mindenkit más fog meg, attól függően, kinek milyen küzdelemben volt, van része...
A minap, iskolába menet, két negyedikes-forma gyerek mellett elhaladva, egy beszélgetésre lettem figyelmes. Az egyikőjük azt újságolta a társának, hogy percek alatt készült el a román házi feladattal, mert a Google-fordítóval lefordíttatta.
Gyermekkoromban összesen négy óvodába jártam. Kettőből megszöktem, rendíthetetlen célirányossággal hazalógtam a városi forgalmon keresztül. A másik kettőben is legtöbbet 2-3 hónapot jártam folyamatosan. Egyszóval utáltam az óvodát.
A parton hasalok, a proseccóm szürcsölve. Tüske voltam egész nap. Szerencsére, a férjem rögtön reagált, és nem hagyta elrontani az egész délutánt. Hozta a kedvenc italom, a gyerekeket kézen fogta, és irány a tenger!
A nagy közhelyek egyike, hogy az ember – amióta megszületett – mindig úton van. S akármennyire nem szeretjük a közhelyeket, attól az egyik legismertebb hasonlat az életre. Te épp merre tartasz? Hol jár a lelked?
Az ablakból figyelem, hogy a szemközti domboldalon miként közelít lassan a napsütés, míg eléri a kertet. A szomszéd kertből friss széna illatáküzdést hozza a reggeli szellő, melyet lassú mozdulatokkal egy nyolcvankét éves bácsi hord kazalba.
A kerti függőágyban pihen, mint oly sokszor nyár ideje alatt. Egy megszáradt diófalevél száll lomhán meztelen lábára. Épp így kúszik vissza életünkbe a nyár könnyedsége után az ősz terhe is, gondolja.
Az ágytól az asztalig két lépés. Az ágytól a mocskos vödörig tíz. De ha kérem, ide teszik nekem az ágy mellé. Az ágytól a kapuig ötvenkét lépés. Régebb nem számoltam. Hogyhogy nem vettem észre, hogy vénülök?
Jócskán benne vagyunk az esküvőszezonban, de a java azért még hátravan. Van néhány dolog, amit az ember ösztönösen tud vagy érez, és vannak írott és íratlan szabályok is, amelyeket, ha nem is tartunk be, jó, ha tudunk róluk.
A húspotyoló a jólét szimbóluma, mert a húsevés a magasabb életszínvonalról árulkodik ezen a vidéken. Disznót vágni, borjút vágni, nem adatott meg minden földművesnek, mint ahogy jó minőségű húst enni sem adatott meg minden városi atyafinak.
A macskát csak akkor tudom barátilag kezelni, ha egyedül maradok, s beszélgetnék valakivel, de emberi lény nincs a közelemben. Milyen napod van, Cirmos? A macska erre dorombol, s én világosan értem, hogy azt mondja: Jó napom van, legyen a tiéd is jó.
Az elmúlt hetekben a Nőileg hírlevelének feliratkozói körében is kutattuk a videófogyasztási szokásokat. Ezúton is köszönjük annak a csaknem 1000 felhasználónak, akik idejüket nem sajnálva válaszoltak a kérdésekre.
Brassó környéke bővelkedik látványosságokban. Vannak a tömegturizmus által elözönlött célpontok, de találunk olyan csendesebb gyöngyszemeket is, ahol kis séta után már csak magunk maradunk a tájjal, a színekkel és a kristálytiszta levegővel.
Egy kis eldugott ékszerfalu, Székelyszállás az úticélunk, Marosvásárhelytől fél órányira. A kanyargós úton azon gondolkodom, mennyire nyugodt lehet itt az élet. Aztán mosolyra húzódik a szám: na, vajon mennyire lehet nyugodt egy ötgyermekes családnál?!
Biztosan voltak olyan napjaid, amikor mindenki bókolt, hogy milyen jól nézel ki, máskor pedig, bár semmi bajod nem volt, betegnek, fáradtnak láttak. Ez azon is múlik, hogy épp milyen színű ruhát viseltél. Erről szól az évszakelmélet az öltözködésben.
Eszterünk maga a kifinomult elegancia. Öltözködésében sok az egyéni „hang”, ugyanakkor azokat az alapszabályokat is jól ismeri és alkalmazza, amelyek megóvják az ember lányát attól, hogy slampos vagy ízléstelen legyen.
Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége a folyamatos megújulás. Az elmúlt századok során mindig nyitott volt az új hatásokra, ezek folyamatos keveredéséből alakult ki mindaz, amit ma erdélyi konyha néven emlegetünk.