Időnként felülvizsgálom a mindennapi táskám tartalmát, keresve az okát: mitől (vajon, mitől?) húzza ennyire a hátam? Harmadik éve járok minden nap hátizsákkal, legutóbb ezeket találtam: egy csomag virágmagot, amit nem ültettem el a kertben, csokis kekszet krízishelyzetekre, biztonsági megoldásnak tartalék zoknit, nadrágot, bodyt, pólót, pulcsit, mellényt, sapkát és még sálat, 3 pelenkát, popsitörlőt, vizes kulacsot, 8 deci vízzel. Volt még benne kis dobozos üdítő, darabokra tört kekszmaradék zacsiban, ropis doboz, 4 aprócska szendvics, (a mindig éhes bölcsis barátoknak),
Betét, kézkrém, ajakápoló, 3 csomag papírzsebkendő a kis zsebében, naptej, levendulavíz, szúnyogirtó nyáron, pótkulcs – elveszítés, csatornába ejtés, kocsiból kizáródás esetére, kiskanál joghurthoz, fagyihoz, tobozok, kavicsok, fonnyadt pitypang és pásztortáska – a napi gyűjtés elfeledett kincsei hetekre, hónapokra ott ragadnak. Mit lenne még célszerű magammal hordanom? – faggattam a többieket.
Tóth Gödri Iringó tapasztalt világutazó, ha valaki, hát ő tud pakolni – sejtettem már előre. „Nálam szakmai ártalom, hogy a női táska általában egy hátizsák – egy újságíró többnyire laptoppal rohangál. Ha nagy ritkán nem, akkor is valami igencsak méretes kell. A mindennapokban is egy akkora hátizsákkal járok, amivel két hétig elvagyok egy idegen országot felfedezve. És hogy mi van benne? Először is rendszer. Kis szütyők, amelyek segítenek átlátni a bugyrait. Mert nálam tényleg minden van, mindig. Egy szütyőben van mini szappan, borotva, sörnyitó, füldugó, egy pár fülbevaló – arra az esetre, ha reggel elfelejteném feltenni –, hajgumi, kézfertőtlenítő, gyújtó, fogselyem, cérna és tű, szemceruza, rúzs és kézkrém. Egy másikban néhány fontos gyógyszer: fájdalomcsillapító, savlekötő, orrcsepp, görcsoldó, emésztéssegítő, sebtapasz.
bár azt rendszerint elfelejtem újra betenni, ha valakinek odaadom egy szorult helyzetben. Határidőnapló – jó nagy, nehéz. Furcsa módon, külső aksi szinte sosincs nálam – jól van az otthon, elvégre pont (nem) arra való. Telefontöltő néha igen. Papírzsebkendő, nedves törlő. Müzliszelet, rágó. Egy plusz napszemüveg. Egy vászonszatyor. És szintén furcsamód, kulacs sincsen nálam – gátlástalan csapvízivó vagyok, és nem nőttem ki a gyerekkori »csak odahajolok a csap alá« módszerből. Ezekhez jön az alap: a pénztárca – amiben készpénz nem igazán van –, a telefon (amit többnyire a kezemben szorongatok), na meg a házkulcs. Sosem mértem meg a súlyát, egészen eddig: 3,7 kg” – számszerűsít Iringó.
Gergely Orsolya szerint a női táska nem kiegészítő: sokkal inkább túlélőcsomag, mobil iroda, mini drogéria és néha egy sportöltöző szerelemgyereke. „Az enyém legalábbis biztosan. Tulajdonképpen két életet élek, és ezt a táskáim tökéletesen lekövetik. A szakmám a laptoptáskámban lakik, a hobbim pedig a délutáni hátizsákban” – vezeti le az elméletét. „A laptoptáskám hivatalosan »táska« , gyakorlatilag azonban egy hordozható életforma. Alapfelszerelés benne a laptop, laptoptöltő, telefontöltő, pointer és HDMI-átalakító – mert minden helyzetre és projektorra fel kell készülnöm. A technikai részleg mellett pedig
És van nála kiskanál is, még abból a korszakból, amikor a gyerekeinek joghurtot, gyümölcspürét vagy bármit vitt mindenhová. Mivel az elmúlt tizenhárom évben rengetegszer vették hasznát, a kiskanál maradt a túlélőkészletben. Ami azonban kimaradt belőle: egy hajszálvékony svájci bicska. „Másfél évtizeden át vonatoztam, buszoztam és repültem vele keresztül fél Európán, jártam szigorított biztonsági rendszerű múzeumokban és intézményekben, és minden ellenőrzésen átengedték. Tavaly azonban Koppenhágában lekapcsolták” – meséli szociológus szerzőnk. Azóta is gyászolja, és keresi az utódját.
A hátizsákja azonban már egy másik személyiségé – vallja Orsi. Abban tornacipő, zokni, futónadrág, póló, cserepóló, törölköző, hangfalkábel és a tánctermek kulcsai utaznak vele. „Ha kell, öt perc alatt tudok meetinget tartani, de zumbázhatunk is bárhol, bármikor” – magyarázza nevetve.
A pszichoterapueta táskája is külön fejezetet érdemel: Bartha Krisztina női táskája sem a kényelem és nem is az elegancia jegyében van összeállítva. A hétköznapokban két táska van Krisztinánál, az autóban pedig még kettő, ha napközben cserélni kellene. A basic csomag tartalma: pénztárca, telefon és fülhallgató, lakás- és irodai kulcsok (máris megvan az 1 kg), kocsikulcs (kezdő sofőr lévén lógnak rajta különféle segítőérmék), napszemüveg, ajakbalzsam, kézkrém, kézfertőtlenítő, mentolos cukorka, írószer, hajgumi, papírzsebkendő, vászontáska (ha hirtelen nem lenne elég a kicsi). Hátizsákjának félévente cseréli a zipzárját, mert mindig dugig van, benne: laptop, tolltartó, teleírt határidőnapló, egyetemi mappa (benne jelenléti ívek, szemléltetők,
kéztörlő, pótharisnya, dezodor, kréta (ha rajzolni támad kedvük hazafelé menet), sebtapasz, mini gyógyszer szett, pop-it vagy egyéb matatós, nyugtató játék (többnyire a gyermeknek), levendulapárna vagy egyéb nyugi illat, nasi az örökké éhes gyereknek, és még egy-két vászontáska – hogy legyen. Az extrafelszerelés pedig, ami nyilván már nem fér a hátizsákba sem: jógacucc, ernyő, valamint a gyermekholmik, azaz váltószettek, tornaruha, kulacs, gumicsizma, napszemüveg, filcek, 50-es naptej, szúnyog- és kullancsriasztó, további kréták, és persze gesztenye, tavalyról…
Fodor Györgyi az Anya-nyelv sorozatunk szerzője, kétgyermekes anyaként próbál bepakolni, minden eshetőségre: „zacsi valamire, kis tekerés WC papír, még egy kilapított kis tekerés WC papír a külső zsebben, hogy kéznél legyen, egy vagy két kulacs víz, amiből egy mindig egy rózsaszín lajháros, cikkekre vágott alma dobozban, vagy egyéb nasi. Két rend csereruha a gyerekeknek: csere nadrág vagy csere szoknya, zokni, harisnya, sapi, vékony kabát, ha nagyon fújni kezd a szél, betét, egy csomag füge, amiről nem tudom, mióta van ott, ha jól megkotorom: hajgumi, hajcsat, gesztenye, fűszál, kavics, rajz stb. Esetenként: baba, macik, vízipisztoly, gumilabda. Összességében egy jó full-extrás ócskapiacos standot viszek a hátamon” – összegez nevetve.
Dávid Panni felnőtt élete nagy részében mindennel megpakolt, vállat lehúzó táskákat cipelt magával, bárhová ment, a kisgyerekes lét után azonban nagyon felértékelődött számára egy kistáska minimalizmusa. Épp ezért írt egy minimalista listát is a maximalista mellé, (akkor még) egy kisgyerekkel számolva. Ügyintézős minimalista táskájában a szokásos: telefon, kártyák, kulcs és textilzsebkendő van, az egyetlen „extra” a színezett ajakbalzsam és/vagy rúzs. A maximalista változatban mindezek mellett kézkrém, nedves törlő, mentolos cukorka és rágó, kézi tükör lapul, hajgumi, sebtapasz (tényleg, tegyek be azt én is!), a napszemüveg és fülhallgató mellett, ugyanakkor
Néhány napja pedig egy teljes felszereltségű pelenkázó táska is „megy” vele az előbbiek mellett, újszülött fiával.
Bruncsák Anna átlagos napi táskatartalma: egy karabiner, horgolótű és egy kisebb gombolyag, jutalomfalatok a kutyának és kutyakaki-zacsitekercs, 5 hajgumi, gyógytornagyakorlatok listája. Tart magánál továbbá „fejbogyót” migrénre, USB adattárolót és kábeles fülhallgatót, három írószert, lejárt cetliket és megújításra váró igazolványokat, aprópénzt és pénztárcát – homályos tartalommal. De Boncina-Székely Szidónia táskája is túlsúlyos. Az alapfelszerelés mellett a kedvenc illóolaját is magával hordja, bicskát, jegyzetfüzetet és jó sok írószert. Ugyanakkor (szinte) mindig van nála csoki vagy müzliszelet, vászonszatyrok, napszemüveg, körömlakk, szájfény, színes kendő, kávézókból mentett plikkes cukor és méz, amelyek aztán mindig kifolynak. (Igaz is: tegyek be egy vászonszatyrot is a táskámba!)
Máthé Melinda szerint a női táska egy mikrovilág, élő, miniatűr világegyetem. „Ahogy az időm telik, a táskák mérete, formája, színe is változik. Fiatalon elég volt egy apró levéltáska, hiszen nem volt mobil, hamvasan rúzs nem kellett. Buksza, zsebkendő, kész! No, de most! Egy jó táskának története van…” – vallja Melinda. „Az aktuális ott rostokolt évekig a nagyszülők lakatlanná vált, régi és újabb kincseket elvermelő házában. Nagy találkozás volt! A megkövezés rettenetét is számba véve jelentem ki:
Vagy a formája, vagy a színe, vagy az anyaga, vagy a pántja hoz izgalomba, vagy mind egyszerre. Heves szívdobogást képes okozni, mert előre látjuk magunkat, ahogy meghordoz, öltöztet, strukturál, egész lényünk átalakulhat tőle. Hm! Ahogy beleköltözhetünk, mint egy bensőséges kuckóba. Ketten együtt válhatunk egyediekké, mint a DNS, mint a parfüm a bőrön.
»Ő« fekete, puha bőr. Átszabattam kicsit a sarki táskással, és megspékeltem egy pirosas pánttal, hogy új életre keljen. Ha már fekete, legyen valami pír, derű rajta. Akkora, hogy turkálni is lehessen vele, példának okáért 2 kg alma, meg két dobozos tej is simán elfér az illóolajokat rejtő tarka virágos szütyő, a méretes buksza, s a miegymás mellett, ha kell.
És van rúzs, mert hát eltűnt ma már a hamv… vagy egy része. Újabban buborékfújó is van benne, kétlejes. Csak előkapom akárhol, és felhőtlenné fújom a súlyos perceket. Ő – mert kétségtelenül lelke van – őriz valamit édesanyám múltjából és nagymamám házának erejéből. Ha én választom, bizonyára barna vagy kék lett volna, de így, hogy megszólított, már felvette a formámat. Hozzá öltözöm. Eggyé váltunk, bizalmasan. Ismeri titkos sóhajtásaimat, lélekindulásaimat, útjaimat és egyéb dolgaimat. Amikor elkopik majd, nem fogom eldobni. Őt sem, ahogy a többit sem, azt nem lehet. Őrzik az életem elmúlt örömeit. S egyéb kacatjait.”
korábban írtuk
Felleges, ablakos, macskanyomos – Csog Jolán viseletkészítő „titkai”
Csíkos, felleges, rudas, macskanyomos – női székely ruhák szövésmintáit sorolja erdőfülei műhelyében Csog Jolán. Az erdővidéki viseletkészítőt egész Székelyföldről keresik, akik viseletre vágynak, de ottjártunkkor egy kiránduló csapat is betoppant.
