Szempont

Alig pisil belé a szarvas a Nagyvízbe, nekem a gondolataim éjjel-nappal az iskola körül kezdenek forogni. Így van ez már, mióta az eszemet tudom, s annak biza ide s tova negyven éve.

Azok táborába tartozom, akik sajgó melankóliával búcsúztatják a nyarat, a vakációs hetek könnyedségét. Amennyire csak tudom, „kinyújtom” a nyár végét, s igyekszem még szeptember első napjaiban is vízparton sütkérezni: minél tovább tartson a töltődés.

Lári-fári, kisanyám. Több évtized tapasztalata mondatja velem, nincs csúnya nő, csak lusta. Esetleg csúnyácska, de ők meg olyan kis kedveskék. Dehogy tartozol te közéjük. Mi az, hogy lapos? Ismerem én a női praktikák minden csínját-bínját.

Nem mindig világos, mitől fáradsz el a nap végére főállású anyaként. Végülis csak homokoztunk, mesét olvastunk, babáztunk, a babáknak is mesét olvastunk, fodrászosat játszottunk: valamennyi hajtincsemet leellenőriztük, hogy kijön, vagy sem.

Szülőföldje, a székely népi kultúra, a népi díszítőművészet szerelmese Bartos Tünde. A Székelyudvarhely és Székelykeresztúr között félúton fekvő Székelymagyarosban élő lakberendező, népi iparművész évek óta oktatja is a bútorfestést.

Huszonegy éve él Kanadában, a Montreáli Magyar Iskola vezetője, ugyanakkor különböző tanulási nehézségekkel küzdő gyermekeket is tanít. Férjével hat gyermeket nevelnek. Ezúttal a csíkszeredai származású Thököly Emese válaszolt villámkérdéseinkre.

Immár két hónapja, kisbabája hozzátáplálásával egyidejűleg váltott életmódot. Sporttal, tiszta étkezéssel, mentális megújulással. Úgy érezte, a tőle telhetőt megtette, jó úton halad, és immár a felnőtt méltóságával és elfogadással tud testére tekinteni.

Egyre kevesebb gyereknek adatik meg manapság a nagyszülőkkel töltött nyarak luxusa.
Pedig mi ott, tőlük tanultuk meg, hogy a friss ebédért dolgozni kell, becsülni az erdőt, az állatokat, tisztelni az öregeket, követni a szokásokat.

Édesapám azt mondja, kirándulni azok járnak, akiknek nincsen elég dolguk otthon, így aztán nem csoda, ha nem kapják a helyüket, s csak keringenek erre-arra a nagyvilágban. Hát mondd meg őszintén, létezik-e ennél szebb hely, mint a Málnász oldala?

Eldöntöttem, egy hétig minden itthoni munkát feljegyzek: nem csak a porszívózást, főzést, mosogatást, azt is, amikor lecserélem a vécépapírgurigát, felseprem a teraszt, bevásárlólistát írok, vagy végiggondolom a másnapi logisztikát.

A Szövegkovács társalapítója, több kiadvány szerzője, újságíró, a Nőileg korábbi munkatársa. Több mint tíz évig versenytáncolt, hat éve pedig a kreatív táncos edzés, a Groove-módszer oktatója. Ezúttal Ferencz Melánia válaszolt villámkérdéseinkre.

L. és P. most teljes mértékben a tündérek valóságában élnek. Annyira, hogy minden alkalommal, amikor beülünk a kocsiba, L. közli, tündért látott. Én minden alkalommal örülök neki, megkérdem, szép volt-e. Mindig szép és mindig lila szoknyát visel.

Neve az elmúlt években összefonódott a Maros parti város családi fesztiváljával. Tíz éve erősíti ugyanis a Vásárhelyi Forgatag szervezőcsapatát, tavaly óta főszervezőként. Villámkérdéseinkre ezúttal Bálint Erika válaszolt.

Úgy vonulunk be a szaladópályára, mint ahogy egy órával korábban bodzát szedni indultunk, csapostól-papostól, babakocsival, cumisüveggel, ropogtatnivalóval, s mi mindennel még.

Első júliusi villáminterjúnk alanya a híres abránfalvi székely primor család leszármazottja, a Solymáron élő, Erdélyben főként karitatív tevékenységéről ismert Ugron Béla.

Két nyomós okom is lenne, hogy otthon maradjak, de amikor meglátom, hogy édesapám a sütő előtt feni a sollót, már tudom, hogy elvesztem. Lassan hetvenéves, de attól a tizenáras földtől nem ijed meg. Addig vágja, amíg le nem fogy.

Húsz perc rábeszélés után mind beültünk az autóba, és elindultunk, hogy megkeressük, vajon ezen a földön van-e valaki, akinek vasárnap éjjel hiányzik az a nő, aki így határozza meg önmagát: negyvenkét és fél éves vagyok.

Bölcsődei „ballagáson” voltunk, apróságaink a Sün Balázs csoportban folytatják ősztől az óvodai karrierjüket. Mi sétált át komótosan az ünnepség végén a bölcsi udvarán? Hát persze, hogy egy süni... Annyi az apró csoda, amennyit észreveszünk belőle.