Lejtőre kapnak az évek így ötven után, reggel felkelek, kipillantok az ablakon, és már délután van. Döbbenetet érzek, mint egy alattomos árvíz, körbekerít megbánás és frusztráció. Hová tűntek az évtizedek? Hasonlatokat keresek földi életemre.
Húsz éve édesanyám eltávozása számomra a legközvetlenebb hívószót fogalmazta meg, mert bár családunkban kikezdhetetlen hagyomány és kötelesség az ősök sírjának gondozása, elköltözése egészen más dimenziót kölcsönzött a halottak napi temetőlátogatásoknak.
Amíg Székelyudvarhelyen élt, sem ült tétlen a civilben újságíróként, rádiós műsorvezetőként dolgozó Csáki Emese. Az utazás és a hegyek szeretete vitte több mint tizenöt éve Svájcba, ahol néhány éve légiutas-kísérő lett. Ezúttal őt kérdeztük.
Mostanában sokat gondolok Proustra. Ha elvégzett volna egy kísérletet a kisgyermekes szülőkön, akkor nem ilyen hétköznapi szóval illette volna az időt, hogy összesűrűsödik. Biztos, keresett volna legalább valami hasonlót: extratömörzsugorkoncentrálódik.
Nem úgy megy az, hogy csak úgy lájkolgatunk meg szívecskézünk kedvünkre. Tetteinknek súlya van még a közösségi médiában is.
Harmincéves voltam, amikor először megéreztem a csomót a mellemben. Már akkor éreztem, hogy ez nem egy egyszerű csomó. Talán az ember néha ismeri annyira a saját testét, hogy akkor is meghallja, amikor az még csak suttog.
Amiként egyre rövidülnek a nappalok, sokunkban erősödik a félelem. Nem a sötétségtől, hanem az előttünk álló téltől félünk, a ködös-nyirkos időtől, a fűtésszámlától, a téli vezetéstől, és ezer ok akad, mitől szorongjunk éppen.
Egy közismert gasztroenterológus szerint a gyermekbetegségekhez nem antibiotikum, hanem idegrendszer kell. Csak épp arra nem tér ki, hogy az idegrendszernek kötélből, acélból, selyemből, vagy csak pókfonálból kell lennie, mert ezt tényleg esete válogatja.
Fejtettem le az utolsó csöveket, elbíbelődtem velük vagy egy órát. Miért is ne bíbelődnék, gondoltam. Hát van időm bőven. Aztán meg itt van ez az utolsó zsáknyi törökbúza. Ennek minden szemét meg kell simogatni, mielőtt végleg kicsúszik a kezem közül.
Egy-egy nagyobb nejlon szatyorban nődögél az újságtorony, amíg a nagyobbik öcsém vagy én el nem hozzuk falura, hogy a tűzgyújtás ősi örömének áldozzunk. A tűzgyújtás azonban nem mindig örömmámor.
Máthé Melinda nem végzi, inkább éli a munkáját. A hivatását. Pedig – mint mondja – eredetileg lelkésznek készült. Szerzőnket, a székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre Művészeti Középiskola magyar nyelv és irodalom tanárát kérdeztük.
Valójában két sportszezon van. Az egyik a nyaralás előtti „majd én megmutatom”, a másik a nyaralás utáni „több nyarat nem nyomok végig ilyen testben” lendület, ami az őszi hőmérsékletcsökkenés és ruházat jótékony megjelenésének hatására alább is hagy...
A Rádió GaGa székelyudvarhelyi műsorvezetője több mint húsz éve ül a mikrofon mögött. György-Dávid Csabát érdekli a sport, a színjátszás, és amióta felesége szülőfalujában, Fenyéden alapítottak családot, a kertészkedés is.
Maratont fut, kisgépes pilótaengedélyre készül, és bár Budapest lett az otthona, Székelyudvarhelyen a legboldogabb. Ambrus István, a TV2 Híradó műsorvezetője családról, barátságról, kihagyott lehetőségekről és nagy álmokról mesél.
Bartha Boróka egyedüli erdélyiként, a Figura Stúdió Színház ajánlására és a szakmai szavazás után bejutott a Kaszás Attila-díj döntőjébe. A díjjal azokat a színészeket jutalmazzák, akik szakmai teljesítményük mellett közösségük meghatározó tagjai is.
Alig pisil belé a szarvas a Nagyvízbe, nekem a gondolataim éjjel-nappal az iskola körül kezdenek forogni. Így van ez már, mióta az eszemet tudom, s annak biza ide s tova negyven éve.
Azok táborába tartozom, akik sajgó melankóliával búcsúztatják a nyarat, a vakációs hetek könnyedségét. Amennyire csak tudom, „kinyújtom” a nyár végét, s igyekszem még szeptember első napjaiban is vízparton sütkérezni: minél tovább tartson a töltődés.
Lári-fári, kisanyám. Több évtized tapasztalata mondatja velem, nincs csúnya nő, csak lusta. Esetleg csúnyácska, de ők meg olyan kis kedveskék. Dehogy tartozol te közéjük. Mi az, hogy lapos? Ismerem én a női praktikák minden csínját-bínját.
Lejtőre kapnak az évek így ötven után, reggel felkelek, kipillantok az ablakon, és már délután van. Döbbenetet érzek, mint egy alattomos árvíz, körbekerít megbánás és frusztráció. Hová tűntek az évtizedek? Hasonlatokat keresek földi életemre.
Immár két hónapja, kisbabája hozzátáplálásával egyidejűleg váltott életmódot. Sporttal, tiszta étkezéssel, mentális megújulással. Úgy érezte, a tőle telhetőt megtette, jó úton halad, és immár a felnőtt méltóságával és elfogadással tud testére tekinteni.
Öt gyermek, négy fiú és egy lány édesapja, az Oklándi Unitárius Egyházközség lelkésze, ugyanakkor feleségével, Csillával a szovátai Sirülők néptáncegyüttes oktatója immár tíz éve. Júniusban elsőként Tőkés Lóránt válaszolt villámkérdéseinkre.
Hónapok óta figyelem az anyatársak táskáit: hogyan tudnak mindent is belezsúfolni naponta, ötleteket lopok, miként lehet még profibban felkészülni a mindennapok váratlan kihívásaira. Innen jött a kíváncsiság: mit cipelnek táskáikban szerzőink magukkal?
Édesanyám, maga nem értheti, nincs is annál szebb és jobb, mint amikor van egy ilyen bandád. Mindenkit ismersz már totyogós korod óta, és bár szétszéledtetek, a füttyszóra rohantok, és csak ültök a nyári estéken a poros utcán, és lógatjátok a lábatokat.
Engedd el tévedéseidet. Bízz Istenben, megbocsát a Teremtő. Ne légy túl kegyetlen önmagadhoz. Tévedéseidet nem tudtad kikerülni. Nem tudtad megvédeni magadat tőlük. Jönniük kellett. A tévedéseknek.
Dühös vagyok az ébresztőre. Nem ér, hogy máris reggel van. Amikor olyan melegen és puhán ölel körül az ágy. Nyújtózkodom egyet. A madarak reggeli csicsergését hallva, máris öröm férkőzik a szívembe, hiszen tavasz van végre…
Nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. De hogy az év összes teendőinek jó százaléka arra a bizonyos hétre esett, az holtbiztos. Egy oldalnyi olvasásidőm nem jutott egész héten – ez pedig egyenes út a gonosz boszi jelmez magamra öltéséhez.
Tény, hogy vannak futók, akiknek az ultra jó, de az biztos, hogy anyának lenni is ultra jó. Bármelyiket kezded el, óhatatlanul tolódnak a határok, és azon kapod magad, hogy az újabb és újabb hosszú távok egyszer csak bébitávokká törpülnek.
Szombaton Enikővel ketten vagyunk szolgálatosak. Ő rakja az árut, én kiszolgálok. Úgyis jobb, ha gyógyszerész van elöl.
Hosszú napokon át nézem az otthonom sebeit. Néhány milliméter hasadás függönyön, takarón. Leszakadt akasztó a törlőről és a székpárnáról. Nézem a sebeket, és tervezem, hogy megoldom, kijavítom, begyógyítom, foltozom, ragasztom.
Divattervezőnek tanult, illusztrátor lett belőle. Jellegzetes rajzai valósággal behúznak a mesék világába. Decemberben elsőként Kürti Andrea, a csíkszeredai Gutenberg Kiadó művészeti vezetője válaszolt a Marcel Proust által elhíresült villámkérdésekre.
Mi lenne, ha újra megtanulnánk a felhők történeteit, a kavicsok csendjét?! A levelek erezetének találkozását a tenyér vonalaival. Az idős fakérgek bölcsességét és a gyermekünk tekintetét, amikor észreveszi ezt a sok csodát.
Kisgyermekkoromban Kobátfalván az idősebb asszonyok a házimunkák sokaságát jól megszabott rend szerint végezték. A mosásnak is volt egy napja a héten. Nem kapkodtak össze-vissza, semmi idegbaj.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Dérlepte reggelek után indulunk gyűjteni. Ekkor egy-egy gyümölcs már puha, ujjal is könnyen szétnyomható. Kóstolásra csábít: a fanyar, édes-savanyú íz egyetlen pillanat alatt repít vissza a gyermekkorba: derű és gondtalanság érzése árad szét bennem.
Működött a falai között adóhivatal, laktanya, használták a pincéjét fogdaként, túl van számos tulajdonoscserén, átalakításon. D. Balázs Ildikó és férje, András István tágas kert ölelte csíksomlyói háza ma már melegséget és nyugalmat árasztó otthon.
Van, aki a kilátókat keresi egy idegen városban, más híres vendéglőket vagy a legszebb strandot, én előbb-utóbb biztosan a piacon kötök ki. Van, ahol a piac a legolcsóbb hely, és van, ahol a legdrágább. Én csak élvezem a zsongást.
Megállsz a tükör előtt egy gyönyörű színű ruhában. Olyan árnyalat, amit már láttál másokon ragyogni. Olyan, amibe első pillantásra beleszerettél. És mégsem stimmel valami.
Szakáll vagy simára borotvált arc? A férfiak ápoltsága ma már jóval több egy gyors borotválkozásnál. Szász Ferenc-Barna borbéllyal a barbershopok reneszánszáról, a jó borotválkozásról és az ápolt szakáll titkairól beszélgettünk.
Nem kell mindjárt hónapokra Dél-Amerikába menni vagy egyedül végigstoppolni Ázsiát: lehet egy háromnapos városnézés Rómában, egy koncert Budapesten vagy egy konferencia után megtoldott hétvége. Az önállóságot nem kilométerben mérik...
Van valami varázslatos abban, ahogy nyártól őszig megtelik a kamra színes üvegekkel. S bár ma már szinte mindenhez hozzájutunk télen is, és házias ízeket is vásárolhatunk egész évben, a saját kezünkkel szedett, pucolt zöldségnek, gyümölcsnek nincs párja.
Van valami különös a szeptemberben. Ahogy hűvösebbé válnak a reggelek, előkerülnek a zárt cipők, a zakók és a „most aztán összeszedem magam” gondolatok. Mintha a nyár végével nekünk is kötelező lenne minden szempontból jobb változatunkká alakulni.
Molnár Renáta és férje, Botond csíkzsögödi otthona nemcsak a kilátás miatt figyelemre méltó. Egyszerre modern és rusztikus, vagány megoldásokkal, tele színekkel. És ha körbejárjuk, nemcsak egy otthont ismerünk meg, hanem a benne élők értékrendjét is.