Szempont

A fogyatékkal élőket és hátrányos helyzetű családokat segítő HIFA-Románia Egyesület igazgatója, pszichológus, kétgyermekes anya. Tizenkettedik kötete múlt év végén jelent meg, mint egy korábbi beszélgetésben mondta: a könyvei által ő is gyógyul.

Simogatja a szél az arcomat, ez a ló a miénk, a szekér is a miénk, és éppen olyan büszkén húzom ki magamat, mint majd tíz év múlva is fogom, amikor a Magyarországra tartó busszal járok vissza Kolozsvárra, és édesapám szekérrel visz ki a megállóba.

A torony mellett régészeti szelvényeket nyitottak. Egy kisebb forma barnás darabot látok, kérdezem a régészt, mi az? Egy kisgyermek koponyája. Mellbe vág, és válaszokat próbálok keresni a feltett húsvéti kérdésekre: van-e feltámadás, és van-e örök élet?

Az ünnepek nélküled a legszörnyűbbek. Itt van ez a húsvét is, tavaly sem, idén sem jöhettél. Hol vannak már a locsolóváró húsvét másodnapják, az ablakon leskelődés, a huncut tükörbe pillantás, hajfonogatás, a vajon hányan jönnek majd lányos izgalma?

Közeledik a születésnapja. Épp úgy várja, ahogy mindig is várta kisgyerekkora óta. Szerinte „két típusú ember van”: az egyik borzong a saját születésnapjától, a másik habzsolja azt. Ő pedig ez utóbbi kategóriába tartozik.

Talán elcsépelt kijelentés, de tényleg csak a jelenünk van. A múltnak annyi, a jövő homály. Próbáljunk hát ÉLNI a jelenben. A tavaszi anyafölddel minél többet érintkezve, az életet adó ételeinket főzve, az offline kapcsolataink megtartó erejének hitében.

A székelyudvarhelyi származású, Budapesten élő László Szende Katalin két vállalkozás vezetője. Ezúttal – a Proust-féle kérdéssor mentén – a fiatal vállalkozónő értékrendjére voltunk kíváncsiak.

Ebben a nagy összevisszaságban, hogy mit szabad, mit nem, mivel teszel jót, mivel ártasz, rettenetesen ki lehet merülni. Mintha nevelési tanácsadó multik versenyeznének, hogy ki tudja legjobban eladni a nevelési tutit.

Sokan még a 2014-es Fölszállott a pávából ismerik Nagy Noémi Krisztát. A televíziós tehetségkutató műsor balánbányai énekes szólistája néhány éve Kolozsvárról hazaköltözött Székelyföldre, az Olt forrása közelében él és dolgozik.

Dühös vagyok az ébresztőre. Nem ér, hogy máris reggel van. Amikor olyan melegen és puhán ölel körül az ágy. Nyújtózkodom egyet. A madarak reggeli csicsergését hallva, máris öröm férkőzik a szívembe, hiszen tavasz van végre…

Gyermekként számomra az a fogalom, hogy gyűlölet egy idegen személy iránti érzést jelentett. Ma már tudom, hogy azt az embert tudjuk a legjobban gyűlölni, akit a legjobban szeretünk.

Tiboldi Bea az idén tizenöt éves Csíki Anyák Egyesületének alapítója és elnöke, máig egyik mozgatórugója a civil szervezet tevékenységének. Egy lány és két fiú édesanyja. Ezúttal őt kérdeztük, Marcel Proust „közreműködésével”.

Március van, végre megcseppent az eszterhéj, és a latyakos sárban tapicskolunk gumicsizmáinkban hazafelé az iskolából. Hamarosan a gólyák is megérkeznek, egyezkedünk nagyokosan, ezt már mi is tudjuk, az elmúlt években megtapasztaltuk.

Cudarul van december óta a – korábban pótgyermek – kutyám. Nem idős még annyira, hogy lemondjak róla, próbálok hát minden tőlem telhetőt megtenni, hogy lehessen még néhány közös évünk. A remény, hogy sikerülni fog, egyelőre erősebb minden észérvnél.

Tény, hogy vannak futók, akiknek az ultra jó, de az biztos, hogy anyának lenni is ultra jó. Bármelyiket kezded el, óhatatlanul tolódnak a határok, és azon kapod magad, hogy az újabb és újabb hosszú távok egyszer csak bébitávokká törpülnek.

Nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. De hogy az év összes teendőinek jó százaléka arra a bizonyos hétre esett, az holtbiztos. Egy oldalnyi olvasásidőm nem jutott egész héten – ez pedig egyenes út a gonosz boszi jelmez magamra öltéséhez.

Ha van, akire maximálisan talál a nonkonformista jelző, Márton Erikára biztosan. Lüktető a székelyudvarhelyi látványtervező egész lénye és világa, szókimondása, tüzes jelleme pedig úgy világlik ki a képmutató tömegekből, mint az elmaradhatatlan rúzsa.

Ritka, de nem lehetetlen, hogy valaki fiatalon megtalálja hivatását. Kitűnő példa erre András Katalin, aki huszonnégy évesen saját táncstúdióval büszkélkedhet, és céltudatossága, motiváltsága példaértékű. Ezúttal ő válaszolt a Proust-féle kérdéssorra.