Szempont

Operatőr, dokumentarista, a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár munkatársa: Szabó Károly azonban annyi mindennel (is) foglalkozik, hogy nehéz lenne egy rövid felvezetőben felsorolni.

A praxisomban újra és újra találkozom olyan történetekkel, ahol valakit bántanak. Gyerekek, felnőttek, közösségek – mindegyikben jelen van az elnyomás, a megszégyenítés, a kirekesztés.

Van az a mondás, hogy az idő relatív, képesek vagyunk tíz percet egynek vagy egy órának érzékelni a körülményeink függvényében, de azt hiszem, ez az anyaságra fokozattan igaz. Az elmúlt két évben voltak napok, amikor úgy éreztem, hogy hónapokat öregedtem.

Fárasztják az értelmetlen tömegélmények, és bánja, hogy nem jut több ideje elmerülni az olvasásban, árulja el Nagy Endre, a Rádió GaGa műsorvezetője. A Proust-kérdéssora válaszolva azt is felfedi: pontosan mit is jelent a „kanapézás”.

Valamiért sehogyan se tudtam elképzelni, hogy egy hivatástudattal bíró pedagógus, aki szereti a munkáját, mi a csodát tud csinálni, ha nem tanít?

Legtöbben a képernyőkről ismerhetik Száva Enikőt, mint a Duna TV, majd az M1 székelyföldi tudósítóját. Enikő azonban néhány éve merészen váltott szakmát és lakhelyet is, hisz Székelyudvarhelyről Temesvárra költözött.

Az érzés, hogy nem turistaként, hanem (székelylelkű) budapestiként járok a szemerkélő szürkületben, hogy rutinosan rovom az utcákat. Hogy külsőleg nem lógok ki, mert valamilyen módon ide is tartozom már.

Fiatal felnőttként, a családi ház kapuján kilépve egy addig ismeretlen hiányérzet kerített hatalmába. Sokáig nem is tudtam megfogni mibenlétét. Aztán afrikai utazásomra készülődve szögezték nekem többen a kérdést: „Nem félsz?”

Előadás szünetében válaszolt a Proust-féle kérdéssora Márdirosz Ágnes. A Csíki Játékszín színművésze (aki egyébként korábban a Nőileg címlapján is szerepelt) elárulta, azokat a férfiakat tartja legnagyobbra, akik bármit megtennének a családjukért.

Rengeteg a nyomorúság mellettünk, körülöttünk, nem kell Afrikáig menni, a városban, a munkahelyen, a szomszédban. De ha mind kesergünk, mi lesz? Az élet szép. Még ha borzasztóan nehéz is tud lenni, magasságok is vannak.

Abban a kultúrában, ahol az oltár előtt már egyszer kimondtuk, hogy szeretlek (s ha valami változna, majd szólunk) vajon milyen esélyekkel indulunk az ilyen jellegű „nehéz” beszélgetések békés kivitelezésére?

A Tusványos politikai programfelelőse, az EMNT leköszönő ügyvezető elnöke, sőt, étteremtulajdonos is – ilyen szerteágazó tevékenység mellett Sándor Krisztina bizonyára nem unatkozik. Nem is szeret csak egy dologgal foglalkozni, vallja be.

Persze semmi nem úgy ment, ahogy elterveztük. Hónapokkal előbb megvettük a repülőjegyeket és lefoglaltuk a szállást, hogy a születésnapomat Budapesten töltsük.

Bálint Tamás József Attila-díjas költő, ráadásul közgazdász is – a két választott foglalkozásáról már több ízben vallott. Ezúttal a mindennapjairól faggattuk, a Proust-féle kérdéssorra válaszolt.

Több mint tíz éve, hogy Mihály László, a „mi Lacink” elvállalta a Nőileg magazin tördelő-szerkesztői feladatait. Azóta szó szerint az ő kezei között alakult, formálódott a lap.

Kerek egy hónap múlva indulunk a néptánccsoporttal a már hagyománnyá vált nyári turnéra, Magyarországra. Persze látogatunk múzeumot és helyi látványosságokat is, de a szabadidőnk nagy részét

Amióta divatossá vált a Házasság Hetét ünnepelni, volt néhány próbálkozásom arra nézve, hogy a saját és a gyülekezetemben élő házasságok minőségén egy leheletnyit javítsak. Egyházam nevében? Isten nevében? A magam nevében? – végül is egyre megy.

Bár alapvetően társasági ember, előadóművész és pedagógus, ma már semmiért nem adná az otthona nyugalmát, árulja el Sorbán Enikő. Ezúttal a homoródalmási népdalénekes – aki egyébként kántornő és zenetanár is – válaszolt a Proust-féle kérdéssora.